Rashford-gála a brit csúcstalálkozón

Meccsritmus – Második félidei angol parádé

Bár az első félidőben újra csak duzzoghatott, aki Angliától gyors, agresszív, sok beindulással, kis játékokkal, bátor egy az egyezésekkel tarkított futballt várt volna – ehelyett ugyanis megint csak lassú, túlzottan is türelmes játékot kapott –, a második 45 perc elején megrázta magát Gareth Southgate csapata, és két gyors góllal lerendezte a mérkőzést.

A walesi kapus, Danny Ward hibái is kellettek hozzá, aki nem csak az első, a harmadik angol találatnál sem állt a helyzet magaslatán, ettől függetlenül illik Marcus Rashfordot alaposan megdicsérni. Az első félidő elején még elrontotta a ziccert, amelybe Harry Kane zseniális labdájával került, aztán azonban előbb szabadrúgásból, majd egy szép betörést és cselt követően akcióból talált be a szomszéd kapujába. A kettő közt Phil Foden váltotta gólra Kane asszisztját, és akkor, a második angol gólt követően lehetett azt érezni, az amúgy is gyengélkedő Wales végleg összetört.

Persze már a meccs elején, amikor igyekezett szervezetten védekezni, is az volt az ember érzése, ez azért egy maga alatt lévő társaság, amelyiket alaposan megrogyasztotta az Irán elleni vereség, amit nem is nagyon tudott feldolgozni. És ha hozzátesszük, hogy két (egykori) világklasszisa, Gareth Bale és Aaron Ramsey túl van már a zeniten – előbbit viszonylag hamar le is cserélte Rob Page szövetségi kapitány –, még inkább érthető, miért tűntek hitehagyottnak a walesiek. Kétségbeesésüket persze a komplexus is szülhette, amit nyilván nehéz lett volna levetkőzniük: elvégre amíg ők a Bournemouth-ból, a Nottinghamből meg a Fulhamből érkeztek a vb-re, az angol játékosok szinte kivétel nélkül a Premier League legjobb együtteseiből, és hogy ez micsoda különbség, azt a PL-ben (vagy eggyel alatta) játszó walesiek tudják a legjobban.

Magasles – Ward és Rashford párbaja

Szóval miközben dicsérjük a válogatottban életében először duplázó Rashfordot – aki a Manchester Unitedben is újra önbizalommal telve futballozik, de éppen ezért kaphatott vb-meghívót –, muszáj megróni Ward kapust, aki lekopírozta idei felemás leicesteri teljesítményét.

A PL-ben a szezon eleji bakik után magára találva hozta bravúrokat is bemutatva a clean sheeteket, s hát az angolok ellen is pont ez a kettősség jellemezte: nagyot védett, amikor 0-0-nál Rashford kilépett, és ugyancsak jelentkezett bravúrokkal 0-3 után, hibázott ugyanakkor a manchesteri szélső szabadrúgásánál – ha nem lép be fölöslegesen középre, kiüthette volna a helyére visszalőtt labdát –, és nem tudott nagyot védeni a csatár második góljánál sem. El is dőlt azzal a parti, Angliát viszont muszáj amiatt dicsérni, hogy akkor sem állt le teljesen, elég agresszívan letámadta a labdát felvinni igyekvő walesieket, segítette ebben az is, hogy Southgate valahára bátran cserélt. De vajon megéli-e a háromoroszlánosokért szorító, hogy Anglia az első perctől kezdve gyorsan, intenzíven, gólra törően futballozik? A kérdés költői.

Ami jó volt

Jude Bellingham játéka megint csak, és ilyenkor óhatatlanul felötlik az emberben, milyen szerencsés Anglia, hogy van egy ilyen szupertehetsége, aki 19 évesen tökéletesen érett futballt mutat be, és máris világklasszis (ahogy egyébként a németeknél a kortárs Jamal Musiala szintén, de az egy évvel fiatalabb spanyol Gavit is ide sorolhatjuk). Szintén jó volt látni azt az önfeledt, láncaitól megszabadult futballt, ami a második félidei angol válogatottat jellemezte – ellentételezéseként annak a gyötrelmes, már-már nézhetetlen focinak, amelyet azért hajlamos Southgate csapata produkálni.

Ami nem volt jó

A walesi sztárjátékosok szenvedése – de hát minden éra véget ér egyszer, az a kérdés, Wales ikonjai visszavonulásával képes lesz-e tartani a szintet. Vannak efelől kétségeink... És megint csak nem volt jó az angol meccskezdés, akkor sem, ha azzal a tudattal léptek pályára Jordan Hendersonék, hogy nekik a döntetlen is bőven megteszi.

Melyik csapatot érdemes követni?

Angliát muszáj lesz annak, aki a világbajnokságot továbbra is figyelemmel akarja kísérni, nagy kérdés persze, meddig időzik a tornán válogatottja? A Szenegál elleni nyolcaddöntő nem lesz gyerekjáték, már csak azért sem, mert az afrikai keretből tízen Angliában szerepelnek. Amellett tehát, hogy nagy a tét, a presztízs is befolyásolja majd az összecsapást, amelynek az angol válogatott azért egyértelmű esélyese. Csak hát a papírforma sokszor borul…

Kiemelt fotó: Planet Sport