Budapesten is bizonyít a munkamániás sztárcsatárból lett sikeredző – Serhiy Rebrov 46!

Szerző: Molnár Zsolt | 2020-06-04 | Címkék: Ferencváros, Rebrov,

Június 3-án ünnepelte 46. születésnapját a Dinamo Kijev egykori kiváló támadója, a Ferencváros jelenlegi vezetőedzője, Serhiy Rebrov.

Fogadj Rebrov Ferencvárosának mérkőzéseire a kattintás után!

Forrás. fradi.hu

Forrás: fradi.hu

Serhiy Stanislavovych Rebrov az egykori Szovjetunió területén, az ukrán donyecki régióban fekvő Horlivkán született 1974-ben. Az akkori politikai viszonyoknak köszönhetően a fiatal Rebrov hiába kezdte karrierjét a manapság már jó ideje a fővárosi Dinamo szintjéhez mérhető Sahtarnál, tehetsége kiaknázása végett szinte muszáj volt 18 évesen a kijeviekhez szerződnie. Labdarúgókarrierjét tekintve aligha bánja, hogy mindössze egy szezont tölthetett a donyeckieknél a szovjet bajnokság idejében, majd egyet az újonnan létrejövő ukrán pontvadászatban, ahol 17 éves kora ellenére is a góllövőlista harmadik helyén végzett. Azt azonban közel sem zárhatjuk ki, hogy edzőként nem vállal majd munkát szülőhelyén, az azóta már felemelkedő donyecki „bányászcsapatnál”.

Aligha van olyan labdarúgó szurkoló, akinek ne jutna eszébe Rebrovról az „ikertestvére” és csatártársa, Andriy Shevchenko. Ez nem is véletlen, hiszen kettejük csatárduója messze a legjobb kelet-európai támadósor volt a kilencvenes években, ha egyikük neve felmerült, szinte azonnal szóba került a másikuk is.

Hazájukban főként kettejüknek köszönhetően egyeduralkodók voltak a kilencvenes években, és ennek kezdete pont Rebrov kijevi karrierjének elejéhez köthető. Az első ukrán bajnokságot még a SC Tavriya Simferopol együttese nyerte, de 1992-től egészen 2001-ig nem talált legyőzőre a Dinamo Kijev, ez pedig egy év híján pontosan lefedi Rebrov első fővárosi időszakát. Hozzá is tette a magáét a sikerekhez: 189 meccsen szerzett 93 gólt szerzett az együttesben, 1998-ban 29 meccsen szerzett 22 góljával gólkirályi címet is ünnepelhetett. Háromszor lett a bajnokság legjobb játékosa (1996, 1998, 1999) és ebből kétszer az év futballistája is, 1999-ben csak az időközben a Milanhoz szerződött barátja, Andriy Shevcenko előzte meg. A nyolc bajnoki cím mellett öt kupagyőzelmet is ünnepelhetett.

Minden bizonnyal azonban ezek a remek ukrán eredmények és teljesítmények önmagukban nem lettek volna elegek ahhoz, hogy nemzetközi elismertségre tegyenek szert a játékosaik. Három szezonjuk volt, amely egészen kiválóan sikerült a legnagyobbak színpadán, a Bajnokok Ligájában is. Bár már 1994 őszén is bejutottak a csoportkörbe, ott azonban csak a legnagyobb riválisuknak tekinthető moszkvai Szpartakot győzték le 3-2-re, többek közt Rebrov góljának köszönhetően, a Paris St. Germain és a Bayern München még túl nagy falatnak bizonyult. Az 1997/98-as idényben a selejtezők során a walesi Barry Townt majd a Brondbyt legyőzve a holland PSV, az angol Newcastle és a spanyol Barcelona jutott nekik csoportellenfélnek. Rebrov az első öt mérkőzésen egyaránt gólt szervezve repítette a csoportelsőségig a kijevieket, amelyet már az sem veszélyeztetett, hogy az utolsó találkozójukon 2-0-s vereséget szenvedtek az angolok otthonában. A negyeddöntőben végül a későbbi ezüstérmes Juventus ellen buktak el, a két találkozón Rebrov egy gólpasszal zárt.

Már ez a sorozat is kellő meglepetést okozhatott Európának, de a Lobanovskiy-csapat még rátett egy lapáttal a következő esztendőben: Rebrov egy meccsen szerzett négy góljának is köszönhetően 8-0-al döntötték el a megint az útjukba kerülő Barry Town elleni első selejtezőkört már a kijevi mérkőzésen, ám ez még aligha lehetett nagy meglepetés. A következő körben a cseh Sparta Prahát idegenben, büntetőkkel sikerült legyűrniük a továbbjutásért, ehhez Rebrov is hozzájárult az első értékesített ukrán büntetővel. Arra viszont már kevesebben számíthattak ezután, hogy az Arsenal-Lens-Panathinaikos triót is könnyedén maguk mögé utasítják a csoportkörben egy görögországi vereséget követően is. Már pedig így történt, Rebrov pedig ehhez négy különböző mérkőzésen szerzett góllal járult hozzá. A legjobb nyolc között a többek közt Roberto Carlosszal, Hierróval, Seedorffal és a Raúl-Morientes-Mijatovic trióval felálló Real Madridot búcsúztatták 3-1-s összesítéssel. Az ukrán csatárduó nagyon kitett magáért: Rebrov két gólpasszal, Shevchenko három góllal zárt. Az elődöntőben ugyan bravúros 3-3-s döntetlent értek el a később a BL-t drámai módon elbukó Bayern Münchennel szemben, a visszavágón azonban gól nélkül maradtak és Basler góljának köszönhetően nem jutottak a Manchester United elleni döntőbe.

Nyáron társa és barátja elfogadta az AC Milan invitálását, ám még Shevchenko nélkül is volt egy nagyobb dobása a Dinamónak a Bajnokok Ligájában. A következő évben az akkor igencsak különleges lebonyolítású BL-ben egymás elleni jobb eredményeiknek köszönhetően megelőzték a Bayer Leverkusent az első csoportkörben és jutottak tovább a Lazio mögött, majd a második négyes csatározásban szintén hasonló módon maradtak csak alul a későbbi győztes Real Madriddal szemben. Rebrov nyolc gólt szerzett a két csoportkör során, előtte pedig kétszer a selejtezők alatt is betalált, így a nemzetközi szintéren lőtt tíz találatával végképp bebizonyította, hogy nem csak Shevchenkóval együtt volt képes jó ütemben termelni a gólokat.

Bár számos európai ajánlat közül válogathatott 2000 nyarán, választása a londoni Tottenhamre esett, amely együttes 18 millió eurót fizetett a játékjogáért. Shevchenko és az ő példáját is csak utólag megvizsgálva nem a legjobb döntés volt Anglia egyikük számára sem, hiszen sem a Milanban parádés éveket töltő társának 2006-os Chelsea-be szerződése, sem Rebrov Spursbe igazolása sem sült el túl jól. Két teljes szezont tölthetett el a mindkétszer a Premier League középmezőnyében végző londoniaknál. Első idényében a körülményekkel még csak ismerkedve azért tizenkét góllal csapata legeredményesebbje lett – kilencszer a bajnokságban, háromszor az FA-kupában talált be. Mindezt azonban még George Graham edzősége (majd az őt követő ideiglenes edző, David Pleat) alatt lőtte, a gyenge bajnoki eredmények miatti váltás után érkező Glenn Hoddle-nél már alig-alig kapott szerepet. Második idényében 30 mérkőzésen mindössze 936 percet, ami alatt az állandó játéklehetőséghez szokott Rebrov csak 1 gólig jutott.

Nem is marasztalták a klubnál, fél év teljes mellőzést követően másfél szezont töltött kölcsönben a törökországi Fenerbahcénél. Itt sem tudott ugyan alapember lenni, de azért a teljes szezonjában huszonöt meccsen pályára lépve, két góllal és hat gólpasszal hozzájárult a Fener bajnoki címéhez. Időközben lejárt a szerződése a Spursnél, és úgy döntött, megpróbál még egy londoni lehetőséget, így a török kölcsönszerződésének lejártával aláírt a másodosztályú West Ham Unitedhez. Csapatával sikerült is a rájátszás során kiharcolnia a feljutás a Premier League-be, ahova azonban már nem tartott a csapattal, úgy döntött, a harmincegyet is betöltve inkább hazaigazol a Dinamo Kijevhez. Visszatértének első évében nem sikerült visszaszerezni a bajnoki címet a Sahtar Donetsktől, pedig Rebrov csapata legjobbjaként tündökölt: a kijeviek legeredményesebb góllövője lett, az edzők és a csapatkapitányok szavazásán egyenesen a szezon legjobbjának választották. Ami pedig nem jött össze az első évben, összejött a másodikban: két év után visszaelőzték a Sahtart a táblázaton. Szerepe azonban évről-évre csökkent, második Dinamós korszakának utolsó évében már csak kilenc bajnokin került pályára, így végül a távozás mellett döntött. 206 mérkőzésen szerzett 123 góljával a mai napig az ukrán bajnokság történetének második legeredményesebb játékosa, csak Maksim Shatskikh előzi meg őt egyetlen találattal. Belevágott egy utolsó kalandba az oroszországi Rubin Kazanban, ahol két szezon után, harmincegy mérkőzéssel a lábában bejelentette visszavonulását, majd vissza is tért Kijevbe a Dinamóhoz, immáron az utánpótlásban dolgozó edzőként.

Fokozatosan lépdelt felfele 2009-től a Dinamo Kijev edzői ranglétráján is: idővel „állandó” segítője lett a fővárosiak aktuális vezetőedzőjének: Yuri Semenin és Oleg Blokhin mellett is dolgozhatott a stábban. Rossz idők jártak akkoriban az ukrán rekordbajnokra, Rebrov harmadik visszatérése óta minden évben megelőzte őket a Sahtar, sőt 2013-ban a második helyről, 2014-ben pedig a dobogóról is lemaradtak. Blokhint ezen kudarccal „kecsegtető” szezon áprilisában már kirúgták, a helyén pedig a játékosok kérésére Rebrov kapta meg az esélyt. Utolsó négy meccsükkel a bajnokságban ugyan visszacsúsztak a negyedik helyre a dobogóról (három győzelemmel és egy vereséggel), de az ukrán kupadöntőben 2-1-re legyőzve a Sahtart valamelyest kozmetikáztak a szezonjukon. Bár a Dinamo elnöke hosszabb távon tapasztaltabb edzőben gondolkodott, ezzel a győzelemmel Rebrov is maradhatott a kispadon. Nyáron ugyan még a donyeckiek visszavágtak a Szuperkupa döntőben, de a következő szezon igazolta a csatárlegenda kinevezését: bajnoki címet és kupagyőzelmet is szerzett a kijeviekkel, öt év után visszahódítva a trófeát a Sahtartól. Második teljes évében is két végső győzelmet szerzett a kijeviekkel, a bajnoki címvédés mellett az ukrán Szuperkupa került a Dinamo vitrinjébe. Két évig tartott a Rebrov-hatás, miközben a 2014/15-ös szezonban nemzetközi színtéren is bizonyítottak: az angol Evertont legyőzve a legjobb tizenhat között a negyeddöntőig jutottak az Európa Ligában. Miután azonban a harmadik évében újra a Sahtar mögé szorultak a tabellán, Rebrov úgy döntött, nem hosszabbítja meg a szerződését a klubbal, hiába szerették volna a csapatnál tartani. A szaúdi al-Ahli együttesének ajánlatát fogadta el, de rövidre sikerült az arab kaland: bár az ázsiai Bajnokok Ligája csoportköréből veretlenül jutottak tovább, a vezetőség nem viselte jól, hogy egy ponttal az al-Hilal mögött végeztek a bajnokságban, így egy év után elváltak útjaik.

Lévén, hogy huszonöt esztendeje egy kárpátaljai magyar, Varga Sándor FIFA-menedzser intézi az ügyeit, pár hónap munkanélküliség után az asztalára került egy ferencvárosi lehetőség. A magyar csapat öt év után sem tudott nemzetközi eredményt felmutatni a német Thomas Doll vezetőedzősége alatt, így az újabb kupafiaskó után menesztették a zöld-fehérek éléről. Rebrovnak pedig tetszett a budapesti ajánlat, amely a hírekkel ellentétben elsősorban csak a nemzetközi eredményességet tekintve bírt anyagi ösztönzővel, és így egybevágott az ukrán vezetőedző ambícióival és motivációjával. Rebrov edzői hitvallásának sikere a csapatmunkában és rendszerszerűségben rejlik, amelynek megfelelően alakította át a Ferencváros keretét a kitűzött célokhoz. Be mert vállalni olyan fajsúlyos döntéseket is, mint a közönségkedvenc Böde Dániel, vagy a játékba kreativitást hozó, de öntörvényű és szabadabb játékstílust kedvelő Davide Lanzafame elengedése. Az eredményközpontú gondolkodás azonban egyelőre mindenképp Rebrov döntéseit igazolja, hiába sok mérkőzését csak egy góllal nyer meg a csapat, amely nem mindig elég a kritikus sajtónak vagy a szurkolóknak. Az ukrán szakember első évében bajnoki címet nyert a Fradival, ősszel pedig teljesítette a magasabb elvárásokat is: a bolgár Ludogorets legyőzése után a Dinamo Zagreb még nagy falatnak bizonyult a Bajnokok Ligája selejtezőjében, az Európa Liga-csoportkörébe azonban bejutottak és ott nem is vallottak kudarcot: csupán egyetlen vereséget szenvedve, egy pontos hátránnyal végeztek a Ludogorets mögött, míg a csoportelsőként végző Espanyoltól egyszer sem kaptak ki, míg a CSKA Moszkvát Oroszországban is legyőzték és a tabellán is megelőzték.

Ami a hazai versengéseket illeti, a Békéscsaba ugyan emberelőnyben legyőzte őket a Magyar Kupa-harmadik körében, de a bajnokságot imponáló magabiztossággal vezetik, kilenc ponttal megelőzve a második MOL Fehérvárt hét fordulóval a vége előtt.

Szerződését a tavalyi bajnoki cím után három évvel meghosszabbították, így jelenleg 2022-ig érvényes a ferencvárosiakkal, de a sajtóban már fel-fel vetődik a neve máshol is, legutóbb például a török bajnokságban szenvedő, és a tabellán csak hetedik helyen szerénykedő Fenerbahcénél, így karrierje minden bizonnyal edzőként is felfelé ívelő pályára állt az utóbbi időben.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat