Paks: Működhet-e együtt a látványosság és az eredményesség?

A zöld-fehérek a 2006-2007-es szezon óta megszakítás nélkül szerepelnek az első osztályban. Bár nem lehet azt mondani, hogy ezen időszakban bármikor is élcsapatnak számítottak volna, mégis voltak egészen eredményes idényeik. A legsikeresebb bajnokságuk kétségtelenül a 2010-2011-es volt, amikor Kis Károly irányításával a második helyen zártak, emellett pedig a Ligakupát is megnyerték a Debreceni VSC elleni kétmeccses finálét követően. Olyan játékosokat adtak a magyar futballnak, mint Éger László, Böde Dániel, Fiola Attila vagy Hahn János. Az elmúlt években az együttes inkább középcsapatnak számított. Csertői Aurél öt teljes szezonjában két ötödik, két hetedik és egy nyolcadik helyet értek el, távozását követően, azonban kicsit visszaesett a Paks, a 2019-2020-as szezonban csak egy sikeresen megvívott utolsó körös debreceni mérkőzéssel maradtak az élvonalban.

Az előző szezon ötödik fordulójában Bognár György vette át a szakmai irányítást, ez pedig gyökeres változást hozott a csapat háza táján. Az új vezetőedzővel a korábban a védekezésre és ellentámadásokra épülő játék megváltozott. Az fő irányelv a támadás, amit az is elősegít, hogy a keretben több labdarúgó is remek egyéni képességekkel rendelkezik. Bognár István, Sajbán Máté, Nagy Richárd, Hahn János, Ádám Martin vagy a napokban az MTK-hoz igazoló Haraszti Zsolt szinte kivirágzott ebben a stílusban. A vezetés megszerzését követően sem állnak vissza, ez pedig olyan győzelmeket hoz magával, mint a Budafoki MTE elleni 9-2, vagy a Puskás Akadémia FC elleni 6-1-es és 6-2-es találkozók. 

http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-paksrol-es-bognar-gyorgyrol-verebes-jozsef-kontextusaban-elemzes/

A vezetőedzői teljesítmény számokban

Bognár György eddig 33 összecsapáson irányította a Paksi FC-t az első osztályban. 15 alkalommal nyertek (45%), nyolc döntetlent értek el, míg tíz alkalommal vesztesen hagyták el a pályát (30%), így találkozónként 1,61 pontot gyűjtöttek. Átlagosan 2,58 találatot szereznek és 1,94 gólt kapnak. A számok alapján nagyjából négy fordulónként 6-7 pontot szereznek. A lőtt gólok száma alapján élcsapat lehetnének, míg a kapottak alapján kiesnének. De lássuk, hogy a korábbi években mutatotthoz képest hogyan szerepelnek?

Az elmúlt hét bajnokság során négy edző vezette a paksiakat. Csertői Aurél öt és fél szezonon át, Tomiszlav Szivics 11 mérkőzésen, Osztermájer Gábor kevesebb, mint egy évig, míg Bognár György 33 találkozó keresztül. Bár eléggé eltérő ideig ültek a kispadon (ami alapján nem igazán érdemes a számaikat összehasonlítani), mi most mégis összemérjük a teljesítményüket.

A számok alapján megállapíthatjuk, hogy Bognár György a négy megjelentetett arányszám közül háromban a legjobb értékekkel rendelkezik. Vele nyertek a legtöbbször, nála szerezték a legtöbb találatot, és az ő irányításával gyűjtötték átlagosan a legmagasabb pontszámot. A kapott gólok számában viszont a harmadik helyen áll a négyes „versenyben”. Azt is észrevehetjük, hogy pozitív gólkülönbsége csak az ő és Csertői Aurél korszakának van. Ezek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy Bognár György elődjeihez képest is sikeresen szerepel csapatával. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Csertői Aurél első teljes szezonjában magasabb átlagos pontszámot – 1,7 – produkált, mint a jelenlegi vezetőedző, s csak az évek során gyengült a mostani szintre a mutatója.)

Az átlagosan szerzett pontok alapján egyébként a mostani időszak szinte pontosan megegyezik a Paksi FC legeredményesebb edzőjének korszakával. A Kis Károly által vezetett gárda átlagosan 1,58 pontot gyűjtött, ami alig marad el a jelenlegitől.

Bajnoki helyezés az átlagpontszámok alapján az elmúlt öt idényben

Ha az átlagpontszámot megpróbáljuk átváltani helyezésre, akkor az elmúlt öt szezont vizsgálva az alábbi eredményeket kapjuk:

A táblázat alapján az elmúlt évek edzőit a bajnoki tabellán is egyértelműen elkülöníthetjük. Tomiszlav Szivics második paksi időszaka nem volt sikeres, a 11 találkozó alapján gyűjtött átlagpontszáma az elmúlt öt kiírásban egyaránt csak utolsó helyre lett volna elegendő. Osztermájer Gábor a szerb elődjéhez képest stabilabban szerepelt csapatával, irányításával a tolnaiak átlagosan az alsóház közepén zártak volna. Csertői Aurél táblázatban szereplő helyezései paksi mércével már sikeresnek mondhatóak. A felsőház alját bérelhetné ki együttesével, s ezt két korábbi ötödik helyezésével ténylegesen el is érte. Bognár György azonban még hozzá képest is egy szinttel magasabbra emelte a Paksi FC-t. Vezetésével a csapat a dobogó alsó fokát ostromolja, ami – ha ez a tendencia megmarad – egyben a nemzetközi szereplés kiharcolását jelentheti a közeljövőben.

A magyar bajnoki élvonallal kapcsolatban gyakran hangoztatott nézet, hogy egy-két csapat van harcban a bajnoki címért, míg a többiek a bennmaradásért küzdenek. A bemutatott számok alapján a paksi együttes Bognár Györggyel a kispadon ezt a „nagyok” (Ferencvárosi TC, MOL Fehérvár FC, újabban Puskás Akadémia FC) mögötti harcot nyerné meg a többiekkel szemben. A Paksi FC vezetése tehát jó döntést hozott a tavalyi szezon elején, mikor a szakmai munkát Bognár Györgyre bízta.

Kilátások a jövőre nézve

De van-e innen előrelépés? Egyáltalán fenntartható-e ez a szint? Kezdjük először az utóbbi kérdés megválaszolásával.

A Paksi FC játéka a futballisták egyéni kreativitására is épít, ugyanakkor egy olyan rendszert alkot, ahol ha mindenki elvégzi a saját szerepkörének megfelelő feladatát, akkor az eredmények sem maradnak el. Azt gondolom, hogy nem a pályára lépő labdarúgók egyéni képessége teszi sikeressé a csapatot (hiszen szinte ugyanez a keret küzdött nem is olyan régen a kiesés ellen), hanem a rendszer működése teszi lehetővé a játékosok egyéni képességeinek kibontakozását. Ez csinált gólkirályt Hahn Jánosból, ez „nevelt” élvonalbeli játékost Sajbán Mátéból, és ez hozta a felszínre a Bognár Istvánban rejlő zsenialitást, amit korábban csak egyes mérkőzéseken volt képes megmutatni a számunkra.

Egyes labdarúgók távozása okozhat problémát, de csak akkor, ha az általa betöltött szerepre (vagy annak egy módosított változatára) nem találnak megnyugtató megoldást. A támadó szekcióból Haraszti Zsolt távozott az MTK-hoz. Külföldre igazolhat Hahn János, akinek esetleges távozása véleményem szerint nem akasztaná meg a csapat eredményességét, hiszen Ádám Martin sikeresen pótolhatja a gólkirályt, igaz, az ő távozására is van esély, a minap a Nemzeti Sport a Diósgyőrrel hozta hírbe. Bognár István kiesése nagyobb gondokat okozhatna, hiányában az egyéni megoldások Sajbán Mátéra, vagy a legtöbbször csereként beálló Nagy Richárdra hárulnának, de ők inkább a szélről befelé cselezve játszanak, míg Bognár a pálya közepén szereti szervezni a játékot.

Elméletben elmondhatjuk, hogy amíg a Bognár által felépített rendszer működőképes marad, és az e fajta játék alapelvei nem sérülnek (pl. azzal, hogy az ellenfelek megfelelően reagálnak rá), addig az eredményesség sem változik. A gyakorlatban meg azt mondhatjuk el, hogy a jelenleg futó szezon nagy próbája lesz a szisztéma működésének, eredményességének. Legalábbis az első négy forduló után ez látszik, a Paks egy győzelemmel (egy emlékezetes, látványos focit hozó 6-1 a Puskás ellen idegenben) egy döntetlennel és két vereséggel, négy ponttal áll a hetedik helyen.

Mi hozhat előrelépést? Egyértelműen a védekezés megszilárdítása. A támadójátékon jelentős javulást nehéz lenne elérni, a csapat védekezése azonban mindenképpen javítandó. Bognár György irányításával átlagosan majdnem két találatot szednek be mérkőzésenként, ez pedig rémisztő adat, még úgy is, ha tudjuk, hogy ez részben a játékstílusuk, a futballfelfogásuk következménye. A paksiak vezetőedzője sokszor hangoztatja, hogy nem érdekli, mennyi gólt kapnak, a lényeg az a számára, hogy többet lőjenek. Ennek megfelelően a Paksi FC olyan sok játékost vet be a támadások során, hogy egy esetleges labdavesztés szinte azonnal egyértelmű gólveszélyt okoz. Erre remek példa a Debreceni VSC elleni bajnoki (3. forduló) első két találata:

Ferenczi János gólja:

https://www.youtube.com/watch?v=bWYWWBB8xCU

Dzsudzsák Balázs találata:

https://www.youtube.com/watch?v=I50rz72vEL0

Mindkét gól paksi támadásból és labdavesztésből indult. Közös jellemző, hogy a debreceniek gyakorlatilag átszaladtak a nem létező (vagy bójaszerű) középpályás védekezésen, nehéz helyzetbe sodorva így a védőket. Erre reagálva a Budapest Honvéd FC ellen zártabb szerkezetre váltottak, de a fővárosiak így is gyakran kikerülték és lefutották a zöld-fehéreket.

A védelmet a nyáron két új labdarúgóval erősítették meg (Tamás Olivér az előző idényben is itt szerepelt, akkor még kölcsönben, azóta véglegesen is az atomvárosba szerződött). A kapuba érkezett Nagy Gergely, akire nem is lehet panasz, ugyanakkor a négy találkozón kapott tíz találat így sem kevés. Érkezett még Kinyik Ákos, akinek az átigazolása meglehetősen érdekes. A Debrecen saját nevelésű középhátvédje nem tartozik az igazán magabiztos, határozott és hatékony hátvédek közé, sokan már a DVSC kiesésében, majd az előző szezon „nehézkes” feljutásában is jelentős szerepet tulajdonítottak neki, és nem is marasztalták a nyáron a Lokinál. Kérdéses tehát, hogy tud-e segíteni a Pakson. Eddig mind a négy fordulóban pályán volt, az első két meccsen végig futballozott, a következő két találkozón viszont egyaránt a szünetben „kapta le” Bognár (ez alapból igen érdekes tény), és nem tette szilárdabbá a tolnaiak védekezését.

Azt gondolom, hogy amíg a támadásból védekezésbe való átmenetet nem tudják megoldani, addig az eredmények további javulása nem várható. Egy sikeresebb bajnoki szereplés feltétele, hogy zsinórban tudjon a csapat mérkőzéseket nyerni, ehhez viszont egyes találkozókon a védelemnek is hozzá kell tennie a magáét. Pusztán a számokat nézve átlagosan egy fél találattal kellene kevesebbet kapniuk ahhoz, hogy a védekezésüket elfogadhatónak nevezhetnénk egy ilyen játékstílus mellett, de még ez is messze lenne (több mint a duplája) egy hazai szinten kiemelkedő teljesítménytől, például a Szerhij Rebrov irányította Ferencváros által mutatottaktól.

Összegzés

A Paksi FC a hazai élvonal egyik üde színfoltja. A magyar játékosokra épített csapat Bognár György vezetése mellett immár a bátor támadójátékáról is nevezetes, ami a szakember első szezonjában az eredményességet is magával hozta. Az egykori válogatott középpályás a nemzetközi kupaindulás küszöbéig vezette el együttesét, ráadásul az általuk játszott foci igen látványos, élvezhető is volt. A továbblépéshez, az eredményesség fenntartásához elengedhetetlen lenne a gárda védekezésének javulása. Hogy ezt meg tudják-e lépni, az ennyi forduló után még nem eldönthető, mindenesetre ez az idény egyik nagy szakmai kérdése lesz.