Öt dolog, amire szívesen emlékszünk az Eb-csoportkörből

A reménytelen Németország berúgja az ajtót

Az elmúlt másfél évben mással sem volt tele az európai és német szaksajtó, hogy a Nationalelf pocsék formában várja a hazai rendezésű kontinensviadalt, és a felkészülési mérkőzések eredményei tovább erősítették a lakosságra egyébként ritkán jellemző pesszimizmust. Julian Nagelsmann ráadásul a felkészülés folyamán nagyon sokat variált, előfordult az is, hogy az Arsenalnál középcsatárként villogó Kai Havertzből bal oldali szárnyvédő lett. Akkor sokan úgy gondolták, hogy a németeknek nem lehetnek vérmesebb reményeik, mint valahogyan továbbmenni a csoportból.

Aztán tavasszal visszatért a nemzeti együttesbe Toni Kroos, és egyre biztatóbb életjeleket adott magáról az együttes, hogy aztán a Skócia elleni nyitányon valósággal földbe döngöljék ellenfelüket. Az 5–1-es kiütés megadta az alaphangot, nem csak a csapatnak, de a tornának és a szurkolóknak is, hiszen ismert alapvetés, hogy nincs jó világverseny erős hazai csapat nélkül. A mieinket is különösebb gond nélkül győzték le Havertzék (2–0) és a Svájc elleni 1–1 a csoport első helyére repítette őket.

A már említett Kroos mellett Ilkay Gündogan és Jamal Musiala is az általunk ismert legjobb önmagát delegálta az Európa-bajnokságra, így ha vannak is védekezésben gondjai Nagelsmann csapatának, jelenleg sokkal magasabb szintet képvisel, mint bármikor. Németország ellenfele a legjobb 16 között Dánia lesz, akiket megverni illendő volna, lebecsülni azonban nem, utána pedig jöhet egy igazán epikus küzdelem a pillanatnyilag még hibátlan Spanyolországgal (elnézést kérünk a georgiai szurkolóktól) az elődöntőért. Azt azonban, ahogyan a német közvéleményt pár nap alatt maga mellé állította a válogatott, kár vitatni, mert az Európa-bajnokság egyik legnagyobb teljesítménye eddig.

Klaus Gjasula hihetetlen 25 perce

A B csoport második fordulójában rendezték a Horvátország–Albánia mérkőzést, amelyen vaskos meglepetésre sokáig az albánok vezettek. A 72. percben beállt az SV Darmstadt középpályása, Klaus Gjasula még 1–0-s előnynél, hogy aztán két perc múlva közelről lássa a horvátok egyenlítő gólját, még kettővel később pedig már maga tereljen be a saját kapujába egy kipattanó labdát. De Gjasulát nem olyan fából faragták, aki hagyja, hogy ekkora szégyenfolt essen a becsületén, ezért a hátralévő időben minden tőle telhetőt beleadott, erőfeszítéseit pedig siker koronázta: a 95. percben drámai módon ő alakította ki a 2–2-es végeredményt, amivel az Európa-bajnokságok 1960 óta íródó történetének első labdarúgója lett, aki csereként beállva gólt szerzett és öngólt vétett egy mérkőzésen belül. A folytatásban sikerült újra a jegyzőkönyvbe kerülnie, ugyanis a lefújás előtt sárga lapot érően akasztotta az egyik horvát játékost, így 25 percnyi játékidő alatt több minden történt vele, mint néhány átlagos futballistával egy őszi félszezonban.

A fal szerepében: Giorgi Mamardasvili

Noha évek óta a spanyol élvonalban szerepel a Valencia kapusaként (és időnként csapakapitányaként), sokan csak most ismerkedtek meg a georgiai kapus nevével. Látva a teljesítményét, ugyanakkor tett is róla, hogy most már ne csak a LaLigát követő szurkolók ismerjék, ugyanis a Csehország elleni 1–1 során káprázatosan teljesített és 11 védésével szinte egyedül tartotta meccsben az Eb-újoncot. A mérkőzés legjobbjának járó díjat természetesen bezsebelte, óriási érdemeket szerzett országa első Európa-bajnoki pontjának megszerzésében. Az egy mérkőzésen bemutatott legtöbb védés rekordját egyébként a lett Aleksandrs Kolinko tartja, aki 2004-ben 12 védést mutatott be a Hollandia elleni 0–3 során. Mamardasvili egyébként olyan nagyságok mellé nőtt fel a csehek elleni teljesítményével, mint az olasz Francesco Toldo és az ír Shay Given, akiknek 11-11 védésük volt egy mérkőzésen. Ki ne tudná, végül Georgia a portugálok 2–0-s legyőzésével továbbjutott a csoportból, ami messze több annál, mint amit bárki várt tőlük a torna előtt.

Csoboth Kevin és a hiábavaló rekord

Nem lenne teljes a listánk, ha nem kerülne fel rá az Eb – számunkra – legszebb pillanata. A Skócia elleni mérkőzésünkön egyszerű volt a képlet: amelyik csapat nyerni tud, életben tartja a továbbjutási esélyét. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a két csapat egy nagyon gyenge, minimalista 70 percet produkált, arra gondolva, hogy majd a hajrában kockáztatva a maga javára dönti el a mérkőzés végkimenetelét. Az Újpest FC szélsője talán a legnagyobb nyertese az UEFA 26-os keretekről döntő szabályának, mert a legjobb 23 magyar játékos közé egészen biztosan nem fért volna be a májusi kerethirdetés pillanatában, ám megragadva a lehetőséget a meccs utolsó érdemi eseményeként örökké emlékezetes gólt szerzett, amivel szerda estig élt a magyar továbbjutás reménye. A 100. percben született gól egyben azt is jelenti, hogy az Európa-bajnokságok történetében soha nem esett későbbi győztes gól a rendes játékidőben. Így ez a rekord a miénk, de biztosak lehetünk benne, hogy ezt Csoboth is elcserélné egy nyolcaddöntős szereplésre.

Josip Ilicic hosszú útja

Említhetnénk a dán Christian Eriksent is, aki Szlovénia ellen góllal tért vissza az Euro-történelembe azok után, hogy három éve a koppenhágai Parken gyepén élettelenül terült el, de az ő egészségére és jó játékára számíthattunk azok után, hogy a Brentford után ma már a Manchester Unitedben futballozik hétről hétre.

Azonban van egy másik nagy visszatérő is, akinek más okból, de szintén veszélybe került korábban a pályafutása, ő pedig a szlovén Josip Ilicic, a Palermo és az Atalanta korábbi, az NK Maribor jelenlegi ikonja, aki nem mindennapi utat járt be. A koronavírus-járvány idején épp Bergamóban élt, abban az olasz városban, amelyet a leginkább sújtott a szörnyű vész, és az ott megélt tapasztalatok és körülmények a délszláv háború borzalmaira emlékeztették őt, amelyek áthatolhatatlannak tűnő mentális gátakat emeltek nála. Az idő tájt veszítette el a feleségét, akinek a hűtlenségére ráment a házasságuk, majd miután az Atalantánál semmit nem tudott hozzátenni a csapat eredményességéhez a gazdaságilag is kimondottan nehéz időszakban, elengedték, felbontották a szerződését. Idegösszeomlása volt, súlyos depresszióval küzdött, de 2022 októberében így is segítő kezet nyújtott számára korábbi hazai klubja az NK Maribor, ahol nem a csapat számára kerestek segítséget a személyében, hanem neki akartak segíteni a futballon keresztül.

Számos médiatermék beszámolt arról, ahogyan a kedvetlen, érzelmeket nélkülöző arckifejezéssel és jókora pocakkal labdázgató Ilicic edzéseken és szlovén bajnokikon szerepel, de egy idő után újra felfedezte a játék és az élet örömeit, amelyeknek hála a formája is javult és 36 évesen bekerült Matjaz Kek Eb-keretébe. A tornán az angolok elleni 0–0 során debütált (Szlovénia 2000 után jutott ki ismét az Európa-bajnokságra), ahol negyedórával a rendes játékidő vége előtt állt be 26-os mezben, ami szimbolikus, mert épp ennyi játékos volt nevezhető. Mintha az utolsó mez gazdájaként az utolsó esélyét ragadta volna meg arra, hogy még egyszer emlékezeteset alkosson a pályán és az, hogy számára ez megadatott, talán reményt jelent más, az övéhez hasonló nehézségekkel küzdők számára is.