Politikusok, klubvezetők és egy tűzoltókapitány – ez történt a 2004-es görög Eb-hősökkel
Már 20 éve, hogy Görögország csodával határos módon megnyerte a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságot. Az egyetemes futballtörténelem egyik leghihetetlenebb győzelmének főszereplői különböző életutakat választottak a nagy siker (és a zöld gyep) után, és bár nem jelenthető ki, hogy a görög labdarúgást magasabb szintre emelték az elmúlt időszakban, néhányan azért még próbálkoznak vele.
Az Euro 2004 egy generációnak meghatározó futballélmény, a maga drámájával, a nagy történetekkel, az önfeledten ünneplő, vagy éppen könnyeiket nyeldeső klasszisokkal. Ki ne emlékezne Zinédine Zidane hosszabbításban szerzett duplájára az angolok elleni csoportmérkőzésen, Milan Baros és Jan Koller párosára Csehország támadósorában, az olaszok meglepő kiesésére a svéd–dán 2–2 miatt, vagy épp Cristiano Ronaldo berobbanására a nemzetközi nagyszínpadon? De ott van még a Roteiro nevet viselő labda, amelybe épp mostanában próbál új életet lehelni az Adidas, David Beckham botrányos tizenegyese, amely után a játékszer valahol a sztratoszférában landolt, és persze a görögök menetelése. Noha egy megismételhetetlennek tűnő bravúr szemtanúi lehettünk, a mai napig gyakran előkerül az a vélekedés, hogy nézhetetlen antifutballal értek célt Otto Rehhagel tanítványai, de talán a kollektív futballtudat ma már megengedőbb ezzel az állásponttal, hiszen Görögország mindössze azt játszotta, amiben a legjobb, amit a legjobban tudott.
Nem tudni, hogy városi legendáról van-e szó, vagy valóban így történt-e (néhányan állítják, az utóbbiról van szó) de a görög játékosokat is olyannyira meglepte a menetelés, hogy volt, akinek az esküvőjét is át kellett tenni egy másik időpontra, mert jóhiszeműen a kontinensviadal egyenes kieséses szakaszára szervezte le még hónapokkal korábban, hiszen addigra már biztosan befejeződik számukra a torna...
A görög válogatott mindenesetre a 2006-os világbajnokságra ki sem jutott, miután Ukrajna, Törökország és Dánia mögött csak a negyedik helyen zárt selejtezőcsoportjában, de a 2008-as Eb-re és a 2010-es világbajnokságra azért még elverekedte magát a legendás német szakvezető irányításával, igaz, mindkétszer a csoportkör jelentette a végállomást. A dél-afrikai torna után távozott Rehhagel és már csak egyszer vállalt munkát, amikor 2012 tavaszán 14 mérkőzésen át irányította a Hertha BSC-t. Most már 85 éves, de amennyire tudható, jó egészségnek örvend.
Edzőként és vezetőként is többen próbálkoztak
A kontinensviadal után sokan úgy gondolták Görögországban, hogy ez lesz az a generáció, amelynek tagjai pályafutásuk végeztével olyan tudást visznek haza, amely felfelé ívelő pályára állítja a sportágat. Többen ezt edzőként vagy vezetőként próbálták meg.
A George Clooney-hasonmásnak tartott kapus, Antoniosz Nikopolidisz például megpróbálkozott az edzői pályával, dolgozott a görög szövetségben is, mint az U20-as és az U21-es válogatott szövetségi edzője, a klubfutballban azonban nem volt sok sikerélménye eddig. A legjobb időszakát az Olympiakosznál töltötte, ahol másodedző volt évekig, de a klub utánpótlásában is értékes tapasztalatokat szerzett. Másik ikonikus társa, Trajanosz Dellasz szintén egykori klubja, az AEK Athén szolgálatába szerződött pályafutása befejezése után, igaz, egy nagyon nehéz időszakban vállalkozott erre, hiszen adminisztratív okokból egészen a harmadosztályig sorolták vissza a csapatot, hogy onnan aztán az egykori AS Roma-védő két idény alatt az élvonalba repítse. Dellasz azóta dolgozott más görög kluboknál is, február óta az OFI Kréta szakvezetője. Védőtársa, Takisz Fisszasz Rehhagel munkáját segítette 2010-ig, azóta eltűnt a nyilvánosság elől.
A kreatív játékmesterként megismert Sztilianosz Jannakopulosz Angliában a Bolton Wanderersnél szerzett nevet magának, egy időben tartotta magát a pletyka, hogy tehetős üzletemberekkel összefogva esetleg az anyagilag megroppant klub segítségére siet, ám ez végül nem valósult meg. Rövid ideig vezetőedző volt, de leginkább asszisztensként találta meg a számítását, ebben a szerepkörben is eljutott a görög válogatottig: 2018 és 2019 között Angelosz Anasztasziadisz segítője volt, akkor együtt dolgozhatott a kapusedző Fanisz Katerjannakisszal, aki 2004-ben Nikopolidisz cseréje volt.
Temisztoklisz „Demisz” Nikolaidisz az Eb-szereplés idején az Atlético Madrid alkalmazásában állt, ám a kontinensviadal után mindössze 31 évesen visszavonult, hogy nem sokkal később az AEK Athén elnöke legyen. A klubot egész ügyesen vezette, a csapat még a Bajnokok Ligájába is bejutott az irányítása alatt, de 2008-ban lemondott, miután úgy érezte, hogy nem teljesültek a kitűzött céljai.
Vezetőként próbálkozott később az Eb-győztes csapatból a védő Nikosz Dabizasz, aki a Panathinaikosz sportigazgatója volt (két időszakban is), majd igazgatósági tagként is szerepet vállalt; a középpályás Kosztasz Kacuranisz a Panahaiki elnökeként dolgozott, míg a PAOK-nál az ördöngös cseleiről ismert szélsőből lett Ziszisz Vrizasz azt a Teodorosz Zagorakiszt váltotta egy időben az elnöki poszton, aki Lisszabonban felemelhette az Eb-serleget. A szaloniki csapatnál megfordult ügyvezető elnökként Georgiosz Georgiadisz is, de ezek az ikonok sem tudtak tartósan rendet tenni a görög focit övező káoszban.
A góljai miatt istenített Angelosz Hariszteasz visszavonulása után játékosügynökként és sportigazgatóként is dolgozott, emellett több edző- és vezetőiskolát elvégzett az UEFA szervezésében.
Jorgosz Karagunisz az Inter és az SL Benfica színeiben is szerepelt játékosként, idővel a görög válogatott csapatkapitánya és szereplési rekordere lett 139 fellépéssel. 2014-es visszavonulása óta dolgozott a Görög Labdarúgó-szövetség technikai igazgatójaként is, de olykor szakkommentátorként is feltűnik.
Politikusok és egy tűzoltó
Hariszteasz szerteágazó érdeklődéséről már volt szó, a korábbi Werder Bremen-csatár már a politikába is belekóstolt, mint a közép-macedóniai régió digitális politikáért felelős alelnöke, de nem ő az egyetlen, aki így próbál további szolgálatot tenni Görögországért. A csapatkapitány Teodorosz Zagorakisz az Európai Parlamentben dolgozik képviselőként, ugyanakkor gyakran sütik rá máig, hogy a hatalmát és lobbierejét a PAOK érdekében is hasznosítja, ami igencsak megosztja a görög szurkolókat.
Bár többen elfordultak a labdarúgástól, így az akkori csapat agyaként funkcionáló Angelosz Baszinasz vagy éppen a pálya jobb oldalát fáradhatatlanul felszántó Giurkasz Szeitaridisz, de Mihalisz Kapszisz életútja kifejezetten érdekes. A francia Girondins Bordeaux-ban is szerepelt védő elfordult a futballtól, hogy gyermekkori álmát megvalósítva tűzoltó legyen és az országos tűzoltóságnál teljesít szolgálatot, ahol kapitányi rangig jutott már.
A görög válogatott 20 évvel a csodálatos Európa-bajnokság után ismét kontinensviadalra készülhetett volna, ehhez az utolsó lépést a szerdai georgiai pótselejtezőn kellett volna megtennie Gustavo Poyet irányításával. Ez azonban nem sikerült, a hosszabbítás után 0–0-ra végződött mérkőzésen végül tizenegyesek döntöttek az Eb-részvételről a hazaiak javára. A kijutás sokat jelentett volna a görög válogatottnak, amely 2014 óta világbajnokságon sem járt, miközben a klubfutballt botrányok, anyagi nehézségek, rettegésben tartott játékvezetők és fékezhetetlen szurkolói viselkedés jellemzi. Az Konferencia-ligában ugyanakkor szépen menetel az Olympiakosz és a PAOK, mindkét klub már negyeddöntős. A dicsőségen kívül további motivációt jelenthet, hogy a sorozat döntőjét május végén éppen Athénban rendezik.
Kiemelt kép: Tony Marshall / PA Images / Alamy Stock Photo
Szerző
