Reggeli kávé Rudival – Aurélien Tchouaméni: Sorry, it’s coming home!
2020-ban, a koronavírus-járvány márciusi érkezése és a bajnokságok szüneteltetése előtt Aurélien Tchouaméni csere volt klubcsapatában, az AS Monacóban. Az utolsó öt fordulóból csak egyszer lépett pályára, 12 perc játéklehetőséget kapott azután, hogy a hercegség csapata a januári átigazolási időszak utolsó napjaiban vette meg a Bordeauxtól, 18 millió euróért. A következő szezonban már meghatározó tagja lett csapatának, majd egy 50 mérkőzéses idény után 80 millió euróért költözhetett Madridba, az egyik legkeresettebb középpályás lett a világon. Ami Angliának Jude Bellingham, az Franciaországnak Aurélien Tchouaméni, tegnap este egymás ellen bizonyíthattak.
Tchouaméni Franciaország kulturális és történelmi városában született a Szajna partján 2000. január 27-én. Felső-Normandiában, Rouenben töltötte a gyermekkorát, majd iskolai- és futballképzése is a 100 éves háború központi harcairól és Jeanne d’Arc történetéből ismert városban zajlott. Hatévesen az SJ D’Artigues akadémiáján kezdett el futballozni, majd 2011-ben igazolta le a Girondins Bordeaux, ahol 2018-ban jutott el a felnőttcsapatig. Bemutatkozása egy júliusi Európa-liga-mérkőzésen történt, a litván Ventspils ellen olyan fiatal kortársak oldalán, mint az FC Barcelona és a francia válogatott hátvédje Jules Kundé, az AC Milant erősítő Yacine Adli, vagy az Internél jelenleg kölcsönben szereplő Raoul Bellanova.
Erős mentalitására, játékintelligenciájára, arra, ahogy olvassa a játékot és kiemelkedő technikai tudására hamar felfigyeltek kérői. Képességeit, játékstílusát egy elegáns Rolls Royce-hoz hasonlították, amely egy elnyűhetetlen, bivalyerős Mustang motorjával van felszerelve. Fiatal kora ellenére is érett játéka gólokkal is párosult. Nem véletlen, hogy a Monacónál eltöltött két teljes szezont követően sorban állt érte a Liverpool FC, a Paris Saint-Germain és a Real Madrid is.
A 18-as mezszám lett az övé, a nyolcas már foglalt volt és fiatalként erős lépésnek tűnt az azonnali konfrontáció Toni Kroosszal.
Az érkezését követően, az átigazolási időszak végén, az eddig megbonthatatlannak tűnő mágikus középpályás trió brazil tagja, Casemiro nagy meglepetésre a Manchester Unitedhez igazolt. A válogatott riválisok közül Paul Pogba és N’Golo Kanté is hosszabb pihenőre kényszerült, így mindkét fronton szabaddá vált az út a 22 éves védekező középpályás előtt.
Korábbi edzője, a Monacónál akkor a teljesítményért felelős igazgató posztot ellátó James Bunce így nyilatkozott róla:
„187 centiméter magas játékosként jó alapokat kapott, de aztán úgy edzett, ahogyan játszani akart a mérkőzésen, mindig 100 százalékot adott. Minden szerelés számított, minden sprint fontos volt, minden párharcot és egymás elleni játékot meg akart nyerni, minden lövésből gólt akart elérni. Olyan rendszerben élt és edzett, amely a világ legjobb hatos pozíciójában játszó játékosának készítette fel. Hetente két meccset játszott, folyamatosan magasszinten teljesített, ráadásul állandó nagy nyomás alatt. Ez azt eredményezte, hogy amikor elemeztük a teljesítményét, azt vettük észre, hogy a posztján lévő játékosok között kimagasló eredményeket produkált. Erősebb és gyorsabb volt, mint bárki más, a meccseken ő szerezte vissza a legtöbb labdát, ő nyerte a legtöbb párharcot. Ezeket a számokat pedig a legnagyobb csapatok is észrevették.”
Hihetetlenül részletgazdag személyiség, aki nap, mint nap több információhoz, fejlesztendő területhez akart jutni, ezért sokszor tanácskozott szakácsokkal, videóelemzőkkel és egyéb szakemberekkel, hogy segítsék a fejlődését.
A jó adottságok, a mindent elsöprő akarat és tudatosság az elődöntőig repítette a fiatal francia játékost és csapatát. A világbajnokság eddigi egyik legszínvonalasabb mérkőzésén az ő átlövésével szerzett vezetést Franciaország a 17. percben. Gólja azon túl, hogy az idei eseményen egy hatalmas űrt töltött be, hiszen nagymértékben lecsökkent a távoli kísérletek és a gólok száma, magáról a gondolati gyorsaságról, a szinte nekifutás nélküli, egyhelyből való kivitelezésről és annak pontosságáról is emlékezetes marad. Korai találatának köszönhetően Didier Deschamps csapata játszhatta oly szeretett játékát, a fegyelmezett védekezésből való lefordulásokat, a gyors átmeneteken alapuló kontrákat és az egyéni képességekre alapozó befejezéseket. Gólja kibillentette az előzetesen megírt óvatos meccstervet a döcögő monotonitásából.
Tchouaméni, egy nagyon erős angol középpályával szemben 90 százalékos passzhatékonysággal zárta a találkozót, 100 százalékos lövési és szerelési hatékonyság mellett öt párharcot is megnyert és ezúttal is stabil középpontja volt a francia válogatottnak. Kylian Mbappé sikeres semlegesítése okán ezúttal is Antoine Griezmann gólpasszai, Olivier Giroud ereje és hatékonysága, a két belső védő, Dayot Upamecano és Raphael Varane fegyelmezettsége és Hugo Lloris bravúrjai kellettek a 2-1-es győzelemhez és az elődöntőbe jutáshoz.
Természetesen Harry Kane magabiztos büntetője, majd a sorsdöntő pillanatban, a 84. percben kihagyott, csúnyán fölé lőtt tizenegyese is említést érdemel ugyanúgy, mint Bukayo Saka kimagasló számai és teljesítménye. Antonio Mateu Lahoz tegnap előtti bohózata után nem lenne szép, ha nem emlékeznénk meg a tegnapi játéknap mindkét dél-amerikai játékvezetőjéről.
Wilton Pereira Sampaio érdekes felfogásban vezette a találkozót, csupán egy Saka elleni elnézhetetlen szabadrúgás szárad a lelkén, melyből megszületett Tchouaméni első találata, valamint számos igen kemény belépő felett is szemet hunyt. A Kane–Upamecano párharcot követő buktatás elengedése pedig akkora bűn ezen a szinten, mintha elfelejtene sípot hozni magával egy vb-negyeddöntőre. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy hol történt a szabálytalanság, a tizenhatos vonalán már, vagy előtte, de a szabálytalanság tényén semmiképp.
Facundo Tello sem lopta be magát a portugál szívekbe. A számtalan kérdéses szituációt rendre le nem fújó, vagy a marokkói csapatnak ítélő sípmester teljesítményét a mérkőzés után nyilatkozó Pepe és Bruno Fernandes is szóvá tette. A két sztárjátékos azt kifogásolta, hogy a marokkóiak rengeteg apró szabálytalansággal próbálták tördelni, lassítani a játékot, az argentin játékvezető pedig partner volt ebben, 90 perc alatt csak egy-egy lapot osztott ki mindkét oldalon, azt is a találkozó végéhez közeledve. Ráadásul értetlenül álltak a bíró nemzetisége előtt is, hiszen pont egy előtte lévő nap játszó vetélytárs országát képviselte Tello. A rengeteg játékmegszakítás, az apró faultok és cserék következtében pedig úgy érezték, hogy nem hosszabbított kellő mértékben az argentin.
Bonónak, a Sevilla FC és a marokkói válogatott kapusának igazából egyszer kellett hatalmasat védeni, a találkozó 82. percében Cristiano Ronaldo lekészítését csavarta a felső sarok felé Joao Félix, de ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne Marokkó válogatottja jusson, első afrikai csapatként az elődöntőbe. A futballtörténelmi esemény a világbajnokság eddigi legnagyobb meglepetése!
Ami az elődöntők előtt már leszűrhető, hogy ezen a világbajnokságon is búcsút inthettünk a kreatív, bátor támadófutballt felvállaló csapatoknak és a tavalyi Európa-bajnoksággal ellentéteben ezúttal is azok a válogatottak jutottak a legmesszebb, akik a képességeiken túl a fegyelemre és a biztonságra is megfelelő hangsúlyt fektettek.
A kieséses szakaszba jutó csapatok közül Argentína kapujára eddig mindössze hat kaput eltaláló kísérlet érkezett, Marokkó a második nyolc egységgel, Franciaország pedig csak a tegnapi hét angol próbálkozás okán csúszott le a dobogó második fokáról. Ha ezekhez az adatokhoz hozzátesszük az afrikai helyzetek minőségét jelző 4,4-es xG-mutatót, valamint a horvátok 5,8-as statisztikáját, akkor nagyjából fel is tudjuk vázolni a várható meccsterveket. Reméljük, hogy nem lesz igazunk!
Kiemelt fotó: GOAL.com
Szerző
