Peter Bosz átalakulása: örök vesztesből sikeredző

Peter Bosz edzői karrierje 2000-ben kezdődött (egy évvel korábban hagyta abba a labdarúgást, pályafutása során a franciaországi Toulonban két évig Bognár György csapattársa is volt), az az idő tájt éppen amatőr AGOVV Apeldoorn, szülővárosa klubja volt az első állomáshelye. A jó munkája révén előbb a De Graafschap, majd a Heracles Almelo irányítását is megkapta, s utóbbival bajnok lett a másodosztályban. 2006-ban a Feyenoord sportigazgatójának nevezték ki, így az edzői munka parkolópályára került, ám a rotterdamiak mélyrepüléséből ő is rosszul jött ki. 2010-ben ismét Almelóban kapott megbízást, majd jött a Vitesse Arnhem, sőt 2016-ban még Izraelben is megfordult, a Maccabi Tel-Aviv dolgozott. Ezután kapta meg a nagy eséllyel kecsegtető Ajax-kispadot, ahonnan trófea nélkül is továbbléphetett a Dortmundhoz. A Borussiánál csalódást okozott, de egy évvel később Leverkusenben mégis újabb lehetőséget kapott. Nem lett eredményekben mérhető sikertörténet ez a kaland sem, de sokkal szebb emlékeket fűzhet az ottani időszakához, mint a sárga-feketéknél töltött hat hónaphoz.

A Bayernél töltött közel két és fél éve alatt Bosz megalapozta a hírnevét európai szinten is, hiszen látványos támadófutballt tudott megvalósítani, bár az eredmények nem mindig alakultak ennek megfelelően. Egy találat híján kereken kétgólos átlaga volt a csapatának, amely ráadásul 1,79 pontot hozott össze meccsenként. Azonban csak az elveszített kupadöntő volt a legjobb eredmény, mert a dobogót egyik idényben sem tudták elérni. A holland szakember nyilatkozatai alapján egy karakteres vezetőnek tűnt, aki pontosan tudja mit akar, s azt is, hogy mire van szüksége ennek megvalósításához:

„A játékosoknak jó technikával kell rendelkezniük. Megfelelő technikai képzettség nélkül nem lehet azt csinálni, amit én edzőként látni szeretnék. Természetesen a siker mindig előtérben van, és ezt különböző módon lehet elérni. Az én megközelítésem a támadó futball, kompakt védelemmel. Ezzel a játékstílussal szeretném szórakoztatni a szurkolókat, a nézőknek ugyanis nagyszerű játékot kell látniuk, de a meccseket meg is kell nyernünk, ez a legfontosabb.”

Leverkusenben sok fejtörést okozott neki az eredmények hullámzása (Forrás: Getty Images)

Ugyan a 2019–2021 közötti Bayer Leverkusen keretének minőségét nem lehet a maival egy lapon emlegetni, de a Kai Havertz, Moussa Diady, Kevin Volland fémjelezte támadószekció képes volt arra, hogy megvalósítsa az edző elképzeléseit. A 2023–2024-es idényben Eindhovenben a holland és a belga válogatott fontos játékosait irányíthatta, Joey Veerman, Jerdy Schouten, Johan Bakayoko személyében, és persze ott volt még Luuk de Jong is, mint az Eredivisie egyik megkerülhetetlen gólvágója. A két együttes nagy vonalakban hasonló szintet képviselt, csak épp a két bajnokság közti különbség és Bosz taktikai fejlődése jelentette az eredményekben megmutatkozó hatalmas különbséget.

Ugyanis a Leverkusen akkortájt egy BL-ért harcoló együttes volt, amely a rohanós német futballban jól teljesített, egy-egy mérkőzésen mindenkire veszélyes volt, de ugyanakkor bármelyik csapat okozhatott neki meglepetést is. Ezzel szemben a PSV a holland liga legmagasabban jegyzett csapatának számított, amely két kivételtől eltekintve minden riválissal szemben arra készült, hogy dominálni fog a mérkőzésen. Márpedig Bosz azon soha nem változtatott, hogy a támadófutballra helyezi a hangsúlyt a gördülékeny pozíciócserékkel és a magas presszinggel. Azonban a taktikai fejlődése és az adott csapatának erősségeire történő építés mindig is jellemezte őt.

Ezt a leverkuseni és az eindhoveni időszakának összehasonlítása is látványosan leírja, hiszen míg Németországban a támadásépítés első fázisában 4–2-es hadrendet figyelhettünk meg, addig Hollandiában a 4–1–2–es felállás jellemző. Előbbinél Bosz csapata igyekezett a széleken előrejuttatni a labdát, addig manapság a két nyolcas a félterületben vagy épp centrálisan kaphatja meg a játékszert, felgyorsítva ezzel veszélyes területben való labdabirtoklás elérését.

A semleges harmadba érve a vesztfáliaiak 3–2–5-ben helyezkedtek, melynek egyik fontos oka a rest defense volt, hiszen az átmenetekre épülő német labdarúgásban a kontrák semlegesítése kiemelt szerepet kap minden edzőnél. Ezzel szemben a PSV-nél a 2–3–5 a meghatározó, mert sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a csapat a kontrapresszingre, amihez szükséges a nagyobb létszám a második láncban. Ezek tulajdonképpen csak apróságok, de jól visszaadják a bajnokságok és az azon belüli erőviszonyok okozta különbséget is.

Az eindhoveni 4–1–2-es labdakihozatal és a 2–3–5-ös labdás játék sokszínű összetétele

Bosz öt év után vezette bajnoki címre az eindhovenieket, akik elmondása szerint rendkívül éhezték a sikert, és ezért is voltak ennyire nyitottak a korábbiaktól eltérő játékára. A csapata kis túlzással megállíthatatlan volt, csupán az Arsenal (4–0), a Feyenoord (1–0) a Borussia Dortmund (2–0) és a NEC Nijmegen (3–1) tudta legyőzni a PSV-t, mely a Bajnokok Ligájában megélte a tavaszt, míg a bajnokságban egyetlen vereséggel rekordközeli számokat produkálva lett bajnok. A 91 pontos teljesítmény a holland élvonalban a második legjobb, a klub történetében a legmagasabb pontszám. 29 bajnoki győzelmet hozó idényre egyszer, a 2014–2015-ös kiírásban volt példa, míg a 111 szerzett gólnál csak az 1987–1988-as Guus Hiddink irányította csapat volt eredményesebb. Az akkori legendák 117 találatig jutottak, ahol a gólkirály, Wim Kieft (29 találat), Ronald Koeman (21), Hans Gillhaus (15) és Gerald Vanenburg (11) voltak a legeredményesebbek. A 21 kapott találatnál csak kétszer volt kevesebb egy szezonban, mindkétszer Hiddink irányírása alatt (18 – 2004–2005 és 20 – 2002–2003).

Az új idény történelmi léptékben is eredményesen kezdte a csapat, a három forduló alatt 15 gólt szerzett. Ez jobb, mint a legutóbbi szezon nyitánya, ennél csak a már emlegetett 1987–1988-as csapat tudott gólerősebben kezdeni. Ennek ellenére Bosz közel sem volt elégedett a látottakkal, mert úgy érezte, hogy jobban is teljesíthetett volna a csapata. „Örülök, hogy nem vesztettünk pontot, de sokkal jobban is tudunk és kell is teljesítenünk” – jegyezte meg a legutóbbi győztes bajnoki után.

Az apeldoorni szakember idén a címvédés mellett egy remek nemzetközi kupaszereplést tűzött ki célul, bár ehhez a transzferpiacon egyelőre nem minden alakult megfelelően. Ugyanis a védelem Jordan Teze és André Ramalho távozásával, illetve Sergino Dest sérülésével most foghíjas, amit a mindegyik bajnokin kapott gólok is mutatnak. Középen Ryan Flamingo beépítése jól halad, de a széleken akadnak gondok. A norvég Fredrik Oppegard ügyes, de még közel sem az a szint, mint amit igényel a Bosz-féle játék, míg a jobb oldalon az eredetileg középpályás Richard Ledezma kezd, és mögötte a 17 esztendős Michael Bresser van még opcióként. Ilyen tekintetben még lesz majd dolga előbb a vezetésnek, aztán a vezetőedzőnek is, mert rövidesen indul a Bajnokok Ligája, és az új lebonyolítási rendszerben már nem férnek majd bele hibák.

Kiemelt fotó: Eredivisie