Peter Murphy, a kékek éke

157 bajnoki góljának javát a birminghami kékek játékosaként jegyezte Peter Murphy, meglehet azonban, ha nem költözik szüleivel négyéves korában a közép-angliai Coventrybe, az északi nagyok egyikében, a Newcastle-ben vagy a Sunderlandben válik legendássá. Ám mert 1926-ban a Murphy-família Hartlepoolból dél felé vette az irányt, a labdával egyre szorosabb barátságot ápoló Peter a helyi, illetve a birminghami Cityben kezdte elsajátítani a játék minden csínját-bínját. 

Noha félő volt, a II. világháború kettétöri az ígéretesen induló karriert, a borzalmak vége az ifjú a labdarúgónak is új esélyt kínált: az addig csak amatőrként futballozó tehetség 1946-ban, 24 évesen a Coventry profijává vált.

Gólérzékenységének hamar híre ment – négy szezonja nagyjából minden harmadik meccsén betalált –, jó néhány nagy klub érdeklődését felkeltette, 1950-ben végül az akkor első osztályú újonc Tottenham Hotspurt választotta. A házasság mintha csak a mennyben köttetett volna: a feljutó londoniak az élvonalban is bajnoki címet szereztek, nemkülönben a kilencszer csengető Peter Murphy találatainak hála. A fővárosiak kipengette 18 500 fontos vételár busásan megtérült, ahogyan az a meló is, amit Arthur Rowe csapata minden egyes meccsébe beletett. A sokat futó, igen lendületesen futballozó társaságba éppen beleillett az ugyancsak energikusan játszó, atletikus képességeit remekül kihasználó Murphy, csakhogy miután a második idényre felépült a korábban szintén balösszekötőként szereplő Les Bennett, Murphy kikerült a bal szélre, ahhoz meg annyira nem fűlt a foga. Úgy érezte, onnan kevésbé tudja hasznát venni legkiválóbb képességének, a távoli lövésekben őt segítő rúgótechnikájának. Új posztjával megbékélni képtelen 1952 januárjában eligazolt az őt 20 ezer fontért szerződtető Birminghambe, s az sem zavarta, hogy egy osztállyal lejjebb volt kénytelen folytatni. A vételár törlesztését hamar megkezdte: mindjárt a bemutatkozásán mesterhármast jegyzett, a City 5–0-val intézte el a Doncastert. 

Bal lába messze földön híressé vált, távoli lövéseivel Anglia valamennyi kapusát rettegésben tartotta. Próbálkozásait többnyire siker koronázta, a Birminghamben töltött hét szezonjából háromban házi gólkirály lett, előbb 26, aztán 20, majd 23 gólt termelve. Az 1954–1955-ös idényben berámolt 20 gól feljutást ért, így néhány évadot eltölthetett az elitben azelőtt, hogy ’59-ben visszavonult volna. 

Edzősködni kezdett, a kiesés rémétől fenyegetett klub azonban kapacitálta, térjen vissza az első csapatba. Örömest segített, de még mennyire: a bajnokság utolsó hét mérkőzésén szerepelve négy gólt vállalt, a City megúszta a búcsút.

De nem csak az az év maradhatott számára emlékezetes. 1956-ban FA-kupa-döntőt vívhatott szeretett klubja színeiben, ám amíg a fináléig vezető úton ötször is betalált, a döntőben nem. Nem is a játéka maradt meg az angliai emlékezetekben, hanem ütközése a Manchester City kapusával, Bert Trautmannal. A legendás hálóőr kivetődött elé, de olyan szerencsétlenül találkozott a test a lábbal, hogy a korábbi német hadifogolynak eltört az egyik nyakcsigolyája. Így is végigvédte azonban a találkozót, a manchesteri alakulat 3–1-re nyert, bár mint később kiderült, a német kapus a mérkőzést megelőzően is fájlalta már a nyakát, de amondó volt, ha nyakmerevítőre kárhoztatik is, ő vállalja a finálét. Jól döntött, meglehet akkor is, amikor a háború végeztével a hazatérés helyett az angliai letelepedésre szavazva Lancashire megyében lelt otthonra. Manchesterben pedig (futball)családra.

Hanem Murphynek egy másik döntője is akadt, 1960-ban a Vásárvárosok Kupája fináléja, amit a hazai 0–0 után Katalóniában 4–1-re bukott el a City. Czibor Zoltán duplával segítette a Barcelonát, és ha Murphy törvénye ezúttal is ült – ami elromolhat, az el is romlik –, a Birmingham elmondhatta magáról, első angliai klubként jutott be egy európai kupafináléba. 

Murphy ugyancsak büszke lehetne karrierjére: 278 birminghami mérkőzésén szerzett 127 góljával harmadik a klub örökranglistáján Joe Bradford (267 gól), valamint a Nottinghammel két BEK-et nyerő Trevor Francis (133) mögött.

Ha már itt tartunk, a Forest az egyetlen klub a kontinensen, amelyik többször hódította el a BEK (BL)-serleget, mint ahányszor bajnok lett. Kettő az egy ellenében, minthogy 1980-ban címvédőként indulva duplázott a BEK-ben.

Murphy a futballtól visszavonulása után sem szakadt el: két nappal halála előtt még kilátogatott kedvencei, a birminghami kékek sheffieldi FA-kupa-elődöntőjére, a Fulham ellen 0–0-ra végződött meccsre. A megismételt mérkőzést, és a Birmingham kiesését már nem érhette meg: 1975. április 7-én, Coventryben hunyt el 53 évesen.