RB Leipzig - Atlético Madrid: hogyan telt a matracosok szezonja és mi lehet a kulcs Gulácsiék ellen?
2020. aug. 10.
Az európai topbajnokságok lassan mindegyike a végéhez ér, a szezon azonban szerencsére nem fejeződik be, következik a Bajnokok Ligája hátralévő, rendhagyó szakasza. A csapatok egymeccses összecsapásokban mérkőznek meg egymással, a győztes pedig végül Lisszabonban emelheti fel a klubtrófeák „királyát”. Számos érdekes párosítás született a soroláson, ezek közül az egyik a Lipcse-Atlético mérkőzés. A következő cikkben az az Atlético szemszögéből közeledünk a mérkőzés felé, egészen a szezon kezdetétől.
Írta: Borókai Máté
Megújuló keret
Az alakulat 2012 óta valószínűleg a legtöbb nehézséget tartogató bajnoki szezonján van túl. 2019 nyarán kivásárolták szerződésükből Rodrit, Lucast és Antoine Griezmannt is. Emellett egy generációváltás is végbement ezzel egyidejűleg, a klub legendái, Diego Godín, Juanfran és Filipe Luís is távoztak.
Az Andrea Berta vezette szakmai stáb komoly feladat elé nézett: a védelem megerősítésére érkezett Felipe, Lodi, Trippier és Mario Hermoso, valamint kölcsönből visszatért az Intertől a súlyos térdműtétjéből lábadozó Sime Vrsaljko is. A középpályára Rodri helyére Marcos Llorentét sikerült megszerezni, Héctor Herrera pedig ingyen került Madridba, miután a Porto csapatánál lejárt a szerződése. A csatárposztra máig érthetetlen módon igazolták 500 ezer euró értékben a Benfica B csapatától Ivan Saponjicot, akinek a leigazolása mögött valószínűleg egy szép gesztus állhat a Benfica részéről, az Atleti ugyanis nem kevesebb, mint 126 millió euróért megszerezte a portugál csapat és az európai foci valószínűleg legnagyobb tehetségét, Joao Félixet.
A szezon alakulása: hogyan jutott el a csapat idáig?
A bajnokság kezdetével két újonc, Lodi és Trippier is stabilizálták magukat a kezdőtizenegyben, míg a védelem közepén Giménez és Savic, majd nyár talán legjobb igazolása, Felipe váltak állandóvá. Oblak mellett a Koke-Saúl páros természetesen továbbra is „érinthetetlen” maradt, Rodri helyét azonban Thomas foglalta el, aki kiváló teljesítményével teljesen „kifagyasztotta” Llorentét és Herrerát a csapatból. A támadószekcióban balszélsőként a kezdetekben Lemar kapta a legtöbb bizalmat, bár több meccsen Vitolo is jolly jokernek bizonyult. A kilences posztján Diego Costa és Morata váltogatták egymást, hol egyikük, hol másikuk sérülése (vagy eltiltása) miatt. Közvetlen a csatár mögött/mellett pedig Félix tudta bebetonozni magát.
A taktikai változás az első meccsektől kezdve megfigyelhető lett. Simeone rendszerében a két szélső védőnek mindig is kritikusan fontos szerepe volt, nem csak a rendszerszintű védekezésben, de a támadásokban is. Az előző években a 4-4-2 két szélén játszó középpályás rendre a pálya közepe felé húzódott támadásépítéseknél, teret adva ezzel a két említett poszton játszók felfutásainak. Az idei szezonban Simeone Lodi, valamint Trippier kezdőpozícióját is feljebb helyezte, szinte egyvonalba hozva őket a középpályás sorral. Így egy egészen fura, mondhatni 2-6-1-1-es szisztéma alakult ki.
A játékképet tekintve a markáns defenzív játékstílus és az erős kontrajáték megmaradt, a támadásépítésben viszont a helyzetek száma szignifikánsan megnövekedett.
Ennek kapcsán érkezünk el az Atlético egyik legnagyobb idei hiányosságához.
A befejezéssel ugyanis komoly problémák adódtak, a csapat a bajnoki szezon során például akcióhelyzetből 35 gólt szerzett, miközben a helyzetek minősége (xG) csaknem 43 gólt predesztinált volna. Ennek egyik és talán legfőbb oka, hogy Diego Costa a remek előszezon ellenére (ismét) nem tudta régi formáját felidézni, rengeteg felejthető mérkőzése mellett a találatokkal is adós maradt, a világjárvány okozta szünetig mindössze 2 gólt és 3 gólpasszt tudott felmutatni. Thomas Lemar szintén nem tudta megváltani a világot, egészen pontosan egyetlen egy gólpasszt vagy gólt sem jegyzett a szezon során, posztriválisa Vitolo, akinek ugyan volt egy döntő gólja a Leganés ellen, adós maradt a további jó teljesítménnyel. Joao Félix adaptációja sérülésekkel volt tarkított, de egészséges állapotában is messzebb játszott az ellenfél kapujától: rendre a csatárpár mögül, a szélekről, mélységből indult meg és bár sok lövéssel próbálkozott, inkább a meglátásaira és kulcspasszaira akart hagyatkozni Simeone. Igaz, 6 gólt és 3 gólpasszt ő is felmutatott a szünet előtt. A legbíztatóbb teljesítményt ilyen tekintetben a Morata-Correa duó hozta: a spanyol centernek volt egy 6 meccses gólszerzési sorozata, a szünet előtt összesen 12 góllal zárt, ami mellé 3 gólpassz is társult. Az argentin jobbszélső 7 gólt és 8 gólpasszt jegyzett, amivel jelenleg is legeredményesebb szezonját jegyzi piros-fehérben.
Anfield, újraindulás és ráfordulás a BL-mérkőzésre
A Poollal folytatott idegenbeli mérkőzés nem is feltétlenül csak amiatt volt fontos, mert az Atléti folytathatta a BL-győzelemért való versenyfutást, hanem növelni tudta a játékosok magabiztosságát, ami a szünet után a kapu előtt is megmutatkozott, emellett Marcos Llorente neve is ekkor robbant be a köztudatba.
Atlético támadási formáció példa 1. Joao Félix visszalép a második hullámba, a széleken érkező Llorente és Carrasco a kapu felé törnek, akiknek a csatár nyit területet.
A járvány okozta kényszerszünet az addigra teljesen kimerült keretnek és a sérülteknek (mint Morata, aki Angliában sérült meg a mérkőzés végén) megváltásként érkezett. A restart előtti edzéseken az addig otthon készülő, feltöltődött játékosokat az erőnléti edző, „Profe” Ortega nagyszerűen szintbe tudta helyezni egymással és bár a Bilbao elleni mérkőzésen a kihagyás nyomai erősen megmutatkoztak, a szezon végéig tartó periódusban egy mondhatni teljesen más Atléticoval találkozhattunk. A taktikai anomáliák kezdtek elsimulni, a transition játékban sokkal kooperatívabban működött a csapat egésze, a befejezés tekintetében szemre is érezhető volt a javulás.
Ennek következtében az Atleti a La Liga egyik legtöbb gólt szerző csapataként végzett a 28. forduló utáni periódus tekintetében, valamint jelenleg egy 18 meccses veretlenségi sorozatot folytatnak az összes sorozatot figyelembe véve.
Itt kell megjegyezni, hogy ennek a lehetővé tételéhez két egyéni teljesítmény is komoly mértékben hozzájárult. Az egyik ezek közül természetesen Marcos Llorente, aki – talán túlzás nélkül – egy teljesen új dimenziót adott az Atlético támadójátékának. A védekező középpályásból jobbszélsővé, majd visszavont csatárrá avanzsált spanyol fizikai képességei, szívóssága és kifejezetten jó befejezőkészségei lehetővé tették, hogy a csapat sokkal agresszívebben és hatékonyabban vezényelje a letámadásokat. A másik kiemelkedő játékosról kevesebb szó esik, és pont emiatt gondolom úgy, hogy ő lehet az igazi „titkos fegyver” a Lipcse ellen.
Ez pedig nem más, mint Yannick Carrasco.
A belga szélső januári érkezése után az erőnléti hátránya miatt nem tudta magát meghatározó alakká formálni, a kényszerszünet azonban számára is új lehetőséget teremtett. A Llorente kapcsán felsorolt karakterisztikák, mint a szívósság, az agresszív támadójáték és robbanékonyság az első atléticos időszakát futó Carrasco tipikus jellegzeteségei voltak, ezeket a képességeket a szünet után sikerült visszanyernie és kamatoztatnia, Simeone pedig bizalmat szavazott neki, amit 4 gólpasszal és 1 góllal hálált meg. Emellett védekezés tekintetében egy sokkal érettebb játékos tért vissza a kínai kitérőről, ez pedig mondani sem kell, hogy hatalmas pirospontot jelent az Atlétinél.
Atlético támadási formáció 2. Llorente a csatár mögül támadja az ellenfél kapuját, mellette Correa felfutásával egy szélső opciót biztosít a csapatnak. Carrasco a mási oldalon befelé futva támadja az ellenfél kapuját a csatár mellett/előtt érkezve.
Mindezeket figyelembevéve, a Lipcse ellen úgy gondolom 3 tényező lehet meghatározó az Atlético számára:
- Erőnlét. Talán a legfontosabb a három közül, a csapat fizikailag kimerítő játékához tökéletes állapotban kell lenniük a kerettagoknak. A La Liga és Bajnokok Ligájának tekintetében is évek óta a meccsenkénti megtett távolság élmezőnyébe tartoznak a madridiak játékosai (pl.: Koke, Saúl), a Lipcse ellen sem várhatunk mást, így a felkészülés (ismét) meghatározó lesz.
- Thomas Partey felépülése. Thomas tekintetében említésre került, hogy Rodri jogos utódjává tudott válni a kezdőtizenegyben, a mélységi játékszervezésben és a védekezési feladatokban is oroszlánrészt vállalt, emellett pedig az 5 európai topliga tekintetében ő rendelkezik a legmagasabb, 88,3%-os mutatóval a sikeres cselek tekintetében a középpályások közül. A Real Sociedad elleni, utolsó bajnokin combsérülést szenvedett, felépülése rendkívül fontos lesz az Atlético számára.
- Llorente és Carrasco formájának megtartása. A két focista szereplése a részletezett okok miatt kifejezetten fontos lesz. Ha sikerül a szünet utáni taktikát és hatékonyságot a BL-re is átültetni, akkor a Lipcse elleni mérkőzésen egészen biztosan jó esélyekkel indul majd Cholo Simeone alakulata.
Hétfői hír, hogy Angel Correa és Sime Vrsaljko sem utazik Lisszabonba, miután mindkettejük koronavírus tesztje pozitív lett.
Szerző
