Reggeli kávé Rudival – A brazilokban fel sem merült, hogy a tizenegyesekig eljuthatnak

A horvát válogatott egyetlen kaput eltaláló lövése gólt eredményezett a mérkőzés 117. percében, ezzel megvalósult Zlatko Dalic legideálisabb forgatókönyve: a japánok elleni mérkőzést követően újra a tizenegyesek dönthettek a továbbjutásról. Könnyű annak a szövetségi kapitánynak, akinek a kerete a világ bármely csapata ellen képes labdát birtokolni, fegyelmezetten játszani, irányítani és kontrollálni a játékot, valamint szoros eredményt elérni. Ezek után már csak higgadt, de magabiztos, nyomás alatt is stabil játékosokra, és egy jó kapusra van szükség, aki képességein túl minden információt és adatot felhasználva kívülről fújja az ellenfél döntéseit, választásait, tizenegyesrúgásoknál alkalmazott taktikáit.

Amennyiben valakinek nem megy úgy a játék, a kispadon is sorra várják a technikásnál technikásabb labdazsonglőrök, hogy pályára lépve maguk alakítsák a mérkőzés menetét. Tizenegyesek? Azok micsodák? A legrosszabb esetben jön a hosszabbítás, de a lefárasztott ellenfél ott már úgy is hibázni fog. Nem így lett.

Bár Horvátország jó minőségű helyzeteket, egyáltalán értékelhető kísérleteket nem dolgozott ki, de jól védekezett, szűkítette a brazil játékosok előtti területeket, és labdabiztos futballistái hihetetlen érzékkel hol gyorsították, hol lassították a játékot, kivéve az ütemet a dél-amerikai táncból. Azt egyből látni lehetett, hogy Dalic a brazilok legsebezhetőbb pontján, a balhátvéd pozíciójában próbál területeket nyitni és ott szeretné megbontani Tite csapatának védekezését, hiszen kényszermegoldásként újra Danilo Luiz kapott ott szerepet.

A terv azonban csak félig vált be, nagy helyzetekkel nem került közelebbi barátságba a horvát alakulat. A csapatok tökéletes felkészítését mutatta, hogy a másik oldal is megtalálta ellenfele gyenge pontjait: a Dejan Lovren körüli területeket látta a leginkább támadhatónak a brazil megfigyelőrendszer, Neymar többször meg is futotta ezeket réseket, de ballábas, szögből leadott lövései csak egy hajszállal emelkedtek a veszélytelennek titulálható kísérletek fölé.

A hosszabbítás első félidejének ráadásában sikerült megszerezni a vezetést Brazíliának, amit érthetetlen események követtek. A másodpercnyi szünet után az utolsó 15 percre cserélt Tite, és az addig jól és fegyelmezetten játszó Éder Militao helyett a sérüléséből felépülő Alex Sandro kapott bizonyítási lehetőséget, a támadóbb felfogasú Lucas Paquetát pedig Fred Rodrigues váltotta a középpályán. A frissítés és a biztonságosabb felállás még érthető is lehet, azonban kívülről nehéz értelmezni, hogy a csapat egyetlen balhátvédje miért nem a kényszerből azon a poszton játszó és elfáradó, jobblábas Danilo helyére érkezett, miért kellett megbontani és átszervezni az addig jól teljesítő, biztos védelmet.

A másik oldal cseréi már az egyirányú utcába való sodródás következményeként történtek, ráadásul abszolút logikusnak is tűntek. A hajrára érkezett a francia idegenlégiós Lovro Majer, az Osasuna csatára, Ante Budimir, valamint az a Mislav Orsic, akinek a minden mozdulatát érző és ismerő klubtársa, Bruno Petkovic már a második félidőben beállt. Orsic két percet sem töltött a pályán, máris gólpasszt adott zágrábi csapattársának, így következhettek a tizenegyesek.

A tizenegyesrúgásoknál nagyon sok mindenre lehet és kell is figyelni. Az egyik alapszabály, hogy olyan vezéregyéniség végezze el az első rúgást, akinek biztos végrehajtása lendületet és hitet adhat a többieknek. Ezen a ponton látszott, hogy Brazília elképzelni sem tudta, hogy idáig juthat, nem igazán készült erre. A legbiztosabb végrehajtó Neymar az ötödik rúgónak lett kijelölve, így a fiatal Rodrygo kezdhette a sort. A Real Madrid 21 éves játékosa nem mondható egy rutinos, állandó tizenegyesrúgónak, pályafutása alatt eddig egyszer végezhetett el büntetőt, egy El Clásico alkalmával. A félmagas lövés a kapusok kedvence, Dominik Livakovic pedig a mérkőzés alatt bemutatott tíz védése után könnyűszerrel hárította ezt a próbálkozást is. Rajta látszott, hogy ezt a leckét is tökéletesen bemagolta. Alisson a négy tizenegyesből csak egyszer talált irányt, de Orsic lövése kellően erős és precízen lapos volt ahhoz, hogy hárítani tudjon. A negyedik brazil jelölt, Marquinhos is hibázott egy kis toporgás után, így a legbiztosabb végrehajtónak számító Neymar munka nélkül maradt.

Munka nélkül maradt Emiliano Martínez is, egészen a tizenegyesrúgásokig. A holland válogatottnak nem volt helyzete és kaput eltaláló lövése 83 percen keresztül, majd a csereként beállt, 197 centiméter magas Wout Weghorst előzte meg a 175 centis manchesteri védőt, Lisandro Martínezt. Hogy miért ő fogta az egyetlen toronymagas támadót, rejtély. Ezt követően a találkozó tízperces hosszabbításának a végén jutott szabadrúgáshoz Hollandia, és olyan variációt valósított meg sikeresen, melyről hosszú ideig fognak még beszélni.

Mondhatnánk, hogy kreatív, egyedi megoldás volt a kecsegtető helyzetből a sorfal mellett álló Weghorst megjátszása és az azt követő gól, de a Besiktas 30 éves támadója korábbi csapatánál, a VfL Wolfsburgnál már szerzett egy ugyanilyen találatot. A két gólon kívül egyetlen kísérlet sem találta el az argentin kaput, így tegnap este Martínez munkanélküliként nézhetett farkasszemet a holland tizenegyesrúgókkal. Azonban mindezt tehette hatalmas önbizalommal, hiszen az egyik legjobb tizenegyesölő a világon, pszichés hadviselést folytat a labdát a büntetőpontra letevő labdarúgókkal szemben, folyamatosan megy, beszél hozzájuk, próbálja kizökkenteni őket. Pláne akkor, ha a játékvezető partner mindebben.

Ezen az estén sajnos a főszereplőket túlszárnyalva ismét Antonio Mateu Lahoz vitte haza a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. A spanyol játékvezető összesen 16 sárga lapot kiosztva, következetlenül, számos hibát ejtve vezette a találkozót és engedte szabadjára az indulatokat. Hogy a legnagyobb izgalmak is róla szóljanak, a tizenegyespárbaj alatt is kiosztott még két sárga lapot.

A tizenegyesrúgók kiválasztása ezen az összecsapáson helyesnek bizonyult, a két vezér, Lionel Messi és Virgil van Dijk kezdték a sorozatot, a holland védő balra lőtt labdáját azonban védte Martínez. A következő végrehajtó, Steven Berghuis sem tudott túljárni az Aston Villa kapusának eszén, ezt a kétgólos előnyt pedig már még egyszer nem adta oda Argentína.

A figyelmetlenségeknek és cseréinek köszönhetően majdnem engedte kiénekelni a sajtot a szájából Lionel Scaloni csapata, de összeségében megérdemelten jutott az elődöntőbe, ahol az a Horvátország lesz az ellenfele, amely a 2018-as oroszországi világbajnokságon simán, 3-0 arányban győzte le Messiéket.

Ma a másik két negyeddöntőben: Marokkó–Portugália és Anglia–Franciaország. Nagy az esélye, hogy a mai napot sem ússzuk meg hosszabbítás és tizenegyesek nélkül.

Kiemelt fotó: Marca