Óriási volt a különbség ősz és tavasz között, a Szolnok megmenekült az újabb kieséstől

A korábbi NB II-es idényekben is szemmel látható volt, hogy Szolnokon nincs pénz az erősítésekre, ami két okból is gyengítette az együttest. Egyrészt nem tudtak a hiányposztokra igazolni, másrészt azok a futballisták, akik egy kicsit is ambiciózusabbak voltak annál, mint hogy éppen elkerüljék a kiesést, más klubot kerestek maguknak. Így vesztette el a vasutascsapat a saját nevelésű fiataljai közül többek között Horgosi Donátot vagy Kotula Mátét, illetve ezért nem tudta megtartani korábban a gólerős Novák Csanádot. Az egyre gyengülő keret következménye pedig az lett, hogy egy évvel ezelőtt a Szolnok elbúcsúzott a másodosztálytól.

Nyári kalamajka

A kiesés azonban a forráshiányt nem oldotta meg. A klub vezetője, Földi Sándor tavaly július elején a csapat honlapján erről a következőket mondta:

„Rengeteg pénzügyi önerő, munka és áldozat van az utánpótlás-képzés működtetésében, valamint a létesítmények kivitelezésében. A felnőtt csapatra már nem igazán jut erőforrás. A futball állami és önkormányzati támogatás nélkül csak amatőr alapokon folytatódhat Szolnokon. Itt szeretném megköszönni az eddig nekünk nyújtott állami és önkormányzati támogatásokat. Elengedhetetlen lenne olyan helyi támogatók bevonása, akikkel stabilizálni lehetne a felnőtt labdarúgás alapjait. A megye és a város érdeke is az lenne, hogy hosszú távon legyen profi labdarúgás a megyében. Sajnos a kiesésünkkel nem maradt ilyen klub a megyében. Tudjuk, hogy hol a helyünk a város sportéletében és nem azonosak az eredményeink a vízilabdával vagy a kosárlabdával, de mi is mindent megteszünk a sikeres szereplésért.”

A vészjósló nyilatkozat tavaly nyáron nem ért célt. A klub nem volt képes érdemben erősíteni, bár Lengyel Béla visszatérése azért üdvözlendő volt. A klubvezetés főleg alacsonyabb osztályból és az utánpótlásból töltötte fel a keretet, ennek megfelelően pedig nem nagyon lehetett reménykedni az azonnali visszajutásban.

Az idény rajtja

A bajnokság kezdete azonban ennek ellenére nem volt katasztrofális. Bár a Szolnok az első fordulóban rögtön kikapott Makón az előző szezon ötödikjétől – ez a vereség később a Makó visszalépése miatt végül nem számított –, ezt két siker követte az FTC II, majd a Bánk ellen. A fővárosiakat ráadásul úgy sikerült legyőzni 4–3-ra, hogy pályára lépett náluk Ryan Mmaee, Sigér Dávid, Zseljko Gavrics vagy az U17-es válogatott Varga Zétény is. A sikersorozatnak aztán gyorsan vége lett, a következő kilenc bajnokit sorra elbukták a szolnokiak, ami Romanek János vezetőedző állásába került. A helyét Horváth Csaba vette át, aki rögtön egy gól nélküli döntetlennel kezdett, végül az évadot az irányításával hat találkozón négy döntetlennel zárták.

A félidei tabellára pillantva rögtön megmutatkozott, hogy mi volt az egyik nagy probléma a csapatnál. A 17 mérkőzésen szerzett 20 találatot csak négy együttes tudta alulmúlni a ligában, de a legszomorúbb ebben az volt, hogy ebből kilenc gól a két győzelem alkalmával esett, vagyis a maradék 15 összecsapás csak 11 találatot hozott. Az egyedüli pozitívum az volt, hogy legalább a fiatalok pályára kerültek. Az első fordulóban a 17 éves Antal Gábor kezdőként 68 percet, a 16 esztendős Pinto Mario Alfredo csereként egy félidőt kapott, de rajtuk kívül is nagyon sokan jutottak szóhoz az ősszel.

A dicsőséges tavaszi hadjárat

Mivel pénz nem állt a házhoz, így a máshol létszámfelettivé váló vagy kevés lehetőséget kapó labdarúgók jöhettek csak szóba. A másik szempont az igazolásoknál az volt, hogy lehetőleg tapasztalt futballisták érkezzenek, hiszen a szolnoki keret így is tele volt 20 év alattiakkal. Érkezett Szabó Richárd Mosonmagyaróvárról, Barna Viktor Tiszafüredről és az ezen a szinten gólerősen futballozni képes Kalmár Ferenc Tiszakécskéről.

2023 első három fordulójában nem is kapott gólt a csapat, s mivel két alkalommal is – a sereghajtó Bánk és a jelentősen meggyengülő Dunaújváros ellen – sikerült egyszer a hálóba találni, így megindult a Szolnok felfelé a tabellán. Döcögött a játék, de már egyértelműen látszott, hogy jó irányba indultak el a bajnokságban. Ezt ugyan két vereség követte az Iváncsa és a Budapest Honvéd II ellen, de innentől kezdve már egyre kevésbé kellett a hátuk mögé pillantani, a gárda elkezdett nyerni, miközben áprilisban négy találkozón sem kaptak gólt. A támadósor őszi gólínsége is a múlté lett. Az Újpest II és a Paks II ötöt, a Szekszárd és a Dabas négyet kapott a Szolnoktól. Azt, hogy tényleg megerősödtek, jól jelzi, hogy a bajnoki címért hajtó Hódmezővásárhellyel döntetlent játszottak, míg a bronzérmes ESMTK-t le is győzték hazai pályán. Az utolsó fordulóban elszenvedett MTK II elleni 2–5 volt az egyetlen olyan eredmény, amelyik nem illett a tavaszi menetelésbe, de ez akkor már nem számított. A klub fordulókkal a bajnokság befejezése előtt bent maradt.

Hogy látta a vezetőedző?

Horváth Csaba szerint két oka volt annak, hogy a tavaszuk ilyen szépen alakult.

„Egyértelmű, hogy leginkább a téli erősítésnek tudható be a pozitív változás, amiért köszönet illeti a klub vezetését. Szabó Richárd, Barna Viktor, Kalmár Ferenc és a felépülése után visszatérő Kis Balázs nélkül ezt nem tudtuk volna elérni. Nem elfeledkezve fiatal játékosainkról, Pelles Patrikról, Antal Gáborról és Pinto Marióról sem, akik közül az első kettő bejátszotta magát a kezdő együttesbe”

– összegzett a szakember a megyei hírportálnak.

Szó, mi szó, az érkezők valóban alapemberekké váltak. Barna Viktor 17 mérkőzésen két gólt ért el, akárcsak Szabó Richárd, míg Kalmár Ferenc 12 találkozón tíz találattal zárt, amivel fél év alatt a legeredményesebb MÁV-játékossá vált a bajnokságban. Hárman együtt 14 gólt szereztek az idén szerzett 30 találatból, ami az őszi terméshez képest éppen tíztalálatnyi – egy Kalmárnyi – javulás.

Azért persze a fiatalokról se feledkezzünk meg. A 18 éves Antal Gábor minden összecsapáson a pályára lépett, többnyire kezdőként, és Pelles Patrik is alig marad el tőle mérkőzésszámban. A 17 éves Pinto Mario, bár leginkább csereként jutott szóhoz, Antalhoz hasonlóan minden bajnokin szerepet kapott. Rajtuk kívül Kálmán Levente és Kanálos Péter kapott többször lehetőséget a 20 éven aluliak közül.

A megerősödött keret fokozatosan egyre jobbá vált, és erre már a vezetőedző is építhetett. A folyamatról így vélekedett:

„Télen az említett igazolások révén belekezdhettünk egy építkezésbe, ami eleinte nem ment azért zökkenőmentesen. Döcögött a játék az edzőmérkőzéseken, menet közben kellett rendbe tenni az alapokat, és eleinte a bajnokikon is csak félkész állapotban voltunk, de egy hasonlattal élve: épült már a ház. Az ötödik forduló után éreztem azt, hogy nemsokára készen is lehet. Úgy érzem, az Újpest elleni idegenbeli ötgólos győzelmünk hitette el végképp a játékosokkal, hogy bárkit képesek lehetünk legyőzni. Ugyan becsúszott még egy-két baki, gondolok itt a Honvéd II és a Kecskemét II elleni hazai vereségekre, de jó úton jártunk, hittük és akartuk is a sikereket. Az utolsó, MTK elleni találkozó előtt azt mondtam a fiúknak, hogy már felhúztuk a házat, csak a kémény hiányzik róla. Ezt ugyan nem sikerült végül rátenni – egy gyengébb csapattól szenvedtünk viszonylag sima vereséget –, de így is elégedettek lehetünk a csapat tavaszi teljesítményével.”

Hogyan tovább?

A bajnokság véget ért, de a klub körül nem lett tisztább a kép. A finanszírozási lehetőségek nem bővültek, így csak abban bízhatnak a csapat szurkolói, hogy a jelenlegi gárdát sikerül együtt tartani, esetleg egy-két igazolással erősíteni, és hogy a fiatalok fokozatosan beleerősödnek a felnőtt futball világába. Ha ez sikerül, akkor egy nyugodtabb idény vár a csapatra, de – az időközben elkészült csoportbeosztástól függetlenül – valószínűleg nem a bajnoki címért, sokkal inkább egy felsőházi élcsapat státuszáért lehetnek versenyben a Tiszaligetben.

Kiemelt kép: Szolnoki MÁV FC