Patrick Dorgu, a Salentói-félsziget legtehetségesebb bal oldali játékosa

Amikor 2021 nyarán Marco Baroni leült az US Lecce kispadjára, hogy visszajuttassa a pugliai csapatot az élvonalba, akkor még kevés olyan játékos volt a keretben, akiről azt gondolta volna bárki is, hogy nagy jövő vár rá magasabb szinten. Abból a keretből mindössze hatan vannak azóta is a klubnál, és ha őszintén akarunk lenni, akkor csak Valentin Gendrey (TSG Hoffenheim) és Morten Hjulmand (Sporting CP) azok, akik valóan magasabbra jutottak, mint a mostani leccei együttes.

A dán középpályás a feljutást követően a bennmaradásban is kulcsember volt, amit 2023 nyarán a portugál klub által kifizetett majd 20 milliós összeg is bizonyít. Ő volt az elmúlt évek legnagyobb eladása a Giallorossi részéről, majd őt követte az a Marin Pongracic (15 millió euró, Fiorentina), aki az Európa-bajnokságon is kezdő volt a horvát válogatottban. Míg előbbi a fiatalon leigazolt és ügyesen felépített játékos kategóriáját képviseli, addig utóbbi a második esélyt kapó labdarúgók legsikeresebbike a Salentói-félsziget csapatánál.

A projektet ezzel tulajdonképpen be is mutattuk, mert a klub filozófiája ezen két pilléren alapszik, így próbálja meg stabilizálni a helyét a legmagasabb osztályban. Ezt most már második éve Luca Gotti irányításával történik, aki megadta az esélyt a kinevezése után Patrick Dorgunak, aki pillanatnyilag a klub legértékesebb játékosa. A dán tinédzser valósággal berobbant a Serie A-ba az előző szezon során, egyelőre nem is kíván lassítani, így szinte biztosra vehető, hogy ő lesz a következő nagy értékesítése a Leccének.

Patrick Chinazaekpere Dorgu nigériai szülők gyermekeként született 2004. október 26-án Koppenhágában. A helyi klubban, a Husum BK-ban kezdett el focizni, ahol testvéreivel, Ifennával és Gabriellel játszott együtt. Hamar felismerték a benne rejlő lehetőséget, így az FC Nordsjaelland ifjúsági akadémiájára került. Az U18-as korosztálytól egészen az U21-esig alapembernek számított a farumiaknál, ám a lecceiek nagyon jó pillanatban keresték meg. Még nem kapta meg az első szerződését, amikor a kölcsönvételt aláírták, s Dorgu a Primavera-csapatban gyorsan megmutatta, hogy az olasz közeg jobban illik hozzá, mint a dán. Mindössze 200 000 euróért szerezték meg a játékjogát, négyéves szerződést kapott.

A frissen kinevezett Gotti azt gondolta, kapott egy ifjú balhátvédet, akit megversenyeztethet azzal az Antonino Gallóval, aki már a korábbi élvonalbeli szezon során is a csapat tagja volt. Az olasz inkább a védekezésben erős, képes a háromvédős hadrend bal oldalán belső védőjeként is szerepelni, míg Dorguról gyorsan kiderült, hogy jóval támadóbb szellemű annál, minthogy hosszú távon is védőként számoljanak vele. A végső megoldás is az lett, hogy a fiatal dán akkor szerepelt, ha a támadóbb stílusra volt szükség, olyannyira, hogy az idény végén már szélsőként is játszatta őt az edzője. Ez lett az a megoldás, ami végül az új szezonra nézve is megalapozta a stratégiát, ugyanis ennek a párosnak köszönhetően labda nélkül öt védőre tud váltani a Giallorossi, így Gotti belátta, hogy őket együtt alkalmazva érhet el sikereket.

Dorgu fiatal kora ellenére taktikailag érett játékra képes, nyugalmat és higgadtságot sugároz, tudja mikor kell nagy tempóban megiramodni és mikor okosabb döntés rálépni a labdára, megvárni a társakat.

A labdás játékban a kifinomult technikai repertoárja, a kombinatív készsége érvényesül, de képességei jól használhatók az átmenetekben is. Jól bírja a nyomást, képes kiforogni vagy megtalálni egy biztonsági passzt, s szükség esetén a megiramodásaira is támaszkodhat. Ügyesen koordinálja a testét, a laza csípője könnyed irányváltásokat biztosít neki, ám olykor túlságosan is sokáig akarja magánál tartani a játékszert. Ez túl sok labdavesztéshez vezet, amin egyértelműen dolgoznia kell, de önmagában a döntéshozatala is egyelőre még a „gyermeki lelkesedés” jeleit hordozza magán. Ennek ellenére a cselezőképessége sokszor kihúzza őt a bajból, akárcsak a védekezésben mutatott tudatossága. Labdavesztés után rendre nyomás alá helyezi az ellenfelet és meglepően jól választja meg a támadási szöget, mert képes passzsávokat zárni és az ellenfél gyengébb lába felé terelni a játékot.

A fegyelmezettsége kissé hullámzó, mert miközben pontosan tudja a feladatát, hogy visszazárjon és ötödik védőnek betagozódjon, és azt el is végzi, közben időnként felesleges faultokat vét és lapokat gyűjt be. A védekezés során jól helyezkedik, ügyesen zárja el az ellenfelek útját, jól tudja a szélre terelni a játékot, hogy kevésbé értékes helyen birtokolhassa a labdát az embere. A kiváló fizikuma nagyban segíti őt a párharcok hatékony megvívása során, mind a földön, mind pedig a levegőben. Nagyon jól megtanulta, hogy közel kell maradjon a támadókhoz, de nem túl közel, nagyon nehéz őt kibillenteni az egyensúlyából. Azonban szerelések és a közbeavatkozások terén még van hova fejlődnie, de a rutinnal ez sokat javulhat. A munkabírása azonban kifogástalan, a klasszikus robotoló típus, aki hajlandóságot mutat a nagy területek lefedésére is.

Dorgut technikai képességei, taktikai intelligenciája, fizikai tulajdonságai és mentális ereje komoly értékké teszi a Lecce számára. Noha már idény nyáron is voltak pletykák, hogy távozhat, végül a maradás mellett döntött, így reális esélye van rá, hogy további fejlődéssel és a képességeinek tökéletesítéssel az elkövetkező években kiemelkedő bal oldali játékosa lehet a Serie A-nak. Hogy ezt a leendő csapatában milyen poszton teszi az még kérdéses, mert talán a szárnyvédő lenne a legideálisabb szerepkör neki, ahol egy nagyon támadó szellemű védő és egy védekezésben is erős szélső keresztezéseként kiteljesedhetne.

Kiemelt fotó: Luca Bruno/AP Photo