Az angol futball első négy osztályának legfőbb stílusbeli különbségei
A Premier League minden bizonnyal a világ legnépszerűbb futball-bajnoksága: kivételes képességű edzők, világklasszis játékosok, utánozhatatlan mérkőzések, drámai pillanatok – valószínűleg sokan ilyesmiket vagy ehhez nagyon hasonló tényezőket sorolnának fel akkor, ha a PL különleges vonzerejét és utánozhatatlan atmoszféráját kellene jellemezni. Az angol futball alsóbb ligáiban azonban teljesen más légkör uralkodik, a játék stílusa, az összecsapások képe nem sok mindenben hasonlít az első osztályra, azt azonban kár lenne tagadni, hogy ugyanúgy megvan a maga bája ezeknek a pontvadászatoknak, sőt, kifejezetten izgalmas karakterisztikája van egy-egy Championship-, League One- vagy éppen League Two-találkozónak.
A szigetországi meccsek jellege egészen eltérő formát ölt tehát Anglia alacsonyabb szintű bajnokságaiban, de vajon miben különböznek ezek a professzionális ligák egymástól, és mik azok az ismérvek, amelyek rendre a piramis minden szintjén megjelennek? Előzetesen valószínűleg azt feltételeznénk, hogy egy Premier League-meccs bizony másképp néz ki, mint mondjuk egy League Two-találkozó (negyedosztály), de ez valóban így is van?
Nem csak az egyes bajnokságok között, hanem azokon belül is megfigyelhető kisebb-nagyobb stílusbeli differencia, gondoljunk csak például a Manchester City és a Burnley különféle játékfelfogására. Természetesen a sportág szépsége abban rejlik, hogy nincs egy olyan irány, amit mindenkinek feltétlenül követnie kell ahhoz, hogy eredményes tudjon lenni a pályán, ugyanis számtalan, egymást időnként keresztező, akár szakaszonként párhuzamosan haladó út vezet(het) a siker irányába.
A The Analyst-en nemrég megjelent tanulmány magyar nyelvre történő átültetésével ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a téma iránt érdeklődők egy átfogó betekintést kaphassanak arról, hogy milyen is az a hamisíthatatlan brit labdarúgás. Többrészes elemzésünk első felvonásában javarészt a labdával történő játékra és a passzok sajátosságaira helyezzük a hangsúlyt, de kitérünk az olyan finomságokra is, mint a bedobások száma vagy éppen a tiszta játékidő hossza. Az analízis minél precízebb és részletekbe menőbb megvalósítása kapcsán a Stats Perform elmúlt 3 évadra (2019-20, 2020-21, 2021-22 – ez utóbbi szezon értelemszerűen még nem zárult le teljesen, így az eddig eltelt fordulók adatait vettük figyelembe) vonatkozó haladó statisztikai mutatói lesznek segítségünkre.
AZ ÁTADÁSOK SZEKVENCIÁNKÉNTI SZÁMA, A TÁMADÁSVEZETÉSEK SEBESSÉGE
Forrás: The AnalystAhogy az ábrán is látszik, merőben más jellemzők domborodnak ki a vizsgálatunk tárgyát képező ligáknál, legalábbis ha a szekvenciánkénti passzok számát, illetve a támadásépítés gyorsaságát (m/s) vesszük alapul. Míg a Premier League-ben szereplő csapatok operálnak labdabirtoklási fázisonként a legtöbb passzal, úgy a League Two felé haladva egyre direktebb stílus rajzolódik ki.
Ezzel szemben az English Football League (EFL: az angol másod-, harmad- és negyedosztály gyűjtőneve) létráján lefelé haladva egyre lendületesebb támadásvezetésekre lehetünk figyelmesek. Ebben persze vitán felül óriási szerepe van a PL brutális financiális erőfölényének, amely nem csupán az EFL-ben pallérozódókhoz képest biztosít kategóriákkal nagyobb anyagi lehetőségeket, hanem konkrétan bármely top bajnokságot nagyon sok mutatóban megelőz.
Ahogy korábban is utaltunk már rá, értelemszerűen mindig találni szabályt erősítő kivételeket is. A most zajló kiírásban a Burnley 2,3 átadást kísérel meg akkor, amikor éppen náluk van a labda, valamint másodpercenként átlagosan 1,67 méterrel juttatják azt előre, vagyis ilyen tekintetben sokkal inkább hasonlítanak egy tipikus negyedosztályú gárdához, semmint egy PL-klubhoz. Nem úgy, mint a League Two-ban vitézkedő Swindon Town, amely mindkét paramétert tekintve (3,4 passz labdabirtoklásonként; 1,4 m/s-os sebesség) akár az első osztályba is „beillene.” Nyilván ezen adatok értelmezése kapcsán nem feledkezhetünk meg a kontextusról sem, hiszen a citált csapatok hétről hétre teljesen más kvalitású ellenfelekkel néznek farkasszemet, amitől még persze nem kevésbé meglepő az összehasonlítás eredménye.
Az előbb ecsetelt paraméterek kifejezetten erős összefüggést mutatnak azzal, hogy hol milyen hosszan sikerül megtartani a labdát. A 2019-20-as szezon kezdete óta a PL-ben ez a szám szekvenciánként egy kicsit több, mint 9 másodperc, és az alacsonyabb osztályok felé haladva egyre csak csökken, olyannyira, hogy a League Two esetében már csak 6 szekundumról beszélhetünk.
Forrás: FlourishA HOSSZÚ PASSZOK ARÁNYA ÉS SIKERESSSÉGI RÁTÁJA
Mindenképp érdemes alaposabban szemügyre venni az átadásokat is, ugyanis azok is meglehetősen hasonló képet tárnak a szemünk elé. Általánosságban véve elmondható, hogy minél alacsonyabb szintű bajnokságról van szó az angol profi futballt tekintve, a passzok annál nagyobb hányada minősül hosszú átadásnak (>32 méter) és azok hatékonysága tendenciózusan csökken.
Forrás: The AnalystFontos kiemelni, hogy ez nem jelenti azt, hogy az alacsony hatékonyság eredendően rossz minőségű játékot takarna, vagy, hogy a hosszú indítások magas aránya eleve kárhozatra lenne ítélve. Hogy egy adekvát példát hozzunk elég csak a Norwich City-t említeni, amely minden tiszteletet megérdemelve megpróbálta szinte egy az egyben átültetni a PL-be a feljutást érő megközelítését, aminek csúfos bukás és szinte csont nélküli kiesés lett a vége.
Forrás: FlourishA Wycombe Wanderers ugyanakkor épp ellenkező utat járt be: a League One 2019-20-as évadában az átadásaik nem kevesebb, mint 30%-a minősült 32 méternél hosszabbnak, és ezek alig több, mint fele (55,5%) talált csapattársat. És hogy mi lett ennek a gyümölcse? Végül feljutást érő helyen zártak. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy a rá következő szezonban a meglévő stílushoz ragaszkodva búcsút kellett inteniük a Championshipnek, vagyis rövid időn belül kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy az érmének bizony a labdarúgásban is két oldala van.
A TISZTA JÁTÉKIDŐ HOSSZA, A BEDOBÁSOK MENNYISÉGE
Elsőre talán furán hangzik, de valójában egész nagy a kontraszt a tekintetben, hogy az egyes szinteken milyen hosszú ideig van játékban a labda. A Premier League-ben ez a ráta csupán 56,3%, mégis ez a legmagasabb arány a többi pontvadászathoz viszonyítva.
Az átlagos különbözet tehát megközelítőleg 5 perc a PL és a legutolsó profi liga relációjában, ami semmiképpen sem nevezhető jelentéktelennek. A játék dinamikája és töredezettsége tehát jelentősen befolyásolja azt, mennyire vonzók az EFL összecsapásai összességében (nyilván a PL-hez viszonyítva, hiszen az angol alacsonyabb osztályok nézőszámait rengeteg európai élvonalbeli bajnokság is megirigyelhetné).
Forrás: FlourishBár kétségtelenül vannak egyéb olyan tényezők is, amelyek ez utóbb taglalt aspektusban (a labda ténylegesen játékban töltött ideje) alapvető szerepet játszanak, az alsóbb szinteken az egyik legmeghatározóbb ilyen elem minden bizonnyal a rövidnek általában aligha nevezhető bedobások már-már felfoghatatlan volumene.
A negyedosztály 2021-22-es évadának eddig eltelt fordulói alatt jóformán 60 bedobást jegyezhettek fel mérkőzésenként az adatok gyűjtésével foglalkozó cégek, miközben ez a szám a PL-ben ha csak kevés híján, de még a 40-et sem éri el. A labda oldalvonalról pályára történő hajítása tipikusan a játék azon komponensei közé sorolható, amely roppant kecsegtető lehetőséget teremt az időhúzás opciójával éppen élni kívánó csapatok számára.
RÖVID ÖSSZEGZÉS
Az elemzés első részében hozott adatok és mutatók alapján kijelenthető, hogy az EFL-be tartozó ligákhoz mérve a PL csapatai hajtják végre a legtöbb passzt szekvenciánként, juttatják előre a labdát a támadások építésekor a leglassabb sebességgel, operálnak a leghosszabb labdabirtoklási ciklusokkal, kísérlik meg arányaiban a legkevesebb hosszú átadást, passzolnak a legpontosabban, tartják játékban a labdát a leghosszabb ideig egy-egy mérkőzés egészében, valamint végzik el találkozónként messze a legkevesebb bedobást.