Páratlan párosok, avagy játékosok, akik valaha klubtársak voltak

Sergio Ramos és Daniel Alves

A spanyol világbajnokot és a brazil klasszist egy-egy spanyol óriáshoz kötjük, hiszen előbbi a Real Madrid, utóbbi a Barcelona legendájaként vonult be a futball évszázados történelemkönyvébe. Azonban arra már nem sokan emlékeznek, hogy mindketten Sevillából szerződtek a gigászokhoz, és néhány éven át együtt erősítették az andalúziai védelmet.

Később persze még sok El Clásicón összefutottak, és számos nagy meccsen szerepeltek egymás ellen, de a tisztelet megmaradt köztük mindmáig.

Júlio Baptista előtt Daniel Alves és Sergio Ramos egy sikeres sevillai meccs után 2004-ben (Forrás: Marca)

Jan Oblak és Ederson

Kevesen tudják, hogy korunk két topkapusa hajdanán egy portugál kiscsapatban, a Rio Avéban rivalizált a középcsapatbeli tagságért. Jobbára a szlovén játékos volt a haszonélvező, míg a pályafutását eredetileg balhátvédként kezdő brazil a kispadot koptatta. Egy Porto elleni meccsen az is előfordult, hogy mindketten pályára léptek: Oblak piros lapot érően szabálytalankodott, Ederson pedig egy mezőnyjátékost váltva átvette a helyét a kapuban. Érdekes módon később mindkettejük útja a Benficához vezetett, de a szlovén portás ma már az Atletico Madrid sztárja, Ederson pedig a Manchester Cityből kirobbanthatatlan, ráadásul Bajnokok Ligája-döntőre készül, és azt reméli, sikeresebb lesz, mint a két BL-ezüsttel bíró korábbi portugáliai csapattárs.

A Rio Ave két kapusa a 2012-13-as idényben (Forrás: abola.pt)

Pep Guardiola és Francesco Totti

Pep Guardiolát szinte mindenki az FC Barcelonával köti össze, ami nem is csoda, hiszen játékos-karrierje túlnyomó többségét ott töltötte, és edzőként is ott lett az a világklasszis, akit ma is ismerünk. 2001-ben azonban elhagyta álmai klubját, hogy kipróbálhassa magát az akkor bombaerős olasz ligában és a Brescia játékosa lett. A következő idényre kölcsönkérte az AS Roma, de erre már sokan nem emlékeznek a Farkasok szurkolói közül sem, mert a katalán középpályás csak fél éven át és mindössze négy meccsen szolgálta az arany-bordó együttest, a tavasz már ismét Bresciában érte. Azonban fél évig csapattársa volt minden idők római kapitányának, Francesco Tottinak. Guardiola egyébként együtt játszott egy másik olasz legendával, Roberto Baggióval is, ez természetesen Bresciában történt.

Francesco Totti és Pep Guardiola a Roma egyik edzésén 2002-ben (Forrás: allfootball.com)

Andrea Pirlo és Ronaldo

Olvasóink most nyilván rávágják, hogy ez nem akkora dolog, hát egy újszülött is tudja, hogy a brazil fenomén és az olasz karmester együtt futballozott az AC Milanban. Arra azonban kevesen emlékeznek, hogy pályafutásuk a másik milánói együttesben korábban is összeért már. Pirlo a kölcsönadások ellenére két szezonban, az 1998-99-esben, illetve a 2000-2001-esben is az Internazionale játékosa volt, így lehetősége volt a földkerekség egyik legjobb csatárával együtt játszani. Miután a város kék-fekete felén nem számítottak rá hosszú távon, 2001-ben aláírt a városi rivális AC Milanhoz, ahol egészen elképesztő sikerek vártak rá. Ronaldo is elhagyta az Intert idővel a Real Madrid kedvéért, de később, pályafutása záró szakaszában még ő is magára húzta az AC Milan mezét, így a 2007-2008-as szezonban ismét együtt futballoztak.

Andrea Pirlo és Ronaldo az Inter klasszikus kék-fekete szerelésében (Forrás: Bleacher Report)

Thierry Henry és Zinédine Zidane

Nem nagy kunszt, gondolhatják olvasóink, a két francia klasszis 1998-ban világbajnok, 2000-ben Európa-bajnok lett a francia válogatott színeiben. Arra azonban kevesen emlékeznek, hogy az Arsenal és a Barcelona klasszisaként a köztudatba vonuló Henry az 1998-99-es idényt a torinóiaknál töltötte, ahol együtt játszhatott a nagy Zizouval is többek között, aki igencsak szép éveket töltött el a zebrák mezében. A fiatalabb francia azonban nehezen vette fel a Serie A ritmusát és nehezen boldogult azzal, hogy minden áron bal oldali középpályást akartak vele játszatni, így amikor a korábbi monacói edzője, Arsene Wenger mentőövet dobott neki az Arsenaltól, kapva kapott az alkalmon. A többi pedig – ahogyan mondani szokás – már történelem…

Zizou és Titi, azaz Zidane és Henry a Juventusban voltak csapattársak egy idényen át (Forrás: Pinterest)

Ivan Rakitic és Mesut Özil

Az elmúlt évtized két klasszis középpályása nem valamelyik európai óriásnál játszott együtt, hanem a Schalke 04-nél, amely persze jelenlegi önmagánál akkoriban (2007) magasabb szintet képviselt. A gelsenkircheni gárda két csodagyereke nem sokáig erősítette a királykék klubot egyszerre. A horvát fiatalember játékjogát a svájci FC Baseltől vásárolták meg a németek 2007 nyarán, míg a török származású, később világbajnok német tehetség 2008 januárjában Brémába távozott. Ezzel együtt olyan karriert futottak be mindketten, amelyről előzetesen talán álmodni sem mertek, előbbi nagy megbecsülésnek örvend Sevillában és Barcelonában is, utóbbi a Real Madrid és az Arsenal szurkolóinak a szívét nyerte el később.

Ivan Rakitic és Mesut Özil párosa, a Schalke szurkolói epekedve várják a hasonló tehetségeket (Forrás: 433 Twitter)

Claudio Caniggia és Mikel Arteta

Az ötvenszeres argentin válogatott szélső pályafutása zenitjén, 34 esztendősen igazolt Skóciába a Rangershöz, és ha már ott volt, begyűjtött egy bajnoki címet, egy kupagyőzelmet és két ligakupát is a csapattal. 2002-ben csapattársa lett a barcelonai nevelésű, de onnan a kevés játéklehetőséggel kecsegtető jövőkép miatt távozó Mikel Arteta, akivel egy szezonon át osztoztak a skót csapat öltözőjének szekrényein.

2005-től az Everton, majd 2011-től az Arsenal kötelékében futballozott. Caniggia ezzel szemben már csak Katarban futballozott egy keveset Skócia után, valamint 2012-ben felbukkant a Wembley FC csapatánál, amely csak az FA-kupában való menetelésre szerződtette őt.

2002-ben jó évet zárt Arteta és Caniggia, mindent megnyertek Skóciában, amit csak lehetett (Forrás: abloa.pt)

Cristiano Ronaldo és Gerard Piqué

Akárcsak Sergio Ramos és Dani Alves esetében, úgy Cristiano Ronaldóra és Gerard Piquére is úgy emlékezhetünk, mint a Real Madrid és az FC Barcelona egy-egy legendájára. Mégis volt olyan szakasza a pályafutásuknak, amikor csapattársak voltak. A portugál tehetséget 2003-ban egy Sporting elleni edzőmeccs után szerződtette a legendás Sir Alex Ferguson (állítólag a játékosai nyomására), míg a katalán védő egy évvel később csatlakozott a klub akadémiájához és 2008-ig a Manchester United kötelékében is maradt. Nem sok, mindössze 12 meccs jutott neki angliai tartózkodása során, ám részben árnyalja a képet, hogy a 2006-07-es idényt odahaza töltötte a Zaragozában. Ezzel együtt rengeteget edzett Ronaldóval az oldalán, és talán emiatt is lett később egy korszak meghatározó védőjátékosa. A 2008-as Bajnokok Ligájában együtt értek fel a csúcsra a Uniteddel, még akkor is, ha Piqué olyan sokat azért nem volt a pályán, mint CR.

Azon kevés alkalmak egyike, amikor Cristiano Ronaldo és Gerard Piqué ugyanannak a gólnak örül (Forrás: Getty Images)

Mauricio Pochettino és Ronaldinho

Egy szép argentin-brazil barátság ez egy francia klubban, de az alább látható képen még senki és semmi nem az, mint manapság. Pochettino egy közepesnél valamivel jobb argentin védő, Ronaldinho egy ígéretes brazil talentum, a PSG pedig egy francia közép-élcsapat volt, nem Európa egyik legnagyobb pénznyelője. Az argentin futballista 2000-ben, a brazil 2001-ben csatlakozott a párizsi alakulathoz, amelynél akkor talán még csak nem is hallottak egy bizonyos Katar nevű országról, ám az együttest végül mindketten 2003-ban hagyták el – előbbi a Bordeaux, utóbbi a Barcelona kedvéért, nem mellesleg világbajnokként. A sors úgy hozta, hogy a LaLigában városi rangadókon még összefutottak, mert Pochettino az Espanyol játékosa lett, de olykor ő sem bírt a pályafutása csúcsán járó, örökké mosolygó brazillal. Az argentin azóta volt a PSG edzője, de ő sem tudta elhódítani az áhított Bajnokok Ligája-trófeát, napjainkban pedig a Chelsea kispadjának várományosa. Vele szemben Ronaldinho gyakorlatilag abból él, hogy ő Ronaldinho, ám olykor kisebb-nagyobb bulikba és bajokba keveredik. Magyarországhoz kötődik abban az értelemben, hogy ő a Teqball nevű játék egyik nemzetközi nagykövete.

Mauricio Pochettino és Ronaldinho még a katari időszámítás előtt voltak barátok Párizsban (Forrás: psg.fr)

Hrutka János és Michael Ballack

Arra Magyarországon is sokan emlékeznek, hogy a német Bundesliga 1997-98-as kiírását a másodosztályból feljutó újonc Kaiserslautern nyerte meg. A legtöbben még azt is tudják, hogy a csapatnak volt két magyar játékosa, Hrutka János és Szűcs Lajos személyében, illetve azt is, hogy Otto Rehhagel, az évekkel később Görögországot Európa-bajnoki győzelemre vezető szakember volt a csodatévő vezetőedző. Nos, ebben a csapatban játszott együtt kiváló szerzőtársunk az akkor még csak szárnyait bontogató, később a Bayer Leverkusenben, a Bayern Münchenben és a Chelsea-ben világsztárrá váló Michael Ballackkal. A csodálatos középpályás bizonyos szempontból tragikus hős volt 2002-ben, amikor ő rúgta világbajnoki döntőbe Németországot, ám ott nem játszhatott a sárga lapjai miatt, el is veszítették a finálét Brazília ellen (0–2). De ha már világbajnokság: nem szabad elhallgatni azt sem, hogy ebben a Kaiserslauternben ott volt az 1990-es vb-döntő hőse, az argentinok elleni finálé győztes gólját szerző Andreas Brehme is, aki pályafutása utolsó szezonját töltötte ekkoriban és koronázta meg egy váratlan német bajnoki elsőséggel.

Urs Meier kiállítja Hrutka Jánost egy 1999-es BL-meccsen, a jobb oldalán Michael Ballack, a balján a bíró honfitársa, Ciriaco Sforza reklamál (Forrás: Hrutka János Facebook)

Kiemelt fotó: Bleacher Report