Raheem Sterling, a londoni száműzött

Egészen elképesztő egy helyzet, amit aligha láthatott jönni bárki is, amikor bő három évvel ezelőtt egymás tenyerébe csaptak a felek.

Elvégre Raheem Sterling az előző évtized angol futballjának egyik legfényesebb csillaga volt, a Manchester City színeiben 225 mérkőzésen 91 találatig és 68 gólpasszig jutott, és 11 trófeát nyert. A 2020-as Európa-bajnokságon (amelyet a Covid–19 miatti korlátozások következtében 2021-ben rendeztek meg) egyenesen az ezüstérmes angol csapat egyik legjobb játékosát tisztelhettük személyében: a háromoroszlánosok valamennyi mérkőzésén pályára lépett (3 gól, 1 gólpassz), nem is beszélve a kontinenstorna selejtezőjéről, ahol egymaga 8 gólt szerzett és 7-et készített elő.

Isten hozta a káoszban!

Az igaz, hogy hősünk finoman szólva sem a legjobbkor igazolt Londonba, hiszen a Chelsea-nél teljes káosz honolt 2022 nyarán. Az orosz agresszióra adott szankciós válaszcsapás-cunami az év tavaszán söpörte el a klub éléről a 20 éven át regnáló Roman Abramovicsot, a kiebrudalt orosz mágnás után Todd Boehly lett a kékek új elnöke. Az új éra nyitányaként az amerikai üzletember stábja folytatta azt az eszelős és minden szakmai koncepciót sutba vágó játékospolitikát, amely már a megelőző téli átigazolási szezonban is dívott, s amelynek egyetlen vezérfonala a totális fiatalítás volt. A felelőtlen nagybevásárlás persze nem maradt következmények nélkül. A londoniak a PL 2022/23-as kiírásában mindössze a 12. helyen végeztek (ez 29 éve nem látott mélypont volt), mindeközben Boehly három menedzsert is lapátra tett. A 2021-ben a csapatot még Bajnokok Ligája győzelemre vezető Thomas Tuchelt már szeptember elején kirúgta, a németet követő Graham Potter áprilisig húzta, majd az edzői székben egyszer már csúfosan megbukott klublegendát, Frank Lampardot hívta vissza – a szezon végéig.

Nem csoda, hogy ebben az iránytű nélkül maradt, morális és szakmai válságba borult közegben Sterling sem igazán találta a helyét, 28 bajnokin 6 gól és 3 assziszt volt a mérlege, ráadásul 2023-ra a válogatottból is kiszorult. A következő szezonban aztán valamelyest konszolidálódott a helyzet a Chelsea-nél. Az új edző, Mauricio Pochettino végigdolgozhatta a teljes idényt, a csapat pedig végül elcsípte az európai kupaindulást jelentő 6. helyet a tabellán – és Sterling is picit többet tett a közösbe. 31 mérkőzésen 8 gól és 4 gólpassz volt a termése, és időnként ugyanolyan pazarul játszott, amiért a Stamford Bridge-re vitték. Csakhogy az argentin mester és a klub a szezon végén közös megegyezéssel szerződést bontott (némiképp váratlanul, hiszen 2024 tavaszán végre kezdett magára találni a gárda). Utódja, Enzo Maresca pedig a nyári amerikai előszezon-túra után kerek perec kijelentette, hogy neki nem kell Sterling. 

A jobbszélső végül a tavaly nyári átigazolási időszak utolsó napjaiban az Arsenalhoz került egy évre kölcsönbe. Sterling jó kapcsolatot ápolt Mikel Artetával, az ágyúsok menedzserével, hiszen a spanyol 2016 és 2019 között Pep Guardiola segítője volt a Citynél. A kettejük közötti nexus azonban nem sokat nyomott a latban. Az egykori gólvágó csak elvétve kapott lehetőséget Artetától. Összesen 28 meccsen szerepelt (1 gól, 5 gólpassz), de csak 13-szor kezdőként és csupán két, a továbbjutás szempontjából már tét nélküli BL meccset játszhatott végig. De tán ennél is beszédesebb a mindössze 1143 pályán töltött perce, és a tény, hogy a 2011/12-es liverpooli debütáló szezonja óta – amikor három meccsen összesen 25 perc adatott neki csereként – először maradt gól nélkül a bajnokságban.

A száműzetés

Az Arsenal cseppet sem meglepő módon nem marasztalta Sterlinget. A szélső a nyári szünetben a tavalyi évhez hasonlóan csak az első kerettől külön edzhetett, de így is elég díszes társaságban – a klub el - vagy kölcsönadásra szánt játékosaival együtt. Joao Felix, Ben Chilwell, Renato Veiga és Armando Broja fémjelezték még ezt a csoportot, a felkészülést Carlo Cudicini, a Chelsea kölcsönjátékosokért felelős technikai edzője felügyelte, az edzéseket pedig Ed Brand, az U18-as csapat korábbi trénere irányította. A fenti játékosokat azonban sikeresen értékesítették, és végül csak Sterling (és Axel Disasi) maradt a Chelsea „nyakán”. 

Szeptember közepén, miután az összes átigazolási ablak bezárult, a szélső közzétett egy igencsak beszédes fotót az Instagram oldalán a Chelsea cobhami edzőközpontjából, amin egy árva lélek sem látható. A helyzet drámaiságát a 20:21-es időbélyeggel és egy vacogó emotikonnal üzente meg az „edzés” feliratozás mellett, ezzel is érzékeltetve, hogy kirekesztettsége dacára ő küzd az elemekkel és mindenre elszánt a fittségéért.

Még a PFA (Professional Footballers’ Association), Anglia (és Wales) hivatásos labdarúgóinak érdekvédelmi szervezete is felvette a kapcsolatot a Chelsea-vel, hogy megfelelően kezelik-e Sterling (és Disasi) helyzetét. Mivel azonban a klub edzéseket biztosított a két játékosnak, és az egyesület edzőközpontjához is hozzáférést adott nekik , ezen a téren nem merültek fel érdemi aggályok. Ekkor már Enzo Maresca sem úszhatta meg, hogy kommentálja az ügyet. Amikor megkérdezték Sterlingék „sanyarú sorsáról”, és hogy aggódik-e amiatt, hogy mindez milyen hatással lehet a játékosok mentális egészségére, az olasz meglehetősen hűvösen nyilatkozott:

„Az apám 75 éves, és 50 éve halász, hajnali 2 órától délelőtt 10-ig dolgozik. Ez az, ami igazán nehéz, nem egy futballista élete. Játékosként én is voltam Raheem és Axel helyzetében. Pontosan tudom, hogy ez nem a legjobb érzés, mert edzeni akarsz, mérkőzéseket akarsz játszani. Különböző okokból a helyzet az, ami. Tudom, hogy a klub megadja nekik a lehetőséget, hogy megfelelő módon dolgozzanak. Ez nem csak a Chelsea-re igaz, hanem bármely klubra a világon. Ha valamilyen okból a klub és a játékos nem talál megoldást, akkor a klub minden eszközt megad a játékosnak az edzésekhez, mindenhez. Ha nem vagy benne a keretben, akkor nem vagy benne a keretben.”

Sterling azóta a saját szakmai csapatával dolgozik (ahogy egyébként évek óta teszi), többek között Ben Rosenblattal, az angol válogatott korábbi vezető erőnléti edzőjével. A közös munka főként az erőnlétre, labdás gyakorlatokra és állóképesség-fejlesztésre fókuszál. A szélső londoni otthonában is minden körülmény adott ahhoz, hogy minőségi edzéseket végezzen – és a szabadideje is többnyire a labdarúgás és persze a gyermekei körül forog. Részt vesz az általa alapított RS7 Akadémia edzésein is, amely 6–11 éves ifiknek ad lehetőséget Tolworthben; és rendszeresen látogatja nyolcéves kisfia, Thiago edzéseit az Arsenal akadémiáján.

Teljes joggal merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan kerülhet parlagra egy ilyen képességű játékos?

Pénz, otthon, család

Noha a válasz összetett, elsősorban a piszkos anyagiakkal magyarázható. Sterling szerződése 2027. június 30-ig szól, a heti bére 325.000 font (többmint 140.000.000 Ft). Ezzel messze ő a Chelsea legjobban fizetett játékosa, de az egész PL-ben is csupán négyen előzik meg: Erling Haaland, Mohamed Salah, Virgil van Dijk és Casemiro. Összegszerűen ez azt jelenti, hogy számára garantált volt még majd’ 34 millió font apanázs 2027 nyaráig, amiről bolond lett volna lemondani. Így hiába zuhant a becsült piaci értéke 6 millióra, az eladása nem volt reális opció. A kölcsönadást viszont a csillagászati fizetése tette már-már lehetetlenné, hiszen nyilvánvaló, hogy ezt a sztárgázsit egy az egyben egyetlen klub sem vállalná át a kissé megkopott renoméjú Sterlingért – az Arsenal is „csak” 100.000 fontot fizetett utána hetente. De így is voltak olyan európai klubok, akik kölcsönvették volna, csakhogy Sterling a The Athletic értesülései szerint nem akarta elhagyni Londont, ami alaposan bekorlátozta a lehetőségeit. Éppen ezért utasította el az utolsó pillanatban mentőövet nyújtó és egyben legkomolyabb kérőt, a Bayern Münchent is. A bajoroknál ismerős kezek közé került volna, hiszen Vincent Kompanyval négy éven át csapattársak voltak a Cityben, de az igencsak félresikerült Arsenal-kaland után joggal gondolhatta, hogy a jó ismeretség még nem garancia semmire. És persze a családjától sem akart távol lenni, vagy kitenni őket annak, hogy kilenc hónapra kiköltözteti őket Németországba.

Számára tehát az egyetlen működőképes alternatíva az lett volna, ha kölcsönveszi egy londoni klub, és voltak is helyi érdeklődök – de hivatalos tárgyalásokig senkivel sem jutott közülük a Chelsea. Ezen a ponton feltétlenül magyarázatra szorul, miért ragaszkodik ily konokul az angol fővároshoz Sterling. Noha Jamaicában született, 5 esztendős volt, amikor édesanyjával Londonba költözött, így neki ez a város jelenti a nagybetűs otthont. 16 éves korában elkerült Liverpoolba, majd 5 évvel később Manchesterbe tette át a székhelyét, tehát több mint a fél életét Londontól „távol” kellett töltenie. Három évvel ezelőtt azért is igazolt a Chelsea-be, hogy végre hazatérhessen.

„Bár már sok mindent elértem pályafutásom során, még sok célt szeretnék elérni, ezért előre tekintek és várom, hogy a Chelsea mezében, Thomas Tuchel irányításával érjem el ezeket. London az én otthonom, ahol minden elkezdődött, szóval ez egy hihetetlen lehetőség számomra, hogy hétről hétre a barátaim és a családom előtt játszhatok a Stamford Bridge-en”

– lelkendezett még 2022 nyarán Sterling.

Nos, a hazatérés tündérmeséjének ígéretéből mára egyedül az otthon melege maradt az angolnak – és ha óhajt még valami önmagához méltót a pályafutásától, az bizony kompromisszumokat fog követelni tőle.

A következő lehetőség januárban nyílik, a téli átigazolási időszak kezdetén. A helyzet persze szemernyit sem lesz rózsásabb, mint nyáron volt, hiszen addigra betölti a 31. életévét, és immár 7 hónapja nyögi a totális mellőzöttség valamennyi átkát. Mert lehetnek fantasztikus adottságai, örvendhet kiváló fizikumnak, nincsen az az egyéni edzésmódszertan, és nincs az a profi privát stáb, amelyik pótolhatná a rendszeres meccsterhelést, a folyamatos játékban létet, a nagybetűs futballt magát. További fél év teljes elszigeteltség pedig már komolyan veszélyeztetné, hogy az elvárható szinten folytassa a karrierjét.

A legkézenfekvőbb megoldás a szerződésbontás lenne, de ehhez mindkét félnek áldozatokat kellene hoznia. 

Ha Sterling lemondana a fizetése egy tekintélyes részéről, a klub is felfoghatja úgy, hogy legalább annyit megspórol – és nem mellesleg nem töri végleg derékba egy 82-szeres angol válogatott pályafutását. Mind a Chelsea-nek, mind a játékosnak ez lenne az érdeke. Noha ebben a helyzetben egyértelműen egyik fél sem hibáztatható, hiszen a klub kereste a megoldást, és a szélső mehetett volna akár egy topklubhoz is, de nem kívánt élni a lehetőséggel. Klasszikus róka fogta csuka, mégis a klubvezetésnek illene előállni valamilyen szívélyes megoldási javaslattal, ha már olyan edzőt ültettek a kispadra, aki egyetlen tétmeccsen sem volt hajlandó lehetőséget adni a csapat legjobban fizetett játékosának. Ráadásul Sterling esetében rendkívüli formahanyatlásról vagy speciális beilleszkedési nehézségekről sem beszélhetünk. Csúcsformában ugyan csak néha napján volt, de az első évében az egész csapat küszködött, a másodikban pedig mindent elölről kellett kezdeni. A lehetőségeihez mérten elfogadhatóan szerepelt, egyáltalán nem lógott ki a sorból lefelé. Még az Arsenalnál töltött idénye sem a személyes kudarca, az 1143 játékperc alatt elért 6 kanadai pont, abban a leosztásban, ami neki adatott messze nem szégyenteljes.

Nagy kár lenne érte így a 30-as évei elején, mert az ő helye minden kétséget kizáróan még az európai labdarúgás nagyszínpadán volna. De kettőn áll a vásár – és persze szükségeltetne egy lelkes harmadik fél is, aki végre tényleg bizalmat szavaz neki. Persze Raheem Sterling jelenlegi helyzete azért közel sem válságos. Ő napjaink legjobban honorált, kvázi fizetett szabadságon lévő labdarúgója, akinek a kisfia egyetlen meccséről sem kell lemaradnia. A kérdés csak az, vajon Thiago láthatja-e még az apukáját a legmagasabb szinten futballozni? 

Borítókép: Mike Egerton/PA

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.