Puskás Ferenc második esélye Madridban (könyvajánló)
Minden idők legjobb magyar labdarúgója, Puskás Ferenc szövevényes utat járt be, amíg eljutott Kispestről Madridig. Az Aranycsapat világhírű csapatkapitányának életéről egy spanyol újságíró, Daniel Entrialgo írt lebilincselő regényt, amely első sorban Puskás magánéletére, személyes tapasztalataira, indíttatásaira fókuszál. A kötet segítségével az olvasó átélheti Puskás életének legszebb pillanatait és legnehezebb mélypontjait. A Puskás – Második élet című könyv hazánkban a G-Adam kiadó gondozásában jelent meg.
Puskás Ferenc emlékét Spanyolországban is óriási tisztelet övezi, hiszen a legenda éveken át volt a Real Madrid sztárja. Spanyolországban azonban korábban nem írtak könyvet a magyar klasszisról, az első a sorban a Forbes újságírója, Daniel Entrialgo Puskás – Második élet című kötete, amely magyar fordításban is megjelent.
A leghíresebb magyarnak nevezett Puskás tízéves korától a Kispesti AC (később Bp. Honvéd) labdarúgója volt, egészen az 1956-os disszidálásáig. A kivételes képességű labdarúgó csapatkapitánya volt minden idők legsikeresebb magyar válogatottjának, amely 1952-ben megnyerte az olimpiát, majd örökké emlékezetes győzelmet aratott Anglia felett a Wembley-ben (6–3), 1954-ben pedig nagy esélyesként elvesztette a vb-döntőt.
A spanyol szerző könyvét Puskás madridiaknál töltött időszaka ihlette, de Entrialgo gyakorlatilag a gyermekkorától kezdve végigkíséri a legendás labdarúgó pályafutását.
Mivel Puskás élete szorosan összefügg hazánk politikai eseményeivel, a könyvben folyamatosan korabeli történelmi áttekintéseket olvashatunk a II. világháború fontosabb eseményeiről, majd az 1956-os forradalom kialakulásáról, a megtorlásról, majd a Rákosi- és a Kádár-korszak mindennapjairól. A regény részletesen felidézi az 1953-as Anglia elleni sikert és az 1954-es világbajnokság balszerencséit, lépésről lépésre mutatja be, hogy a spanyolok későbbi bálványa miként jutott el Madridig.
(Forrás: Székelyhon)„A labdarúgás megálmodói aznap fedezik fel a modern futballt… A futball második nagy forradalma épp most délután megy végbe a Wembley-ben. Ragyogó vörös csillag tűnik fel keleten, Anglia pedig a televíziónak köszönhetően élő adásban járul hozzá a Téli Palota jelképes megtámadásához. Magyarország és a 4-2-4-es felállás eltörli a föld színéről a régi rendszert” – írja az 1953. november 25-i mérkőzésről, melyen az Aranycsapat 6–3-ra győzött Anglia ellen.
A mérkőzés idejére Budapest utcái teljesen kiürültek, a mozik bezártak, a villamosok utasok nélkül közlekedtek, az üzletekben egy lélek sem járt, mivel mindenki a Magyar Rádió közvetítésére tapadt az éttermekben, kávézókban, lakásokban.
Entrialgo bemutatja a legendás magyar sportriporter, Szepesi György alakját, akit hazánkban „az Aranycsapat 12. játékosának” neveztek, miután rendre a pálya széléről közvetítette Puskásék legfontosabb mérkőzéseit.
A magyar válogatott hiába volt toronymagas esélyes az 1954-es svájci világbajnokságon, Puskásék elvesztették a vb-döntőt az NSZK ellen. A regény a csapatkapitány szemszögéből mutatja be a tornát, melynek a nagy részét sérülés miatt ki kellett hagynia, miután az NSZK elleni csoportmérkőzésen rúgást kapott a bokájára. Végül a fináléban tudta vállalni a játékot, de a balszerencse madara folyamatosan a magyar válogatott körül repkedett. Minden körülmény összeesküdött az Aranycsapat ellen, amelynek tagjai a vizes pályán ólomlábakon mozogtak a már stoplis cipőt használó nyugatnémetekhez képest. A magyar csapat többször eltalálta a kapufát, Puskás hajrábeli egyenlítő gólját pedig les címén érvénytelenítették.
„Erre nincs orvosság. Ezt nem lehet kitörölni az emlékekből. Az idő múlásával a vereség fájdalma elsüllyed majd a gondolataiban, mint a jéghegy, amelynek nagy része az emlékek szellemtengerébe merült. A kisebb része, a csúcs azonban mindig a felszínen fog úszni, és keserűségét nem lehet tompítani”
– olvasható az 1954-es vb-döntő kapcsán.
Budapest utcáira csalódott tömeg vonult az elvesztett döntőt követően, a magyar válogatott tagjai pedig napokkal később, csendben térhettek haza, amikor valamelyest már csitultak az indulatok. Természetesen még hetekkel később is sokan beszólogattak nekik az utcákon, egyes játékosokat elképesztő rágalmakkal illetve.
Az 1956. október 23-i budapesti események idején a válogatott tagjai a tatai edzőközpontban tartózkodtak és rádión keresztül értesültek az eseményekről. Néhány nappal később tértek vissza otthonukba, hogy összepakolják a legszükségesebb tárgyaikat és a válogatott gerincét adó Honvéd-játékosok október 31-én máris elhagyták az országot. Az Athletic Bilbao elleni BEK-mérkőzések után bemutatómeccseken léptek pályára Nyugat-Európában, majd a magyar kormány fenyegetése ellenére Brazíliában turnéztak. Ezt követően a csapat nagy része hazatért, azonban Puskás mellett Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is külföldön maradt.
(Forrás: facts.net)Puskást Magyarországon hazaárulónak nevezték, egy darabig Bécsben, majd Olaszországban élt, de nemzetközi eltiltása miatt jó ideig nem futballozhatott. Mígnem teljesen váratlanul a Real Madrid felkereste és általános meglepetésre leigazolta a csaknem két évet kihagyó egykori klasszist. Szerződtetése még a klubon belül is megosztó húzás volt, Santiago Bernabéu elnök azonban nem szerette, ha megkérdőjelezik a döntéseit. „A fenébe is, hát hozzá formába! Ugyanis ez a dolga” – felelte a Puskás súlyát vitató Luis Carniglia edzőnek.
A csapat legnagyobb sztárja, Alfredo di Stéfano viszont Puskás súlyfeleslege ellenére azonnal felismerte a benne rejlő tehetséget:
„A dagi ügyesebben viszi labdát a bal lábával, mint én a kezemmel. Ezzel a kis köpcössel még rá is fogunk unni a góllövésre”.
„Itt a Josékat Pepének becézzük, a Franciscókat, amelyre a te Ferenc neved a leginkább hasonlít, Pacónak. Viszont Spanyolországnak már van egy nagyon fontos Pacója, aki a palotából irányít (Francisco Franco tábornok – a szerk.), úgyhogy te mától kezdve Pancho leszel. A mi Panchónk” – adott neki becenevet az argentin származású Di Stéfano.
A spanyolok felé mutatott hálája jeléül a helyi válogatott meghívóját is elfogadta, miután Magyarországgal addigra minden kapcsolatot megszakított.
A könyv részletesen ismerteti Puskás madridi életének mozzanatait, amelyről hazánkban talán kevesebbet lehetett tudni. Például megtudhatjuk, hogy mivel foglalkozott visszavonulása után a spanyol fővárosban, mielőtt edzősködött volna. Betekintést nyerhetünk a madridi mindennapokba, amely miatt hiánypótló az alkotás – amellett, hogy már önmagában megsüvegelendő, hogy egy spanyol könyvet írt legendás honfitársunkról.
„Az a jó az öregségben, hogy a labda már engedelmeskedik neked” – jegyezte meg a Puskás a Realnál töltött időszakban, amikor rendszeresen szórakoztatta saját magát és a körülötte lévőket azzal, hogy a tizenhatosról eltalálta a felső lécet annyiszor, ahányszor csak akarta.
(Forrás: Székelyhon)A regény sok részletet tartalmaz gyermekkori barátjával, Bozsik Józseffel való kapcsolatáról is, aki mindössze 52 esztendősen hunyt el 1978-ban. A két kispesti kiválóság labdarúgóként közös vállalkozást üzemeltetett, amely azonban nem volt jövedelmező. Puskás szüleit is közelebbről megismerhetjük: megtudjuk, hogy „Öcsi” hogyan viselte, amikor édesapja helyett Guttmann Béla lett a Kispest edzője, és a könyvből az is kiderül, hogy kezdetekben miért kellett hazudnia édesanyjának egy-egy távoli útjáról.
Noha a leghíresebb magyar életrajzával bizonyára minden sportrajongó tisztában van, a regény annyi apró finomságot oszt meg Puskás Ferenc életének egy-egy szegletéből, hogy bizonyára mindenki számára tartogat új információt, érdekességeket.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: dailynewshungary.com
Szerző
