Az öntörvényű zseni – portré Franck Ribéryről

Szerző: | 2020-04-07 | Címkék: Ribéry,

Április 7-én tölti be harminchetedik életévét a Bayern München 2010-es évekbeli aranykorszakának egyik ikonikus szélsője, Franck Ribéry. Az öntörvényű, balhés szélső klubszinten gyakorlatilag minden fontos trófeát begyűjtött már, válogatott szinten illetve egyénileg azonban lehet hiányérzete a pályafutása miatt.

A kezdetek

Teljes nevén Franck Henry Pierre Ribéry április 7-én született a franciaországi Boulogne-sur-Merben, 1983-ban, húsz évvel később, mint a város másik híres labdarúgó szülöttje, a szintén a Bayern Münchennél is megforduló Jean-Pierre Papin. Ahogy azt rengeteg focistával kapcsolatban elmondhatjuk, Ribéry sem fényűző körülmények között nőtt fel. Édesapja építőmunkás volt, amelyben Franck is sokszor besegített neki fiatalon, édesanyja házvezetőnő volt. Testvérei szintén labdarúgók lettek: három évvel idősebb bátyja amatőr együttesekben futballozott, öccsét Steeven Ribéryt két évre a Bayern München második számú csapata is alkalmazta 2014 és 2016 között.

Jellegzetes sebhelyét mindösszesen két évesen szerezte: felelőtlen édesapja biztonsági öv használata nélkül ültette kocsiba, amelyből aztán egy szembejövő teherautónak ütközve a kis Franck kirepült a szélvédőn, élete végéig tartó nyomot hagyva az arcán.

Ez az emlék ad nekem karaktert és erőt. Nem volt könnyű gyerekként ilyen bélyeggel az arcomon élni. Összesúgtak a hátam mögött, találgatták, mi történhetett velem. De sosem bújtam emiatt sírni a sarokba, bármennyire is bántott. Inkább erőt merítettem belőle, motivációként használtam, hogy ennek ellenére lenyűgözzem az embereket. A részemmé vált, ezért sem tüntetem el őket az arcomról, az embereknek úgy kell elfogadniuk engem, ahogy vagyok”

Labdarúgó karrierjét a helyi alsóbb osztályú, amatőr csapatban, a Conti Boulognenál kezdte. Bár alacsony termete miatt (végül összességében is csak 170 centiméterre nőtt) ebben a tekintetben sem volt könnyű dolga, de fantasztikus hozzáállásával, harcosságával és technikai tudásával már akkor kitűnt társai közül. Hét év után került a Lille utánpótlásához, azonban az első alkalommal még nem sikerült átlépnie a profivá válás ajtaján. Három év után hazatért, igaz már nem a Contihoz, hanem a város nevesebb együtteséhez, az US Boulognehoz, amely a negyed- és a harmadosztály között ingázott akkoriban. Érdekesség, hogy tíz évre rá szintén ezen együttes tagjaként mutatkozott be a felnőttek között a mára már szintén világhíres francia aprótermetű középpályás, N’Golo Kanté is.

Ribéry 2002-ben ismerkedett meg későbbi feleségével, az algériai származású Wahiba Belhamival, aki miatt az iszlám vallást is felvette, melyben a neve Bilal Yusuf Mohammed lett. 2004-ben házasodtak össze, azóta két lányuk és két fiúk született.

Két év otthoni feltöltődés után egy évet Alesben majd szintén egy esztendő Brestben töltött, mindkettő ugyanúgy alacsonyabb osztályban. Végül 21 évesen sikerült megugrania a Ligue1 szintjét, az FC Metz adott neki lehetőséget. Debütáló mérkőzésén 2004. augusztus 7-én sikerült gólpasszal bemutatkoznia a Nantes ellen. További húsz mérkőzésen viselte az egykor Huszti Szabolcsot is a soraiban tudó együttes mezét, mielőtt a téli átigazolási szezonban lecsapott volna rá Törökország egyik legnagyobb egyesülete, a Galatasaray. Trófeával sikerült indítania keleti karrierjét, a szezon végén többek közt az ő első törökországi góljának, valamint egy gólpasszának köszönhetően (amelyből ötöt sikerült kiosztani a bajnokság során) győztesként ünnepelhettek a kupasorozat végén.

Az elválás azonban nem sikeredett szépre: Ribéry úgy döntött, elfogadja a Marseille ajánlatát, ám a Galatasaray nem szívesen engedte el újdonsült értékét. A vitában végül a FIFA-nak kellett döntenie, mert Ribéry szerint munkaadója nem fizette ki, míg a törökök a Marseille-től vártak volna 10 millió eurós kompenzációt az átigazolásért cserébe. A szövetség a hosszas eljárás után a játékos mellé állt (miközben Ribéry ideiglenes játékengedéllyel szerepelt), jogosnak tartva a szerződésbontást és ingyenessé téve a kikötővárosba szerződést.

Sok szempontból remekül sikerült első idénye a Marseille színeiben: megválasztották az év legjobb fiatal labdarúgójának, szerzett hat gólt (közte a szurkolók által a szezon legszebbjének választott Nantes elleni találattal), kiosztott hat gólpasszt is és egy kupadöntőnek is újbóli részese lehetett. A kupaduplázás azonban nem sikerült neki, a Paris St. Germain a fináléban jobbnak bizonyult. Emellett pedig többek közt egy általa kihagyott büntetőnek is köszönhetően csak az Intertotó-kupába sikerült kvalifikálniuk magukat a bajnokságból.

Összességében véve a szezonja azonban olyan jól sikerült egyénileg, hogy egy világbajnoki felkészülési találkozón Mexikó ellen bemutatkozhatott a francia válogatottban is, ráadásul mindössze három címeres mezben töltött mérkőzést követően a vb-keretbe is bekerült. Sőt, nemhogy bekerült, a torna minden mérkőzésén pályára lépett: Togó ellen gólpasszt is adott, a spanyolok elleni nyolcaddöntőn gólt is szerzett, végül azonban itt is meg kellett elégednie az ezüstéremmel a büntetőkkel elbukott Olaszország elleni döntőt követően.

Bár több nagycsapat is vitte volna, ő mégis további egy évet lehúzott a Marseille-nél. Felemásra sikeredett a vb-t követő szezonja is: bár az Intertotó-kupából kvalifikálták magukat az UEFA-kupába, ott a második párharcukon a Mláda Boleslav volt a végállomás; ismét egy vesztes kupadöntőt könyvelhetett el, ezúttal is tizenegyesekkel a Sochaux ellen; és a Lyon bajnoki hegemóniáját sem sikerült megtörniük. Tizenhét ponttal lemaradva végeztek a második helyen, de legalább a Bajnokok Ligájába jutást ünnepelhették valamelyest. Egyéni teljesítményét illetően 5 gól és 9 gólpassz lett a mérlege a bajnokságban, ugyanez 1 illetve 3 a kupamenetelés során. Ezek a statisztikák és a csupaszív játéka összességében az Év Labdarúgója címet eredményezte neki Franciaországban.

München és Bajorország új királya

Ezzel talán örökre búcsút is mondott hazájának, mert a Bayern München benne látta leendő sikereinek alapkövét (miután csak a negyedik helyen végeztek a bajnokságban) és az Owen Hargreavesért kapott 25 millió eurót Ribérybe invesztálták. A tékozló fiú végre otthonra talált, bár az útja nem volt egyszerű ehhez. A hosszú évek során tökéletesen illeszkedett be az együttesbe, humorával és stílusával színt vitt a bajor csapatba, barátságával megtiszteli őt a Bayern München legendás elnöke és menedszere, Uli Hoeness is. Bátorságát pedig mi sem jelképezi jobban, hogy még a nagy Oliver Kahnon is folyamatosan mert viccelődni:  volt, hogy Van Bommellel együtt vízzel öntötték le őt az edzőközpont tetejéről, de a kilincs és fogkrém trükk sem maradt ki a tarsolyából a német gigásszal szemben. A szponzorával együtt is kapható volt némi viccelődésre, amikor kirakatban állva ijesztgette a müncheni járókelőket. Hamarosan ő lett Bajorország új királya, King Franck!

A pályán is azonnal megtalálta számítását a rekordbajnoknál: tizenegy góllal és nyolc gólpasszal járult hozzá a Bayern visszaszerzett bajnoki címéhez, két góllal és négy assziszttal pedig a kupasikerhez. Utóbbihoz ráadásul a hosszabbításban legyőzött Dortmund elleni mérkőzésen is hozzátette a magáét egy Luca Toninak adott gólpasszával. Az olasz csatárral amúgy is rendkívül jó kapcsolatot ápoltak, több vicces videót is forgattak együtt, és minden valószínűség szerint a 2019-es nyári Fiorentina választáshoz is van köze kettejük barátságának. Első bajor szezonját csak a csúfos Zenit elleni UEFA-kupa elődöntő árnyalta be, de ezt a hazai dupla és a kicker által kiosztott Év Játékosa díj kárpótolhatta.

Az Európa Bajnokság azonban messze nem az elképzelései szerint zajlott, a franciák a hollandoktól és az olaszoktól is könnyed vereséget szenvedtek és búcsúztak már a csoportkör után. Ráadásul talán ekkor kezdődött el sérülésektől terhes kálváriája, mikor a világbajnoki-döntő visszavágóján mindösszesen tíz percet tölthetett a pályán.

Így a bajnokságot is csak szeptember vége fele kezdhette meg, az előző évi sikerek pedig csak egyénileg jöttek össze, csapatszinten már nem. A tabellán a Wolfsburg mögé szorultak a szezon végére, a Bajnokok Ligájában a Barcelona könnyedén lépett át rajtuk a negyeddöntőben, a kupában pedig a Leverkusen jelentett megoldhatatlan feladatot szintén a négy közé jutásért vívott harc során. Minden bizonnyal ez az az év volt, amikor a németországi év csapatának tagjaként sem volt felhőtlenül boldog a szezon végén.

A müncheni újjáépülés az ezt követő sikertelen nyáron indult meg Louis van Gaal kinevezésével. A holland szakember ráadásul hozta magával honfitársát, Arjen Robbent, így pedig összeállt a később legendássá vált Robbéry duó. Ribéry mindkettejükkel viharos kapcsolatot ápolt, főleg a szakvezetővel:

Van Gaallal személyes problémáim adódtak, egész egyszerűen nem jöttünk ki jól egymással. A pályán azonban jó edzőnek bizonyult, de nem volt jó ember. Ekkortájt sokat stresszeltem ezen, ráadásul rengeteg klub megkörnyékezett. Ajánlatom volt a Realtól, a Barcelonától, a Juventustól, a Chelseatől, de még a Manchester Citytől is. Komolyan elgondolkodtam a jövőmön az irányítása alatt.”

Ami az első Van Gaal évadot illeti, sikerekben nem volt hiány. A bajnoki címet és a kupaelsőséget is visszaszerezték, és a Bajnokok Ligájában pedig általános meglepetésre a döntőig meneteltek. Ribéry ehhez azonban kevésbé tudott hozzájárulni. A bajnokság felét sérülés miatt kellett kihagynia (mindösszesen 19 meccset tudott játszani), a Bajnokok Ligájának pedig pont a döntőjét volt kénytelen kihagyni egy eltiltás végett. Utóbbi azóta is vitatéma, sokak szerint nem volt olyan mértékű a szabálytalanság, amely miatt három mérkőzésre is partvonalon túlra kellett volna küldeni a franciát. A lyoni visszavágó még sima lett nélküle is, a döntőben azonban nagyon hiányzott a Mourinho vezette Inter ellen, amelyet 2-0-ra el is vesztettek.

A csalódást keltő évadot a világbajnokságon sem sikerült feledtetnie. A Nicolas Anelka hazaküldése miatt a szövetségi kapitánnyal, Raymond Domenechhel háborúban álló játékosok már a csoportkör után utazhattak haza Dél-Afrikából. A hazaiaktól elszenvedett vereség különösen fájó lehetett a franciáknak, de Mexikót és Uruguayt sem sikerült legyőzniük, így a csoport utolsó helyén végezve égtek meg a gallok. Franck Ribéry, mint a csapat egyik hangadója ki is került a válogatottból, egészen 2011 márciusáig nem kapott válogatottbeli meghívót. Ebben természetesen nem csak a pályán nyújtott teljesítménye játszott szerepet, hanem azon kívüli botránya is: hiába a példás családi háttér, a szigorú vallás (amely a sörkedvelte Münchenben különösképpen problémás lehetett, főleg az Oktoberfest vagy a bajnoki cím ünneplésekor), Ribéry mégis belekeveredett a franciák prostituált balhéjába. Sidney Govou-val és Karim Benzemával sikerült kiskorú örömlánnyal tölteni az idejüket. A játékosok a bírósági ítéletet végül megúszták, mert a hölgy eskü alatt vallotta, hogy a játékosoknak hazudott a koráról. Franck Ribéry és Franciaország kapcsolata azonban komoly sebeket szerzett, amelyek már sosem gyógyultak be igazán.

A következő szezon ismételten nem a hangos sikerekről szólt: korai búcsú a BL-ből, már a legjobb 16 között egy hazai pályán elszenvedett fájó Inter elleni vereséggel, de a bajnokságban is a Dortmund-Leverkusen duó mögé szorultak, míg a kupaelődöntőben a Schalke bizonyult jobbnak. A Bayern két kulcsembere, Franck Ribéry és Arjen Robben is sokat bajlódott sérüléssel, amely jelentős nyomot hagyott az akkor már egyértelműen a két villámléptű szélsőre épülő Bayernen. Ribéry számára az egyetlen vígaszt Louis van Gaal menesztése okozhatta. Az alapokat azonban jól lerakta a holland, és érkezhetett a klubhoz egy Ribéry számára is igazi apafigura, aki tökélyre fejleszthette a Bayernt: Jupp Heynckes.

Bár első közös évükben még csak az ezüstérmek jöttek össze, de már körvonalazódott egy korszakos Bayern München. A bajnokságban és a kupában is a Dortmund, a Bajnokok Ligája müncheni fináléjában pedig a Chelsea mögé szorult a csapat. Ribéry formájára azonban nem lehetett panasz. Végre szinte sérülés nélkül tudta végigrobotolni az idényt a szélen, remek teljesítményét megkoronázva 17 góllal és 27 gólpasszal, 2008 és 2009 után újra bekerülve az kicker által választott év csapatába. Az évad egyetlen árnyékos momentumát Arjen Robbennel történő verekedése jelentette. A felfűtött feleknek a Real Madrid elleni első mérkőzés félidejében sikerült egy szabadrúgás körüli vitát tettlegességig vinni, mely után másnap a holland monoklival a szeme alatt nyilatkozott a sajtónak.

Ribéryék a csúcson, és az “ellopott” Aranylabda

A két sztárnak végül a csapat közbenjárása segítségével sikerült békét kötnie, olyannyira, hogy a következő szezonban minden idők egyik legjobb Bayernjét láthatta a közönség, a pálya egyik szélén Robbennel, a másikon Ribéryvel tündökölve. A Heynckes-csapat teljes természetességgel gázolt át Németországon és teljes Európán a 2012-13-as szezonban. Ribéry a 43 fellépésén 11 góllal és 23 gólpasszal járult hozzá a sikerekhez, köztük a Dortmund elleni döntőben is ő adta a mindent eldöntő gól előtti passzt Arjen Robben számára, de a kupadöntőben is gólpasszal szomorította a sárga-feketéket. A Robbéry nevével fémjelzett, de persze a német maggal (Neuer, Lahm, Boateng, Schweinsteiger, Kroos) rendelkező Bayern csúcsra jutott!

Franck Ribéry az Aranylabda egyik legfőbb várományosaként reménykedett benne, hogy végre a legmagasabb szinten is elismerik egyéni képességeit. A szakértők is úgy vélték, a francia a legnagyobb esélyese a trófeának. Ám, az akkor közösen az újságírók és a válogatott csapatkapitányok és szakvezetők által megszavazott díjat végül Cristiano Ronaldo nyerte, amelyben akár az is szerepet játszhatott, hogy a szavazási határidőt meghosszabbítva még pont belefért a portugáltól egy világbajnoki-pótselejtezős mesterhármas. Sőt, Ribéryt még Lionel Messi is megelőzte a szavazáson. Csalódottságát sosem tudta véka alá rejteni az üggyel kapcsolatosan.

Olyan volt, mintha ellopták volna tőlem az Aranylabdát. Egyszerűen érthetetlen, hiszen minden trófeát megnyertem. Ennél többet nem tehettem” nyilatkozta a francia Canal Football Clubnak adott interjújában 2018-ban.

A hanyatló Ribéry azért még sokat varázsolt

A csodálatos 2013-as évet követő három évig tartó Guardiola-korszak továbbra is rengeteg trófeát hozott Ribérynek csapatszinten. A spanyollal mindhárom évében sikerült begyűjteni a bajnoki címet, sőt az Európai Szuperkupát és a Világkupát is. Ribéry így elmondhatja magáról, hogy 2013 után karrierje minden Bayernes évében bajnoki címet ünnepelhetett és nem csak a spanyol irányítása alatt, hanem az olasz Ancelottival, a rövid időre újra beugró Heynckessel és Niko Kovaccsal is. Háromszor a hazai dupla is összejött. A Bajnokok Ligájában azonban nem sikerült többet a döntőbe jutnia. Guardiola edzősége alatt például mindháromszor az elődöntő jelentette a végállomást a Bayern számára, ráadásul mindháromszor spanyol ellenféllel szemben maradtak alul. Ribéry sérülései azonban mindinkább megakadályozták, hogy továbbra is rá lehessen alapozni a Bayern játékát, így Guardiola, majd későbbi edzői is a fiatalabbak felé fordultak. 2013/14-ben ugyan még 39 mérkőzésen tudott klubja rendelkezésére állni, ez az évek folyamán drasztikusan csökkenni kezdett: a következő szezonban már csak 23, utána pedig már csak 22 mérkőzésen tudott szerepet vállalni.

Utolsó két évében már szerencsésebb volt a sérüléseket illetően, kellő játékmennyiséggel tudott hozzájárulni a Bayern München sikereihez, de teljesítménye már sosem közelítette meg a csúcsokat.
Búcsúját egyszerre időzítették a klubvezetők a korszak másik nagy játékosával, Arjen Robbennel. Mindkettejük szerződése 2019-ben járt le és bár szó volt róla, hogy a francia még maradna, végül a búcsú mellett döntöttek a felek, Arjen Robben pedig egyenesen a visszavonulást választotta. A két klublegenda búcsúja sorsszerűre sikeredett. A bajnoki címet az utolsó hazai mérkőzésén tudta bebiztosítani a Bayern München a Dortmunddal szemben. Ehhez a duó érzelmes búcsúmérkőzésén az Eintracht Frankfurt magabiztos legyőzése kellett, ráadásul mind Robben, mind Ribéry góllal jártul hozzá a diadalhoz.

Nem megbántva a Fiorentina szurkolókat, minden valószínűség szerint olyan trófeával zárul végül Ribéry karrierje, amilyennel kezdődött: egy kupagyőzelemmel. Sőt, Ribéry bajor és Bayernes kötődését nézve nyugodtan írhatjuk, hogy hazai kupagyőzelemmel. Franciaországgal való ellentétei miatt, amely során még az Aranylabda esetében is hiányolta honfitársai támogatását, minden valószínűség szerint a végső letelepedés esetén is München lesz majd a célállomás. Már hallhattunk is olyan információkat, hogy a klubnál is szívesen látják majd a franciát az utánpótláscsapatok valamelyikénél.

Talán mindenkit meglepve, azonban a már említett Luca Toni-s szálat nem elvetve, végül a Serie A-ban és a Fiorentinában kötött ki a francia. Pár hét alatt sikerült kezdőpozícót kiharcolnia magának a liláknál, majd „természetesen” jött egy balhé: a Lazio elleni vereséget követően a heves vérmérsékletű francia meglökte a partjelzőt, amiért az nem akadályozott meg egy vitatható gólt a rómaiaknak. Az ezt követő bocsánatkéréssel együtt is három mérkőzéses eltiltás lett a jutalma.

Még két vereséget sikerült ezt követően megélni a Fiorentina játékosaként, mielőtt utolérte őt másik nemezise: a sérülés. Bokaműtétje miatt immáron tizenkét mérkőzést kellett kihagynia, azt pedig sajnálatosan még nem lehet tudni, hogy jelen helyzetben fog-e még valaha pályára lépni a Serie A-ban, vagy akár bárhol máshol. Szomorú befejezése lenne egy ilyen esemény egy Ribéryéhez hasonló fantasztikus karriernek.

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, KING FRANCK RIBÉRY!

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x