Pochettino, a körülmények áldozata? – vélemény
A Paris Saint-Germain nagy reményekkel kezdte, mégis nyögvenyelős lett a szezonja, s a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-kieséssel – még a francia bajnoki cím ellenére is – végképp leszerepelt. A helyi sajtó szerint jelentős problémák vannak a klub háza táján, kulcsjátékosok távozása sem kizárt, valamint egyre több kritika éri a vezetőedző személyét is. Az elhibázott átigazolások, a kényelmeskedő sztárjátékosok vagy a vezetőedző alkalmatlansága nevezhető emiatt felelősnek?
A Paris Saint-Germain csapatának tulajdonjogait a Qatar Sports Investments 2011-ben nem titkoltan azzal a céllal vásárolta meg, hogy gazdaságilag és a nemzetközi eredményeket tekintve is meghatározó, sikeres klubot hozzon létre. Nasszer al-Kelaifi klubelnök kiapadhatatlan kincsesládája jóvoltából időről időre a világ labdarúgásának több kimagasló csillagát is magukhoz csábították, azonban az igazán nagy áttörés nemzetközi szinten a 2020-as BL-döntőt leszámítva több mint tíz év alatt sem sikerült. Ebben a megfontolatlan, állandó jelleggel változó koncepció, a klubon belüli gyakori véleménykülönbségek nagyobb súllyal bírhatnak, mint a mindenkori vezetőedző felelőssége. Más kérdés, hogy amennyiben megnyerték volna azt a bizonyos, Bayern München elleni nemzetközi finálét, valószínűleg teljesen más megítélésbe helyezné a PSG vezetősége, vezetőedzője munkásságát, és az sem kizárt, hogy Thomas Tuchel is tovább maradhatott volna a posztján.
A mostani sportigazgató, Leonardo első szerepvállalása idején a lehetőségekhez mérten megpróbált minél több aktuális sztárjátékost igazolni, hogy felhelyezze a csapatot a nemzetközi futballtérképre, így többek közt Zlatan Ibrahimovic és David Beckham is megfordult az egyesületnél, míg például Edinson Cavani vagy Javier Pastore hosszabb időt töltött el a francia fővárosban. A brazil sportvezető távozását követően is folytatódott a kirakatcsapat arculatának kiépítése Neymar 2016-os vagy Kylian Mbappé 2017-es megszerzésével. Noha menet közben több edző kinevezésével is próbálkoztak, a nagyközönség és a szponzorok számára egyre vonzóbbá váló csapat legfeljebb a francia bajnokságban tudott vitézkedni, a BL-ben leggyakrabban az egyenes kieséses szakasz első körében búcsúztak, akárcsak az idei megméretés alkalmával.
Pochettino, Nasszer al-Kelaifi (középen) és LeonardoEzt követően Leonardo 2019-es visszatérése után a PSG kevésbé hangzatos, de hiányposztra szerződtetett játékosok igazolásával próbálkozott, elindítva egy másfajta csapatépítő modellt. Ebben a szellemben csatlakozott Abdou Diallo, Ander Herrera, Idrissa Gueye, Mauro Icardi, Pablo Sarabia és Keylor Navas az együtteshez. Egy évvel később Icardi véglegesítése mellett Sergio Rico, Danilo Pereira, Rafinha, Moise Kean vagy Alessandro Florenzi személyében ugyancsak hasonló kaliberű játékosok érkeztek. Ehhez képest éles ellentéttel szolgált, amikor a PSG 2021 nyarán egy huszárvágással újra koncepciót váltott és ismét „Football Manager-módba kapcsolva” kezdte el gyűjtögetni az éppen aktuálisan elérhető világsztárokat. Valamilyen szinten lehet, hogy az adott piaci helyzet szülte ezt a politikát, tekintve, hogy olyan játékosok váltak szabadon igazolhatóvá, mint Sergio Ramos, Lionel Messi vagy Gianluigi Donnarumma, akiknek magas fizetését csak kevesen tudják finanszírozni, így számukra gyakorlatilag ziccer volt a megszerzésük. Ugyanakkor mellettük még a piacról szerződtették Georginio Wijnaldumot, illetve 66.5 millió euróért megvásárolták Asraf Hakimit, akik bár kétségkívül hiányposztra érkeztek, egyikük sem nevezhető egy szerény, „fű alatt” végrehajtott erősítésnek, velük is csak tovább formálták a sztárcsapat imázsát.
Miután az Európa-liga-specialista Unai Emery, majd később Thomas Tuchel sem hozta meg a várva várt nemzetközi sikert, nagyjából két év elteltével mindketten távoztak a vezetőedző posztjáról. Tuchel a Bajnokok Ligája rendhagyó, 2020-as kiírásában egészen a fináléig vezette az együttest, ezt követően viszont többször is élesen bírálta a klub vezetését, és a médián keresztül zajló állandó üzengetésből nyilvánvalóvá vált, hogy Leonardóval ketten együtt nem férnek meg egy csárdában. Természetesen az edző húzta a rövidebbet, 2021. január elején Mauricio Pochettinót ültették helyette a kispadra.
Több mint egy év távlatából kijelenthetjük, nem biztos, hogy Pochettino volt a megfelelő választás a posztra. Mint ahogyan az sem biztos, hogy az argentin edző filozófiájának kibontakozásához a PSG a legmegfelelőbb hely. Emery és Tuchel szigorúbb stílusa után a szabadabb, kötetlenebb hangnemet képviselő Pochettino képtelen volt tekintélyt parancsolni a csapat öltözőjében, melyre főleg a 2021-2022-es idényre hozott sztárok mennyisége kapcsán lett volna szükség. Értelemszerűen Pochettino múlt januári kinevezésekor még nem tudták, hogy azon a nyáron Messi, Ramos és Donnarumma érkezik a csapathoz (miközben Neymar, Mbappé vagy Di María marad), de kiszivárgott információk alapján valahogy végig olyan érzésünk lehetett, hogy Pochettinót csak átmeneti megoldásnak szánták, amíg nincs nála jobb lehetőség, mégis 2023-ig szóló szerződést kötöttek vele. A francia sajtó többször is beszámolt róla, hogy az új edző viszonya sem felhőtlen a tulajdonosokkal, ráadásul Pochettino állítólag még mindig szállodában lakik, tehát az igazi bizalom nincs meg köztük. Ha valóban csak átmeneti, megbízott edző lett volna, akkor már múlt nyáron megköszönhették volna a munkáját a francia bajnoki címről való lemaradás ürügyén.
Edzésben a párizsi sztárokEhelyett azonban nem történt változás a kispadon, és Pochettinóval kezdték az új idényt, miközben egy nyári szünet alatt olyan világsztárokkal teletűzdelt, csapatként mégsem egy irányba húzó társaságot kapott az öltözőbe, amelynek összetartása bizonyára még egy sok csatát megélt, markánsabb tréner számára is embert próbáló feladat lett volna. Egy nemzetközi szinten sikeres csapat építéséhez nem elég sztárjátékosokat venni, mindenképpen szükséges egy karizmatikus edző is, aki össze tudja fogni a csapatot. (A korábbi többszörös győztes Guardiola sem tudott öt év alatt BL-nyertest faragni a Manchester City-ből, pedig sokkal inkább kész csapat benyomását keltik, mint a jelenlegi PSG.) Nem jelenteném ki, hogy mindenki megbukna a PSG kispadján, de úgy tűnik, hogy az elmúlt években nem tudták megtalálni azokat az edzőket, akik ebben a közegben megfelelően tudnának teljesíteni, az idei csapat menedzselése pedig még nehezebb feladatnak tűnik. Valószínűleg már Pochettino sem fogja tudni megugrani a lécet.
Mivel az argentin elődjei sem tudtak megbirkózni a feladattal, egyre inkább úgy tűnik, hogy a klub vezetősége által kínált feltételek és megszabadott célok nincsenek összhangban egymással. Al-Kelaifi és társai nagyszerű üzletemberek, a sok pénzből tudtak még többet csinálni. (Azért ne feledjük el, hogy a tulajdonos ellen zajlik egy büntetőeljárás korrupció vádjával, és a svájci államügyész 28 hónapos börtönbüntetést kért rá.) A PSG napjaink egyik legnagyobb bevételét termelő csapata, és láthatjuk, hogy tényleg bárkit meg tudnak fizetni, amely azonban nem jelenti automatikusan a sikerek megvásárlását is. Az eredményeket tekintve most már hosszabb ideje képtelenek szintlépésre, ami arról árulkodhat, hogy elérték a maximumot, és ebben a projektben nincs ennél több. Az angol vagy éppen a spanyol csapatokkal szemben jelentős hátrány a Paris Saint-Germain számára, hogy a francia bajnokságban lejátszott mérkőzések túlnyomó többsége kevésbé szolgálja a nemzetközi fejlődésüket. A Ligue 1 néhány felfokozott hangulatú rangadóját leszámítva gyakorlatilag nem játszanak vérmes tétmeccseket egy-egy idény folyamán, amely mellett óhatatlanul nehezebb maximumot nyújtani a hétközi BL-meccseken. Talán a PSG számára a következő (szint)lépés megtételéhez egy erősebb francia bajnoki mezőny is szükséges lenne. A francia liga jelenleg a párizsiakat leszámítva inkább egy nagyon erős felvevő piac a tehetséges játékosok számára, akiknek ideális ugródeszkát biztosít, hogy átigazolhassanak nívósabb bajnokságokba. Az AS Monaco és az Olympique Lyon sem a legszebb napjait éli, és az Európa Konferencia-liga-elődöntő ellenére az Olympique Marseille sem képes a PSG ellenfele lenni a hazai porondon.
Kylian Mbappé körül még mindig nem tisztázott a helyzet.Kylian Mbappé évek óta húzódó kálváriája ugyancsak rányomhatja a bélyegét a csapat teljesítményére, hangulatára. A világbajnok támadó ugyan így is klasszis formában teljesít, és látszólag őt kevésbé zavarja a bizonytalanság, általában az öltözői életet alapjában véve befolyásolja, ha kételyek vannak a csapat (egyik) legjobb játékosa jövőjét illetően. Mindez ugyancsak a tulajdonosi kör és a sportigazgató felelőssége, hogy hagyták, hogy idáig húzódjon ez a történet, hiszen már legalább két éve húzódik a szerződéshosszabbítási ügy, melynek végén egyre valószínűbbnek tűnik, hogy ingyen veszíthetik el klasszisukat, legnagyobb értéküket.
Al-Kelaifi a BL-nyolcaddöntős párharc mindkét mérkőzését követően berontott a játékvezetői öltözőbe, hogy számon kérjen egy-egy vitatott ítéletet. A beszámolók szerint konkrétan még meg is fenyegette a bírókat, nem tudta elviselni a kudarcot. Mindezek nem éppen a klubon belüli harmonikus hangulatról árulkodnak, főleg ha esetenként a PSG öltözőjében is így jelenik meg…
A múlt nyári nagybevásárlás gazdaságilag újabb előrelépést jelentett, szakmailag viszont nem lettek erősebbek, csak messzebb kerültek a BL-címtől. Ráadásul mivel egyre több játékos sorsa válik bizonytalanná, a csapat vezérszurkolói láthatóan elégedetlenek, és a helyi sajtó már a labdarúgók széthúzásáról értekezik, alighanem nem is fenntartható egy ilyen játékoskeret. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy Leonardo munkáját újból megköszönik, és jó eséllyel új edző is érkezik. Az új sportigazgató és új vezetőedző érkezése nyilván új impulzusokat hozhat, mellyel lehet esélyük a remélt célokhoz közelebb kerülni, de mindenképpen egy határozottabb trénerre lenne szükségük, aki a (régi? új?) sportigazgatóval is jobban meg tudja érteni magát, mint amilyen a Leonardo és Pochettino közti viszony lehet a látottak alapján.
Pochettino maradt erre az évre, de a jövője igencsak kétséges.Pochettino a Tottenham menedzseri posztján eltöltött öt és fél év alatt egy korlátozott lehetőségekkel bíró csapatot tudott az élmezőnybe kormányozni. A PL-ben elért két harmadik és egy második helyezés mellett 2019-ben BL-döntőt játszottak. Úgy tűnik, egy felszabadult, feljebb vágyó csapat vezetése testhezállóbb feladat neki, mint egy eredménykényszerben lévő, világsztárokkal teletűzdelt együttes irányítása. A londoniaknál ugyancsak dolgozhatott sztárjátékosokkal, még ha nem is ennyire karizmatikus társaságot bíztak a gondjaira. Ráadásul még azt sem mondhatjuk, hogy a felülről érkező nyomást nem bírná, hiszen a Spursnél töltött évek során a szintén keménykezű elnök, Daniel Levy mellett tevékenykedett – hosszú ideig.
„Amikor először találkoztam vele az otthonában, nem volt rajta cipő, és mintha egy pizsama lett volna rajta, pedig délután volt” – jegyezte meg viccesen egykori főnökével kapcsolatban.
Talán nem voltak a mostani állomáshelyéhez hasonló grandiózus tervek és elvárások, de Pochettino részéről a párizsi nyomást tudnia kéne kezelni. Ennek ellenére az együttműködés zátonyra futni látszik, a felek közti „kémia” hiánya egyre inkább rányomja a bélyegét az egész csapat hangulatára, arculatára.
Az elmúlt hetekben a francia sajtó egyre többet foglalkozik az edzőváltással, és a megszokottnak tekinthető Zinedine Zidane-szál mellett újabban Antonio Conte neve is felvetődött a PSG háza táján. Kétségkívül pikáns lenne, ha egymás után két Spurs-edzőt hoznának Párizsba. Másfelől sokkal fontosabb lehet, hogy az egykori olasz szövetségi kapitány egy igazán keménykezű tréner, aki talán nagyobb eséllyel lenne képes megfelelően kordában tartani és a helyes irányba terelni ennyi sztárjátékost, vagyis éppen abban lehetne erős, amiben Pochettino nehézségekbe ütközött. Egy próbát talán megérhet.
Valószínűleg a következő hetekben választ kaphatunk minden felmerülő kérdésre. Őt ismerve, bizonyára Pochettino sem görcsöl rá túlságosan, mi se tegyünk így. Emlékezhetünk rá, hogy amikor 2019-ben megkapta az év menedzsere elismerést a London Football gáláján, nagyközönség előtt gyakorolt humoros önkritikát: „Ahogy sokan viccelődtek vele korábban, végre nyertem egy trófeát” – mondta miközben felemelte a díjat. Bárhogyan is érjen véget a párizsi küldetés, Pochettino a PSG-vel már nyert csapattrófeát.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Melyik csapat nyeri a francia kupát?
1,60 – OGC Nice
2,30 – Nantes FC
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Franciaország/Coupe de France/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Képek forrása: Getty Images