Sérülések után végre szabadon – Danny Ings játékosportré

A Southampton Ralph Hasenhüttl kinevezése óta az egyik legszórakoztatóbban játszó csapat a ligában, és a Leicester elleni 9-0-s vereség óta az eredmények is megjöttek: az azóta eltelt időben a 10. legtöbb pontot gyűjtötte a csapat a ligában. A “szentek” játékfelfogásában történt gyökeres változás több mindenkinek is jót tett a keretben, de a leginkább talán Danny Ings virágzott ki, aki 27 éves korára végre egészséges, és olyan szinten teljesít, amit az ígéretes bemutatkozó PL szezonja óta várhattunk tőle. Jelenleg 19 gólnál jár, amit ha a hátralevő három fordulóban megtold még eggyel, mindössze az ötödik olyan játékos lehet, aki alsóházi csapatból éri el a 20 gólos álomhatárt, ráadásul mindezt tizenegyesek nélkül. Muraközy Balázs elemzése az angol csatár játékáról és szezonjáról.

Fogadjunk, hogy megszórja magát a hátralévő mérkőzéseken Danny Ings! 

Az a bizonyos sokat ígérő debütálás még a 2014-15-ös szezonban esett, a Burnley színeiben. Dyche csapata akkor még nem az a masszív, minden csapatnak kellemetlen perceket okozó egyesület volt, mint ami most, így tizenkilencedikként, csont nélkül estek akkor ki az első osztályból. Ings azonban bizonyított: 35 meccsen 11 gólt szerzett, és fáradhatatlan mentalitásával felhívta magára a figyelmet, így a Liverpool végül megmentette a Championship darálója elől, és megvásárolta 8 millió euró körüli összegért. A fő motiváció a transzfer mögött az volt, hogy Brendan Rodgers versenyhelyzetet teremtsen a csatárposztért Daniel Sturridge, Christian Benteke és Danny Ings között. A kaland azonban egyáltalán nem sült el jól, az újonnan kinevezett Jürgen Klopp által tartott első edzésen megsérült a bal térde, így mindössze hat meccset tudott játszani a szezonban. A 2016-17-es szezonban folytatódott a csatár balszerencse sorozata, ezúttal a másik térde okozott problémákat. A sok kihagyás alatt Jürgen Klopp azonban megtalálta a saját emberét Roberto Firmino személyében, aki intelligens mozgásaival tökéletesen egészítette ki a csapat két gólerős szélsőjét, Sadio Manét és Mohamed Salah-t, így mire Ings egészéges lett volna végre, nem igazán maradt stabil helye a csapatban. Nem is volt tovább maradása, végül gyerekkori klubja, a Southampton vette kölcsön. A nem kimondottan progresszív felfogású Mark Hughes alatt is sikerült annyit bizonyítania (24 meccsen 10 gólban vállalt szerepet), hogy a “szentek” az üzlet véglegesítése mellett döntsenek.

Az igazi fordulatot azonban az alpesi Kloppként is ismert Ralph Hasenhüttl hozta meg. Már a Liverpoolba kerülése előtt is izgalmas volt a gondolat, hogy a letámadásban is aktív, sokat dolgozó Ings kipróbálhassa magát a magas presszingre építő rock’n’roll fociban, amit az osztrák edző honosítani akart a Southamptonnál is . Ez a környezet tökéletes a csatár számára: a 4-2-2-2-es hadrendben van egy csatártársa (pont, mint a kirobbanó Burnley-szezonjában 2014-15-ben), akit meccsről meccsre rotál Hasenhüttl Che Adams, Shane Long, vagy épp Michael Obafemi közt, akik ugyan eltérő típusú játékosok, de az közös bennük, hogy vagy fel lehet rájuk ívelni a labdát, vagy rendszeresen a középpálya környékére visszalépve veszik ki a részüket a csapatjátékból. Ez lehetővé teszi Ingsnek azt, hogy azzal foglalkozhasson amihez a leginkább ért: vadászhat az ellenfél védelmi vonalában a lecsorgókra, kihasználhatja a védők megingásait, vagy épp robbanékonyságát kihasználva rástartolhat egy-egy kiugratásra, amit többnyire a James Ward-Prowse – Emil Höjbjerg kettős egyike lő az üres területbe.

Egy rosszul visszatett labdára csap le és szerez gólt a Crystal Palace ellen

 

A Spurs két belsővédője közül indulva éri el a mélységi indítást, hogy egy remek csel után betaláljon

Emellett a másik pozitívum, ami kihatással van a játékára, az a csapat intenzív és magas letámadása. A nehezen beinduló Hasenhüttl-foci mostanra már csúcsra pörög, minden letámadási mutatóban az élmezőnyben helyezkednek el a “szentek”: PPDA-ban, ami azt mutatja meg, hogy az adott csapat átlagosan hány passzt enged az ellenfélnek mielőtt labdaszerzéssel vagy ütközéssel közbeavatkozna 8,37-tel a harmadikak a ligában, de például ők helyezik a második legtöbb nyomást a labdásra a támadóharmadban. A presszingből Ings is jócskán kiveszi a részét, meccsenkénti 7,3 nyomásgenerálása a felső 3%-ba helyezi őt a topligákat tekintve. Munkabírása elengedhetetlen a Southampton játékához, melynek alapja a két középső középpályás (Höjbjerg, Ward-Prowse), a két szélső (többnyire Redmond és Armstrong) a két csatár (Ings, és a fentebb említettek egyike) által bezárt hatszög letámadása. Ez nem egyszer hozott látványos eredményt: a Liverpool illetve a Tottenham ellen is úgy tudott gólt szerezni Ings, hogy kérlelhetetlenül támadta le az ellenfél kapusát, és vagy bepattant róla a labda, vagy épp egyenesen le is szerelte őt. A csapat vertikális támadásépítései is a kezére játszanak, a felívelésekből keletkező második labdákra vércseként tud rárobbanni a fizikális támadó.

Ings letámadja Adriánt, aki a nyomás alatt rossz döntést hoz, és pont rárúgja a támadóra a labdát, ami így a kapuba pattan

Ings tehát főleg az említett magasan megszerzett labdákból dolgozik, de adott esetben a kontrák közben is halálos tud lenni. Stílusra tipikus kilences, aki főleg az ellenfél tizenhatosán belül érzi jól magát. Habár nincs sok labdaérintése a büntetőterületen belül, ez inkább a csapat stílusának köszönhető, mivel a Soton elsősorban nem hosszú labdabirtoklási periódusokra, sokkal inkább gyors és direkt támadásokra épít. Ez alapvetően nagyon is jól áll Ingsnek, mivel ő nem az a Benzema vagy Firmino-típus, a csapatrészeket összekötő és labdákat elosztó játékos, ezt mutatja az is, hogy mindössze 0,1 xA-ja van 90 percre vetítve. Azonban ha kell, visszalépve be tud szállni a játékba, és ami kifejezetten szembetűnő, hogy remek keresztlabdákkal tudja megtalálni a ,,gyenge” oldalt. Ugyan nem kifejezetten sokat vagy jól cselező játékos (kevesebb, mint kettőt átlagol meccsenként, 63%-os hatékonysággal), de adott esetben egy jól ütemezett lefordulással, lövőcsellel vagy megkerülős csellel képes magának teret és időt nyerni.

Danny Ings lövési térképe a 2019/20-as szezonban

A lőlapját megnézve látható, hogy a lövései döntő többségét ígéretes helyről, az ún. golden zone-ból (a képen sárga négyzet) vállalja, és az idei szezonban már hét gólt szerzett az ötösön belülről. Igazi lesipuskás, ezek a gólok főleg bepofozott kipattanókból, vagy épp a tipikus, kilencesekre jellemző rövidre berobbanásokból születtek. Az, hogy jó helyzeteket vállal mutatja az is, hogy az xG/lövés mutatója 0,15, ami átlagon felüli.

A hagyományos statisztikák mögött húzódó advanced számai azonban olyan óriásit nem ugrottak meg összehasonlítva a két egészséges élvonalbeli szezonjával: 2014-15-ben 0,36, tavaly pedig 0,53 xG-t átlagolt 90 percekre nézve, ez utóbbi egyenesen magasabb is az idei 0,46-nál. Idén azonban jelentősen túllövi az xG mutatóját, ami köszönhető annak, hogy jóval hatékonyabban dolgozik, a lövései 17,5 százalékából születik gól. Emellett jobb helyekről vállalkozik, mint korábban, így tud hasonló mennyiségű helyzetből (tavaly 2,83 lövést vállalt meccsenként, idén 2,91) több gólt szerezni. Ugyan nem látunk bele a játék ezen részébe, de minden bizonnyal az is rásegít Ings önbizalmára, hogy végre egészségesen játszhat egy köré épített csapatban, ami nyilván elősegíti a jobb teljesítményt.

Összefoglalva elmondható, hogy Ings a jelenlegi túlteljesítést talán nem tudja fenntartani hosszútávon, de elnézve a teljes szezonjainak a számait, egy stabil 10-15 gólra számíthatnak tőle a “szentek” szurkolói. Munkabírása és sokoldalú befejező repertoárja az átlag fölé emeli, és ezeket az erősségeit ellenféltől függően a válogatottban is alkalmazhatja Gareth Southgate szövetségi kapitány, akár a jövő nyári Eb-n is.

 

 

 

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat