Öt csapattal ötször esett ki a Premier League-ből az izlandi hátvéd
Hermann Hreidarsson különleges rekordot tart az angol bajnokság (Premier League) három évtizedes történetében. Az egykori izlandi hátvéd a ligában töltött tíz szezonja alatt öt csapatnál fordult meg, és egy-egy alkalommal mindegyikkel kiesett az első osztályból. A jelenleg hazájában edzősködő Hreidarsson balszerencséjéhez természetesen az is hozzájárult, hogy hiába volt alapember az együtteseinél, rendszerint gyengébb csapatokat erősített.
Az egykori 89-szeres izlandi válogatott hátvéd, Hermann Hreidarsson a pályafutása zenitjén, 1997 és 2012 között Angliában profiskodott, és a Premier League-karrierje leginkább egy negatív rekord miatt maradt emlékezetes.
Átmeneti sikerek kisebb csapatokkal
Hreidarsson az izlandi ÍBV Ítróttarfelag csapatától 23 esztendősen a Crystal Palace hívására igazolt Angliába. Az élvonalba frissen feljutó londoni csapat színeiben rögtön alapember lett, ám hiába lépett pályára a 38 bajnoki közül 30 mérkőzésen és szerzett védő létére két gólt (az egyiket a Chelsea ellen a Stamford Brige-en), nem tudott segíteni csapatának, hogy elkerülje a kiesést. A Crystal Palace az utolsó helyen végzett az 1997-1998-as kiírásban, a hátránya hét pont volt a még épp bennmaradó Everton mögött.
Ezt követően az izlandi védő követte a Palace távozó klubelnökét, Ron Noadest a negyedosztályú Brentfordhoz, amely akkori klubrekordot jelentő 750 ezer fontot fizetett a játékjogáért. Hreidarsson csak egy szezont töltött a csapatnál, ezalatt 38 meccsen hat gólt szerzett és bekerült a liga álomcsapatába, majd visszatért a PL-be. A középső védőként és balhátvédként is bevethető futballistát 1999 októberében a Wimbledon igazolta át, a csapattal a teljes 1999-2000-es idényben szélmalomharcot vívott a bennmaradásért, ám végül a vonal alatt maradtak és kiestek a másodosztályba.
Hreidarsson szolgálataiért 2000 nyarán fizették a legmagasabb átigazolási díjat, a PL-be frissen feljutó Ipswich Town ugyanis 4,5 millió fontot sem sajnált érte. A bajnokság meglepetéscsapatában az izlandi légiós 36 meccsen lépett pályára, az Ipswich pedig a bravúros ötödik helyen végzett, olyan csapatokat megelőzve, mint a Chelsea, a Newcastle United vagy a Tottenham Hotspur, ezzel kvalifikálta magát az UEFA-kupa selejtezőjébe. A következő szezon viszont éles ellentétben állt a várakozáson felüli idénnyel, és a Blues 38 forduló alatt szerzett 36 ponttal a mezőny legjobb kiesőjeként búcsúzott a Premier League-től, miközben Hreidarsson az összes bajnokin szerepelt. A hátvéd a másodosztályba is a Townnal tartott, de hiába jutottak be a rájátszásba, képtelenek voltak kiharcolni a feljutást.
A játékos következő csapata az élvonalbeli Charlton Athletic lett, melynél négy évadon keresztül alapember volt. Hreidarsson első idényében az Athletic az előkelő hetedik helyen végzett, majd a következő két szezonban is a középmezőny biztos tagja volt, mielőtt a 2006-2007-es idényben kiestek volna a bajnokságból.
Az újabb búcsú ellenére Hreidarsson maradt a Premier League-ben, miután 2007-ben átigazolt a Portsmouth-hoz. Az izlandi hátvéd az első idényében minden sorozatot figyelembe véve 39 mérkőzésen lépett pályára a Pompey színeiben, tagja volt a bravúros módon FA-kupát nyerő csapatnak is, ami egyértelműen angliai éveinek a legnagyobb sikere. Az idő előrehaladtával egyre kevesebb lehetőséget kapott és egyre többször bajlódott sérülésekkel.
A 2009-2010-es szezonban Hreidarsson csak 17 bajnokin jutott szóhoz a Pompey-ban, miközben pályafutása során az ötödik alkalommal esett ki aktuális csapatával az első osztályból!
A másodosztályba is követte a Portsmouth-t, és évekkel később pályafutása legszebb időszakának nevezte a csapatnál töltött szűk öt esztendőt. A 2011-2012-es évad második felében még a Coventry City színeiben szerepelt az angol másodosztályban, majd visszatért hazájába és 40 évesen a Fylkir játékosaként akasztotta szögre a stoplist.
Háromszor volt az év labdarúgója
Hreidarsson a fénykorában, azaz 1996 és 2011 között 89 pályára lépés alatt öt gólt szerzett az izlandi válogatott színeiben. Az északi ország nemzeti csapata akkoriban még szerényebb játékerőt képviselt és vele a soraiban egyetlen világeseményre se kvalifikálta magát. A védőt a hazájában háromszor választották meg az év játékosának (1997, 2000, 2007). Angol csapatai közül 2019-ben az Ipswich Town beiktatta őt a klubnál a Hírességek Csarnokába, miután egy emlékezetes időszakban 128 mérkőzésen szerepelt a csapat színeiben.
Hreidarsson a visszavonulása után az ÍBV és a Fylkir csapatánál tevékenykedett, majd az indiai Kerala Unitednél az egykori angol válogatott kapus, David James asszisztenseként vállalt szerepet, a 2020-2021-es idényben pedig az angol harmadosztályban szereplő Southend United másodedzője volt Sol Campbell mellett. 2020 óta ismét a hazájában dolgozik, öt meccs erejéig az U21-es válogatott asszisztense volt, 2022 eleje óta pedig egykori nevelőcsapata, az ÍBV vezetőedzője.
Hasonló negatív rekordok
Hreidarsson negatív rekordja a Premier League-ben különleges, ám a labdarúgás világában előfordultak már hasonló esetek, hogy egy-egy játékos ilyen sokszor essen ki az élvonalból aktuális csapatával. Például egy német kapus, Jürgen Rynio ugyancsak öt különböző csapattal esett ki a Bundesligából 1968 és 1986 között, míg a kolumbiai-argentin kapus, Carlos Navarro Montoya háromszor a spanyol, háromszor pedig az argentin első osztálytól búcsúzott aktuális csapataival, igaz, a hat kiesés közül nem mindegyik alkalommal volt már a csapat játékosa az idény végén.
A Premier League-ben az egykori walesi válogatott támadó, Nathan Blake az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején szintén ötször esett ki csapataival: a Boltonnal kétszer, emellett a Sheffield United, a Blackburn Rovers és a Wolverhampton Wanderers játékosaként egy-egy alkalommal. A listán Hreidarssont és Blake-et Marcus Bent, Steven Caulker és az angol válogatott kapus, Robert Green követi, ők egyaránt négyszer intettek búcsút az élvonalnak.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Sky Sports
Szerző
