Phoenixben lement a nap, Philadelphiában nem kondult a harang. Merre visz tovább az út?

Többet remélhettek, mégsem így alakult

A Phoenix Suns úgy nyert 64 mérkőzést, hogy több éljátékosa is hetekre kidőlt. Könnyen lehetett volna ez akár egy 67-69 győzelmes alapszakasz is, ezért nem véletlen, hogy gyakorlatilag mindenki ezt a csapatot tartotta a legnagyobb esélyesnek. Ez a vélemény többek között azon alapult, hogy a Suns tavaly a döntőig menetelt, és ott 2-0-ra is vezetett már, tehát a stílusa már bizonyítottan rájátszás-kompatibilis.

Emellett ráadásul megvolt az a keserű élmény is, amiből a jó csapatok oly sokszor építkezni tudnak, hogy egy-egy nagyobb kudarc után felérjenek a csúcsra. Az 1987 és 1989 közötti Chicago Bulls, vagy mondjuk a 2013-as San Antonio Spurs is megmutatta, a negatív tapasztalat is aranyat érhet (előbbi első triplázását a Detroit Pistons elleni korai kudarcok táplálták, míg a Spurs egy évvel később vágott vissza, agyonverve azt a Miami Heatet, amelyik az előző döntőben 4-3-ra győzött).

Ezen előzmények után hatalmas kudarcnak számított a Phoenix elbukott párharca (3-4) a Dallas Mavericks ellenében, még akkor is, ha Luka Doncic személyében az ellenfélnél játszott a sorozat legjobb játékosa. A Suns elsősorban Chris Paul és Devin Booker kiegyensúlyozatlan teljesítménye miatt veszített, amiből főleg az előbbi az aggasztó egy esetleges 2023-as bajnoki cím kontextusában. Ennek elsődleges oka nem is a mutatott teljesítménye, hanem annak esetleges okai. Paul ugyanis a konferencia elődöntő alatt töltötte be a 37. életévét, és mint korábban oly sokszor már a rájátszás alatt, most sem tűnt teljesen egészségesnek, ami megmagyarázná gyenge teljesítményét.

Chris Paul és Devin Booker, akiktől többet várt volna az ember a rájátszásban. (Forrás: Twitter / ClutchPoints)

A kérdőjelek: Paul, a lőlap, és Deandre Ayton

Hiába a legnagyobb kérdőjel az emlegetett Chris Paul, itt a klubvezetés keze igazából meg van kötve. Paul szerződése 40 éves koráig szól, és bár az utolsó előtti év egyáltalán nem, míg az azelőttiből 15 millió dollár (meg némi apró) garantált, a 2022–2023-as idény teljesen. Csereértéke, mint olyan, jelenleg szinte bizonyosan egyáltalán nincs. Ebből kiindulva, talán a legjobb, amit Monty Williams edző tehet, hogy az idei meccsenkénti mintegy 33 perc helyett a játékidejét 30-ra, vagy akár az alá csökkenti, bízva abban, hogy Paul talán így egészséges maradhat a rájátszásra, ami most ugye megint nem igazán sikerült.

A két másik probléma forrása valamennyire kezelhető. A Phoenix edzői stábja könnyen lehet, hogy változtatni fog majd a csapat taktikáján, és megpróbálja orvosolni a kevés kiharcolt büntetőt és a gyűrű hatékony támadásának hiányát (előbbi persze az utóbbiból fakad). Erre elsősorban Booker lehet képes, de Mikal Bridges kezébe is többet kellene adni a labdát, a jelenleg szinte kizárólag 3&D szerepet (triplázó védőspecialista) kapó játékosban sokkal több van annál, amit a jelenlegi rendszer megmutathat. Érdemes lehet akár az alapszakasz győzelmek egy részét is feláldozva odaadni neki a labdát, hogy tovább fejlődhessen.

Deandre Ayton helyzete sokkal keményebb dió. Amikor Williamst az ominózus hetedik meccs után arról kérdezték, játékosa miért csak 17 percet játszott, az edző válasza az volt, hogy a szórványos játék egy belső döntés következménye, aminek az okát nem szeretné elárulni. Azóta kiderült, hogy Ayton finoman szólva sem volt boldog a meccs alatt, amit sokan részben oda vezetnek vissza, hogy a Phoenix nem tette meg neki a várva várt ajánlatot előző nyáron, így Ayton korlátozott szabadügynök lett. A Suns egyébként bármilyen ajánlatot meccselhet a nyáron, és az nem kérdés, hogy fog is, mert a liga egyik legtehetségesebb centerét nem veszítheti el a semmiért. Viszont egy sign-and-trade (szerződést adok egy játékosnak, majd egyből tovább is cserélem) nem teljesen esélytelen.

Mi lehet a következő lépés?

Alapvetően azt várom, hogy a Phoenix visszahozza ugyanezt a csapatot, minimális, vagy szinte nulla változtatással. Gabriel Lundberg akár tényleges megoldást jelenthet csereként az irányító és a dobóhátvéd posztokra, azokra a szerepekre, amelyben Cameron Payne és Landry Shamet meglehetősen szégyenteljesen befürödtek ebben a rájátszásban. De még ha nem is válik be a dán, Aaron Holiday játékra kész, a keret pedig továbbra is elképesztően mély. Aytont vissza fogják hozni, ha másért nem, hát azért, mert jelen pillanatban nem kapnának érte megfelelő ellenértéket. A Booker–Ayton–Bridges trió képezte mag Paul visszavonulása után is bajnokesélyes gárdát alkothat, nem látom értelmét megbontani, kivéve, ha valaki nagyon jó csomagot kínálna Aytonért.

Jó eséllyel nem változik jövőre sem a kezdő Phoenix-ben. (Fotó: Statmuse)

A Sixers és Embiid, a liga percalapú MVP-je

A Philadelphia 76ers kudarca is fájó, de az előzmények ismeretében azért messze nem annyira sokkoló, mint a Sunsé volt. Joel Embiid, a Sixers – és kis híján a liga – MVP-je megint bizonyította, hogy mennyire értékes játékos, és hogy védekezésben mekkorát tud emelni csapata játékán a rájátszásban. Az ujj- és arccsontsérülés azonban egyszerűen túl sok volt számára, és a Phillynek is, a Miami Heat pedig egyszerűen jobbnak bizonyult. Ha Embiid végig játszik, ez jó eséllyel egy hétmeccses párharc lehetett volna.

A kérdőjelek: Danny Green helyettesítése, Tyrese Maxey továbbfejlesztése, James Harden motiválása

James Hardennel hasonló a helyzet, mint Chris Paulnál, szinte biztos, hogy jövőre is érvényes szerződése lesz, mivel bolond lenne nem lehívni az utolsó évet, egy szerény 47 millió dolláros opciót. Hardenről idén egyértelműen kiderült, hogy már nem a régi, de a rájátszásban azért így is hozzá tudott tenni a Sixers játékához. Noha már biztosan nem ér annyi pénzt, amennyit majd fizetni kell neki a következő idényben, a Philadelphiának akkor van esélye a bajnoki címre, ha Harden egészséges, és egy hozzá képest közepes szintet tud hozni. Erre azért lehet esélye, főleg mivel az utolsó nagy szerződéséért fog játszani. Ha jól teljesít, lehet, hogy egy három évre szóló, 90 milliós szerződés is benne lehet a pakliban, ami valami hasonló lenne volt csapattársa, Paul legutóbbi – és egyben legutolsó – nagy szerződéséhez.

Maxey és Thybulle fejlődése is szükséges lesz az előrelépéshez a jövőben. (Forrás: Twitter / ClutchPoints)

A másik probléma Danny Green pótlása lesz, akinek sajnos a térde tokkal-vonóval szakadt szét a Miami ellen, amikor Embiid, a saját csapattársa tarolta őt le. Greennek így nemcsak a teljes 2022–2023-as idénye esik ki, de az is lehet, hogy soha többé nem látjuk már őt a pályán, legalábbis nem játékosként (Greenből kiváló edző lesz, ha ő is akarja). A pótlását szerintem akár házon belül is megoldhatja a Philly, ha sikerül Matisse Thybulle-ból stabil kezdőjátékost faragni. Az ausztrál sose fog olyan szinten triplázni, mint Green, de védőként már most jobb (nem is kevéssel), és ha legalább 33-34%-kal tudna jövőre triplázni – amire az idei 31% után azért van valamennyi esély –, lehet, hogy már meg is van a Sixers válasza erre a problémára.

A következő idény ennél is fontosabb kérdése az lesz, hogy Tyrese Maxey, a 2021–2022-es idény legtöbbet fejlődött játékosa tud-e megint szintet lépni, mert ha igen, Embiiddel a liga egyik, ha nem a legjobb dinamikus duója lehetnének. Maxey dobása – a tripla, középtávoli és a büntető egyaránt – olyan fejlődésen ment keresztül, ami nagy dolgokra predesztinálja őt, engem személy szerint az sem lepne meg, ha jövőre 22-23 pontot átlagolna.

Mi lehet a következő lépés?

A rájátszásban jó teljesítményt nyújtó Tobias Harris és a sérült Green szerződésével egészen jó kimenő fizetést tudna összerakni a Philly egy esetleges cserében, de sem fiatal tehetséget, sem pedig jövőbeni draftjogot nem tudnak adni, mivel a Sixers szinte minden cserélhető játékosát és draftcéduláját odaadta Hardenért.

Maximum egy a Mavericks–Wizards cseréhez hasonló lenne elérhető számukra, ahol rossz szerződést adnak egy rossz szerződésért, azt remélve, hogy az új környezet jó hatással lesz az érkező, de korábban nem jól teljesítő játékosra. A Dallasnak ez bejött, de ritka az ilyen csere, ráadásul Kristaps Porzingis valószínűleg a sérülésekkel tűzdelt idények után is nagyobb csereértékkel bírt, mint Harris.

A másik lépés esetleg Doc Rivers menesztése lehetett volna, de így, hogy Daryl Morey a kamerák kereszttüzében ígérte meg ország-világ előtt, hogy az edző marad, nehéz elképzelni, hogy meggondolná magát. Ha a Brooklyn Netsnél úgy döntenének, hogy inkább a 2023-ast kérik, úgy a Sixers idén újra választhatna magának egy késői elsőkörös fiatalt, ami tudva, hogy a 2019-es kiválasztás mennyire jól sikerült, talán nem is lenne olyan rossz végkimenetel. Akár így, akár úgy, a Philly megpróbál majd újra a bajnoki címre törni, és talán nem is teljesen esélytelenül.

Embiid továbbra is alappillér, de hogy kivel veszik körbe, az még változhat is akár. (Forrás: Getty Images)