Aki miatt megéri a ligautolsó meccse elé leülni a tévé elé – Emiliano Buendía portré

Nyilván túlzunk a címben, de emellett áll: ha eredményes focit akarunk nézni az idei szezonban, ne a Norwich meccseit keressük a műsorújságban. A Kanárik főleg naiv támadójátékukkal (ami így is mindössze 26 gólra volt elég, ami a legkevesebb a ligában), és ebből kifolyólag nyílt, hatékonynak cseppet sem nevezhető védekezésükkel hívták fel magukra a figyelmet, azonban van pár említésre érdemes játékos, akik a biztos kiesésre ítéltetett Farke-csapatból kimentve megragadhatnak a topfutball szintjén. Közülük is kiemelkedik Emiliano Buendía, aki hétről hétre a csapat egyik legjobbja, és hívja fel magára a figyelmet kitűnő teljesítményével.

Fogadjunk, hogy Buendía nem követi csapatát a Championshipbe?

Az argentin játékos kezdetben a Cadetes de San Martínnál pallérozódott, azonban már ifjú korában, 13 évesen lecsapott rá a Real Madrid akadémiája. Itt nem töltött sok időt, kevés játéklehetőség miatt a Getafénál folytatta, és itt is mutatkozott be felnőtt szinten a spanyol harmadosztályban a tartalékok közt. Később valamennyi szerepet kapott a La Ligában is, de 3 év alatt mindössze 23 meccs került a lábába, így logikus lépésként kölcsönbe került a Cultural Leonesa csapatába a 2017-18-as szezonra. A klub ugyan simán esett ki a Segunda Divisíonból, azonban Buendía bizonyított, 6 gólt lőtt és kiosztott 13 asszisztot, így szemet vetett rá a Norwich fiatal sportigazgatója, Stuart Webber, akinek a célja egy fiatal, feljutásra esélyes mag létrehozása volt. A feladat volt: pótolni kell a Leicesterbe távozó James Maddisont, aki vezette a csapatot mind gólokban, mind gólpasszokban. A Buendía-transzfer mindössze 1,5 millió euróért történt meg.

A fiatalokkal teletűzdelt (Godfrey, Aarons, Lewis, Cantwell) csapat a 14. helyről egyenesen a Championship bajnoki címéig repült, már a Farke-projekt második évében. A sikerből bőven kivette a részét Buendía is: 8 gólt szerzett és 12 gólpasszt osztott ki.

Buendía hőtérképe a 2019-2020-as szezonban

Alapvetően jobbszélről indul a Norwich 4-2-3-1-es felállásában (amely néha 4-4-2-re módosul), azonban nagy szabadságot biztosít neki Daniel Farke, így bemozoghat a pálya közepe felé, de az sem ritka hogy hátrafelé lép el a védőktől elkérni a labdát. Nézve a játékát az első ami szembeötlik, hogy milyen hihetetlenül jó barátságban van a labdával. Cselekben abszolút ligaelit, mind hatékonyságban (76,3%), mind mennyiségben (4,12 sikeres csel/meccs). Mindezt pedig úgy tudja kivitelezni, hogy a labda minden esetben közel van a lábához, így könnyedén ki tudja kerülni a közbenyúló lábakat. Alacsony a súlypontja is, ami elősegíti hogy ne tudják könnyen kibillenteni az egyensúlyából. Emellett rendkívül jól használja a testét a labda fedezésére, így nem ritka látvány, ahogy az amúgy alacsony játékosról lepattannak a védők.

Ezeket a kiemelkedő képességeit arra használja ki, hogy mélységben vagy a középpályán megkapva a labdát meginduljon, majd az ellenfél presszingjét kikerülve lendületből vezethesse rá a védelemre a labdát. Kiemelkedőt nyújt a csapatrészek összekötésében , meccsenként 413 métert vezeti vagy passzolja előrefelé a labdát. A támadóharmadban is remekül teljesít, ott általában a kényszerítőket keresi a csapat tízesével (legyen az Marco Stiepermann, vagy épp a félszezont a “kanáriknál” töltő Ondrej Duda), hogy aztán a megfelelő ütemben kiugrathassa Pukkit, vagy épp a balszélen beinduló Cantwellt.

A Premier League legkreatívabb játékosai forrás: @HemmenKees (Twitter)

Itt érkezünk el Buendía másik óriási erősségéhez, a helyzetkialakításhoz. Az abszolút kilógó Mahrez-De Bruyne duó után övé a legjobb xA/90 mutató a ligában 0,29-cel, aminek a nagy része ráadásul nem pontrúgásból jön össze. Emellett top10-ben van kiugratásokban, büntetőterületen belülre juttatott labdákban, illetve kulcspasszokban is. A szemteszt is azt mutatja, hogy nagyon kreatívan tudja megtalálni a csapattársait, főleg a vele telepatikus kapcsolatot ápoló Teemu Pukkit, mindkét lábával magabiztosan passzol és lő, valamint a külsővel történő indítások sem állnak messze tőle. Mivel a Norwich a meccsek nagyrészét a saját kapuja elé betolva tölti, így kénytelen a legtöbbször átmenetben dolgozni. Ilyenkor indításai mindig tökéletes üteműek, tökéletesen érkeznek úgy hogy a kapus még épp, a védők pedig már ne érjék el. Előszeretettel használja a Xavi egykori védjegyének számító pauzát (rövid kivárás a passz pillanata előtt), vagy épp a lövőcseleket, így kiugrasztva valakit a védelmi vonalból, hogy végül megnyíljon a terület az átadásnak. Ha az ellenfél támadóharmadában zajlik a játék rendszerint a jobb félterületbe húzódik be, átadva a szélt Max Aaronsnak, és onnan keresi a felpasszok vagy kiugratások lehetőségét. Amennyiben nem az ő oldalán folyik a játék, ügyesen elmozogva nagyszerűen találja meg a kis üres területeket, hogy aztán a társak (főleg Cantwell) már mozgás közben találhassák meg.

Buendía gólpassza az első héten a Liverpool ellen

Még inkább megdobhatja az értékét, hogy letámadásban is használható, és komoly munkabírással rendelkezik. Összesen 737 nyomásgyakorlás van eddig a szezonban, ami a hetedik legmagasabb szám, és ugyan ezeket a “kanárik” játékából fakadóan nagyrészt a védőharmadban érte el, de az ellenfél térfelén való labdaszerzése volt a kulcs például a Manchester City vagy épp a Tottenham ellen szerzett góljaiknak is. Mint a hőtérképén is látszik, rengeteget dolgozik saját térfélen (a 3. legtöbb megindított szerelése van a védőharmadban), általában becsületesen visszajön az ellenfél szélsőhátvédjével, hogy a labdaszerzést követően lendületből indulhasson.

Buendía úgy támadja Otamendit hogy ő ne vegye észre, majd a labdaszerzést követően Pukkit hozza kihagyhatatlan helyzetbe

Ami negatívumnak róható fel neki, az a kevés szerzett gól, habár most hétvégén meglőtte az elsőt a Watford elleni bajnokin. Ez azonban nem a rossz helyzetkihasználásának köszönhető, hanem annak, hogy egyszerűen nem is tud jó minőségű helyzetekbe kerülni: egy-egy lövése átlagban mindössze 0,06-os xG-vel bír, mivel főleg átlövésekkel próbálkozik. Ez azonban valamilyen szinten betudható a Norwich katasztrofális támadójátékának (tökutolsók lőtt gólokban, xG-ben tizennyolcadikak). Tavaly a Championshipben 8 gólt lőtt az ott még elitnek számító Norwich támadósor részeként (átlagban 2,02 gólt szereztek meccsenként, ez a Bournemouth óta a legtöbb volt a feljutók közt). Ez jó indikátor lehet arra, hogy egy topcsapatban, megfelelő társakkal igenis tud gólokat rúgni. Emellett másik hibája, hogy hajlamos túlvállalni magát, ami néha elszórt labdákhoz vezet, illetve hogy nincs meg a kellő robbanékonysága ahhoz, hogy szélen sebességből megverje a védőjét, erre azonban valószínűleg nem is lesz soha szüksége, ha jól használják ki a képességeit, és nem vonalszélsőként alkalmazzák.

Ha megnézzük közelebbről Buendía játékát, egyértelmű hogy pont olyan erősségekkel bír, amelyeket elvárnak egy esetleges topklubnál. Nagy munkabírású, kreatív és remekül cselező játékos, akit több poszton is bevethető: idén is megfordult már a középső középpályás, balszélső, és szárnyvédő posztokon is a sajátjának számító jobbszélső pozíció mellett. Amennyiben pedig tényleg képes egy jobban funkcionáló csapatban sokkal többször helyzetbe is kerülni, nagyon jó építőkocka válhat belőle hosszútávon.

 

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat