Rangadót játszottak a női labdarúgó Eb-n

A két válogatott ezt megelőzően 22-szer találkozott. Az egymás elleni örökmérleg a svédek fölényét mutatja, hiszen tíz győzelmükkel szemben a hollandok csak hét alkalommal tudtak nyerni, az összesített gólkülönbség pedig 32-17 volt a skandinávok javára, ám a két legfontosabb mérkőzésüket a németalföldiek nyerték. A 2017-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságon a későbbi győztes hollandok a negyeddöntőben Vivianne Miedema és Lieke Martens góljaival 2-0-ra verték ellenfelüket, míg a két évvel későbbi világbajnokság elődöntőjében hosszabbítást követően Jackie Groenen találatával ejtették ki a sárga-kékeket. Az északiak legutóbb 2015 májusában nyertek az Oranje ellen egy barátságos találkozón.

Kezdőcsapatok

Mark Parsons, a Sarina Wiegmant váltó címvédő hollandok angol szövetségi kapitánya a három évvel ezelőtti elődöntőhöz képest csak három helyen változtatott: Aniek Nouwen (Chelsea), valamint a Wolfsburgban szereplő Lynn Wilms és Jill Roord kerültek be a kezdőbe. Megtartotta helyét a kapuban az azóta a PSV-be hazatérő Sari van Veenendaal, a középpályán Groenen (Manchester United), Danielle van de Donk (Olympique Lyon) és Sherida Spitse (Ajax Amsterdam), elöl pedig a hazai Eb-n a gólokat szállító Miedema (Arsenal), valamint a nyáron a Barcelonától a Paris SG-be igazoló Martens duója.

Peter Gerhardsson csapatában az öt évvel ezelőttihez képest hatan, az olimpiai döntőhöz képest kilencen tartották meg a pozíciójukat, azaz a svédek gyakorlatilag a legjobb összeállításban léptek pályára. A kapuban az Atletico Madridban védő Hedvig Lindahl állt, előtte Amanda Ilestedt (PSG), Nathalie Björn (Everton) és Magdalena Eriksson (Chelsea) alkotta védelmet. A középpályát a 230-szoros válogatott Caroline Seger (Rosengard), a széleket Hanna Glas (Bayern München) és Jonna Andersson (Chelsea) uralta, míg elöl leginkább a Real Madridból a nyáron az AC Milanba igazoló Kosovare Asllanitól és Fridolina Rolfötől (FC Barcelona) várták a gólokat.

A két klasszis csapat összecsapása zaklatottan indult. A félidő elején a svédek irányították a játékot, a tizedik percben egy szabadrúgást követően azonban megtört a mérkőzés lendülete. A beívelt labdára kimozduló holland kapus és két védő ütközött a tizenhatoson belül, így az ápolás miatt percekre megállt a játék. Hosszas kezelést követően még mindenki tudta folytatni a játékot, ám a 22. percben a hollandok hálóőrét, Van Veenendaalt le kellett cserélni, a helyére pedig a második válogatott fellépését elkönyvelő Daphne van Domselaar érkezett. Rá három percre Asllani tesztelhette volna az új kapust, de a Rolfötől kapott beadást az oldalhálóba lőtte. A skandinávok fölénye a 35. percben érett góllá. Asllani játszotta át Nouwent egy köténnyel a jobb oldalon, a laposan bepasszolt labdáját pedig Andersson egy átvételt követően váltotta gólra. Nem sokkal később a gólszerző beadását Lina Hurtig fejelte a kapu mellé, a hollandok szerencsétlenségére viszont ráesett Nouwen bokájára, akit ennek következtében le kellett cserélni. A hétperces hosszabbításban még Spitse előtt adódott lehetőség, de 25 méterről a kapu fölé lőtt.

A második játékrészt aktívabban kezdték a németalföldiek, amelynek eredményeként nyíltabbá vált a játék, mindkét kapu előtt adódtak kisebb lehetőségek, az utolsó passzokba azonban rendre hiba csúszott. Az 52. percben aztán jött az egyenlítés. Egy holland támadást követően a svédek többször is felszabadíthattak volna, végül Rolföről Roord elé került a labda, aki fordulásból a kapuba lőtt. A kapott gólt követően újra magukhoz ragadták a kezdeményezést az északiak, de ez inkább labdabirtoklásban, semmint helyzetekben mutatkozott meg. A 77. percben a ritka ellentámadások egyikeként a hollandok előtt is adódott egy lehetőség. Az egyenlítő gólhoz hasonlóan Miedema hozta fel a labdát, majd nagyszerű passzt adott a tizenhatosra belépő Roordnak, ám a védők menteni tudtak. A 80. percet követően kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, a hollandok is többet kockáztattak, így pedig a svédek előtt is nagyobb területek nyíltak. A legnagyobb helyzet a találkozó hajrában maradt ki: a 87. percben Rolfö lőtt 20 méterről kapura, de a holland kapus szép vetődéssel hárított, így megtartott csapatának egy pontot.

Az adatok alapján

Az uefa.com statisztikái ezen a mérkőzésen remekül példázták, miért hibás az a nálunk elterjedt nézet, hogy a labdabirtoklásból vezetjük le egy csapat dominanciáját. Az első félidőben ugyanis 53-47, összességében 50-50 volt a labdabirtoklás aránya, mégis a svédek voltak azok, akik irányították a játékot. Ezt mutatják az egyéb adatok is. A skandinávok 20-szal több támadást vezettek (47-27), a beadások száma (22-6) is az ő fölényüket mutatja, akárcsak a védekezés statisztikái. A hollandok a találkozó során 26 szerelést mutattak be (a svédek ötöt), és 39-szer tisztáztak a kapujuk előtt (a másik oldalon ez a szám 16). Hogy mégis döntetlen lett a találkozó az leginkább a németalföldiek hatékonyabb támadójátékának – és a rendelkezésükre álló nagyobb területeknek – köszönhető, valamint annak, hogy a svéd fölény eléggé meddő volt, nagyjából csak a tizenhatosig tartott.

Egyéni szereplések

A találkozó legjobbjának a hollandok gólrekordere, Miedema bizonyult, aki az egyenlítő gól megszerzésében is nagy szerepet vállalt, emellett pedig egyéni megindulásaival többször is zavart okozott az ellenfélnél. A második félidő végén Roordnak gólpassz értékű labdát adott, de saját magát is képes volt helyzetbe hozni. Rajta kívül Van Domselaart emelném ki. A csereként pályára lépő kapus kevés válogatott tapasztalat ellenére remekül helytállt, magabiztosan védett, és megmutatta, hogy lehet rá számítani, ha Van Veenendaal nem lesz rendben a folytatásra. Martens viszont elmaradt a várakozásoktól. Miedemához hasonlóan neki is voltak egyéni megindulásai, de társával ellentétben nem tudott zavart okozni, a svédek nagyszerűen megoldották a semlegesítését.

Az északiaknál is láthattunk jó teljesítményeket, de igazán kiemelkedőt talán nem. Andersson a találata mellett sokszor okozott gondot a hollandoknak a bal oldalon, így ő mindenképpen a jobbak közé sorolandó, akárcsak a középpályát ellenőrzése alatt tartó Seger. Hiányérzetünk inkább a támadóknál lehet. Rolfö a második játékrészben vált kapura veszélyessé, előtte inkább csak a támadások felépítésében vette ki a részét, Hurtig sok gondot okozott, de egy fejest leszámítva nem volt igazán veszélyes – nem volt olyan súlya, mint az angoloknál Ellen White-nak Ausztria, vagy a norvégoknál Ada Hegerbergnek Észak-Írország ellen –, és Asllani is szürkén játszott. Bár a vezető gól előtt ő volt az, aki egyéni villanással megbontotta a holland védelmet, és az oldalhálós lehetőségét követően a második félidő végén is volt egy lövése, sokszor mégis eltűnt a mezőnyben, nem tudta kihasználni, hogy a sérülésekkel sújtott hátvédsorban Marisa Olislagers személyében egy fiatal és tapasztalatlan labdarúgóval áll szemben.

Küzdelmes mérkőzésen döntetlen született Svédország és Hollandia között (Forrás: SportsMax)

Benyomások

A találkozó azt hozta, amire előzetesen lehetett számítani, svéd fölényt. A hollandok az utóbbi időben vesztettek a lendületükből és hatékonyságukból, míg a svédek Gerhardssonnal újra a csúcsokat ostromolják. Az sem tett jót a holland esélyeknek, hogy már az első félidőben is kétszer kellett cserélniük kényszerűségből, bár a pályára kerülők jól teljesítettek. Így leginkább az ellentámadásokra hagyatkoztak, csak rövid időszakokra voltak képeset a svédeket a kapujuk elé szorítani. A védekezésüket jól megszervezték, a gól mellett csak Hurtig fejese jelentett némi veszélyt a tizenhatoson belülről, valamint Asllani és Rolfö egy-egy távoli lövésével volt dolga a kapusuknak.

A folytatásban sem lesz könnyebb dolga egyik együttesnek sem, hiszen láthattuk, hogy a svájci és főleg a portugál csapat is egészen jó futballra képes – a luzitánok passzjátéka az ibériai riválist idézi –, a látottak alapján nem lenne meglepetés, ha az előzetesen lejjebb rangsorolt vetélytársak is megnehezítenék a svédek és a tartalékos hollandok dolgát.

Kiemelt fotó: Britainnewstime.com