Poborsky, a cseh művész, akinek egyedi szépségű Eb-gólokat köszönhetünk

Poborsky, a cseh művész, akinek egyedi szépségű Eb-gólokat köszönhetünk

2024. jún. 25.

Karel Poborsky életét is megváltoztatta 1996: ekkor mutatta meg, hogy futball mindenek előtt játék. Addig a Ceské Budejovice, a Viktoria Zizkov és a Slavia Praha labdarúgója volt, ezután a Manchester Unitedé, a Benficáé és a Lazióé lett. A 2004-es kontinenstorna egyik kulcspillanatában pedig újra úgy ért bele a labdába, mint akinek a futball elsősorban önfeledt élményt jelent.


Egy régi nagyhatalom tűnt fel új erőkkel az európai futballvilág térképein 1996-ban: Csehország. A valaha két vb-döntőig és Eb-aranyig eljutó csehszlovák labdarúgás maradványain ekkor már sikerült erős várat építeni – bár a nyitány még nem ezt sugallta. Pavel Kuka és ennyi, legalábbis sokan így gondoltuk, őt is inkább csak a neve miatt jegyeztük meg a németek elleni 0–2-es rajt után. Valószínűleg a látványos játékkal beköszönő olaszok (2–1-re győzték le Oroszországot) sem gondolták komolyan, hogy kikaphatnak a második csoportmeccsen. Arrigo Sacchi csatársort cserélt, a nagy formában lévő Gianfranco Zolát és az első meccsen duplázó Pierluigi Casiraghit kiszedte a kezdőből, Enrico Chiesa és Fabrizio Ravanelli jött be, talán mindenkit formába akart hozni az egyenes kieséses szakaszra. Korai kiesés lett belőle, és cseh továbbjutás.


Sorra bontakoztak ki az új szláv csillagok: Pavel Nedved, Vladimír Smicer, Patrik Berger – a negyeddöntőben pedig egy óriási jelenettel lett ismert Karel Poborsky. Az addig veretlen, a csoportjukat könnyedén megnyerő portugálok biztos éremesélyesnek számítottak, de a második félidő elejéig tartó gólcsendet a Slavia huszonnégy éves szélsője törte meg. A mozdulata egyszerre idézte a labdarúgás hőskorát, a játszóterek világát és talán a jövőbe is mutatott, bár ilyen szinten azóta se nagyon tudták utánozni.

 

 

A csehek a még Bordeaux-ból Torinóba tartó Zinédine Zidane féle Franciaországgal elődöntőzhettek, 0–0 után Poborsky is belőtte a maga tizenegyesét, a csapata pedig az aranymeccsen találta magát, ismét szemben a németekkel. (A franciák úgy jutottak el Eb-bronzig, hogy az egyenes kieséses szakaszban egyszer sem találtak be, a hollandokon tizenegyes-párbajban jutottak túl.)

 


A csehek a Wembley-ben a végső győzelemtől sem álltak messze a sérülésektől tizedelt Nationalelf ellen, az akkor érvényben lévő aranygóllal végül ezüst jutott nekik – ám természetesen a legjobb labdarúgóik kelendőek lettek az európai piacon. Poborsky, akinek az önéletrajzában addig a Ceské Budejovice, a Viktoria Zizkov és a Slavia Praha szerepelt (utóbbiban csak egy szezont töltött el), immár a Lazio, a Liverpool és a fénykora felé tartó, Alex Ferguson irányította Manchester United közül válogathatott.

A Unitedtől két év után a Benficához, újabb két év után a Lazióhoz szerződött, a 2004-es Eb-re pedig, amikor Csehország ismét nagy csapattal jelentkezett be a győzelemre, megint prágai lakosként, spartásként utazott.


A csehek – immár Milan Barost is felvonultatva – pontveszteség nélkül megnyerték a csoportot, a hollandok és a németek előtt... Hollandia ellen 0–2-ről sikerült a fordítás, 2–2-nél Poborsky újfent megmutatta a hidegvérét, győzelmet ért, amikor Edwin van der Sarral szemben nem a lövést választotta.

 


Az aktuális vb-döntős németek ellen is hátrányból nyertek a csehek, hazaküldve Rudi Völler együttesét, majd a negyeddöntőben 3–0-ra elbántak a dánokkal. És mi más lehetett a végzetük a húsz évvel ezelőtti portugáliai tornán, mint egy görög fejes. Poborsky ezzel Eb-ezüst- és bronzérmesként írta be magát a cseh sport aranykönyvébe, olyan fontos gólok szerzőjeként, előkészítőjeként, amelyek egyedi szépségükkel azóta is kiemelkedőek.


Kiemelt fotó: Getty Images

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.