Az algériai Mezzala – Ismaël Bennacer

Arles történelmi városából indulva, Afrika egyik legjobbjaként érkezett meg az európai divat fővárosába, hogy ott ő legyen az egyik meg nem énekelt hős. Egy dinamikus energiabomba, aki ráadásul remekül cselez, jól látja be a pályát, és bár van még miben fejlődni, de már most is olyan, mint egy „Mezzala”.
Vendégszerzőnk írásából ismerhetitek meg a Milan játékosát.

Tovább gyűjtögeti a győzelmeket a Milan a Serie A-ban? Ha tudod a választ, kattints, regisztrálj és fogadj!

1997. december 1-én született a dél-franciaországi Arles városában, marokkói apa és algériai anya gyermekeként. Tehetségére már nagyon fiatalon felfigyeltek, s a város nem túl nagy múltú csapatában azonnal elkezdte végigjárni az utánpótlás csapatokat. Olykor már azt is megpróbálták vele kapcsolatban, hogy eggyel nagyobb korosztályban játszatták, de itt nem tudott érvényesülni a testi adottságai miatt, mert eléggé „nyeszlett” volt fiatalon.

Saját korosztályában viszont a legjobbak közt tartották számon, s ennek megfelelően a francia korosztályos válogatottakban is számítottak rá. 2016-ot írtunk már, mikor végül arra a döntésre jutott, hogy elfogadja az Algériai Labdarúgó-szövetség behívóját, és felnőttként a „sivatagi harcosok” csapatát erősíti majd.

Térjünk vissza oda, hogy 2015. január 3-án bemutatkozik szülővárosa csapatában az Arles-Avignon színeiben egy francia kupamérkőzésen, melyet bár elveszítenek, de a meccs első találatát ő szerzi. A tavasz folyamán még hat bajnokin jut számára szerep, de ez is elegendő volt arra, hogy a fiatal franciákra ekkoriban oly nagyon odafigyelő Arsene Wenger megkeresse és elcsábítsa az Arsenalhoz.

Az angliai kaland javarészt a második csapatban töltött idővel kezdődik, illetve szerepelhet az UEFA Youth League-ben, de időközben a Wenger-féle szokásoknak megfelelően jut neki egy bemutatkozó mérkőzés az Ligakupában.

A 2016/17-es szezon őszét már az Arsenal U23-as csapatának kapitányaként kezdi meg, majd a tavaszra visszatér Franciaországba. A Tours FC színeiben küzdhet a bennmaradásért a Ligue 2-ban, ahol 14 mérkőzésen kap lehetőséget, és végül ő is nagyban kiveszi a részét, hogy a „szalamandrák” a 15. helyen elkerülik az osztályváltást.

A ’17-es nyáron a három év után a Serie B-be zuhanó Empoli igazolja le mint Omar El Kaddouri utódját. Ennek megfelelően a Gli Azzurrinál meg is kapja a 10-es mezt, amit épp a marokkói távozása tett szabaddá.

A 42 fordulós másodosztály 39 találkozóján szerephez jut, 33 alkalommal a kezdőben, a szezon végén bekerül az idény álomcsapatába, az Empoli pedig hatalmas fölénnyel megnyeri a Serie B-t és visszatér az élvonalba.

A tavalyi szezont már az élvonalban kezdi meg a toszkán kiscsapat. Itt is alapembernek számít Bennacer. Talán az egyetlen olyan üde színfoltja volt a csapatának, aki miatt tényleg érdemes volt nézni a meccseiket.

Kis kitérőként meg kell említeni, hogy az előző nyáron megnyerte az ANK-t, mely során a legjobb fiatalnak és a legjobb játékosnak járó díjat is bezsebelte. Természetesen a torna csapatába is beválasztották, s ennek is köszönhetően nagyon felkapott lett a neve, s a mercato során végül az AC Milanhoz igazolt.

Most hogy túl vagyunk a bemutatáson, lássuk, hogy milyen játékos is ő, miben van már most is az európai elitben. És miben kellene még fejlődnie, hogy magasabb szintre léphessen.

Erősségek:

Bennacer egyik legnagyobb erénye, hogy nagyon jól játssza be a félterületeket. Kiemelkedő a térlátása és jól veszi észre a megnyíló területeket az ellenfél középpályája és védelme közt, amiket vagy ő maga fut be, és ott kéri el a labdát, vagy a társait igyekszik a labdával odairányítani. Gyors reakciói és gyors döntéshozatali képessége sok esetben tud neki is és a társaknak is előnyt jelenteni a kompakt védekezés feltörése érdekében. Ezek összessége abban nyilvánul meg, hogy ezekkel kimozgatja a védőket (vagy a társ az ő passza után), aminek köszönhetően zavar támad a szervezett védekezésben, így pedig a támadó csapat kerül lépéselőnybe, és játszhatja be a kialakult területet.

Ahhoz, hogy ezt mind ő maga kivitelezhesse, jó progresszív labdacipelési mutató is dukál (321,8 y/g), illetve megbízható passzolás (87,1%), melynek jelentős része előre felé irányul (progresszív passzok 7,00/g). Toronymagasan vezeti a csapaton belül a támadóharmadba bejuttatott pontos passzok arányát (6,08/g), s emellé még a büntetőterületen belülre is be tudja játszani a labdát, ha úgy adódik (1,12 PPA), valamint a kulcspasszokban sem áll rosszul (1,04/g).

Azzal, hogy elég alacsony és a súlypontja is mélyen van, igazán nehéz szabályosan kimozdítani az egyensúlyából, ezáltal pedig nehezen szerelhető. Kivételes koordinációs képességei nagyban hozzájárulnak, hogy remekül tud cselezni (2,44/mérkőzés).

Képes a legrosszabb felé szálló labdákat is mesterien lekezelni, és már az átvétellel úgy alakítani a helyzetét, hogy akár azonnal tovább is tudja passzolni a játékszert, ami a mélyterületeken történő labdafelvételeknél elkerülhetetlen, mert ez ad előny számára, hogy mihamarabb az előrébb lévő társakhoz tudjon tálalni, elősegítve egy kontra, vagy egy gyorsabb támadás lehetőségét.

Rendkívül robbanékony, ami a középpályán igazi fegyvertény tud lenni, egyetlen megindulásával lépéselőnybe tud kerülni, ez miatt pedig egy másik védőnek is a figyelmét magára vonja, így pedig a társak könnyebben játszhatják magukat üresre, hogy elkérjék a labdát.

A Milan szerkezetében van lehetősége több alkalommal is fellépni a támadást segíteni, így pedig sok esetben ő jelenti a létszámfölényt, ami a lehető legjobb hír a Rossoneri számára. A már emlegetett térlátásának köszönhetően, nagyon jól találja meg az üres területeket még azokban a helyzetekben is, amikor a labda a pálya másik felén van éppen. Több esetben is megfigyelhető, hogy a társakat is próbálja irányítani a pályán, hogy a létszámfölényt ne kis területen kelljen kihasználni.

Labdakihozataloknál rendszeresen lép vissza a védelem elé elkérni a labdát, és miközben még csak úton van felé a labda, már mutogat, hogy merre kell nyitnia a társnak, hogy a presszingelő ellenfeleket lehetetlen feladat elé állítsák.

Amikor a védelem már feljebb lépve igyekszik járatni a labdát, akkor ő futja be az üres területeket, hogy szabad passzsávokat nyisson meg. Az ellenfél középpályás sora elé bemozogva kéri el a labdát, hogy azonnal tudja is tovább vinni a támadást az ellenfél térfelére.

A csapaton belül az egyik legtöbbet ér a labdához (75,5/mérkőzés), mert láthatóan ő igyekszik a legtöbbször megfelelő opciót biztosítani a társaknak, hogy ne kelljen előrevágni a labdát, vagy épp kirúgni oldalra, hanem tudjanak építkezni.

Amikor már a védekező ellenfél harmadában vannak, akkor ismét ő tud lenni a kulcs, és a remek döntőképessége, amellyel rendszeresen hoz helyes döntést az aktuális helyzetnek megfelelően. Ha a szélt nem tudja megjátszani, akkor akár egy csel vagy egy könnyed átfordulás után találja meg a szabad embert előre felé, hogy ő a kapu irányába tudjon fordulni.

Fejlesztésre szorul:

Egyik olyan hiányossága, ami meglepő a képességei tudtában, hogy a labda ellen sok esetben vesz fel rossz pozíciót, és a döntései is hagynak maguk után kérdőjeleket.

Több esetben is fel lehetett jegyezni, hogy rossz megoldást választ, mert akkor lép ki a támadóra, mikor az lendületből meg tudja verni, és akkor lép visszább, mikor az ellenfél nem tudja eldönteni, hogy mit is akar csinálni a labdával.

Nem biztos a dolgában, mikor egy az egyben hozzá rá a labdát. Ez az Empolinál még kevébé szúrt szemet, mert ott sokkal védekezőbb volt az egész csapat, de Milánóban már sokkal inkább kirívó ez a gyengesége, mert ha nincs mögötte kellő fedezet, akkor a támadók könnyen kerülnek ziccerbe rajta keresztül jutva.

Bár elvileg játszik védekező középpályásként is a mérkőzések előtti felállások ábrázolása szerint, illetve a 4-2-3-1-es felállás alapján is ezt gondolhatnánk, ő sokkal inkább egy klasszikus CM, mintsem valamennyire is védekező felfogású játékos.

A Milan jövője szempontjából nagyon fontos lenne, hogy mellé megfelelő védekezésű játékos kerüljön a középpálya közepére, mert komolyabb meccseken döntő lehet a védekezésbeli gyengesége, mert a jobb csapatok erre rá tudnak játszani.

Konklúzió:

A játékának van még olyan aspektusa, amely komoly fejlesztésre szorul, de még csak 22 éves és az olasz bajnokságban – még a mai formájában is -, sokkal inkább képesek a játékosokat a játék rombolására tanítani, mintsem arra, hogy miként kell előre felé játszani.

Nagy jövő áll előtte, ha képes továbbra is az eddigi tempóban fejlődni, mert azt láthatjuk, hogy nem okoztak neki gondot a szintlépések.

Ha a Milan szeretne visszatérni a régi nagyok magaslatába, akkor ilyen alapkövekre van szükség hozzá, mint az algériai.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x