Őrült ár egy tiniért, avagy a hit ereje, hogy felnőttként is olyan lesz, mint a korosztályában

Sokakat igencsak meglepett, hogy az FC Bayern München egy 17 esztendős fiatal játékosért 20 millió eurót fizetett ki. Ez már önmagában nagyon különleges, de hozzátartozik az üzlethez, hogy van mellé 8,5 milliónyi kiegészítő bónusz, sőt a hírek arról szólnak, hogy a játékos leendő ügynöke is beszállt a Stade Rennes-nek fizetendő összegbe, csakhogy megtörténhessen az átigazolás. Az egész azért ennyire meglepő, mert Mathys Tel képességeit eddig nem is láthattuk a felnőttek között, hisz nincs egy mérkőzésre való játékideje sem a francia élvonalban, vagyis a bajorok a klubtörténet 21. legnagyobb igazolási díját egy olyan játékosra fizették ki, aki finoman fogalmazva is egy hatalmas kérdőjel.

Az alábbiakban – a Transfermarkt adatai alapján – összegyűjtöttük azon 18. életévüket be nem töltött játékosokat, akik a legmagasabb átigazolási díj fejében váltottak csapatot. Próbáltunk kis emlékeztetőt adni, hogy a transzfer idején az eladó félnél milyen szinten volt számításba véve az adott játékos, mit mutatott a felnőttek közt, ami megalapozta vagy esetleg túlzottá tette a vételi összeget.

Jude Bellingham (25 millió euró; Birmingham City – Borussia Dortmund, 2020)

Az angol középpályás a birminghami klub legfiatalabb játékosa a mai napig, s egy teljes Championship-szezon állt a háta mögött, mikor elfogadta a német ajánlatot. A bajnokságban 41 mérkőzés, mellette három kupatalálkozó, ezeken közel 3000 játékperc volt a mérlege nevelőegyesületében. Mindenki tudhatta már akkor is, hogy csodás jövő áll előtte és az ára többszöröséért fogják értékesíteni, ha nem történik valami hatalmas törés a pályafutásában. Ugyan azt túlzás lenne állítani, hogy az angol másodosztályban nyújtott teljesítménye alapozta volna meg az átigazolási árát, de esetében volt produktum, ami alapján felmérhették a tudását.

Bellingham 22-es mezszámát visszavonultatta a klub, pedig 50 mérkőzést sem játszott a Birmingham Cityben (Fotó: Getty Images)

Alexandre Pato (24 millió euró; SC Internacional – AC Milan, 2007)

A brazil csodagyerek ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de az akkor csúcson lévő olasz alakulat egy olyan reménységet vásárolt meg, aki 18 mérkőzésen tíz gólig jutott korábbi csapatában. A bajnoki találkozókon túl a nemzetközi porondon is bizonyított a brazil csatár, hiszen a Libertadores- és a Südamericana-kupa mellett még a klubvilágbajnokság küzdelmei során is eredményes volt. 2007-ben talán nagyobb dolog volt ez a transzferérték, mint amit több mint egy évtizeddel később Bellinghamért kiadott a Dortmund, de Pato olyan káprázatosan mutatkozott be, hogy volt mire elhinni, hogy az új brazil csillagot vásárolja meg a Rossoneri.

Pietro Pellegri (20,9 millió euró; Genoa CFC – AS Monaco, 2018)

Nehéz megmondani, hogy mi alapozta meg az AS Monaco döntését, mert bár az olasz csatár tíz mérkőzésen három gólt jegyzett a genovaiak színeiben, de nem volt mögötte egy szenzációs korosztályos mutató sem, ami bizonyította volna, hogy ez nem csak egy különleges időszak volt. A szakírók többsége képességbeli és fizikai adottságai miatt is erősen kételkedett Pellegriben, amelyek közül előbbin még változtathatott volna, de utóbbin már aligha. Talán ez is közre játszott abban, hogy a még mindig csak 21 esztendős csatár ezen a nyáron ötmillióért kelt el, hogy Torinóban, édesapja mellett próbáljon meg új lendületet adni pályafutásának.

Mathys Tel (20 millió euró; Stade Rennes – Bayern München, 2022)

A már említett nagyjából 60 játékperc nem szolgál semmiféle érdemi adattal, azt viszont egyértelmű, hogy a francia játékos korosztályában mindig, mindenhol kiemelkedő számokat ért el. Kétségtelenül bele lehet látni, hogy ő lesz a jövő szupersztárja, akinek az ára a sokszorosára nő majd, hiszen csapatkapitányként lett U17-es Európa-bajnok nem is olyan rég, de egyelőre nem lehet azt mondani, hogy van bármiféle felnőttszinten mutatott teljesítményben jelentkező alapja annak, hogy ennyit fizettek érte.

Willem Geubbels (20 millió euró; Olympique Lyon – AS Monaco, 2018)

A Championnat National 2-ben 12 mérkőzésen elért hat találata okán a felnőtteknél is megkapta az esélyt a lyoni tehetség, aki a bajnokságban, a kupában és az Európa-ligában összesen valamivel kevesebb, mint 100 játékpercet kapott. Ezt követően 2018 nyarán Monacóban benne látták a következő Kylian Mbappét. Ugyan valóban remek korosztályos mutatókkal bírt mind klubcsapatában, mind pedig a válogatottban, de esetében is csak abban reménykedhettek, hogy ez ki fog jönni a felnőtteknél is.

Geubbels nem hozott jó döntést, hogy elhagyta a lyoni „tehetséggyárat” (Fotó: Getty Images)

Alex Oxlade-Chamberlain (13,8 millió euró; Southampton FC – Arsenal FC, 2011)

Ugyan a Szentek a harmadosztályban vitézkedtek akkoriban, de ha ott egy tinédzser lehoz egy kilenc gólos és kilenc előkészítéses szezont, akkor az megmutatja a világnak, hogy valóban érdemes fizetni érte egy komolyabb összeget. Egy kivételes idényt tudott összehozni az angol játékos, akinek a teljesítménye is magáért beszélt, nem csak az a bizonyos potenciál, amit bele lehetett látni.

Theo Walcott (10,5 millió euró; Southampton FC – Arsenal FC, 2006)

Amikor 2005 nyarán a másodosztályban lévő Szentek első keretéhez került az akkor még csak 16 éves szélső. Akkor senki sem gondolta volna, hogy fél évvel később, már az élvonalban fog szerepelni. 23 mérkőzésen négy gól, mindez 1300 játékperc alatt igencsak jó ajánlólevél volt, még úgy is, hogy válogatottszinten nem volt kiugró a korosztályában addig.

Karim Adeyemi (10,1 millió euró, SpVgg Unterhaching – Red Bull Salzburg, 2018)

Remek számok kerültek a német támadó neve mellé a bajor klubjában az utánpótlás-mérkőzéseken, de semmilyen felnőttek közti tapasztalattal nem rendelkezett. U17-ben 15 összecsapáson 15 gól, de még egy korosztállyal feljebb is jutott neki hét találkozó, s azokon egy találat. Az osztrákok azonban a franchise-rendszer okán tudták, hogy a másodosztályban szereplő tartalékegyüttesbe szánják a 16 éves csatárt, akinek így kisebb szintkülönbséget kellett megugrania, de ettől függetlenül igen kockázatos befektetés volt.

Adeyemi csak utánpótlás szinten volt kiugró eddig Németországban (Forrás: kicker.de)

Eddie Salcedo (10 millió euró; Genoa CFC – Inter, 2018)

A bemutatkozásán már túl volt a genovaiak színeiben a támadó, aki az utánpótlásban rendre kiugró számokat tudott elérni. 17 évesen már a Primavera-csapatban is alapember volt, majd jött a milánói megkeresés. Ekkora összeget kifizetni azért, hogy a tartalékbajnokságban szerepeltessék nem tűnt logikus ötletnek már akkor sem, mert a felnőttek közt a Genoában is mindössze fél óra jutott számára.

Arthur Zagré (10 millió; Paris Saint-Germain – AS Monaco, 2019)

A negyedosztályban való jó szereplés egyfajta vonzó tényező lehet a monacói vezetők számára, mert a párizsi balhátvéd esetében ez győzhette meg őket arról, hogy minden pénzt megér ez a tehetség. Na jó, az hozzátartozik az igazsághoz, hogy 2019 nyarán a felkészülést a fővárosiak felnőttcsapatával csinálta végig Zagré, és meggyőző volt az ottani meccseken, de közel sem annyira, mint amennyit a vételár alapján elvártak tőle.

Hannibal Mejbri (10 millió euró; AS Monaco – Manchester United, 2019)

Noha az AS Monacóban szeretik a fiatalokat mélyvízbe dobni, a mára már tunéziai válogatott középpályás esetében 16 éves korában még nem volt ilyen terv. Neki csak az akadémiai bajnokságokban, valamint a francia utánpótlás-válogatottban mutatott teljesítménye volt annyira meggyőző, hogy az angol rekordbajnok szerződtesse. A potenciálját most kezdi el megvillantani a felnőttek közt is, de ezt is várjuk, ha már csak a sikeres jövője reményében kifizettek érte ennyi pénzt.

Tel esetéhez csak Pellegri és Geubbels átigazolását lehet reálisan hasonlítani, mert értük fizettek ki hasonló összeget, s ők voltak szinte teljesen ismeretlenek felnőtt szinten, mikor csapatot váltottak. Ha csak ezt vesszük alapul, akkor ők nagyon komoly betlik lettek, ami igencsak félő lehet a müncheniek számára, de lehet ezt abból is eredeztetni, hogy az AS Monacóban buktak meg mindketten.

Kiemelt kép: goal.com