Pásztor György 99 évesen sem szakadt el a jégkorongtól

Egy sportolónak annál nincs nagyobb elismerés, minthogy beválasztják a Hírességek Csarnokába, kiváltképpen hogy az IIHF halhatatlanjai között rajta kívül mindössze két magyar, Schell László és – posztumusz – ifjabb Ocskay Gábor szerepel. Pásztor György számára is ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kapott, pedig kitüntetésekben igencsak gazdag sportolói és sportvezetői pályafutást tudhat a háta mögött.

Idén a jeles alkalomból – a magyar szövetség képviselőin túlmenően – René Fasel, az IIHF egykori és Luc Tardif, a szervezet jelenlegi elnöke videoüzenetben köszöntötte a magyar legendát. Azonban talán ennél is nagyobb szó, hogy minden idők legnagyobb hokisa, Wayne Gretzky sem feledkezett meg Pásztor Györgyről, aki a bunteto.com-nak elárulta, személyes is ismeri a kanadaiak ikonját.

Kevés sportágban van olyan játékos, aki vitán felül sportága valaha volt legjobbja lenne, márpedig a 61 esztendős „The Great One” ilyen. Olyannyira, hogy az NHL-ben egyedüliként az ő mezszámát vonultatták vissza ligaszinten, azaz többé már soha senki nem viselheti a 99-est. Bizony, 99-es. Ezért is igazán különleges és stílszerű a Gretzky által a 99. születésnapra küldött üdvözlete. De nem ez az első alkalom, hogy az adott születésnap számához passzoló ajándékot kapott Pásztor György, ugyanis két évvel ezelőtt az Edmonton Oilers 97-ese, az NHL jelenlegi legnagyobb csillaga, Connor McDavid küldött neki egy aláírt 97-es mezt.

Pásztor György mindössze tízéves volt, amikor először húzott korcsolyát a lábára, ez pedig örök életére meghatározta az életét. Pályafutását a Fasori Evangélikus Gimnázium jégkorongcsapatában kezdte. Játékosként ötször nyert magyar bajnokságot, még úgy is, hogy a II. világháború hosszabb időre megszakította karrierjét. A válogatott keretnek ugyan tagja volt, de az 1950-es években a politikai vezetés nem engedélyezte számára az utazásokat és egyébként is kevés országok közötti mérkőzést rendeztek, így hivatalosan mindössze két alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Végül 1960-ban akasztotta szögre a korcsolyáját, de ez egyúttal életének egy még gazdagabb fejezetének megnyitása volt.

Három éven át a Bp. Építők edzője volt, de igazán sportvezetőként teljesedett ki. Már 1957-ben, azaz akkor még aktív játékosként szerepet kapott a sportág vezetésében. A magyar Jégsport Szövetség jégkorong szakbizottságában a hokisok képviselőjeként tevékenykedett, majd 1963-ig szaktanácsadóként működött közre.

Az 1988-ban létrejött önálló Magyar Jégkorong Szövetségnek alelnöke lett, ezt a posztot 1994-ig töltötte be, ezután tiszteletbeli elnöknek választották. A Magyar Olimpiai Bizottságnak is a tagja 1989-től. Ami miatt viszont elsősorban a jégkorong Hírességek Csarnokába került, az az IIHF-ben betöltött szerepe. 1959-től 1982-ig képviselte Magyarországot a nemzetközi szövetségben, ráadásul 1982-től 1994-ig elnökségi tag volt, és gyógyszerészként 23 éven át az orvosi és doppingellenőrzési bizottságot vezette. Így 1994-ben az IIHF tiszteletbeli tagjának választották, 2001-ben pedig „a jégkorongsportban, a Nemzetközi Jégkorong Szövetségben és a jégkorongsport családjában szerte a világon kifejtett egyedülálló közreműködéséért” dicsőült meg a Hall of Fame-be kerüléssel.

Ahogy a bunteto.com-nak fogalmazott, ha teheti és bírja a lába, akkor a mai napig szívesen megy jégkorong-mérkőzésre, legszívesebben Székesfehérvárra, mert ott láthatja Magyarországon a legmagasabb színvonalú játékot, tekintve, hogy Hydro Fehérvár AV19 az osztrák jégkorongligában szerepel, ráadásul az ICEHL-ben 15. idényét töltő Volán a története során először juthat túl a negyeddöntőn.

Saját bevallása szerint a hallását leszámítva minden rendben az egészségével, ezért ha bírja erővel, akkor akár elnökségi üléseken is részt vesz, vagy olyan protokolláris eseményeken, mint a magyar bajnokságban a legjobb védőnek járó, róla elnevezett díj átadása.