Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
18 perc
2022. 01. 14.

„Ho-hó, ho-hó, ho-hó” – Knézy Jenő emlékére

Büntető.com avatar
Lassan 20 éve, 2003. június 17-én hunyt el Knézy Jenő, a honi sporttelevíziózás egyik legemblematikusabb alakja. Miben volt utánozhatatlan? Miért számított annyira megosztónak? Milyen útravalót kapott tőle szeretett fia? Hogyan emlékszik a halállal vívott harcára az arról elsőként tudósító újságíró? Emlékezés egy legendás riporterre.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A kolléga

„Kétségtelenül pótolhatatlan űrt hagyott maga mögött – véli az M4 Sport kommentátora, Hajdú B. István, aki jó ideje ugyanannyira elengedhetetlen hangja a válogatott és bajnoki mérkőzéseknek, mint legendás elődje. – Abban a korban próbált mindig felkészült lenni, amikor szinte lehetetlen volt felkészülni. Ha már meg is jelent, még nem az internet és a mobil világát éltük, nem létezett Twitter, szóval elég nehezen lehetett információhoz jutni, neki szaklapok segítségével azért sikerült.

 

A nagy erőssége mégiscsak az volt, ha helyszínről jelentkezhetett, egyből érezni lehetett, ott van, hogy beszippantotta a hangulat, amelyet remekül át is adott.

 

Munkamániás volt, sosem kellett noszogatni, örömmel utazott mindenhova a hétvégén is, azok közé tartozott, akiket elsősorban maga a sport érdekelt, még ha Kudlik Julival elfűrészelgetős műsorokban is fel-felbukkant. Mindamellett rendkívül precízen dolgozott. Reggel hatkor, ha mint szerkesztő-gyakornok elé tettem egy háromperces hírblokkot, ő ugyanúgy átnézte valamennyi MTI-hírt.”

Mint minden tévében szereplő, Knézy is megosztotta a közvéleményt, bár legkevésbé a szakmai tudását kérdőjelezték meg.

„Olyan stílusban közölte gondolatait, ami valakinek tetszett, valakinek nem. Abban a korban fogalmazott nyersen, őszintén, szókimondóan, amikor ez még nem volt divat. Az nyilván nem feltétlenül jött le jól, amikor Michael Jordannek címezve magyarázta, dobásnál hogyan tartsa a kezét, vagy amikor Alex Fergusont titulálta futballvaknak, de mindig, minden mondatáért vállalta a felelősséget. Mészöly Kálmánnal volt talán a legnagyobb vitája, Friderikusz Sándor békítőshow-jában mégis higgadtan, kulturáltan reagált minden bántásra.”

 


 

De hogyan emlékszik az elmúlt 20 év legnépszerűbb sportkommentátora az első találkozásra? Elfogta miatta a frász?

„Nem, mert már ismertem a riporteriskolából, ahol előadást tartott, igazán megnyerő stílusban. Elmondta, mindenki előtt nyitva az út. A respektje ettől még nagyon is megvolt: a szerkesztőségben a helyére nem ülhetett le senki, ha a telefonzsinórja kicsit is megtekeredett, az főbenjáró bűnnek számított, mert azt jelentette, valaki használta. A tiszteletet az vívta ki nála, aki a sportot nagyon szerette és értette. Azokat nem kedvelte, akik csak tévézni akartak, a sport iránti különösebb szeretet és hozzáértés nélkül. Faragó Ricsivel és velem ezért is találta meg viszonylag hamar a hangot. Akkor is, ha közben kiderült, mi ketten ugyanazzal foglalkozunk a legszívesebben, mint amivel ő…”

A média világában – nem csak itthon, külföldön szintén – számos példát találni arra, a sokat megélt, ikonikus alakot öltő riporter nem repes az örömtől, ha felbukkan néhány, a helyére pályázó titán, de mennyire uralkodott el a féltékenység Knézy Jenőben?

„Nem nevezném féltékenységnek.

 

Jenő egyszerűen csak úgy tekintett szinte valamennyi rangos sportágra, hogy azok akkor lennének a legmagasabb szakmai színvonalon közvetítve, ha ő tolmácsolná őket. Szíve szerint a futball-vb mind a hatvannégy meccsét ő kommentálta volna.

 

Mert hittel vallotta, ő tudná a legjobban. S minden egyes közvetítésnél, amelyről azt gondolta, nem sikerült valami jól, odaképzelte magát, és elképzelte, ő mit tudott volna belőle kihozni. Kétségtelen, azt, amikor Vitray Tamás úgy döntött, a kilencvennégyes BL-döntőre Ricsi és jómagam utazunk ki, Jenő nem úgy élte meg, jöjjenek a fiatalok. Az is igaz persze, neki ki kellett várnia a sorát. Azt hiszem, már a hetvenkettes olimpián is jelen lehetett, mégis csak kétezerben, Sydney-ben adatott meg neki először, hogy magyar olimpiai aranyérmet közvetítsen. Mert addig nem ő kapta az aranyesélyeket. Szóval nem hullott minden az ölébe, bár tény, a sportot idehaza sokáig Vitray, Gyulai és ő vitte markánsan.”

A futballközvetítéseket ugyancsak, előfordult, hogy a fiatal Hajdú B. István pályaszéli asszitálásával.

Sokszor dolgoztunk úgy, hogy ő közvetített, és én voltam a kispados riporter. Sokszor ő jelölte ki a mezőny legjobbját, aki aztán átvehette a Szaknévsor ötvenezer forintos jutalmát, alkalomadtán tőlem. Emlékszem, egyszer a Honvéd-pályán egy olyan szerb játékosra esett a választása, akiről a kispestiek azt mondták, semmi gond nem lesz a meccsvégi interjúval, oxfordi szinten beszéli az angolt. Hát, ha így, akkor én kérek egy tolmácsot, mire a derék szerb az oxfordi angoljával annyit tudott kinyögni, good match, good team. S emlékszem egy olyan nyár végi Fradi–Újpestre, amikor ugyancsak én voltam az oldalvonal mellett, Jenő már jó előre közölte, hiába a hőség, dobjak be magamnak egy pulóvert, mert borzasztó sok szúnyog lesz. Én a polcomról lekaptam a legfelső darabot, bedobtam a táskámba, majd indultam a meccsre. Az Üllői úti rangadót az Újpest nyerte három nullára, a néhány hónappal korábban még fradista Wukovics László két gólt szerzett, Jenő persze Wukovicsot jelölte a legjobbnak. Tessék azt elképzelni, amikor három nullás újpesti győzelem után a Fradiból az Újpestbe szerződő, duplázó Wukovicsot egy lila pulóveres interjúvolja az Üllői úton… Be kellett menni a pálya közepére, hogy megússzuk szárazon. De Jenő akkor is felvállalta a tüzet megrakó véleményét, pedig mondhatta volna, hogy Szlezák a meccs legjobbja. Azt persze nem tudhatta, hogy én marha aznap lila pulóvert öltök.”

 

Hajdú B. István 2021 decemberében, kezében a közmédia életműdíjas főmunkatársának, legendás sportriporterének emléket állító Knézy Jenő-díjjal (fotó: MTI/Cseke Csilla)

A másik kolléga

A Spíler TV riportere, Matuz Krisztián a Hajdú B. Istvánnál is ifjabb generáció tagjaként dolgozhatott együtt Knézy Jenővel – fűzi is néhány élmény a nagy elődhöz.

„Nagyon karizmatikus ember volt, határozott fellépéssel, ami mindenkivel szemben érvényesült. A tekintélyére csak egy példa: a dunaújvárosi jégcsarnok építésekor kikérték a véleményét, hogy hol és milyen legyen a közvetítőállás, ami azért akkoriban nem volt divat. Rendkívül jó orgánumát kiválóan használta, de leginkább a hangulatteremtésben bizonyult lenyűgözőnek.

 

Ahogy egy meccsen megérezte a kulcspillanatokat, s ahogy átadta a mérkőzés hangulatát, abban fantasztikus volt.

 

Az nyilván sokakban megütközést keltett, amilyen határozottsággal közölte a véleményét, és ha az nem is mindig ült, rendre felvállalta. Egészen kimagasló felkészültség jellemezte, és ugye az internet előtti időkről beszélünk, ami csak az utolsó éveiben gyűrűzött be. A felkészültségére csak egy példa: 1996-ban, az olaszok elleni olimpiai bronzmérkőzésen, amikor a mérkőzés végét jelző dudaszó előtt beugrott egy olasz pólós a vízbe, Jenő azonnal mondta a szabályt, hogy azért büntető jár, úgy is döntöttek. Különlegesen precízen dolgozott – emlékszem a hibajavítójára, amivel meccsnapokon az általa felrajzolt, a Nemzeti Sportban megjelenő összeállításokat korrigálta változás esetén – és nagy alázattal: gyakran mondtam reggel a sporthíreket, de nem lehetett Jenő előtt beérni a szerkesztőségbe: ő rendre az első volt. A precizitást és a nagyon szép kézírást tekintve Faragó Ricsi hasonlított rá egyébként a leginkább.”

Minden hivatásnak léteznek jelképes alakjai, akikről egyöntetűen azt vallják, az isten is az adott szakmára teremtette őket, Knézy sokak szerint sportriporternek született.

„Nem tudom, létezik-e ilyen. Egy biztos, hihetetlen érzéke volt a hangulatteremtéshez. Nagyon élvezte és rendkívüli mód szerette a sportot, mindenevő volt. Azt magam is tudom, az élet ajándéka, ha azzal foglalkozhatsz hivatásszerűen, ami a hobbid, rá ez feltétlenül igaz volt. Ötvennyolc évesen hunyt el, több évtizednyi riporterkedéssel a háta mögött, sokan kiégnek ennyi meccset, versenyt, eseményt közvetítve, az ő felkészültségén, teljesítményén sosem éreztél még csak hasonlót sem.”

 

Forrás: Fortepan

De nem csak saját magával, kollégáival szemben is igényes volt, felcsattant, ha slendriánságot tapasztalt.

„Láttam szorulni szerkesztőt, amikor Jenőnek nem tetsző adástükröt tett elé. Azt sem fogadta el, ha egy kolléga csak egy bizonyos részterületre vagy sportágra igyekszik koncentrálni, azokat becsülte igazán, akik semmi alól nem akarják kivonni magukat. Azt is igyekezett elérni, hogy megtanuljuk, milyen a képernyő előtt gondolkodni, ezért nem engedte, hogy a reggeli sporthíreket súgógépről mondjuk, merthogy úgy kikapcsol az agyunk. Nem is olvastuk. Igaz, hogy eleinte két órát aludtam emiatt mindössze, mert inkább bebifláztam, minthogy belebakizzak, amit bár kiszúrt, megdicsért. Habár, ahogy ő dicsért… Amikor egy zalaegerszegi futballmérkőzésen életemben először lehettem pályaszéli riporter, és ő közvetített, úton hazafelé betértünk az első benzinkútra. Vett magának egy-két sört, eggyel engem is megkínált, majd megjegyezte: nem volt rossz, de…, s egészen Budapestig sorolta a hibákat, illetve az észrevételeit. Nem ment amúgy sem a szomszédba a szigorért: az esti Híradót követő sporthírekre castingolt, amikor egy bakim után megjegyeztem, kezdhetnénk-e elölről. Élő adásban voltál, mondta, viszlát. Igaza volt.”

Vitray Tamás nyilvánvalóan stílust teremtett, később a legnagyobbakká váló riporterek is őt próbálták utánozni, de beszélhetünk-e Knézy-iskoláról?

„Vitray stílusa nyilvánvalóan egészen más, nála a hangulatteremtés nem olyan mód jelentkezett, mint Jenőnél. Ő a hangerejével, a hangszínével tökéletesen játszott, ezt azért sokan igyekeztek követni. Az a fajta szenvedélyesség, hevület, ami Jenő közvetítéseit jellemezte, más televíziósnál azért kevésbé jelent meg.”

Hogy mennyire mentorálta a fiatalokat, arról megoszlanak a vélemények, bár kétségtelenül teremtett nekik esélyt.

„Amikor főnök lett a Telesportban, az Eurosportnak nem volt még magyar nyelvű adása, de azt elintézte, hogy mi az angol nyelvű közvetítéseket egy alámondóból magunknak, VHS-kazettára kommentálhassuk, amelyeket megnézve elmondta aztán a véleményét. Ami belém égett, az mégsem egy ilyen közvetítés, hanem hogy egy nap megjegyezte, most már el kéne döntenem, mit szeretnék. Civil munkát is végeztem ugyanis egyidejűleg, mellette kezdtem el tévézni, s én addig hezitáltam. A külsősöket azért finoman szólva sem fizették agyon, de abban sem voltam biztos, ez az én pályám, Jenő helyettem is döntött. Elvégre ha Knézy Jenő utal arra, érdemes lenne ezzel foglalkoznod, az azért erős jelzés.”

 


A fiú

Mindahány szaktársa közül persze az örökébe lépő fiának hiányzik a legjobban a 18 évvel ezelőtt eltávozott televíziós ikon, aki nem csak kollégáival, saját gyermekeivel is roppant szigorúan bánt.

„De azért, mert az ő apukája is az volt vele – idézi fel édesapja emlékét ifjabb Knézy Jenő, az M4 Sport kommentátora. – Negyvennégyben született, a lehető legválságosabb időkben. A szovjet ostrom egy részét pincében vészelte át, meneküléskor rendre vitte magával a kis cókmókját, de később, az ötvenes évek elején sem volt semmije, úgy faragta neki a nagypapa a játékokat. A legnehezebb időkben kellett felnőnie. Olyan lett aztán a munkájában, mint amilyen az életben is volt: szigorú és kérlelhetetlen. Én ennek fiatalként nem örültem, ma már persze nem tudok elég hálás lenni azért, hogy annyira szigorúan fogott. A pofon is megjött, ha úgy érezte, elkél, észhez is térített. Sosem hagyta, hogy a könnyebb utat válasszam. Tízévesen korántsem a kosárlabda volt a szívem vágya, ő azonban nem engedett belőle – de csak magyar bajnok, illetve válogatott játékos lettem. A tanulás miatt ugyancsak folyamatosan nyüstölt, neki köszönhetem, hogy imádok olvasni, hogy szeretem a művészeteket. Ahova csak tehette, vitt minket magával, arra is ügyelt, hogy minél többet lássunk a nagyvilágból, igyekezett megmutatni a nyugatot, hogy minél szélesebb képet kapjunk a bolygónkról. Nagyon jó apa volt, még ha szigorú is. Nem csak a sport volt a szenvedélye, a művészet és az olvasás szintén, ahogyan a zene is. Rajongott a bluesért és a dixieland muzsikáért, a Benkó Dixieland Band valamennyi évvégi, zeneakadémiai koncertjén megjelentünk, a Benkó és a Knézy család össze is járt. A Gellért-hegyen laktunk, megfordult nálunk a honi írói, képzőművészeti, zenei élet színe-java. Klasszikus polgári miliő uralkodott.”

A sportriporteri lét azonban nem feltétlenül az a családbarát hivatás, és ha hordta is magával fiát a meccsek egy részére, feleségének és két gyermekének sokszor nélkülöznie kellett a családfőt.

„Volt is bennem hiányérzet, úgyhogy amikor kórházba került, megbeszéltük, ha kijön, többet leszünk együtt… Anyu részéről kívánt nagy áldozatot apu élete, anyu alárendelte magát a családnak és apu munkájának. A közös időt ugyanakkor igyekeztünk minőségileg együtt tölteni. Mentünk mindig kirándulni, engem cibált magával a meccsekre, az hogy tizenkét-tizenhárom évesen minden öltözőbe bejáratos voltam, hogy jó viszonyba kerülhettem Grosiccsal, Buzánszkyval, nyilvánvalóan neki köszönhetem. A pályámon is sokat lendített, hogy ismertem minden sportolót. Azóta is megmaradtam a régi iskola hívének: ha megérkezem egy sporteseményre, az első dolgom lemenni az öltözőbe, beszélni edzővel, játékossal, elnökkel, ami most a Covid miatt nyilván nehezebb, de ezekből a felcsipegetett mondatokból, percepciókból sokkal többet vissza tudok adni. Sok szaktárs felül, leközvetíti a meccset, és ennyi, de én nem ebben nőttem fel, nem ebben hiszek. Fontosabbnak is ítélem ezt a fajta tapasztalást, mint a statisztikai adatok felsorolását.”

 


(X) Piacvezető fogadási kínálat NBI-es mérkőzésekhez! Az Unibeten Immár gólszerzőkre, szögletek számára, lapok számára, de még arra is köthetsz fogadást, hogy melyik játékos kap sárga lapot!


 

Az pedig, hogy ma is hallani egy Knézy Jenőt meccseket, versenyeket közvetíteni, leginkább csak az édesapán múlt.

„Ő akarta, hogy ugyanezt a hivatást válasszam, én nagyon nem. Mert láttam, mennyien bántják. Pontosan érzékeltem, milyen konfliktusai vannak a munkahelyén, nem értettem, miért piszkálják a drukkerek csak azért, mert azt gondolják, nem az ő csapatuknak szurkol. Úgy véltem, nem normális dolog ugyanezzel a névvel, ugyanerre a pályára lépni, mégis azt vallotta, próbáljam meg. Hogy hála neki már fiatalon annyi nagyszerű sportolóval megismerkedhettem, sokat segített a kezdetekben. Ő is tudta, ez azért előny, és ha túl tudom tenni magam azon, hogy Knézy Jenő fia vagyok, jó leszek.

 

Azt mondta, nem baj, ha megosztó vagy, sokkal fontosabb, hogy tudják, ki az a Knézy Jenő.

 

Ebben is igaza lett.”

 


A szaktárs az írott sajtóból

Manapság akár együtt is ülhetnének a Góóól című műsor stúdiójában; ha ez az élmény nem is, a közös meccstudósítás megadatott Somogyi Zsoltnak, a sportnapilap szakírójának.

„2001-ben egy kisebb magyar sajtódelegáció tagjaként utazhattunk a válogatott különgépével Grúziába, vb-selejtezőre. Már szerdán elindultunk, hogy az olimpiai csapat meccsét is tudósíthassuk, biztonsági okokból azonban a hotelt csak szervezett keretek közt hagyhattuk el, és azért négy nap a Sheratonban is sok tud lenni. De legalább Jenővel sokat lehettem együtt, a napi tudósítások elkészültével a jacuzziban, szaunában ejtőztünk, előfordult, hogy Gáspár Józsi kapusedző is csatlakozott.

 

Jenőről azt hallottam, nehéz ember, de nagyon kellemes, intelligens, szórakoztató beszélgetőpartnerre leltem.

 

Négy programunk volt abban a négy napban: városnézés, olimpiai meccs, A-válogatott edzés, mérkőzés. Az MTI fotósa mellett még két-három szponzor is jelen lehetett, öten-hatan alkottunk tehát egy külön küldöttséget. Rendre kisbusz várt ránk, az fuvarozott bennünket. Az első nap a városnézésre szavaztunk, minimum öt perccel az indulás előtt már a váróban ültünk, megjelent a kisbusz is, hanem az egyik szponzor két percet késett. Nem gond, nem sietünk, mondta Jenő, egyet kérnék azonban, meccsnapon mindenki legyen itt időben, mert nekem sok a teendőm a mérkőzés előtt, a riportelállásban is akad dolgom. Másnap talán három órára beszéltük meg az indulást, öt perccel előtte hiánytalanul megjelentünk. De aranyosak vagytok, csak legyen ez így a meccs napján is, dicsért és kért meg bennünket Jenő ismét. Eljött aztán a meccsnap, én biztos, ami biztos, fél órával az indulás előtt ott ültem a hallban kicsekkolva, bőröndöstül, a stadionból egyből a reptérre vezetett ugyanis az utunk. A szponzorok is megérkeztek, öt perccel az indulás előtt a fotós is megjelent. Leadja a kulcsot, mire utána szólnak: pardon! Akkor már volt internet, és kiderült, ami zsinórt bedugott a laptopjába, hogy hazaküldje a képeket, azzal úgy 1872 dollárt fogyasztott, valami felfoghatatlanul nagy összeget. De csak kiállt ez a vezeték, én összedugtam, nekem egy centem sincs, hebegte, majd otthonról a cég átutalja. Ácsi, mondták a szállodások, nekik az a pénz most kell. Na, szó szót követett, eltelt fél óra… Azok után ugye, hogy Jenőtől napokon át azt hallgattuk, csak meccsnapon ne késsünk. Bő félóra után valahogy rendeződött a helyzet, akkor szállt fel a fotós kolléga. Te miért nem mész abba a jó édes… Amit Jenőtől kapott szegény! De rendben megérkeztünk, és a visszaúton nyoma sem volt már idegességnek. Sőt, a repülőn a pilóta bár azzal kezdte, sajnálja, hogy a vereséggel elszálltak a magyar válogatott vb-esélyei, hozzátette: Engedjenek meg nekem egy magánjellegű közleményt. Knézy Jenő épp ma harminc éve lépte át a Magyar Televízió küszöbét, azóta is kedvelt sportriporter. Vastaps az egész gépen, Jenő két sorral előttem átellenben vigyorgó fejjel visszanéz: Zsoltikám, gyere csak. És már húzza is elő a viszkisüveget a mellényzsebéből.”

 


A másik szaktárs az írott sajtóból

Knézy Jenő a halála előtti utolsó, megrendítően őszinte interjúját a Nemzeti Sport korábbi, ugyancsak legendás újságírójának, Sinkovics Gábornak adta.

„A 2003-as kupadöntő sajtóteraszán ülve hallottam valahonnan mögülem, hogy arról beszélgetnek, Jenő haldoklik, de senki nem meri megírni. Bennem akkor mindjárt megszólalt egy belső hang, igen, bevallom, a szakmai becsvágy, hogy az én tollamból tudják meg az emberek, mi történik a közkedvelt riporterrel, akiről addig semmi hír nem szivárgott ki. Annyit tudtam, hogy a MÁV-kórházban kezelik, úgyhogy fogtam magam, és felhívtam a kórházat, kapcsolták az osztályt, legnagyobb megdöbbenésemre Jenő vette fel a telefont. Ápolóra számítottam, úgyhogy hebegtem-habogtam, végül kinyögtem, Jenő, bemehetek hozzád? Hogyne, gyere, kérdezz, amit akarsz, felelte. Sosem felejtem el: állt a folyosón, ez a bivalyerős ember csontsoványan a térdig érő biciklisnadrágjában, mégis mosollyal a hamuszürke arcán. Mindent megbeszéltem a feleségemmel, kérdezz bármiről, tudom, hogy pletykálnak rólam, mondta. Azt gondoltam, hatszáz óvatos kérdéssel vezetem fel a beszélgetést, de nem kellett. Jenő nem köntörfalazott, elmondta, meg fog halni, olyan nyugalommal, mintha csak az egyik bajnoki mérkőzés esélyeit latolgatta volna. Sokkoló élmény volt. Különleges és újszerű volt az a nyíltság, amivel a betegségéről és a halál közeledtéről beszélt, sorsával már-már megbékélve, Isten felé fordulva. Tudtam, hogy súlyos beteg, és bennem addig újságíróként leginkább az dolgozott, hogy az én gondolataimon keresztül közvetítsem az olvasóknak a történetét, hogy nekem mondja el, ne másnak, de mire kijöttem a kórházból, csak a fájdalmat éreztem, szédelegtem, majd elsírtam magam.”

 

Melyik együttes esik ki a magyar élvonalból 2022-ben?

1,40 – Gyirmót FC Győr

2,00 – MTK

2,10 – Újpest

3,20 – DVSC

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NBI/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Felhasznált képek: MTVA

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.