Papszun tanárból lett a jelenkori lengyel futball lángelméje

Marek Papszun 1974. augusztus 8-án született Varsóban, itt is járt egyetemre, majd történelem és testnevelés szakos tanár lett a fővárostól néhány kilométerre fekvő mazóviai város, Zabki középiskolájában. Egykori diákjai és kollégái szenvedélyes, korrekt embernek írták le, aki nagyon sokat tett a közösségért. Persze akadtak, akik nem kedvelték, mert az őszintesége mellett a kemény munkát is megkövetelte. Az iskola igazgatója így nyilatkozott a munkájával kapcsolatban: „ekkoriban nagyon sikeres volt az iskola a sportok terén, még a speciális sportosztályokkal rendelkező iskolákkal is fel tudtuk venni a versenyt”.

Ő maga csupán amatőr szinten futballozott, majd később az iskolai munka mellett a környékbeli csapatoknál vállalt edzéseket, dolgozott a helyi Dolcan Zabki, illetve két varsói együttes, a Bialoleka Warszawa és GKP Targówek trénereként. Utóbbival a kerületi liga ezüstérmese lett, ám a feljutásért vívott párharcot elbukták, így nem sikerült a hatodik szintre jutniuk. Papszun viszont itt folytatta, a KS Lomiankinál, ahol sikerült a feljutást is kivívnia csapatával. Ezek után átült a Legionovia Legionowo kispadjára, ahol három év alatt a negyedik vonal középcsapatából az harmadosztály egyik feljutásra esélyes együttesét faragta. Ezután volt a Dawn Nowy Dwór Mazowieck vezetőedzője is, majd 2016 áprilisában váltott, és a Raków Czestochowához szerződött.

Csupán a 2017-18-as szezon végén, amikor a „Medaliki” becenévre hallgató klub kivívta a másodosztályba való feljutást, akkor hagyta ott a korábbi állását, és élte is meg nagyon furcsa érzéssel a szeptember elsejét, hogy már nem kell bemenni az iskolába tanítani.

„Otthagyta az iskolát, de valójában soha nem hagyta abba a tanári pályát – mondja Pawel Frelik mentáltréner és a rakówi stáb tagja. – Még mindig ott van benne a tanár. Az egyik labdarúgónak úgy magyaráz, mint egy általános iskolai, egy másiknak úgy, mint egy középiskolai, a harmadiknak pedig úgy, mint egy egyetemi tanár. Minden a kapcsolaton, a játékos tudatosságán és érettségén múlik. Gyakran ez az út vezet csak előre.”

Mióta ő az edző, bevezette azt, hogy minden labdarúgónak minden mérkőzés után meg kell írnia egy riportot, és ennek a módszernek híre is ment elég hamar. Mindenkinek körülbelül negyven kérdésre kell válaszolnia, illetve megírnia a saját szavaival egy, a mérkőzést összefoglaló esszét. A játékosok ennek segítségével visszatérnek a mérkőzés előtti céljaikhoz, terveikhez, elképzeléseikhez, és felmérik, melyiket sikerült elérni és melyiket nem. Megírják, hogy szerintük mi hiányzott a játékból, hogyan játszottak ők maguk, mit gondolnak az egyéni és a csapat szintű teljesítményről, hogyan élték meg belülről az egyes akciókat, mely szegmensekben teljesíthettek volna jobban, s mivel voltak elégedettek. El kell mesélniük, hogyan élték meg lelkileg a találkozót és hogyan érezték magukat fizikailag a kilencven perc során.

Papszun különc módszerekkel dolgozik, és ezekkel éri el a sikereit (Fotó: Maciek Skowronek/Agencja Wyborcza.pl)

Mindezekre az edző szerint a fejlődés miatt van szükség, hogy a játékosai egyénileg is tudják, tudatosítsák, mi az, amiben többet kell nyújtaniuk, vagy épp mely területek azok, amelyek kapcsán segítséget kell kérniük. Papszun nagyon sokat követel ilyen téren és nem tűri el a lazsálást, mert ez vezet el szerinte a legmagasabb szintre. Sokan nem kedvelik ezt, a csapatot elhagyók közül többen despotának, vagy épp zsarnoknak nevezték őt, de akik elfogadták a módszereit, azok imádják, a mester pedig bátran mondja el a nyilvánosság előtt is, hogy egyes játékosok már annyira ügyessé váltak a riportírásban, hogy esszéik a legjobb edzői elemzésekkel vetekednek.

„Marek még néhány edzőt kinevel majd a segítői közül, és további kettőt-hármat a játékosok közül. Ennek az az oka, hogy már ma is nagyon értenek a futballhoz: a pályán és azon kívül is. Beszélgetek velük és két megközelítést látok. Vannak, akik egy nap trénerek szeretnének lenni, mert Papszun révén jobban értik a labdarúgás szisztémáját, a másik részüket pedig elriasztja az edzői pálya, mert látják, hogy mennyi munkával és kötelezettséggel jár az, ha ezt a szakmát a legmagasabb szinten akarod csinálni. Ahogy Papszun sokszor mondja: ha csinálsz valamit, csináld a legjobb tudásod szerint. Az átlagos sosem lesz a legjobb.”

Az iskolai munkát maga mögött hagyó edzőnek még mindig megvan az a szokása, hogy pontokat ad a játékosainak. Hat éve minden meccs után ezt csinálja. Nem minden találkozó után osztja meg őket a csapattal, de előfordult már az is, hogy közösen kielemezték az általa megszabott elvárásokat is. Ezt minden játékosa kapcsán ő is megteszi, és ez amennyire degradáló lehet néhány labdarúgó számára, mások annyira tudják értékelni. Ezek a visszajelzések elképesztő fejlődést idéztek elő sokak karrierjében.

Kamil Piatkowski például 2019 nyarán igazolt a Rakówba, mert a Zaglebie Lubinban nem tudott bekerülni az első csapatba. Az első tíz forduló alatt tíz percet kapott, majd a szezon második felére már kirobbanthatatlan volt a védelem tengelyéből. Két évvel később Paulo Sousa elvitte az Eb-be, és közben a Red Bull Salzburg ötmillió eurót fizetett érte.

Andrzej Niewulis elutasította a Jagiellonia Bialystok ajánlatát még 2013-ban, ezek után több hónapig nem talált magának csapatot, majd az első és a második liga között mozgott évekig. 2017-ben szerződtette a Raków, ő pedig két év után csapatkapitányként vezette az élvonalba a gárdát, majd a legmagasabb szinten is az egyik legjobb védőként emlegették az előző idény során.

A szlovén középpályás, David Tijanic megannyi lengyel csapatnál szóba került erősítésként, de mivel balhés játékos hírében állt, senki sem vállalta be azt, hogy szerződteti. 2020 januárjában érkezett meg Czestochowába, az első fél szezonja még csak jó, az első teljes idénye már kiemelkedő, és már ment is tovább Törökországba.

Marcin Cebula tehetsége és jó technikai tudása minden Ekstraklasa-kedvelő számára ismert, de amikor a Korona Kielcében játszott, nem tudta kamatoztatni ezeket, 150 meccsen 7 gólt szerzett és 10 gólpasszt adott. Papszun irányítása alatt még az ötven mérkőzést sem érte el, de már 9 találatnál és 8 asszisztnál jár, és a szakértők szeretnék a lengyel válogatottban látni.

2016-ban a cseh másodosztályból került át a lengyel harmadosztályba Tomas Petrasek. Az évek során az amatőr játékosból egy kiváló védő lett, és 2020-ban debütált a cseh válogatottban. Ő talán a legszebb példája annak, hogyan fejlődik egy játékos Papszun irányítása alatt.

„Amikor Lengyelországba jöttem, ismeretlen voltam, éppen annyira, mint Marek Papszun, külföldre szerződtem, a harmadik ligába. Ő bízott bennem és én is bíztam benne. Csak arról álmodoztam, hogy profi labdarúgó legyek. Nem sztár, hanem egy egyszerű profi labdarúgó, aki abból él, hogy futballozik. Kezdettől fogva azt éreztem, hogy ő az az edző, aki el tud vezetni odáig, hogy ez megvalósuljon. Tudtam, hogy feljuthatok vele a topligába. De a válogatottról egy pillanatig sem álmodoztam, és aztán neki köszönhetően ez is megvalósult. Mindezért persze nagyon meg kellett dolgoznom, mert Papszun nagyon korrekt, de nagyon-nagyon sok munkát követel meg. Emlékszem, volt olyan nyár, hogy tíz játékos hagyta el Rakówot, mert nem feleltek meg az ő elvárásainak. Engem ez csak motivált, és mindent megtettem, hogy megtartsam a helyem a csapatban.”

Tomas Petrasek járta be az egyik legnagyobb utat Papszun segítségével (Forrás: stringfixer.com)

Papszun komplett, holisztikusan gondolkodó tréner. Taktikus stratéga, aki kiváló szervező. Hihetetlen intuíciója van, amihez társul egy olyan vízió, amivel képes volt véghez vinni a szinte lehetetlent. Nagyszerű szakember, akiről minden nyilatkozatában megmutatkozik, hogy nagyon intelligens, és pontosan tudja, miként kell érzékenyen bánni az emberekkel, függetlenül attól, hogy ő egy riporter, a játékosa vagy épp a kollegája.

Ő a Raków Czestochowa legfontosabb eleme, aki miatt a klub a 2016-os kinevezése óta eljutott a harmadosztály középmezőnyétől az élvonal bajnoki címének kapujáig. A csapat egy meccsel a téli szünet előtt hétpontos előnyben van, és ha el is bukják az utolsó őszi kört, négy pont biztosan megmarad a fórjukból. Az előző két idényben tavasszal azt láthattuk tőlük, hogy nem esnek össze, nem roppannak meg a nyomás alatt, hiszen két kupagyőzelmet is behúztak egymás után, miközben végig harcban voltak a bajnoki aranyért is, bár csak két ezüst került a nyakukba.

Idén ők az első számú favoritok, akik megállíthatatlannak tűnnek, de még messze a szezon vége. És addig sok riport készül még el, és talán újabb játékosok válnak még a mostaninál is jobbá egy igazi lángelme irányítása alatt.

Kiemelt fotó: Getty Images