Portugália gálázva lépett a legjobb nyolc közé

Meccsritmus – Kiegyenlített mezőnyjáték, kíméletlen portugál befejezések

Fernando Santos meglépte, amit hazája sajtója már hosszú ideje, és főleg mostanában meglepően harsányan követel: kitette a kezdőcsapatból az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldót, ám ez a gesztus sokkal inkább az állandó elégedetlenségének, profihoz és bajnokhoz sokszor nem méltó viselkedésének szólt, amelynek legújabb fejezetét a Dél-Korea elleni lecserelésekor mutatta be a legendás hetes. A másik kisebb meglepetés a luzitán kezdőben talán William Carvalho jelölése volt, ő a szintén remek Rúben Neves helyét vette át a védelem előtt.  A svájciaknál igazi meglepetés nem volt, Murat Yakin mester aligha tudott volna jobb csapatot kiállítani annál, mint amit kiállított: pályán volt a nagymenők közül Granit Xhaka, Xherdan Shaqiri és Breel Embolo is.

Az első negyedóra tapogatózó, mi több, kiegyenlített játékát követően a semmiből vezetést szereztek az ibériaiak, épp a Ronaldo pótlására bekerült Goncalo Ramos szerezte meg második válogatottbeli találatát, miután pazarul felvarrta a labdát a rövid felső sarokba tíz méterről, kissé balra sodródva. A gól érezhetően jót tett Portugáliának, egyre-másra vezették a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásaikat, és ez negyedóra múlva újabb góllá érett: ezúttal a veterán belső védő Pepe érkezett egy szögletre, és mintha csak Santos mester tervrajzai keltek volna életre, bombaerős fejessel mattolta az újra tehetetlen Yann Sommert.

Sommer kapus a hírek szerint közeledik a Manchester Unitedhez, vagy a klub hozzá, a lefújás előtt megmutatta, miért: Goncalo Ramos ziccerénél hihetetlen reflexeit bemutatva elhárította az addiginál is nagyobb bajt svájci szempontból. A Nati becenevű svájci válogatott támadójátéka egy Shaqiri-szabadrúgásban kimerült, Diogo Costa kapus akár teadélutánt is tarthatott volna az első játékrész során, abban sem zavarták volna meg a visszafogott fehérmezes támadók.

A második félidőben gyorsan eldőltek a lényegi kérdések, Ramos közelről pöckölte be a harmadik portugál gólt, majd a balbekk Raphael Guerreiro is felvarrt egy nagy dugót a svájci léc alá, így a totális pusztítás lehetősége is felcsillant Bruno Fernandesék előtt. Manuel Akanji révén legalább a becsületgólt összeügyeskedték a helvétek, de ez tényleg csak arra volt jó, hogy elhiggyük: ők is a pályán voltak ma este.

Egy óra elteltével a luszaili Iconic Stadion közönsége egyhangúlag pályára követelte Ronaldót, ám Santos mester ekkor még nem engedett a közönség nyomásának. A 67. percben Ramos harmadszor is túljárt a széteső svájci védelem eszén, visszaállítva ezzel a négygólos differenciát. Ezzel a támadó az első portugál világbajnoki triplázó 2002 óta, akkor Pedro Pauleta ünnepelt egy meccsen három alkalommal (a csoportkör második körében, a lengyelek ellen 4–0-ra megnyert összecsapáson).

Az utolsó negyedórára persze pályára került CR7, leírni is sok: 195. válogatottságát abszolválva és hiába a társak jól érezhető szándéka, ezúttal csak egy lesgólra futotta az erejéből. A hosszabbítás perceiben végül a Ronaldónál is később beszálló Rafael Leao állította be a végeredményt egy káprázatos tekeréssel (6–1).

Azt kell mondanunk, Svájc ilyen arányban is „megérdemelten szenvedett vereséget”, ugyanis semmilyen korábban bemutatott erényét nem tudta megcsillogatni, és teljesen szétesett a második félidőben, ugyanakkor a portugálok nem bízhatják el magukat a nagyszerű győzelem ellenére sem, ugyanis Marokkó ellen vélhetően sokkal nagyobb ellenállásba ütköznek majd szombaton a döntőbe vezető út következő lépcsőfokaként.

Magasles – Pepe, a professzor

Talán még sok olvasónk emlékszik, hogy bő másfél évtizeddel ezelőtt egy bozontos hajú, brutalitásra is hajlamos ámokfutó volt a brazilból lett portugál belső védő, akivel kapcsolatban sokan azt sem értették, mit lát benne a Real Madrid. Habfehérben is voltak kicsapongásai, buta piros lapjai és hosszú eltiltásai, ám onnan már mégis egy mérsékelt, önmagát jobbára jól kontrolláló férfiként távozott. Manapság, közel a negyvenhez alapember a portugál kirakatcsapatban, az FC Portóban, és nélkülözhetetlen a világbajnoki címről álmodó válogatottban is. Ma 39 évesen és 283 naposan a valaha volt legidősebb futballista, aki világbajnoki egyenes kieséses szakaszban betalált, de emellett is számos kiváló – elsősorban megelőző – szerelése volt, ráadásul alig volt olyan párharc, amit ne ő nyert volna. Az egykor fékezhetetlen őserőből mára biztos bástya lett, játéka lassan tényleg már csak a legnagyobbakéhoz mérhető.

Ami jó volt – Fernando Santos, a fenomén

Talán sokadjára jutna eszünkbe, ha Európa legjobb edzőjét keresnénk, de el kell ismerni, hogy nagyon érti a szakmáját, még ha kissé pragmatikusnak is tartják. A villamosmérnöki diplomával is rendelkező szakember már 68 éves is elmúlt, csak a hollandokat dirigáló Louis van Gaal miatt nem ő a torna doyenje, viszont az eredményei és emberi kvalitásai miatt hatalmas tiszteletnek örvend a jóval fiatalabb játékosai körében. 2014-es kinevezetése óta nem történt vele olyan, hogy egymás után két mérkőzést is elveszített vele a válogatott és a Dél-Korea elleni blama után most is nagyszerű győzelemmel válaszolt az őt ért kritikákra. Amiért a Manchester United edzőjét sokan bírálták, miszerint padoztatta az időközben a klubtól távozó Cristiano Ronaldót, azért Santost az égig fogják magasztalni Portugália-szerte, mert a veterán tréner meg merte lépni, hogy egy szinte nullkilométeres újoncot játszasson a legnagyobb sztár helyett. Az ifjú titán, azaz a benficás Goncalo Ramos mesterhármast ért el, és ez szintén Santos mellett szól. Ha Ronaldo megérti a mai mellőzése üzenetét, miszerint ő is csak a csapat részeként lehet sikeres, abból az egész portugál csapat profitálhat majd és egy igazán emlékezetes világbajnoki szereplést vetíthet előre, akkor pedig Santos talán Európa edzői között is végre az őt megillető helyre kerül.

Ami nem volt jó – A teljes svájci csőd

Murat Yakin fiai hosszú évek óta a legcsúnyább arcukat mutatták, igaz, tegyük hozzá, egy igen hatékony Portugália volt az ellenfél. A világbajnoki kvalifikáció során hiába akadályozták meg Olaszország egyenes ági kijutását, a Nemzetek Ligájában időnként omladozott az addig masszívnak tűnő falazat. Yann Sommer kvalitásairól ismét bebizonyosodott, hogy mennyit érnek az alpesi országnak: ma nem volt három-négy extra bravúrja, csapata rögtön bele is futott egy borzalmas pofonba. A csapat védelme Fabian Schär félidei lecserélése után komikusból tragikussá fordult, de a középpálya és a támadósor is inkább csak mesébe illett: hol volt, hol nem volt. Ha a két csapat tízszer játszana egymás ellen, nem valószínű, hogy túl sokszor lenne hasonló a végeredmény, ám ezen a napon semmi nem derült ki arról, hogy mi volt a svájciak terve a mérkőzés megnyerésére…

Kiemelt kép: Buda Mendes/Getty Images