Reggeli kávé Rudival – A másodosztályból a mindent eldöntő találatig

Bányai László gyermekkorában, a tokaji szőlőben ismerkedett meg a földműveléssel. A szocializmus elől menekülve az Egyesült Államokba disszidált, ahonnan sikeres vállalkozásainak köszönhetően többször is látogatást tehetett a festői szépségű Costa Ricán. 2007-ben vállalata irányítását fiára bízta, ő maga pedig a világ legzöldebb és legboldogabb országába költözött. Megvásárolt egy 11 hektáros földet a lourdesi völgyben és újratelepítette 55 000 kávécserjével. A Bányai kávé kiváló minőségéhez az ültetvény jó fekvése, a tápanyagokban gazdag dűlők, a termesztésben alkalmazott egyedi eljárások és a helyi őslakosok hite is hozzájárul: „Jó Isten keze van a lourdesi völgyeken” – vallják, amit az ültetvényeken eredő „Isten forrása” is csak erősít. A Jó Isten tegnap Costa Rica válogatottjának vállán is rajta tartotta a kezét, egy 7-0-s pofon után keltek fel a padlóról Luis Fernando Suárez játékosai.

Costa Rica eddigi teljesítménye a világbajnokságon: egy lövés a 16-oson belülről, egy kaput eltaláló kísérlet, egy gól, egy győzelem. Ezt hívják igazi hatékonyságnak, a spanyol ajkú ország a legmagasabb szintre fejlesztette a minimál stílus alkalmazását. 1966 óta, amióta statisztikai adatokat rögzítenek a világbajnokságokról, ez volt az a mérkőzés, ahol a legkevesebb érintést számoltak (kettőt) egy győztes csapat részéről az ellenfél tizenhatosán belül.

Kit érdekelnek a statisztikák és a megvásárolt jegyükért szórakozásra szomjazó szurkolók, amikor 171 perc után a világbajnokságon, a csapat első kaput eltaláló lövéséből gól születik és ezzel a találattal megelőzi a végső győzelemre is esélyesnek tartott Németországot az E csoportban. Joel Campbell, az Arsenal, a Sporting és a Real Betis korábbi játékosa, aki kilőtte Costa Ricát a tornára, 15 párharcot nyert meg ezen a találkozón, ami új rekord az idei viadalon az egy mérkőzésen belüli párharcok tekintetében. Ez az önfeláldozó hozzáállás, akarat és a kimaradó 14 japán lehetőség kellett ahhoz, hogy a mindenki által leírt Costa Rica újra benevezzen a versenybe.

Az izgalmak csak ezután kezdődtek. Ahogy már tegnap is írtunk róla, az esélyes, támadásban is igen erős csapatokat kivéve már nem sok kockázatot vállalnak a válogatottak a csoportkör második játéknapján, mert egy hiba akár végzetes is lehet. Ennek megfelelően a legutóbbi hat meccsből öt találkozó első félidőjét követően is 0-0 állt az eredményjelzőn. A fáradtságnak és a koncentrációvesztésnek köszönhető hibák azonban nem csak a Japán–Costa Rica meccsen döntötték el a találkozók sorsát a hajrában.

Az utolsó nagy dobására, a Last Dance-re készülő belga válogatott a Kanada elleni mérkőzést követően Marokkó ellen is csalódást okozott. A 68. percben pályára lépő Sampdoria-játékos, Abdelhamid Sabiri (akinek klubcsapatával idén mosolygásra még sok alkalma nem volt) öt perccel a becserélését követően egy oldalszabadrúgásból szerzett vezetést. A gólra azonnal cserékkel, az AC Milanban futballozó Charles De Ketelaere és brightoni csodához gólokkal, gólpasszokkal hozzájáruló Leandro Trossard aktiválásával reagált Roberto Martínez. A szívatós motor azonban még a legvastagabb bikakábellel sem akart újraindulni a légkondicionált helyiségben. Hakim Ziyech egyéni alakítása és zseniális teljesítménye pedig kétvállra fektette a végén még a sérült Romelu Lukakut is bevető belgákat. Ziyech kilenc győztes párharca, három sikeres csele, ugyanennyi szerelése és beadása, valamint két-két helyzetkialakítása és lövése a legjobb üzenet a Chelsea-nél őt nélkülözőknek. A 92. percben, Zakaria Aboukhlalnak adott zseniális gólpassza pedig De Bruynééknek volt üzenet: a belga aranygeneráció kora lejárt. A Manchester City gólpasszkirályának mérkőzés utáni nyilatkozata is ezt támasztotta alá:

„Semmi esélyünk megnyerni a világbajnokságot, túl öregek vagyunk!”

De Bruyne szavait erősíti, hogy a belga válogatott kezdőcsapatának 29,9 év volt az átlagéletkora vasárnap, mely a 60. percben eszközölt cserékkel (Dries Mertens és Youri Tielemans érkezett) 30,6 évre emelkedett. Ez az egyik legidősebb csapat volt eddig a tornán. Belgium nyolc sorozatban elért győzelem után kapott ki világbajnokságon a csoportban, ilyen futása egyedül Brazíliának volt még, egy sikeres meccs hiányzott csak az egyedüli trónhoz.

Marokkónak a harmadik győzelme volt ez a világbajnokságok történetében, 1986-ban Portugáliát, 1998-ban Skóciát sikerült kétvállra fektetni korábban. A sikerhez kellettek még Ziyech-en kívül is kiemelkedő teljesítmények: a csapatkapitány Romain Saiss 12 tisztázása a legtöbb eddig egy mérkőzésen belül a világbajnokságon, ráadásul a Besiktas játékosa az összes fejpárbaját is megnyerte. Achraf Hakimi is csúcsminőséggel járult hozzá csapata sikeréhez, hét győztes párharca és hat sikeres szerelése mellett két helyzetkialakításra is futotta erejéből.

Horvátország annyira megijedt, hogy 68 másodperc után gólt kapott Kanadától, hogy még a szünet előtt megfordította a mérkőzés állását, majd a második félidőben megduplázta góljainak számát. Andrej Kramaric ötször kísérletezett kapura lövéssel a 72 perc játékideje alatt, melyet Zlatko Dalictól kapott, ezekből három el is találta a kaput. A TSG Hoffenheim támadója így 1,06-os xG-re két gólt szerzett, ami igen jónak mondható. Mellette a csapat fáradhatatlan motorja Mateo Kovacic is tündökölt, neki volt a legtöbb sikeres szerelése (öt) és a legtöbb helyzetkialakítása (négy) a találkozón, ami 93,33% os passzhatékonysággal is párosult, ilyen együttes mutatói pedig legutóbb a korábbi magyar szövetségi kapitánynak és német rekordernek, Lothar Matthäusnak voltak 1990-ben, Jugoszlávia ellen. A Chelsea sztárja mindemellett még kilenc labdavisszaszerzést és hét megnyert párharcot is a statisztikáihoz rendelt, valamint 0,68-a xA-mutatóval zárt, ami a várhat gólpasszokat szemlélteti, szóval nemcsak sokat és pontosan passzolt, de átadásaiból könnyen gól is születhetett volna. Két gólpasszával Ivan Perisic is csatlakozott az átlagon felüliek táborához, a legutóbbi öt nagy torna (három vb és két Eb) mindegyikén adott gólpasszt, ilyen statisztikával pedig csak ő rendelkezik a világon. A világ- és Európa-bajnokságokon már 15 kanadai pontnál jár (kilenc gól és hat gólpassz), ez öt egységgel több, mint bármely más horvát labdarúgó termése.

A kanadai válogatott kiesése ellenére azzal vigasztalódhat, hogy megszerezte történelme első világbajnoki találatát, Alphonso Davies fejese Clint Dempsey 2014-es gólja óta a leggyorsabban született találat a vébén. A másik örömre okot adó momentum, az Atiba Hutchinson 100. válogatott fellépése, ezzel a 39 éves játékos az első kanadai labdarúgó, aki elérte ezt a mérföldkövet.

A legnagyobb érdeklődéssel várt találkozó az esti Spanyolország–Németország rangadó volt, igazi topfutball. Két olyan edző alakulata találkozott, akik a klubfutballból érkezve igyekeznek lebontani a válogatottakkal, azok futballfilozófiájával, lehetőségeivel kapcsolatos sztereotípiákat és a kevés együtt töltött idő ellenére is innovatívak és kezdeményezők próbálnak maradni. Ők nem a minimalista stílus képviselői, ezért is örömteli ez a tegnapi pontosztozkodás. Így megmaradt minden esélye Németországnak is, hogy a kezdeti botlást javítva a nyolcaddöntőbe lépjen és a spanyol válogatottal karöltve továbbra is csodálhassuk támadófutballjukat.

Bár az első félidő nem hozott sok helyzetet (a leveszélyesebb csatár Antonio Rüdiger volt egy lövéssel és egy VAR által meg nem adott fejesgóllal), de a játék nagyon magas szintű volt, lüktető, ahol igazi csemegeként szolgáltak azok az apróságok, melyekkel a két szakvezető próbált túljárni a másik eszén. Ismét Rodri kezdett a védelem tengelyében, mellette az egyetlen változtatás az első játéknaphoz képest, hogy Daniel Carvajal kapott játéklehetősséget a jobb oldalon. A németeknél kikerült Nico Schlotterbeck és Kai Havertz, a helyükre érkező Thilo Kehrer és Leon Goretzka pedig abszolút a hátsó alakzat megszilárdítását célozta. A megszokott 4-3-3-as felállásból Goretzka érkezésével plusz ember került a védekező középpályás posztra, felkészülve a spanyol labdabirtoklási fölényre és a sokat futó Gavi, Pedri kettősre. Ezúttal Thomas Müller játszott a kilences pozícióban, Jamal Musiala pedig a bal oldalon kapott szerepet.

Az első játékrész hatalmas labdabirtoklási fölényt hozott spanyol oldalon, viszont az volt az ember érzése, hogy a német válogatott tökéletesen kontrollálja, tartja kezében a fejleményeket. A kapuk azonban nem nagyon forogtak veszélybe, ezt a 0,16-os és 0,12-es xG-mutatók nagyon jól szemléltetik. Álvaro Morata 54. percben való pályára lépése sok mindent átírt, Marco Asensio került ki a lecserélt Ferran Torres helyére, Morata pedig friss emberként nehezedett a két belső védőre. Nyolc percet sem töltött a pályán, amikor Jordi Alba parádés átadását gólra váltotta, megelőzve a rövid oldalon elszundikáló Niklas Sülét. Így már két játéknap alatt annyi gólt szerzett a spanyol válogatott, mint 2010-ben az egész torna alatt, akkor el is hódította a világbajnoknak járó trófeát.

Hogy a másik oldalon se maradjanak le a cserék a statisztikákban arról a Werder Bremen 29 éves erőcsatára gondoskodott, a 83. percben óriási bombagólt zúdítva Unai Simón kapujába. Niclas Füllkrug története sem mindennapi. A ricklingeni utánpótláscsapatokból a Werder Bremen képzésébe, majd 2012-ben az első csapatába kerülő játékos nem tudott gyökeret verni Brémában, így a Greuther Fürthnél eltöltött kölcsönidőszak után a nagy ellenlábas 1. FC Nürnberghez igazolt. Két évet töltött a bajor városban, majd visszatért szülővárosába, Hannoverbe, ahol három idényt húzott le. Az utolsó évében súlyos porcsérülést szenvedett, így ki kellett hagynia a 2018–2019-es szezon több, mint a felét. A tavaszi felépülését követően igazolta le 6,5 millió euróért korábbi csapata, a Werder Bremen, azonban négy fordulót követően újabb nagy sérülés következett: keresztszalagszakadás miatt kellett kihagynia szinte az egész szezont. A 2020–2021-es kiírás sem telt eseménytelenül: bár 19 Bundesliga találkozón hat gólt is szerzett, de megint ki kellett hagynia novembert és decembert vádlisérülése okán. A brémaiak ráadásul borzalmasan szerepeltek abban a szezonban, végül kiestek az első osztályból. Füllkrug a másodosztályban is maradt, és 19 góljával, valamint nyolc gólpasszával jelezte, hogy a sérülései már a múlté, hosszú távon lehet rá számítani. Most újra az első osztályban szerepelhet csapatával, a sok megpróbáltatás és kemény időszak után fordult a szerencse. November 16-án góllal mutatkozhatott be Omán ellen a válogatottban, tegnap szerzett találatának köszönhetően pedig visszaadta a továbbjutási esélyeket Németországnak. Ráadásul a Nationalelf nagy fejfájására is gyógymódot szolgáltathat: jó és eredményes játékával ő lehet a megoldás a betöltetlen hiányposzton. Fél év alatt a Bundesliga kettőből az egyik esélyes válogatott legfontosabb pozíciójáig jutott, ez az igazi sikertörténet.

Kiemelt kép: Alexander Hassenstein/Getty Images