Reggeli kávé Rudival – angol erődemonstráció a második játéknapon

A torna legdrágább keretével és idei csupán két győzelmével harcba induló Angliára a világranglistán mindössze 15 hellyel mögötte álló Irán várt a B-csoport első mérkőzésén. Amennyiben kizárólag a világranglista-helyezések alapján próbálnánk erőviszonyokra következtetni, ezt a kvartettet gondolhatnánk az egyik legkiegyensúlyozottabbnak, azonban Irán európai ellenféllel csak igen ritkán találkozik, legutóbb 2020-ban játszottak Bosznia-Hercegovina ellen, valamint a Team USA CONCACAF-zónában lejátszott mérkőzései sem hasonlíthatók a dél-amerikai vagy európai ellenfelek ellen vívott találkozókhoz.

Anglia esélyezhez méltón kezdte a találkozót, pedig ellenfele a katari neveknél jóval erősebb labdarúgókat is fel tudott sorakoztatni, Mehdi Taremi a Portóban szerzett idén már 13 találatot, Alireza Jahanbakhsh a Feyenoordban játszik hétről hétre, de érkeztek kerettagok az AEK Athénből vagy a Dinamo Zagrebből is. Azonban nem a Premier League-ből. A játékosok közötti minőségi különbség pedig hamar eloszlatta az iráni álmokat. Amíg Carlos Queiroz csapata mindössze háromszor tudott csak a támadóharmadba jutni és kaput eltaláló lövés nélkül zárta az első félidőt, addig a 19 éves Jude Bellingham megszerezte első válogatott gólját, amellyel ő lett minden idők második legfiatalabb angol világbajnoki gólszerzője. Két perccel a Dortmund játékosának vezető gólját követően Bukayo Saka is betalált, Sol Campbell 2002-es gólja után az első Arsenal-játékos, aki vb-gólnak örülhet. Raheem Sterling is eredményesnek bizonyult az első játékrészben, mégis Harry Maguire teljesítményét kell kiemelni. A Manchester United hátvédjét rengeteg kritika érte az elmúlt időszakban, idén csak négy bajnokin kapott játéklehetőséget a klubcsapatában, azonban Gareth Southgate szövetségi kapitány kiállt mellette, és a Németország elleni 3–4–3-as felállásból visszaállt a négyvédős rendszerre, helyet biztosítva a középső védőnek. Maguire remek teljesítménnyel, az első félidőben az összes párharcának megnyerésével, az első gól előtti kulcspasszal, valamint egy kapufával és egy gólpasszal hálálta meg a bizalmat.

Érdemi változást a második félidő sem hozott, minőségi cseréket viszont annál inkább. Ha azt hitték az iráni játékosok, hogy Saka, Sterling vagy Mason Mount távozásával egy kis levegőhöz jutnak, tévedniük kellett. Marcus Rashford 49 másodperccel a pályára lépése után szerzett gólt, a végső kegyelemdöfést pedig Callum Wilson átadásából Jack Grealish vitte be. Mehdi Taremi szép találata és egy ajándék tizenegyesből szerzett gólja szépségtapasz az iráni sebekre, azonban nehéz lenne bármiben is összehasonlítani a két alakulatot.

A hét kaput eltaláló lövésből szerzett hat gól azonban hihetetlen hatékonyságról árulkodik, pláne a szituációk minősége alapján. Anglia gyorsvonattal érkezett meg a világbajnokságra, nem véletlen tartják a fogadóirodák a torna egyik nagy esélyesének.

A Hollandia–Szenegál találkozó kapcsán sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a ma reggeli gondolatsorom vonalvezetője. Csodálattal néztem, hogy a két remek csapat szakvezetője miként kísérli meg feltörni a másik masszív védekezését, hogy próbálnak támadásokat építeni, az ellenfél mely gyenge pontjaira szeretnének rájátszani. Louis van Gaal a megszokott 3–5–2-es felállásban küldte pályára Hollandia legjobbjait, egyértelműsítve, hogy a védelem a csapat legerősebb egysége. A sokakat megtévesztő, védekezőnek gondolt felállás Denzel Dumfries és Daley Blind nyitásával, Matthijs de Ligt és Cody Gakpo feljebb lépésével, valamint Steven Berghuis visszaforgásával olyan gyorsan alakult át egy 2–3–4–1-es támadó alakzattá, hogy nehéz volt lekövetni. A labdabiztos holland taktika azonban egy felkészült stratégával találta magát szemben: Aliou Cissé, aki 2002-ben még csapatkapitányként vezette a pályára Szenegál válogatottját, 2015 óta irányítja az idén Afrika-kupát nyert alakulatot. A fekete kontinensen szokatlanul hosszú edzői munkaviszony, az állandóság és a Cissé által megkövetelt fegyelem új távlatokat nyitott a szenegáli futball életében. Szinte minden labdarúgójuk top bajnokságban játszik, kiváló képességű, fizikálisan erős, gyors labdarúgók alkotják a keretet.

A jóval támadóbb felfogásban játszó afrikaiak mindössze távoli kísérletekig jutottak, a hollandok azonban kihasználták az egyetlen megingást. Edouard Mendy, a Chelsea hálóőre lépett ki rosszul a kapujából – vagy ahogy a futballvilág fogalmaz, „kijött a rokonok elé” –, és az európai labdarúgó-szezon egyik legsikeresebb játékosa, a PSV-ben minden sorozatot figyelembe véve már 13 gólnál és 17 gólpassznál járó Cody Gakpo a kapuba fejelhette a labdát. Az utolsó találatot ezen a mérkőzésen is a cserék hozták össze, egy kontrát követően Memphis Depay alsósarkos gurítását még védte Mendy, azonban Davy Klaassen ismétlésénél már ő is tehetetlen volt. Szenegál és a 16 mérkőzés óta veretlen Hollandia az A-csoport két favoritja, nagy meglepetés lenne, ha Katar vagy Ecuador bele tudna szólni a továbbjutásba, bár utóbbiak Szenegál elleni meccse valószínűleg egészen nagy harcot fog hozni.

A nap harmadik mérkőzésén az amerikaiak sajnálhatják, nem tudták megőrizni az előnyüket, a jó és dinamikus játékukat a második félidőre. Egy teljesen egyértelmű első félidőt követően, ahol Walesnek nem volt kaput eltaláló lövése, a Team USA visszaállt a saját kapuja elé, tálcán kínálva a lehetőséget az egyenlítésre. Ilyen kedves ajánlatot ritkán utasít vissza az ember, a Gareth Bale irányította walesi csapat nem is tette meg ezt a szívességet. Az addig defenzív 3–4–3-as felállást – a sérüléseknek is köszönhetően – 4–4–2-re módosította Robert Page szövetségi kapitány és elkezdtek érkezni a helyzetek, míg az Egyesült Államok már nem jutott többet a walesi tizenhatos közelébe. A visszaesésben nagy szerepe volt Christian Pulisicnek is, akinek 13 beadásából összesen egy darab talált saját játékost… A találkozó hajrájában, az ezen a napon válogatottsági rekorderré előlépő Gareth Bale harcolt ki teljesen jogos büntetőt, amelyet ő maga értékesített. Wales 64 évet várt, hogy ismét eljusson a világbajnokságra, és tartja a mintázatot, eddig csak döntetlent játszott.

Összesen egy félidőnyi játékperccel több jutott a futballra, kevesebb a kávézásra. Én nem szeretnék ilyen hibába esni, továbbra is megtartom az egyensúlyt.

Szép reggelt kívánok mindenkinek!

Kiemelt fotó: Getty Images