Ontja magából az olimpiai és világbajnokokat a parányi karibi sziget
A francia futballsztárok közül Guadeloupe-on született Lilian Thuram, Marius Trésor és Thomas Lemar, illetve innen származik Thierry Henry, Anthony Martial vagy épp Mikael Silvestre. Az NBA-csillagok mellett olimpiai és világbajnok vívókat is adott a világnak a sziget. Ilyen Yannick Borel és Laura Flessel, utóbbit egy 1956-os magyar emigráns, Gara Róbert nevelte fel a trópusi vívócsarnokban.
Anthony Martial, Thierry Henry, William Gallas, Alexandre Lacazette, Layvin Kurzawa, Kingsley Coman, Mikael Silvestre. Mindannyian francia válogatott futballisták, és Franciaországban születtek, ám mindegyikük édesapja vagy édesanyja a csöppnyi Guadeloupe-ról származik, így kulturális értelemben ők is kapcsolódnak a Karib-tengeri szigethez. Rajtuk kívül találunk a francia nemzeti csapatból olyan labdarúgókat is, akik Guadeloupe-on születtek, és nagy trófeákat, köztük a világbajnoki címet is megnyerték a kakasos mezben.
Az 1600 négyzetkilométeren elterülő, 380 ezer ember által lakott Guadeloupe Montserrat és Dominika közé ékelődik a Kis-Antillák szigetcsoport részeként. A szigetnek annyi lakosa van, mint Párizs 15. és 16. kerületének összesen, ez pedig önmagában nem tenné szükségszerűvé azt, hogy válogatott játékosok sora kerüljön ki innen. Mégis így alakult.
Alább három, ezen a szigeten született francia válogatott futballistát mutatunk be – mindhárman más korszakot képviselnek.
Marius Trésor
Idén 74 éves a francia futball egyik óriási játékosa, aki a sziget Grande-Terre részének déli partvidékén elhelyezkedő Sainte-Anne szülötte. A helyi Juventusban kezdett el futballozni, itt kapta meg az alapokat egészen 19 éves koráig. Eleinte védőként számítottak rá, majd a csatársorban is kipróbálták. Másfél éve a felnőttek között játszott, amikor 1969-ben guadeloupe-i bajnok lett a Juvéval, majd a korzikai Ajacciótól eljöttek érte, és egyik szigetről a másikra került. A két csapat stadionja több mint 7000 kilométerre van egymástól.
Három évet lehúzott az Ajaccióban, innen válogatta be Georges Boulogne szövetségi kapitány. Érdekesség, hogy amikor Trésor odakerült, az Ajaccio mindössze két éve szerepelt a francia első osztályban, és egyébként ők voltak az első korzikai csapat a Ligue 1-ben. Trésor később az Olympique Marseille színeiben Francia Kupát, a Girondins Bordeaux-val pedig bajnokságot nyert.
Ugyan őt tartják az egyik legjobb francia védőnek a válogatott történetében, a gallok az ő időszakában éppen nem nyertek egyetlen nagy tornát sem. Az 1978-as világbajnokságon a csoportban ragadtak, az 1982-es tornán pedig tizenegyesekkel kikaptak a nyugat-németektől az elődöntőben. Trésor hátvéd létére gyönyörű kapásgólt szerzett a hosszabbításban.
A bronzmeccsen a lengyelek megverték őket 3–2-re. A védő az 1984-es Eb-győztes csapatba már nem került be, ekkor már 34 éves volt.
Az atletikus, csupa izom Trésornak nagyszerű volt az ütemérzéke, látványosak voltak a keresztezései, a becsúszó szerelései.
Lilian Thuram
Guadeloupe legnépesebb településén, Pointe-a-Pitre-ben született, ám a sziget északi részén nőtt fel, Anse Bertrand-ban. Az édesanyja egyedül nevelte őt és a testvéreit, az apját csak érintőlegesen ismerte. Emlékei szerint a gyermekkora azzal telt, hogy az utcán és a tengerparton focizott a barátaival.
Az anyja 8 éves korában „előrement” Franciaországba, a gyermekeit, így Liliant is addig Guadeloupe-on hagyta. A nő egy éven át takarítóként dolgozott, hogy megkeressen egy akkora összeget, amiből már a gyermekeit is át tudja hozni Európába. Párizs egyik külvárosában, Bois-Colombes-ban telepedtek le, Thuram a közeli fontainebleau-i és meluni csapatokban játszott fiatalon. 18 évesen fedezte fel az AS Monaco, Arsene Wenger kérte a klub vezetőit, hogy igazolják át. Youri Djorkaeff, Claude Puel, Emmanuel Petit és George Weah is a csapattársa volt, ezüstérmes lett velük a hercegség csapata.
22 évesen mutatkozott be a válogatottban, majd időközben a Parmához került, amely a kilencvenes évek végén az egyik legjobb olasz csapatnak számított. 1999-ben megnyerte az Olasz Kupát, az olasz Szuperkupát és az UEFA-kupát. Addigra már a világbajnoki címen is túl volt (1998), 2000-ben pedig Európa-bajnoki aranyérmes lett a válogatottal. A Juventusszal kétszer lett olasz bajnok, a Barcelonával spanyol Szuperkupát nyert. 2008-ban, 36 évesen vonult vissza szívproblémák miatt, azóta több közéleti ügyben is aktivizálta magát, részt vett egyes rasszizmus ellen, illetve a melegházasság mellett szervezett akciókban.
Thomas Lemar
Az Atlético Madrid középpályása a Guadeloupe székhelyéhez, Basse-Terre-hez közeli Baie-Mahault településen született, és a suliban ismerkedett meg a sportággal, sokat focizott helyi szinten. A szüleivel hamar Normadiába költözött, és a Caen utánpótlás-csapataiban tanult meg igazán futballozni. Guadeloupe-ról vele tartott egyik barátja, Jordan Leborgne, aki ma guadeloupe-i válogatott, illetve Ronald Zubar, a Marseille és a Wolverhampton Wanderers volt védője, aki ugyancsak bemutatkozott a guadeloupe-i nemzeti csapatban.
Lemar 17 évesen lépett pályára először a Ligue 2-es Caenben, a vájt fülűeknek ismerősen csenghet Jérome Rothen neve, őt váltotta az első meccsén.
Húszéves volt, amikor megvette a játékjogát a Monaco, amely Leonardo Jardim vezetésével szédületes csapatot épített a 2016-2017-es idényre. A csatársorban Radamel Falcao és az ifjú Kylian Mbappé villogott, a védők között ott volt Fabinho, Kamil Glik és Benjamin Mendy, a középpályán pedig Lemar mellett Joao Moutinho és Bernardo Silva futballozott. A csapat három vereséggel lehozta az idényt, nyolc pontot vert a második PSG-re, a Bajnokok Ligájában pedig kiejtette a Manchester Cityt és a Dortmundot is, egészen az elődöntőig jutott. Didier Deschamps behívta Lemart a válogatottba, a 2018-as, aranyérmet hozó világbajnokságon a középpályás Dánia ellen pályára is lépett.
Diego Simeone pontosan olyan profilú játékosokra vadászik, mint a ballábas francia, így 2018-ban Lemar áttette a székhelyét az Atlético Madridhoz, s azóta ott játszik. Sérülékeny futballista, tavaly augusztus óta mindössze egy mérkőzést játszott, az Achillesével bajlódik legfőképp.
NBA-csillagok és a Gara-tanítvány Laura Flessel
Guadeloupe-on csak a fiatalok egy része mozdul el a futballpálya felé, a kosárlabda is rendkívül népszerű a szigeten. A 2020-as olimpiai ezüstérmes Rudy Gobert édesapja guadeloupe-i, a Minnesota Timberwolves centere kisgyerekként rendszeresen megfordult a szigeten. A Golden State Warriorsnál és az Orlando Magicben több évet lehúzó, majd a Phoenix Sunsban, a Boston Celticsben és a Toronto Raptorsnál is megforduló Mickael Piétrus a sziget központjában elhelyezkedő Les Abymes-ből származik, innen került Franciaországba, majd az Egyesült Államokba. Ő például őrzi is hazája kulturális kincsét, és a francia, illetve az angol mellett folyékonyan beszéli az Antillákon használt kreol nyelvet. Szintén a sziget szülöttje Rodrigue Beaubois, a Dallas Mavericks volt irányítója és Mickael Gelabale, aki a Seattle-ben és a Minnesota Timberwolvesban is megfordult.
Az sziget adminisztratív székhelye, Basse-Terre szülötte a Barcelonában 400, Atlantában 200 és 400 méteres síkfutásban olimpiai aranyérmet szerzett Marie-José Pérec, a már emlegetett – és a sziget gazdasági központjának számító – Pointe-a-Pitre-é pedig a 100 méteres gátfutásban vb-győztes (2003, Párizs) Patricia Girard. A korábbi ismert sprinter, a Párizsban szintén bajnok Christine Arron (4x100 m síkfutó váltó) Les Abymes-ban látta meg a napvilágot.
Érdekes, hogy a szigeten igen népszerű a párbajtőr- és a tőrvívás, innen indult az egyéni olimpiai bajnok Laura Flessel, illetve a csapatban ötkarikás aranyérmes Yannick Borel és Enzo Lefort, az egyéni világbajnok Ysaora Thibus, valamint a csapatban világbajnok Daniel Jérent.
Számunkra Flessel sztorija különleges, hiszen az 1956-os emigráns, Gara Róbert fedezte fel őt Guadeloupe-on. Ő edzette nyolcéves kora óta, egyfajta pótapaként is szolgált a sportoló számára, akit elhagyott az édesapja. Gara kezei alól egyébként számtalan nagy tehetség került ki. Az atlantai olimpián párbajtőr egyéniben és csapatban is aranyérmes, nem mellesleg egyéniben kétszeres, csapatban pedig négyszeres világbajnok Flessel a visszavonulása után politikai pályára lépett, 2017 májusában Édouard Philippe kormányának tagjaként sportminiszter lett, ezt a pozíciót bő egy évig töltötte be.
Kiemelt kép: Alamy Stock Photo
Szerző
