Peter Bosz átalakulása: örök vesztesből sikeredző

Peter Bosz átalakulása: örök vesztesből sikeredző

2024. aug. 30.

Hiába volt európai szinten is sokra taksált csapatok edzője, Peter Bosz egészen az előző idényig csak egy másodosztályú bajnoki címet tudott felmutatni két évtizedes munkássága során. A holland szakember nagy lendülettel és komoly ambícióval látott munkához Eindhovenben, ahol kihasználva az adódó esély bajnokságot nyert, jól teljesített a BL-ben és az új idényt is remekül indította a PSV kispadján.


Peter Bosz edzői karrierje 2000-ben kezdődött (egy évvel korábban hagyta abba a labdarúgást, pályafutása során a franciaországi Toulonban két évig Bognár György csapattársa is volt), az az idő tájt éppen amatőr AGOVV Apeldoorn, szülővárosa klubja volt az első állomáshelye. A jó munkája révén előbb a De Graafschap, majd a Heracles Almelo irányítását is megkapta, s utóbbival bajnok lett a másodosztályban. 2006-ban a Feyenoord sportigazgatójának nevezték ki, így az edzői munka parkolópályára került, ám a rotterdamiak mélyrepüléséből ő is rosszul jött ki. 2010-ben ismét Almelóban kapott megbízást, majd jött a Vitesse Arnhem, sőt 2016-ban még Izraelben is megfordult, a Maccabi Tel-Aviv dolgozott. Ezután kapta meg a nagy eséllyel kecsegtető Ajax-kispadot, ahonnan trófea nélkül is továbbléphetett a Dortmundhoz. A Borussiánál csalódást okozott, de egy évvel később Leverkusenben mégis újabb lehetőséget kapott. Nem lett eredményekben mérhető sikertörténet ez a kaland sem, de sokkal szebb emlékeket fűzhet az ottani időszakához, mint a sárga-feketéknél töltött hat hónaphoz.


A Bayernél töltött közel két és fél éve alatt Bosz megalapozta a hírnevét európai szinten is, hiszen látványos támadófutballt tudott megvalósítani, bár az eredmények nem mindig alakultak ennek megfelelően. Egy találat híján kereken kétgólos átlaga volt a csapatának, amely ráadásul 1,79 pontot hozott össze meccsenként. Azonban csak az elveszített kupadöntő volt a legjobb eredmény, mert a dobogót egyik idényben sem tudták elérni. A holland szakember nyilatkozatai alapján egy karakteres vezetőnek tűnt, aki pontosan tudja mit akar, s azt is, hogy mire van szüksége ennek megvalósításához:


„A játékosoknak jó technikával kell rendelkezniük. Megfelelő technikai képzettség nélkül nem lehet azt csinálni, amit én edzőként látni szeretnék. Természetesen a siker mindig előtérben van, és ezt különböző módon lehet elérni. Az én megközelítésem a támadó futball, kompakt védelemmel. Ezzel a játékstílussal szeretném szórakoztatni a szurkolókat, a nézőknek ugyanis nagyszerű játékot kell látniuk, de a meccseket meg is kell nyernünk, ez a legfontosabb.”
Leverkusen (2).jpg 16:9
Leverkusenben sok fejtörést okozott neki az eredmények hullámzása (Forrás: Getty Images)



Ugyan a 2019–2021 közötti Bayer Leverkusen keretének minőségét nem lehet a maival egy lapon emlegetni, de a Kai Havertz, Moussa Diady, Kevin Volland fémjelezte támadószekció képes volt arra, hogy megvalósítsa az edző elképzeléseit. A 2023–2024-es idényben Eindhovenben a holland és a belga válogatott fontos játékosait irányíthatta, Joey Veerman, Jerdy Schouten, Johan Bakayoko személyében, és persze ott volt még Luuk de Jong is, mint az Eredivisie egyik megkerülhetetlen gólvágója. A két együttes nagy vonalakban hasonló szintet képviselt, csak épp a két bajnokság közti különbség és Bosz taktikai fejlődése jelentette az eredményekben megmutatkozó hatalmas különbséget.


Ugyanis a Leverkusen akkortájt egy BL-ért harcoló együttes volt, amely a rohanós német futballban jól teljesített, egy-egy mérkőzésen mindenkire veszélyes volt, de ugyanakkor bármelyik csapat okozhatott neki meglepetést is. Ezzel szemben a PSV a holland liga legmagasabban jegyzett csapatának számított, amely két kivételtől eltekintve minden riválissal szemben arra készült, hogy dominálni fog a mérkőzésen. Márpedig Bosz azon soha nem változtatott, hogy a támadófutballra helyezi a hangsúlyt a gördülékeny pozíciócserékkel és a magas presszinggel. Azonban a taktikai fejlődése és az adott csapatának erősségeire történő építés mindig is jellemezte őt.


Ezt a leverkuseni és az eindhoveni időszakának összehasonlítása is látványosan leírja, hiszen míg Németországban a támadásépítés első fázisában 4–2-es hadrendet figyelhettünk meg, addig Hollandiában a 4–1–2–es felállás jellemző. Előbbinél Bosz csapata igyekezett a széleken előrejuttatni a labdát, addig manapság a két nyolcas a félterületben vagy épp centrálisan kaphatja meg a játékszert, felgyorsítva ezzel veszélyes területben való labdabirtoklás elérését.


A semleges harmadba érve a vesztfáliaiak 3–2–5-ben helyezkedtek, melynek egyik fontos oka a rest defense volt, hiszen az átmenetekre épülő német labdarúgásban a kontrák semlegesítése kiemelt szerepet kap minden edzőnél. Ezzel szemben a PSV-nél a 2–3–5 a meghatározó, mert sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a csapat a kontrapresszingre, amihez szükséges a nagyobb létszám a második láncban. Ezek tulajdonképpen csak apróságok, de jól visszaadják a bajnokságok és az azon belüli erőviszonyok okozta különbséget is.


PSV.jpg 16:9
Az eindhoveni 4–1–2-es labdakihozatal és a 2–3–5-ös labdás játék sokszínű összetétele



Bosz öt év után vezette bajnoki címre az eindhovenieket, akik elmondása szerint rendkívül éhezték a sikert, és ezért is voltak ennyire nyitottak a korábbiaktól eltérő játékára. A csapata kis túlzással megállíthatatlan volt, csupán az Arsenal (4–0), a Feyenoord (1–0) a Borussia Dortmund (2–0) és a NEC Nijmegen (3–1) tudta legyőzni a PSV-t, mely a Bajnokok Ligájában megélte a tavaszt, míg a bajnokságban egyetlen vereséggel rekordközeli számokat produkálva lett bajnok. A 91 pontos teljesítmény a holland élvonalban a második legjobb, a klub történetében a legmagasabb pontszám. 29 bajnoki győzelmet hozó idényre egyszer, a 2014–2015-ös kiírásban volt példa, míg a 111 szerzett gólnál csak az 1987–1988-as Guus Hiddink irányította csapat volt eredményesebb. Az akkori legendák 117 találatig jutottak, ahol a gólkirály, Wim Kieft (29 találat), Ronald Koeman (21), Hans Gillhaus (15) és Gerald Vanenburg (11) voltak a legeredményesebbek. A 21 kapott találatnál csak kétszer volt kevesebb egy szezonban, mindkétszer Hiddink irányírása alatt (18 – 2004–2005 és 20 – 2002–2003).

Az új idény történelmi léptékben is eredményesen kezdte a csapat, a három forduló alatt 15 gólt szerzett. Ez jobb, mint a legutóbbi szezon nyitánya, ennél csak a már emlegetett 1987–1988-as csapat tudott gólerősebben kezdeni. Ennek ellenére Bosz közel sem volt elégedett a látottakkal, mert úgy érezte, hogy jobban is teljesíthetett volna a csapata. „Örülök, hogy nem vesztettünk pontot, de sokkal jobban is tudunk és kell is teljesítenünk”jegyezte meg a legutóbbi győztes bajnoki után.

 




 

Az apeldoorni szakember idén a címvédés mellett egy remek nemzetközi kupaszereplést tűzött ki célul, bár ehhez a transzferpiacon egyelőre nem minden alakult megfelelően. Ugyanis a védelem Jordan Teze és André Ramalho távozásával, illetve Sergino Dest sérülésével most foghíjas, amit a mindegyik bajnokin kapott gólok is mutatnak. Középen Ryan Flamingo beépítése jól halad, de a széleken akadnak gondok. A norvég Fredrik Oppegard ügyes, de még közel sem az a szint, mint amit igényel a Bosz-féle játék, míg a jobb oldalon az eredetileg középpályás Richard Ledezma kezd, és mögötte a 17 esztendős Michael Bresser van még opcióként. Ilyen tekintetben még lesz majd dolga előbb a vezetésnek, aztán a vezetőedzőnek is, mert rövidesen indul a Bajnokok Ligája, és az új lebonyolítási rendszerben már nem férnek majd bele hibák.

Kiemelt fotó: Eredivisie 

Szerző

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

A labdarúgás idehaza kevésbé figyelemmel követett bajnokságainak szerelmese, a futballpénzügyek lelkes prófétája.