Reggeli kávé Rudival – az angol és a holland minimál dizájn
Tegnap este, az Anglia–Egyesült Államok találkozón megszületett a világbajnokság ötödik gól nélküli végeredménye. A biztonság, a kockázatkerülő magatartás érthető is lehet olyan helyzetben, amikor nem áll megfelelő idő a válogatottak mellett arra, hogy saját képükre formálják a szakvezetők csapataikat, hogy pár nap alatt gyakoroltassanak be olyan sémákat, melyre egy klubnál dolgozó kollégájuknak jóval több idő áll rendelkezésére. Itt az eredmény a legfontosabb, nem a szép játék. Természetesen van számtalan ellenpélda is, elég csak a spanyol válogatott lehengerlő játékára, a brazil második félidei csodára, vagy veresége ellenére a német csapat futballjára gondolni.
Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknél a csapatoknál olyan edzőlegendák dolgoznak, akik a klubfutballban is kimagasló eredményeket értek el és egyéniségükhöz, elképzeléseikhez tökéletesen passzoló játékosok, csapat áll a rendelkezésükre. Lehet egyáltalán gól nélküli mérkőzést szeretni, mi az élvezhető két csapat szervezett, fegyelmezett játékában? Ez olyan, mint egy koffeinmentes kávé?
A tegnapi játéknap slágermérkőzéséig, az Anglia–Egyesül Államok találkozóig több csapat is próbára tette a szurkolók idegrendszerét. Nem a mérhetetlen izgalmak és a heves szívdobogás billentett ki sokakat az egyensúlyból, hanem a mutatott produktum minősége, azonban mindenki a nap rangadójától várta a katarzist. A walesi életlen bárdok ellen sokak szimpátiáját elnyerő amerikaiak kezdőcsapatában csak egy változtatást eszközölt Gregg Berhalter az angolok elleni találkozóra, Gareth Southgate, az állandóságot és biztonságot kedvelő stratégaként az Irán ellen oly hatékony csapatát küldte újra a pályára. Azonban sokan elfelejtették, hogy rizikót még a délutáni tea kiválasztásánál sem vállaló angol szakvezető forgatókönyvében bőven van hely egy Egyesült Államok elleni döntetlennek, pláne úgy, hogy a gólkülönbségüknek köszönhetően óriási csodának kellene történni ahhoz, hogy ne jussanak tovább a B-csoportból. Ráadásul egy erősebb ellenféllel szemben a döntetlen előre aláírható volt a másik öltözőben is, a Team USA-nek így is, úgy is győzni kell az utolsó játéknapon Irán ellen.
A csapatok pedig hozták a papírformát. Azonban az apróságokra is sokat adó szemek ettől függetlenül is dúskálhattak a sok földi jóban. Anglia védekezésben 4-2-3-1-es felállásban játszott, Jude Bellingham rendszeresen zárt vissza Declan Rice mellé a védekező középpályás pozícióban, kellő biztonságot adva John Stonesnak és Harry Maguire-nek a védelem tengelyében. Bellingham szerepe, játéka és sokoldalúsága kulcsfontosságú volt az angol gépezetben.
A kezdeti megilletődöttség után az észek-amerikaik is magukra találtak. Támadásban ők is 4-3-3-ban játszottak, leginkább a Luke Shaw felfutásai okán mögötte maradt területekre fókuszálva. Védekezésben Christian Pulisic húzódott vissza a bal oldalra, 4-4-2-es biztonságra váltva a felállást. Azonban mindkét csapat játékából hiányzott a bátorság, a kockázatvállalás legapróbb szikrája és a hatékony támadósor. Angliáról sokat elmond, hogy Phil Foden pontosan annyi helyzetkialakítást könyvelhetett el a meccsen, mint a kezdőcsapatban helyet kapó Raheem Sterling, Harry Kane, Mason Mount trió összesen, a dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a Manchester City támadója – sokak bánatára – ezúttal nem kapott játéklehetőséget. Mindkét csapat egy alatt zárt a helyzetek minőségét szemléltetni próbáló mutató (xG) tekintetében, magyarul nem voltak olyan nagy helyzeteik, melyekből gólt lehetett volna szerezni.
Kiváló egyéni teljesítmények azért így is akadtak szép számmal: az amerikai középpálya erőn felül teljesített. Ha belegondolunk, hogy az ő életkoruk átlaga még mindig csak 22 év, akkor lehetünk csak igazán bizakodók és boldogok, hogy sokáig lehetünk még szemtanúi az ő kivételes képességeinek. Yunus Musah, a Valencia 19 éves játékosa az összes fejpárbaját megnyerte, az összes támadóharmadban adott passza jónak bizonyult, minden szerelési kísérlete sikeres volt és lövési hatékonyság terén is száz százalékot produkált. Tyler Adamset, a fáradhatatlan leedsi védekező középpályást egyszer sem sikerült kicselezni ezen a mérkőzésen, a támadóharmadban ő is hiba nélkül passzolt és négy párharcot is megnyert. A Juventus kedvence, Weston McKennie jobb oldali játéka pedig a legveszélyesebb volt az angol kapura nézve.
A másik oldalon sem kell messzire menni a jó teljesítményekért, melyekre az eredmény tükrében leginkább a hátsó alakzatban találhatunk. Bellingham mellett ki kell emelni az utóbbi időben rengeteg kritikát kapó Harry Maguire-t, aki 94 érintésével, a legtöbb tisztázásával (8), a legtöbb pontos hosszú labdájával, hat sikeres átadásával a támadóharmadban, öt megnyert párharcával és három sikeres fejpárbajával a mérkőzés egyik legjobbja volt. Számtalan kritika érte Gareth Southgate-et a szerepeltetése okán, azonban a Manchester United 29 éves védője az angol válogatott mindkét eddigi mérkőzésén csattanós választ adott a kétkedőknek.
Anglia háromszor találkozott eddig a világbajnokságok történetében az Egyesült Államok csapatával, de egyszer sem sikerült győznie, sőt, még gólt sem szerzett. Ugyanúgy, mint a gyatra játékot és silány támadófutballt bemutató Wales, mely kapusának, Wayne Hennessey-nek a 86. percben történt kiállítását követően két gólt is kapott Irán ellen. Kapituláltak a 98. és a 101. percben is, minimálisra redukálva a továbbjutási lehetőségeiket.
Az angol metodikát követve Hollandia is megpróbálta minimál dizájnba öltöztetni tegnapi teljesítményét. A mérkőzés kimenetelére rányomta bélyegét a korán, a hatodik percben szerzett Cody Gakpo-gól. A PSV játékosa a 16. gólját szerezte ebben a szezonban, mellette 18 gólpasszt is kiosztott már, nem véletlenül állnak sorban kegyeiért az angol topcsapatok. A mérkőzésen Frenkie de Jong egy rekordbeállítással büszkélkedhet, a szerb Nikola Milenkoviccsal karöltve az egy mérkőzésen belüli legtöbb szerelés (8) fűződik a nevéhez. A 2018-as oroszországi vébén a mexikói Héctor Herrera és Kieran Trippier is ennyi sikeres szereléssel végzett az élen ebben a kategóriában.
A kényelem és lustaság meghozta eredményét, Louis van Gaal együttese a szerencsével határos módon nem kapott csak ki az 1,7-es xG-re csak egy találatot szerző Ecuadortól. A dél-amerikai ország gólját ismét Enner Valencia szerezte, ő az első tengerentúli játékos, aki sorozatban hatszor tudott eredményes lenni világbajnokságon, csapata legutóbbi hat gólját szerezve. Hollandia maximálisan elégedett volt az egy ponttal is, hiszen a csoportküzdelmek utolsó játéknapján a világbajnokságok történetében leghamarabb búcsúzó házigazda, Katar ellen lép majd pályára.
Szépségtapasz lehet a világbajnokság szintjét gólyalábakon sem elérő katari válogatott számára, hogy megszerezték első világbajnoki góljukat, ami pont arra volt elég, hogy gratulálhattak a 21 helyzetkialakítást és három találatot jegyző szenegáli válogatottnak. A világbajnokság első kieső csapata: Katar válogatottja. Nekik már biztosan lefőtt a kávé.
Kiemelt fotó: Sporting News