Példamutató (IX. rész): Ederson 80 méteres indításáról

A Manchester City brazil kapusa, Ederson Moraes nem először került a figyelem középpontjába azzal a mutatványával, hogy tértölelő indítással képes helyzetbe hozni csapattársait. A brazil válogatott hálóőr a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján indította Olekszandr Zincsenkót a saját tizenhatosán belülről egészen az ellenfél térfelének közepéig bombázva a labdát.

Kulcsmomentuma volt ez a hosszú labda a Bajnokok Ligája elődöntőjének, hiszen ebből az indításból született meg a manchesteriek kiemelkedően fontos gólja Riyad Mahrez révén.

A megmozdulás természetesen teljesen tudatos volt, a jelenetet megtekintők érezhették: Josep Guardiola játékosai számára ez a megoldás testhezálló és a filozófiájukkal összhangban lévő.

Területmenedzsment, pozíciós játék, totális futball

Az általam írt cikkekben sokszor lehetett olvasni a „területmenedzsment” kifejezést. Definíció szerint azt a csapat- és egyéni szinten jelentkező viselkedésformát értem alatta, ami a játékosok értelmezését jelzi az elérhető szabad területeket illetően. Ez az értelmezés pedig a játék szabályaiból (ellenfél, labda, a pálya dimenziói, lesszabály, stb.) adódó kontextuson belül fogható fel.

Ez a fogalom nemcsak a labdabirtoklás momentumaiban értelmezendő, hiszen például az Atletico Madrid területelosztása a saját tizenhatosán belül ugyanúgy kiváló példa ebben a fogalomrendszerben, mint a 2008-as FC Barcelona szélsőinek ultraszéles helyezkedése az ellenfél térfelén való játék során.

Ebből a szempontból megközelítve Ederson megmozdulását, a Manchester City játékosainak viselkedését azon a szemüvegen keresztül fogom vizsgálni, ami az elérhető szabad területekről és a játékosok területértelmezéséről ad példázatot. Ehhez nyújt segítséget a Guardiola-féle pozíciós játékot jellemző eszmerendszer egy-egy motívuma is.

Adin Osmanbasic, az egyik leginkább meghatározó elemzői portál, a Spielverlagerung szerzőjeként, az említett Guardiola-féle pozíciós játék elképzeléséről írt alapműnek tekinthető elemzésében a következőképpen fogalmazott:

„A pozíciós játék egy olyan játékelképzelés, amelynek sok alapelve van, de a legfontosabb mind közül az előnyök folyamatos keresése. Többfajta előnyt tudunk egymástól megkülönböztetni, és ezeket a különféle előnyöket többféleképpen lehetséges kialakítani. Amint az adott előny kialakult, a csapat felhasználhatja ezt a keletkező szituációt arra, hogy a kreált szituáción keresztül uralja a játékot. Minden más alapelv ebből az ötletből fakad.”

Ahhoz, hogy a kialakult előnyöket elemezni lehessen, először meg kell találni azokat. Ebben az előnykeresésében adhat egyfajta térképet egy olyan területértelmezés, amely a labda helyzetéhez viszonyítva elemzi az adott játékképet.

A labdához viszonyított területértelmezés egy példája

A pillanatképen piros karikával jelöltem azokat a területeket, amik a labda pozíciójához képest értelmezendőek. Erről a területértelmezésről már tettem említést akkor, amikor a Bognár-féle Paks játékát elemeztem.

Három terület különíthető el a fenti ábra alapján: a labdához legközelebbi tér, a köztes tér, illetve az együttműködési tér.

A labdához legközelebbi térben Ederson közvetlen döntéshelyzete látható: az ellenfél letámadó játékosa már beavatkozási távon belül van, Ederson ezért a hosszú indítás mellett dönt. De miért választotta ezt a megoldást legjobbként? Erre adnak választ a köztes és együttműködési térben lejátszódó folyamatok.

A PSG játékosai az első City-gól előtt egészen magasan támadtak le, a City játékosai ezáltal a köztes térben nehezebben tudtak szabaddá válni, vagyis a játék folytatására alkalmas szituációba kerülni. Jól látható, hogy John Stones megjátszhatatlan, Fernandinho szoros emberfogás áldozata éppen, Ilkay Gündogan pedig az Edersont letámadó párizsi játékos árnyékában, már a hosszú labdát várva, az esetleges második labda felvétele felé orientálódik.

[su_note note_color="#2e8b57"] Fontos megállapítani, hogy a kiragadott pillanatban a köztes térben még éppen számbeli előnyben játszanak a manchesteriek, ugyanakkor ez az előny a következő másodpercben már megszűnne a köztes térbe éppen belépni készülő letámadó párizsi játékos miatt. Ekképpen válik egyértelművé: nincs elérhető előny a köztes térben Ederson számára. [/su_note]

Az együttműködési térben lejátszódó folyamatok adnak igazán választ a fentebb feltett kérdésre. Mivel Edersont kiemelkedő rúgótechnikája alkalmassá teszi a különböző típusú és hosszúságú lapos vagy levegőben kivitelezett passzok megjátszására, a PSG játékosai számára a helyzet kezelése az együttműködési térben nem egyértelmű.

Phil Foden és Bernardo Silva látva a köztes térben lejátszódó előnyök nélküli szituációt, a rövidebb passz reményében játékra alkalmas állapotba próbálnak kerülni, azaz kérik a labdát. Edersonnak azonban más volt a terve: látva Zincsenko tökéletes (és Foden és Bernardo Silva mozgásával ellentétes) ütemű beindulását, a párizsi védelem mögötti üres térbe lövi be a játékszert.

Érdekes részlete ennek a pillanatképnek Mahrez viselkedése is, aki arról tesz egyértelmű tanúbizonyságot, hogy a Manchester City játékosai csapatszinten képesek egymással szinkronban ugyanúgy értelmezni egy-egy játékszituációt. Ezen túlmenően Mahrez példát is mutat a totális futball egy szegmenséből: mindenki védekezik és mindenki támad. A futball komplexitása miatt minden mindennel összefügg: egyetlen olyan pillanat sincs a játékban, amikor egy adott játékosnak ne lenne feladata és felelőssége a csapat játékával, a csapat céljaival, illetve az adott játékszituációval kapcsolatosan.

Foden és Bernardo Silva mozgása az együttműködési térben ezért is kiemelkedően fontos, mert az ő visszafelé irányuló mozgásuk teszik kényelmetlenné a helyzet kezelését a párizsi védelem jobb oldalának. Amint Silva visszalép, a párizsi jobb oldali védő reakciója azonnal pozíciós előnybe hozza Zincsenkót.

Ehhez illeszkedve tette a már említett írásában Osmanbasic a következő megállapítást:

„A pozíciós játék elképzelése nemcsak abból áll, hogy oldalirányba passzoljunk folyton, hanem valami sokkal nehezebbről szól. Lényege, hogy előnyöket próbáljunk kialakítani a letámadó ellenfelek vonalai mögötti térben. Néha ez lehetséges gyorsan, néha vertikálisan, néha csoportosan és együtt mozogva is. Egyetlen egy szegmense van ennek az elképzelésnek, amely állandó: az előnyök kialakításának és keresésesének tántoríthatatlan feladata. Másképpen fogalmazva: a szabad ember kérlelhetetlen keresése az ellenfél vonalai mögött.”

A Manchester City első gólja előtt Zincsenko volt a szabad ember. Foden és Silva mozgása miatt ráadásul egy egyértelmű pozíciós előny is kialakult számára. Ezt a pozíciós előnyt látta Ederson, amikor meghozta döntését.

Jogosan tehetjük fel kérdést:

„Ederson valóban végigment ezeken a különböző területeken, egyesével analizálta mindegyiket, átgondolta a pozíciós játék alapelveit, majd ezután hozott tökéletes döntést?”

Természetesen nem. Inkább Guardiola gondolatiságáról van itt szó. Arról, hogy azok az alapelvek, amik játékelképzelését jellemzik, napról-napra, minden edzésen, a videóelemzések és csapatmegbeszélések során, sokszor ismételve adnak emlékeztetőt a Manchester City játékosainak arra vonatkozóan, hogy mi alapján oldjanak meg játékszituációkat. Beidegződéssé válnak.

Például így:

A teljes videó elérhető itt: Pep Guardiola - THE MATTER OF DETAILS - FC Barcelona 2007 - Manchester City 2018 - YouTube

Kiemelt fotó: Getty Images

A Példamutató további részei:

[su_posts template="templates/list-loop.php" taxonomy="post_tag" tax_term="1021" offset="-1" order="desc"]