Reggeli kávé Rudival – Argentína húzta meg a váratlant, kockáztatott és nyert

Az előjelek és a válogatottak előélete, világbajnokságon mutatott eddigi produkciója azt vetítette előre, hogy két biztonságra törekvő csapat néz majd farkaszemet vasárnap délután a Lusail Iconic Stadiumban. Didier Deschamps nem is akart csalódást okozni szurkolóiknak és a szakembereknek sem, így a betegségek ellenére ugyanazt a csapatát vezényelte a pályára, amelynek eddig lehetőséget adott, amire mindenki számított. Fontos, döntő lehet egy ilyen helyzetben egy váratlan húzás, egy nem várt ötlet és annak megvalósítása, kibillentheti a megszokott, biztonságos környezetből az érintetteket.

A merészebb, a vállalkozószellemű, lehet életkora okán is, Lionel Scaloni volt. Az argentin szövetségi kapitány, ezúttal Ángel di Maríát nevezte a kezdőcsapatba, de nem a megszokott, eddig látott jobb oldali támadót alakította a Juventus játékosa, hanem a bal szélen kapott főszerepet. Az eddigi ellenfelek mind arra spekuláltak, hogy Kylian Mbappé silányabb védőmunkája és Théo Hernandez állandó felfutásai mellett a franciák bal oldala a legsebezhetőbb pontja a gépezetnek, így azt is helyezték nyomás alá.

Az argentin statisztikusok és játékosmegfigyelők viszont mást is észrevettek. Az amúgy belső védőnek számító Jules Koundé jobbhátvédként való szerepeltetése kényszermegoldásnak tűnt, majd állandó döntés lett belőle, így a védekezésben ugyancsak hiányosságokkal küzdő Ousmane Dembélé mögötti területek túltöltése, egy kreatív játékossal való bejátszása nagy előnyt jelenthet, míg Lionel Messi magára vonja a másik oldal figyelmét. Ráadásul védekezésben a három belső középpályás tolódásával tökéletesen uralták az argentinok a belső tereket, a szélesen helyezkedő Messi, Julian Álvarez, Di María hármas pedig tökéletesen zárta a passzsávokat, így Mbappé és Dembélé is alig tudott labdát kapni.

Mbappénak a 35. percig hét labdaérintése volt, hatból öt passza volt sikeres, szinte alig találkozott a labdával és ez Dembélére is igaz volt. Az FC Barcelona szélsője öt párharcából ötöt el is vesztett mellé és egy tizenegyest is összehozott, így nem is annyira a 41. percben lévő cseréje, hanem annak korábbi elmaradása okozott meglepetést. Olivier Giroud sem maradhatott tovább a pályán, amit a képek tanúsága szerint nem igazán viselt annyira jól. Azonban a mérkőzés egészét nézve jó döntésnek bizonyult a két Bundesliga-gólzsák, Randal Kolo Muani és Marcus Thuram pályára küldése. Az azonban furcsa volt, hogy a cserékig sem csapaton belüli átalakítással, sem egyéb módon nem reagálta le Deschamps az argentin szerkezeti váltást és a számos dél-amerikai kísérlet, valamint a kapott gólok sem billentették ki nyugalmából.

Ami nem ment segítség nélkül, az szempillantás alatt változott Scaloni által, az ő cseréjével. A 64. percben érkezett Marcos Acuna, az argentin válogatott egyetlen változtatása a rendes játékidő alatt. A kérdőjeleket itt az jelentette a sevillai játékos pályáralépésével kapcsolatosan, hogy ha nem áll át három belső védőre a 2-0-ra vezető csapat, akkor ugyanabban a felállásban mihez kezd majd két balhátvéddel. Ráadásul ezzel a lépéssel lekerült az a játékos a pályáról, aki támadásokban a legnagyobb veszélyt jelentette és góljával, illetve a tizenegyes kiharcolásával elévülhetetlen érdemeket szerzett a sikerben. Di María ráadásul sokkal több figyelmet érdemelt, mint a védekező felfogású Acuna, így nem volt már miért biztonságra törekedni a francia védelemben. Az újabb két cserét követően a franciák átálltak a 4-2-3-1-es felállásra és megszületett az első kísérletük is. Nagy nyomás nehezedett ekkor az argentin kapura, egyre jobban kezdték magukra húzni ellenfelüket, ilyen nyomás alatt pedig mindig jön a hiba is.

A hiba forrása ezúttal az egész tornán kimagasló teljesítményt nyújtó Nicolás Otamendi volt, egy elkerülhető helyzetben veszített párharcot, majd szabálytalankodott hátulról, gólhelyzetben: tizenegyes. A legnagyobb megdöbbenésre nemhogy a szabály szerint járó piros lap nem került felmutatásra, de még enyhébb büntetést sem kapott az SL Benfica játékosa. Miután Mbappé értékesítette a büntetőt, szinte még fel sem állt a középkezdéshez, Messi máris elvesztett egy labdát a félpályán, a gyors átmenet és pontos kivitelezés pedig újabb találatot eredményezett a francia sztárnak. Kezdődött minden elölről, és egy ritmusából kiesett, már csak védekezésre és az eredmény megőrzésre fókuszáló csapat nagyon nehezen tud ilyenkor váltani, újból felpörögni. Argentínának azonban túlélte az utolsó perceket, sőt Hugo Lloris bravúrjával végződött a 90, bocsánat, 97 perc.

Az utolsó 15 percben való visszakapaszkodás elég nagy erőket emészthetett fel a franciáknál is, hiszen több csere is következett ismét, majd újra Messiék kerültek fölénybe, ami gólban is megnyilvánult. Azonban a dramaturgia még tartogatott fordulatokat és egy újabb kezezéses szituáció után ismét döntetlent mutatott az eredményjelző, egy olyan területre navigálva a játékosokat, ahol csak Argentína tudott kijönni győztesen, a specialista Emiliano Martíneznek köszönhetően.

Messi a világbajnoki trófea előtt megkapta a torna legjobb játékosának járó díjat is, ami abból kiindulva nem is meglepő, hogy a dél-amerikaiak hét mérkőzéséből ötször öt választották a találkozó legjobbjának. Mbappé lett a gólkirály, a döntőben is kiváló teljesítményt nyújtott Enzo Fernández a legjobb fiatal játékos, és Martínez a legjobb kapus. Az argentin hálóőr megválasztása azért okozott némi meglepetést, mert a 14 lövésből, ami a kapujára ment, nyolc is gól lett, tehát összesen hatszor kellett védenie a torna alatt, ami 46,67 százalékos mutató, ennél a teljesítménynél pedig több kapus is sokkal jobbat produkált. Ha számításba vették a tizenegyesek hárítását is, abban ugyancsak lehetett volna hasonlóan sikeres riválist találni.

A világbajnokság az extrém körülményekhez, a szokatlan időponthoz és a várt minőségromláshoz mérten sokkal jobb és izgalmasabb mérkőzéseket hozott, ahol a végén az a két csapat játszotta a döntőt, amelyet a legelején is a fináléba vártak a szakemberek és az objektívan, elfogultság nélkül megközelítők. 29 nap alatt 64 mérkőzést láthattak a futballszeretők, 172 gól született, ami ebben a lebonyolítási rendszerben új csúcs. Öt mérkőzés is tizenegyesekkel dőlt el, ez is új rekord, a végén pedig Argentína örülhetett harmadik világbajnoki címének. Három és félév múlva az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban próbálhatnak majd újra szerencsét a csapatok.

Kiemelt kép: Getty Images