Az SSC Napoli rekordigazolása – Victor Osimhen portré

Az SSC Napoli július 31-én bejelentette Victor Osimhen érkezését a francia Lille OSC csapatától. A nyolcszoros nigériai válogatott csatár 70 millió euróért tette át a székhelyét Dél-Olaszországba. A nápolyiak történelmében ő számít a legdrágább igazolásnak. Osimhen mindössze egy évet töltött a francia bajnokságban, ahol 27 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 13 gólt és 4 gólpasszt jegyzett. A koronavírus miatt félbeszakított Ligue 1-ben a csapat egyik legfontosabb láncszemeként segítette hozzá klubját az Európa Liga csoportkört érő negyedik helyhez. Kovács Máté írása


Visszatér a BL-helyekre a Napoli? Kattins és fogadj rá.


Mi az amiben Osimhen olyan jó, és mi az amiben nem?

A Lille játékfilozófiáját tekintve a legfontosabb játékelem a gyors kontrajáték, amelynek kulcsszereplője volt Osimhen. Leggyakrabban a francia csapat mélységi indításokkal próbált meg az ellenfél védelmi vonala mögé kerülni, és ezáltal gólhelyzetet kialakítani.
A nigériai csatárnak ez a fajta játékstílus feküdt a legjobban, mert az ilyen szituációknál kihasználhatta legnagyobb erősségét, a gyorsaságát. Lendületből a védők mögé tudott kerülni, s ott gólhelyzetet kialakítani akár önmagának, akár az érkező társaknak. A tizenhatosban belül remekül helyezkedik, kellően robbanékony, hogy megelőzze a védőket kis, szűk területeken is. A gyakori beindulások a védők mögé viszont sokszor leshelyzetet szültek, ami Osimhen gyengeségeként említhető. A nigériai csatár rendkívül pazarló, ha ziccerekről van szó, ez pedig mindenképpen egy fejlesztésre szoruló gyengesége. 27 mérkőzés alatt 14 kihagyott ziccer szerepel a neve mellett, amely egy csatár számára nem a legjobb mutató. Meccsenként átlagban 0,5 gólt szerez és ugyanennyi helyzetet is puskáz el.
Meg vannak a kellő skillek, hogy nagyon magas szinten is eredményes legyen, de vannak látható hibák is, amiket ki kell javítania, ha újabb magaslatokba akar felérni.

A Lille és a Napoli taktikai összehasonlítása

A Lille csapata leggyakrabban a 4-2-3-1-es, és a 4-4-2-es felállást alkalmazta. A kétcsatáros játékrendszerben a bal oldali támadó szerepét látta el, igaz otthonosabban érezte magát, amikor egymaga játszhatta be a center szerepét.
Ennek is köszönhetően kevés hangsúlyt kellett fektetnie a védekezésre, mert nem volt rákényszerülve a taktika alapján.
A Nápolyban nagy eséllyel meg fog változni több okból is. Egyrészt az olasz futball híres a szervezett védekezésről, s a legtöbb játékosra ez hatással is van, mondhatni ragad rájuk ebből, másrészt Gennaro Gattuso Napolija kompakt védekező felfogással és gyors kontrákkal igyekszik sikereket elérni.

Az egykori védekező középpályás a 4-3-3-as felállást alkalmazta az égszínkékeknél, ami Osimhen szemszögéből a 4-2-3-1-es felállásához fog hasonlítani, mert ugyanúgy egyedül a csatár pozíciójában kell játszania, ám más feladatokkal ellátva.
A Lille csapatában eltöltött egy év alatt csak egy morzsányit kaphattunk Osimhen rövid passzos játékából. Gattuso az utóbbi időben egyre gyakrabban játszatta csapatával sokpasszos építkezést, ami még az újonnan igazolt csatár hasznára is válhat, főleg akkor, hogyha sikerül kihoznia magából azt a potenciált, amit feltételezhetünk esetében, látva a francia élvonalbeli teljesítményét.
A nigériai játékos a mélységi indításokon kívül kifejezetten gyakran értékesített beadásokat, akár fejjel, akár lábbal. A védők rossz tisztázásait is jó százalékkal lefülelte, és váltotta gólra, így pedig mondhatjuk, hogy széles repertoárral rendelkezik.
Nagyobb esélye lesz a csatárnak a beadásból kialakult helyzetekre, mint a Lille-ben megszokott védő mögötti terület megjátszására. A Napoli csapatának támadási statisztikáit böngészve a gólpasszoknál megakadt a szemem, mivel a legtöbb asszisztot a szélsők szerezték. Osimhen szempontjából ez biztosan egy jó hír, hogy olyan társakkal játszhat együtt, akik nagy számban készítenek elő a csatár számára lehetőséget.

Ahogyan már az előzőekben említve lett, Olaszországban nagy hangsúlyt fektetnek a védekezésre, és gyakran nagyon mélyen teszik ezt a kisebb csapatok. Osimhen szempontjából ez probléma is lehet, mert ezzel csökken a lehetősége a nagy terület befutására, és ebből való helyzetek kialakításra. Mivel új együttesében kevésbé fog tudni erre apellálni, így valamelyest változtatni kell játékstílusán, de itt jöhetnek majd segítségére a szélsők, akik akkor is meg tudják majd játszani, ha az ellenfél zártan védekezik.


Váltás Osimhen szemszögéből

Összehasonlítva Osimhen régi csapatát, a Lille-t és a jövőbeli csapatát, a Napoli-t, akkor nem sok hasonlóság található, mert mindkét csapat teljesen más felfogású, eltérően más fajta bajnokságban játszanak.
A Gattuso vezette dél-olaszok inkább a labdabirtoklást, és a rövid passzos játékot részesíti előnyben. Az olasz mester kedvenc alakzata a 4-3-3, ahol gyakran a csatár (Mertens esetében) hamis kilences posztján játszott, ezzel elősegítve a támadásépítést. A Lille a Napoli-val ellentétben viszont gyakrabban adja át a teret az ellenfélnek, és a hosszú labdákat részesíti előnyben, ezzel kezdeményezve gyors kontrákat. Christophe Galtier a francia Lille vezetőedzője a 4-2-3-1-es felállása, benne két inkább labdaszerzésben és védőmunkában erős hatossal bebiztosítja a csapat masszív védekezését. Ebből építve fel a támadást, egy gyors, pontos indítással Osimhen felé, aki akár egyedül, akár az érkező társakat megjátszva gólhelyzetet teremt.

Hasonlítsuk kicsit össze a Milik – Mertes -Osimhen triót, akik különböző stílust képviselnek, s ha a lengyel mégse távozna (amire kicsi az esély), akkor nagyon komoly támadók közül válogathatna Gattuso.

 


Az már a képen is jól kirajzolódik, hogy Mertens és Milik két teljesen más típus, míg az is, hogy a nigériai valahol kettejük közt van stílusban.
Az alacsony, szélsőből lett centerhez hasonlóan Osimhen is jól presszingel, sokszor ér labdába a boxon belül. A lengyelhez hasonlóan magas az NPxG és az NPxG/shot mutatója, közel hasonlóan jó arányban nyeri a légi párbajait.
Ez pedig nagy vonalakban azt sejteti, hogy ő az a fajta kilences lehet, amit Milik nyújtott ennek a csapatnak, így pedig akár Mertens szélre tolódása is megvalósulhat, amit már pedzegettek az olasz sajtóban.

Nagyon soktényezős ez a képlet jelenleg, és még túl keveset ismerünk ahhoz, hogy valóban biztos következtetést vonjunk le belőle. Adott lesz egy mély védekezős, de passzolgatós építkezésben gondolkodó edző, ahol a háromtámadós rendszerben lehet két sokat kapura lövő, azonban azt kevésszer eltaláló szélső, illetve egy kontrákban nagyon jó, villámléptű szélső, akinek a boxon belül kellene nagyot alkotnia.
Konklúzióként levonhatjuk, hogy nem lesz egyszerű dolga Gattusónak, hogy egy működőképes támadó hármas rakjon fel hétről hétre, miközben ennyire sokszínű a paletta, ami pedig elméletileg pozitív egy keretkialakítása során.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x