Akiből az amerikai labdarúgás első igazi világsztárja lehet – Christian Pulisic

Természetesen az amerikai foci eddig is produkált jó játékosokat, úgy mint Landon Donovan, Clint Dempsey, a magyar gyökerekkel is rendelkező Tim Howard, vagy épp Michael Bradley, ám bennük mind közös volt, hogy a közvetlen elitbe nem tudtak berobbanni, és végül megragadtak – főleg Premier League – középcsapatok szintjén, egyfajta kultikus alakokká válva a szurkolók szemében. Ezt a lécet hivatott megugrani Christian Pulisic, aki már U17-es kora óta a Borussia Dortmund korosztályos csapataiban nevelkedett, hogy végül 64 millió euróért a Chelsea igazolja le. Ez már pénzügyileg is jelez egy bizonyos szintlépést (minden idők második legdrágábban átigazoló amerikai focistája John Brooks, aki 17 millió euróért váltott klubot a Hertha és a Wolfsburg közt), a kérdés már csupán az marad, a pályán is képes-e beváltani a hozzá fűzött reményeket. Muraközy Balázs írása.

A Chelsea hamarosan Bajnokok Ligája mérkőzést játszik a Bayern München ellen!
Szerez gólt Pulisic az Allianz Arénában?

A játékos már alapvetően fiatalkorában komoly reménységként, az amerikai labdarúgás megváltójaként volt kezelve. Ezt tetőzte be az, hogy már nagyon fiatal korában kiszúrta a BVB kiterjedt scout hálózata, így első profi szerződését már a német klubnál írhatta alá.


A felnőtt csapatos bemutatkozásra 2016 telén kerülhetett sor Thomas Tuchel irányítása alatt:


Pulisic már ekkor jó benyomást tett edzőjére energikus játékával, és az áprilisban, a Hamburg ellen szerzett találatával minden idők legfiatalabb nem-német Bundesliga góllövőjévé vált. Stabil kezdőjátékos azonban sosem vált belőle a klubnál, 2000 játékperc fölé mindössze egyszer, a 2017/18-as szezonban tudott menni, a fő kritika vele szemben a valós produktivitás hiánya lett – hiába dicsérte mindenki a tűzön-vízen átmenő mentalitását, kitűnő edzésmunkáját, ez számokban nem igazán köszönt vissza a pályán (a már említett 17/18-as szezonban teljesített a legjobban a kanadai táblázaton, 9 ponttal). Ennek köszönhetően a 2018/19-es szezonra az angol csodatini Jadon Sancho kiszorította (ő 12+14-et rakott le ekkor, Pulisic 4+4-ével szemben), habár itt Pulisic advanced statjai már kezdtek bíztatóak lenni, igaz kisebb mintán: 0,4-es xG-t hozott 90 percre vetítve, ami abszolút jó kategória a szélsők között.

Párhuzamosan közben odahaza az Államokban valóságos kultusz épült köré, 2016-tól kezdve sorra döntötte a rekordokat címeres mezben, úgy mint a legfiatalabban vb-selejtezőn pályára lépő, és gólt is szerző játékos. A 2018-as blamából, amikor lecsúszott a világbajnokságról a csapat aligha tehetett, 5 góllal elérte a házigólkirályi címet. Alig 20 évesen a legfiatalabb csapatkapitánnyá vált a válogatott történelmében, így nem csoda, hogy olyan mindenki által ismert ikonok, mint Lebron James vagy épp Odell Beckham Jr. fotózkodtak a mezében.


A következő, az európai sztárság felé vezető lépcsőt a Chelsea-be igazolás hozta el.


Elsőre a többség azon a véleményen volt, hogy egyelőre kevés lesz a Hazard okozta űr betöltésére, főleg, hogy előző klubjában is könnyedén a partvonalra szorította Sancho. Úgy néz ki viszont, mindenkire rácáfol, és a Kékek ligaelit támadójátékában (lőtt gólokban harmadikak, xG-ben pedig másodikak lettek) képes kulcsszerepet vállalni.

Alapvetően nem indult könnyen a karrierje Londonban, az első 4 meccsen 3-szor is kezdő volt, ám nem feltétlen tűnt úgy, hogy képes lesz stabil kezdővé válni, egy gólpasszt osztott ki mindössze, míg a Chelsea csak 5 pontot szerzett. Ezt követően az akadémista Callum Hudson-Odoi, illetve a Lampard által már a Derbytól ismert Mason Mount került elé a rangsorban. Padozások sora következett, hogy a Burnley ellen robbantson a fiatal amerikai. Mesterhármast szerzett azon a meccsen, azóta pedig sikerült kulcsemberré kinőnie magát. Mégis mi az, ami megkülönbözteti a Kékek többi szélsőjétől?

Röviden: sokkal konzisztensebben képes jó minőségű helyzetekbe kerülni mindkettő posztriválisánál,

Pulisic xG/90-e 0,4, ami durván a duplája Mounténak és Hudson-Odoiénak, illetve alapvetően az átlagos lövései is komolyabb gólveszéllyel kecsegtetnek mindkettőjükénél. Egy lövésre vetítve ez 14,5%-os gólszerzési valószínűséget jelent, miközben a többiek kevesebb, mint 10%-ot tudnak felmutatni. Emellett az egész keretet nézve a második leggyakrabban járul hozzá gólhoz közvetlenül vagy épp az előkészítő szerepében 133 perccel, aminél csak a kezdőcsatár tud jobbat 124 perccel.
Pulisic idei statisztikáinak összehasonlítása Sterlinggel (forrás: FootballSlices.com)

Mint a fenti radaron is látszik, Pulisic számai kísértetiesen hasonlítanak Raheem Sterlingéhez, aki az elmúlt pár szezon vitán felül egyik legproduktívabb szélső támadója volt a Premier League-ben. A statok tehát közelítik az elit szintet, de milyen stílusban, illetve melyik poszton éri el őket az amerikai támadó?

Pulisic játékstílusa tökéletesen illeszkedik Lampard filozófiájába. Rendkívül direkt játékos, aki labda nélkül és azzal együtt is képes hatékonyan támadni a kaput, illetve átlagon felüli atletikus képességeit kihasználva 1v1-ben igazi életveszély, amit főleg az átrendeződési fázisokban tud kamatoztatni. Lampard rendszerében ez kulcs, révén a Kékek főleg az ilyen játékszituációkból, illetve a magasan megszerzett labdákat követő ellencsapásokból tudnak találatokat bevinni, a felállt fal elleni játékuk egyelőre kevésbé kiforrott. Bármilyen formáció – legyen az 3-4-3, 4-3-3 vagy épp 4-2-3-1 – is az angol edző választottja, az a közös bennük, hogy Pulisic a szélről indul, ám onnan előszeretettel kalandozik a pálya centruma felé, így területet nyitva a felfutó Marcos Alonsonak. Pedig egyébként ilyen szempontból


sokoldalú játékos, a Dortmundnál játszott mind a kettő szélen, míg a válogatottban nem egyszer tízes posztra betolva is lehetőséget kapott.


 

Pulisic a félterületből tud rágyorsítani a középső és a szélsővédő közti üres területre

Mint feljebb említettem, Pulisic fő erényei labdaszerzés után, rendezetlen védelmek ellen jönnek ki főleg. Ilyenkor komplett életveszély labdával és nélküle is, kihasználva hihetetlen indulósebességét.

Ahogy eljut Hudson-Odoihoz a labda, egyből startol a magasan feltolt Pool-védelem mögé

Saját védőharmadbeli labdaszerzést követően egyébként előszeretettel kéri el a védőktől a labdát, hogy egy rá jellemző testcsel és lefordulás után megindulhasson. A zilált védelmekre vezetve remekül tudja ,,összerántani” az ellenfél védőit, hogy ezt követően a máshol üresen maradt emberhez továbbítsa a labdát. Ebből kifolyólag remekül áll minőségi helyzetteremtésekben: 0,24-es xA/90-et átlagol, de emellett meccsenként 4,2 lövést készít elő magának és a társainak, akár csellel, akár passzal. Ami még kiemelkedőbb, hogy meccsenként 0,68 gólt ,,teremt” (fbref.com goal creating actions statisztikája, azt méri hogy az adott játékos hány gólhoz járul hozzá közvetlenül kulcscsellel, passzal, vagy épp kiharcolt szabadrúgással), amivel 5. a ligában.

Kitűnő illusztráció a fentiekre: Pulisic magára húz 5 (!) Palace védőt, hogy egy keresztpasszal komoly helyzetbe hozza a túloldalon Williant

 

Az ábra remekül mutatja meg, mennyire sokat vállalkozik is Pulisic: a 3. legtöbb progresszív yardja van labdavezetéssel a Chelseaben, míg ő vállalja a legtöbb cselt érintésekre vetítve (forrás: Twitter, @DanielKatona17)

Ugyan elveszettnek nem mondható e tekintetben sem, de a felállt védelem egyelőre nem játéka legkiforrottabb pontja. Ahhoz egyelőre kicsit pazarló (78%-os passzpontosság), rengeteg labdát veszít (közel 4-et meccsenként), illetve hajlamos ,,heroballra” (amerikai sportokban szokás használni arra az esetre, mikor egy játékos vállal el mindent), ami sokszor inkább a csapatjáték rovására megy, semmint az előnyére. Ilyenkor többnyire Abraham és Giroud felé lőtt beadásokból tud veszélyes helyzetet teremteni, de természetesen kiemelkedő cselezési készségéből (rengeteget, több mint 5-öt vállal meccsenként, ezeknek azonban kevesebb mint a fele sikeres, ez is alátámasztja az előbbi kijelentést) adódóan képes levenni védőket, hogy aztán kioszthasson egy kulcspasszt. Védekezése sem egyértelműen gyengepont, komoly erőbedobással dolgozik labda nélkül, ám ebben elmarad az abszolút kimagasló Mason Mounthoz képest.

Összefoglalva elmondható, hogy az idei szezonban nehézkes kezdés után Pulisic megmutatta:


Képes lehet első amerikai labdarúgóként elérni a globális sztárságot.


Produktivitása ott van a liga krémjével egy szinten, és ha képes javítani az egyelőre meglévő hiányosságain, képes is lehet tartani ezt a szintet. Lampard villámgyors támadójátékra építő taktikájában nagyszerűen tud teljesíteni, így még az is kérdés lehet, hogy amennyiben kiismerik és kivideózzák jövő szezonra a Kékek játékát az ellenfelek, akkor esetleg többet játszva felállt fal ellen mennyire lesz képes megújulni a csapat és Pulisic egyaránt, utóbbinak ez azért is lehet fontos, mivel minőségi posztriválisok érkeznek Timo Wernerrel és Hakim Ziyech-sel (esetleg Kai Havertz?) a támadószekcióba.


Szerintetek mire viheti Christian Pulisic? Írjátok meg a véleményeteket a facebook posztunk alá!

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x