Pokolian jó Ördögök

A teljes képhez nem is az idei, hanem a 2021-es holtszezonig kell visszamennünk az időben. Ekkor tette meg a New Jersey Devils a rebuild alapjainak letétele utáni első jelentős lépést: megszerezte Dougie Hamiltont. A hátvéd az azt megelőző két évben a liga egyik legjobb támadó és emberelőnyös hátvédjévé nőtte ki magát, az ő szerződtetése abszolút annak a jele volt, hogy a Devilsnél is úgy érezték – a rebuild fázis lezárult, jöhet a következő lépcsőfok: a rájátszásba jutás.

Egy fecske azonban nem csinált nyarat, ráadásul Hamiltonnak kifejezetten hányatott szezonja volt, hiszen állkapocscsont-törés miatt közel két hónapig volt harcképtelen, illetve még a lábfeje is eltörött. Ráadásul amikor egészséges volt, akkor sem tudta betölteni azt a támadóhátvéd szerepet első New Jersey-i idényében, amit éppen neki szántak. Így pedig a Devils támadásépítési mechanizmusai sem voltak annyira kiforrottak.

Ettől függetlenül megvoltak az áttörés jelei (főleg a csatársorban), hiszen a mag egészen remek évadot produkált. Jack Hughes 82 meccsre vetítve 94 pontos tempóban termelt az alapszakaszban és szép lassan a liga szűk elitjébe verekedte magát a játékszervezés terén, Nico Hischier pályafutása legponterősebb évét hozta, míg Jesper Bratt szintén stabil top6 csatárrá nőtte ki magát a 76 meccsen szerzett 73 pontjával. Rajtuk kívül ott volt még Jegor Sarangovics, aki az első két szezonjában egyaránt 25 gólos tempót hozott 82 meccsre vetítve, valamint az előző idényben még újonc Dawson Mercer, aki 17 góllal és 42 ponttal nyitott a legmagasabb szinten.

Talán épp ezek az egyéni teljesítmények és a töretlen fejlődés mintái mentették meg Lindy Ruff vezetőedző állását, aki sorozatban a második évében is csak a hetedik helyet szerezte meg divízión belül és releváns esélye egy pillanatig sem volt a play-offra. Viszont az idei holtszezonos mozgások után már tényleg minden adott volt ahhoz, hogy eljöjjön az áttörés. Érkezett a Tampa Bay Lightninggal két Stanleyt nyerő Ondrej Palat, aki az utolsó három floridai évében 20 gólos szezonokat átlagolt 82 meccsre vetítve – és a play-offban pedig egyaránt az egyik legclutchabb játékosa volt a Lightningnak (aki kulcsszituációban képes előlépni és meccset eldönteni – hokiban a mezőnyjátékosok esetében rengeteg győztes gólt üt). A mélységet erősíti Erik Haula is, akivel egy 2-3. soros centert szerzett, aki a kétirányú játékával válhat igazán a csapat hasznára, ráadásul emberhátrányban is nagy szerep hárul rá, hiszen 54.3%-ban nyeri a korongbedobásokat. És a védelem sem maradt ki a minőségi erősítésből John Marino és Brendan Smith érkezésével.

A nyári erősítések után pedig egyértelmű volt: idén már nem csak előremutató jelek, hanem jó eredmények is kellenek. Az alapszakasz eleje viszont finoman szólva sem sikerült zökkenőmentesre. Az első két mérkőzését elveszítette a New Jersey, a Devils hazai szezonnyitóján pedig már a meccs előtt a „Fire Lindy” azaz a „Lindy, takarodj!” rigmust skandálta a közönség. Mint kiderült, hiba lett volna a rajongókra hallgatni.

Az első hónapot látva pedig nagyon jó eséllyel 2018 után ismét rájátszásba juthat a csapat. Amit felhoznak a Devils ellen, az a rutin: a liga legfiatalabb rostere a Devilsé (25,45 év az átlagéletkor), valamint csak a Columbus Blue Jackets játékosai számlálnak kevesebb lejátszott NHL-mérkőzést a Devilsnél (7414). Ennek ellenére az eddigi minta alapján azt kell mondani, amit a Devils játszik az bizony hosszú távon is fenntartható, még ha az alábbi számokat nem is maradéktalanul.

A New Jersey Devils 5v5-ös mutató 60 percre vetítve a 2022-23-as szezonban (via NatStatTrick):

1. a legtöbb lövési kísérlettel rendelkezik (70,29 lövés/60 perc);
2. a második legkevesebb lövést engedi (47,55 lövés/60 perc);
3. a második legnagyobb arányban lövi túl az ellenfeleit (59,65%);
4. a legmagasabb xG értéket hozza (3,46 xG/60 perc);
5. a legalacsonyabb engedett xG érték az övé (2,05 xG/60 perc);
6. a legmagasabb xG% az övé (62,83%);
7. a legtöbb minőségi gólhelyzetet dolgozza ki (38,15/60 perc);
8. a második legkevesebb minőségi gólhelyzetet engedi (23,06/60 perc);
9. a legtöbb gólt üti (3,43 gól/60 perc);
10. az ötödik legkevesebb gólt kapja (1,99 kapott gól/60 perc);
11. a legjobb gólaránnyal rendelkezik (63,24%).

Az alapozószámok is jól mutatják tehát, hogy valóban ez a Devils jelenleg a liga legdominánsabb csapata, amely támadásban és védekezésben is jól tudja kontrollálni a játékot. A Sportlogiq számításai szerint lerohanásokból mérkőzésenként 7,6 minősített gólhelyzetet alakít ki a New Jersey, ami a második legmagasabb szám az egész ligában, miközben az ellenfeleinek mindössze 3,6-ot enged, ami pedig messze a legkevesebb – ez részben annak is köszönhető, hogy az ellenfél kontrollált korongbeviteli kísérleteinek 53,7%-át megszűri.

Ezt a fajta dominanciát ráadásul csapatszinten hozza a Devils és nem arról van szó, hogy az első két sor hozza a jó számokat, a többiek pedig valahogyan próbálnak hozni egy jó átlagot, hanem mélysége is van a gárdának. Erre a legjobb példa a New Jersey harmadik sora. Általában az NHL-vezetőedzők a legjobb kétirányú csatárjaikat rakják össze a harmadik sorba – főleg a rájtászásban, kivétel a Tampa Bay Lightning, ahol a Cirelli vezette második sor számít a shutdown sornak. A Devilsben és a liga sok más csapatában közös, hogy a harmadik sorral is igyekeznek kontrollálni a mérkőzés ritmusát, de egy fontos különbség van: a New Jersey tűzerővel és nem védekezéssel igyekszik ezt megtenni. A Devils ugyanis megteheti, hogy a csapat legponterősebb játékosa, Jesper Bratt a harmadik sorban játsszon Sarangoviccsal a másik szélen, mindezt úgy, hogy mindkét játékosnak megvan az egészséges lövőmennyisége.

Dougie Hamilton nem tudott igazán ponterőssé válni az első idényében, viszont a mostani rendszer tökéletesen megágyaz annak, hogy az ő, illetve az összes többi hátvéd ponterősebbé váljon. Három módja van annak, hogy egy hátvéd ki tudjon teljesedni támadásban:

1. lőjön többet az adott hátvéd, főleg hogyha emberelőnyben is fenn van!
2. lehetőség szerint mozogjon fel folyamatosan a gyenge, koronggal ellentétes oldalon a támadóharmadban!
3. legyen kezdeményező a koronggal a semleges zónában!

Az első kettő önmagáért beszél, viszont nézzük azt, hogy a Devils elsősoros hátvédpárja, Hamilton és Siegenthaler hogyan használja ki a semleges zónás kavarodást és hogyan alakít ki belőle helyzetet és szerez adott esetben pontokat.

képaláírás

Siegenthaler (NJD71) az egész NHL egyik legjobb védője akkor, hogyha lerohanásról beszélünk. A semleges zónában szorosan védekezik, a saját kéken korongot szerez, majd ezt követően egyből lendül támadásba. Miután leteszi a szélre a korongot, tovább megy a támadóharmadba, ezáltal 4v3-ban juttathatja be a támadóharmadba a korongot. Az Edmonton játékosai ugyan visszaérnek a védekezéssel a saját harmadukba, de ekkorra már mélyen van a korong – ugyanitt érdemes figyelni, ahogyan Hamilton (NJD7) a gyenge oldalon érkezik a hosszú kapuvashoz az esetleges gólhelyzet reményében.

Hamilton (NJD7) sokkal többet engedhet meg magának a koronggal, mint hátvédtársa, ezért ő sokkal több kontrollált korongbevitellel is rendelkezik, ami nem csoda, hiszen a csapat legjobb hátvédje a koronggal. A korongszerzés után mindenféle hezitálás nélkül tör be, majd támadja a kaput – végül gólt lő.

A New Jersey védői azért is tudnak kiteljesedni ennyire ebben a rendszerben, mert Lindy Ruff elképzelése egyértelműen az, hogy inkább lőjék túl az ellenfelet, abból baj nem lehet. És ennek a felfogásnak köszönhetően a Devils olyan dolgokat is tud palástolni, mint az átlagos kapusteljesítmény, hiszen sokkal kisebb teher van a hálóőrökön, amikor ennyire tudja kontrollálni egy csapat a játék dinamikáját. Az elmúlt években pedig rengeteg példát láttunk arra, hogy egy jó alapszakasz-szerepléshez ez is bőven elegendő.

A rendszer pedig mindenkiből a legjobbat hozza ki, nem véletlen, hogy a GameScore-ban (a legfontosabb statisztikai mutatók súlyozott értéke) a liga 15 legjobb játékosa között öt Devilses is ott van.

1. Nico Hischier – 3.
2. Dougie Hamilton – 4.
3. Jesper Bratt – 7.
4. Jonas Siegenthaler – 8.
5. Jack Hughes – 13.

Bratt vezeti a házi pontlistát is, de ennek a Devilsnek Hughes a motorja, aki a játékszervező képességével rengeteg gólhelyzetet alakít ki a csapattársaknak amellett, hogy a saját lehetőségei is megvannak. Az egy dolog, hogy második a házi pontlistán, de 70 kaput eltaláló lövése messze a legtöbb csapaton belül, a játékszervező képességéről pedig elég annyit mondani: csak Connor McDavid és Aleksander Barkov alakít ki több helyzetet nála mérkőzésenként.

Úgy tűnik tehát, hogy a Devilsnél minden a helyére került. A holtszezonos igazolásokkal kiegészülve a folyamatosan lépésről lépésre fejlődő keret pedig készen áll az áttörésre. Hogy ez az alapszakaszban megtörténik, az már lassan nem is kérdés. A rájátszásra pedig térjünk vissza később, egyelőre élvezzük a liga leglátványosabb hokiját, ameddig csak lehet!

Kiemelt kép: NHL