Reggeli kávé Rudival – Marokkó rávilágított a tiki-taka hibáira

Reggeli kávé Rudival – Marokkó rávilágított a tiki-taka hibáira

2022. dec. 7.

Ötvenhat mérkőzést játszottak le, nyolc van még hátra a világbajnokságon, és befejeződtek a nyolcaddöntők, ebben a körben 1986 óta nem láthattunk ennyi gólt (28). Marokkó gondoskodott arról, hogy elmaradjon a papírforma és ne a várt hat európai és két dél-amerikai válogatott szálljon harcba a végső győzelemért. Az észak-afrikai ország csapata a negyedik fekete kontinensről érkező, amely eljut a negyeddöntőbe, 1990-ben Kamerun, 2002-ben Szenegál és 2010-ben Ghána is járt már ebben a magasságban, ami kivétel nélkül a végállomást is jelentette számukra. Walid Regragui az első afrikai edző, aki a legjobb nyolc közé vezette csapatát, de ehhez kellett az is, hogy Spanyolország folytassa a rossz szériáját.

Spanyolország már több tizenegyes-párbajt veszített el, mint bármely más induló nemzet a világbajnokságokon. A tegnapi volt az ötödik idegőrlő párbaj, amiben részt kellett venniük, és ezekből a kísérletekből négyszer vesztesen hagyták el a játékteret. Ráadásul a legutóbbi öt alkalommal, amikor nagy tornán szerepeltek a kieséses szakaszban, mindig hosszabbításra kényszerültek. A 2018-as oroszországi világbajnokságon a házigazdákkal találkoztak a legjobb 16 között, és az 1–1-es döntetlent követően – Koke és Iago Aspas hibája után – elbúcsúztak a további küzdelmektől. A tavalyi Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében 3–3-as döntetlen után verték meg Horvátországot a hosszabbításban – 5–3-ra. A negyeddöntő azonban újabb hosszabbítást, és az utóbbi évek egyetlen győztes tizenegyes-párbaját hozta. Bár Rodri és Sergio Busquets ekkor is hibázott, a svájci játékosok még rosszabb ítéletvégrehajtónak bizonyultak. Így Luis Enrique csapata jutott az elődöntőbe, ahol a későbbi győztes Olaszország ellen is 1–1 lett a rendes játékidő és a hosszabbítás végeredménye is. Dani Olmo és Álvaro Morata hibája ekkor már az arany-, illetve ezüstérem elvesztésébe került. Tegnap este újabb feszült pillanatokat kellett volna átélni a csapatoknak, ha spanyol oldalról Sergio Busquets, Carlos Soler és Pablo Sarabia nem hibázza el a tizenegyesét, ezzel illedelmesen kinyitva a kaput a negyeddöntőbe sétáló marokkóiak előtt.


A legutóbbi négy, szétlövésben eldőlt párharcuk során 17-szer próbálkozhattak a spanyolok, de csak nyolc gól született belőle, ez 47%-os sikerességi mutató, ami – talán mondani sem kell – borzalmasan rossz! Tegnap írtam arról, hogy mennyit fejlődött az elmúlt években a tizenegyesrúgások technikája, pszichológiája, az alkalmazott tudományok elfogadása, integrálása és az adatok felhasználása. A különböző platformokon napvilágot látott információk szerint Luis Enrique nem fordított különösebb gondot a büntetőrúgások gyakorlására, a játékosok minden oldalról történő felkészítésére, csupán jó tanácsként kérte, hogy rúgjanak fejenként ezer tizenegyest, hogy automatizálódjon a mozdulat és a végrehajtás.


A spanyol szövetségi kapitány nem számolt azzal, hogy ismételten a tizenegyesekig juthat csapata, mint ahogy arra sem fordított különösebb energiát, hogy támadásban miképpen fogják megbontani a rendkívül fegyelmezett marokkói védekezést. Spanyolország az első félidőben hiába passzolt 389-et, annak a túlnyomó többsége a pálya középső harmadában zajlott. A támadóharmadban már csak 51 passzra futotta, egy kísérlet és 0,09-es xG-mutató mellett, vagyis nem tudtak helyzetet kialakítani Gaviék.





1966 óta, amióta mérik a válogatottak teljesítményét, még sohasem fordult elő, hogy Spanyolország ilyen kevés helyzetig, egy kísérletig jusson, és ne találja el a kaput egyszer sem az első félidőben. A helyzet azonban a második játékrészben sem változott, ott is csak egyszer kellett Bonónak, a marokkóiak kapusénak játékba avatkozni.


Ez pedig abszolút a tökéletesen védekező afrikai csapat érdeme. Már a Horvátország és Belgium elleni kapott gól nélkül lehozott csoportmérkőzéseken érezni lehetett, hogy nem lesz egyszerű senkinek sem megbontani a védekezésüket, pláne gólt szereznie ellenük. Három európai top csapat ellen hoztak le 270 percet és a hosszabbításokat kapott gól nélkül, amihez hihetetlen összhang, fegyelem, koncentráció és hiba nélküli játék szükséges. A tegnapi marokkói kezdő tizenegyből kilenc játékos is top bajnokságokban szerepel, így nem meglepő a jó, nyomás alatt is magabiztos teljesítmény.


Spanyolország úgy búcsúzik a tornától, hogy átlagban több, mint 76%-ban birtokolta a labdát, 13 helyzetet alakított ki, amiből 4,25 kaput is talált. Ezeknek a számoknak a szépséghibája az, hogy a Costa Rica elleni nyitómérkőzés sokat torzít az összképen: ha nem vesszük a 7–0-s végeredménnyel zárult gólparádét, akkor mérkőzésenként közel hármas az átlaga a kaput eltaláló lövéseknek, ez pedig ilyen labdabirtoklás és ilyen volumenű keret mellett nagyon kevés. A tavalyi Európa-bajnokságon ez a csapat nem csak dominált és eldugta a labdát, hanem támadásokban is sokkal kreatívabb volt: átlagban 18 helyzetkialakítással és 7,16-os kaput eltaláló lövéssel zárták a tornát.


A gól nélküli délutánt követően mindenki kíváncsian várta az esti mérkőzést. Egyrészről sokakat érdekelt, hogy valóban ki meri-e hagyni Fernando Santos Cristiano Ronaldót a kezdőcsapatból, másrészről ebben a párosításban látták a legkiélezettebb küzdelmet a továbbjutást illetően. Nem lett az. A Ronaldo helyére csatasorba állított Goncalo Ramos mesterhármast ért el, de a többiek sem elégedtek meg egy soványka győzelemmel. Portugália 2,1-es xG-re szerzett hat találatot, melyek közül bármelyik bekerülhetne a nyolcaddöntők legszebb találatai közé. Pepe 39 évével és 283 napjával a legidősebb gólszerzője lett a világbajnokságok kieséses szakaszának, ezzel már neki is több találata van a csoportmérkőzéseket követő periódusban, mint Ronaldónak. A 6–1-es végeredmény eltúlozza a két csapat közötti különbséget, de a tegnap esti svájci játék, a hibáik és a portugál helyzetek alapján ilyen arányban is reális eredmény született.





Az elődöntőbe jutásért Hollandia Argentínával, Horvátország Brazíliával, Anglia Franciaországgal és Marokkó Portugáliával találkozik. Ahogy ezt már megszokhattuk, az újabb kör végén is összeszedtem a „legeket” és összeállítottam a nyolcaddöntő álomcsapatát.


Jó böngészést és jó kávézást mindenkinek!



A nyolcaddöntők álomcsapata:

Bono (Marokkó) – Asraf Hakimi (Marokkó), Pepe (Portugália), Thiago Silva (Brazília), Raphael Guerreiro (Portugália) – Denzel Dumfries (Hollandia), Szofjan Amrabat (Marokkó), Jude Bellingham (Anglia) – Phil Foden (Anglia), Goncalo Ramos (Portugália), Kylian Mbappé (Franciaország)




A góllövőlista állása: Mbappé 5 gól, Morata, Enner Valencia, Richarlison, Olivier Giroud, Lionel Messi, Bukayo Saka, Goncalo Ramos 3-3 gól

A legtöbb gólpassz: Harry Kane és Bruno Fernandes 3-3

A legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés: Jordan Pickford 3x

A legmagasabb npxG (11-esekkel nélküli xG): Mbappé 2,7, Giroud 2,4

A legtöbb lövés: Mbappé 21, Messi 17

A legtöbb kaput eltaláló lövés: Mbappé 10, Messi 8

A legtöbb kulcspassz: Griezmann 14, Messi 13

A legtöbb szerelés: Hakimi 17, Konaté 13, Mazraoui 13

A legtöbb tisztázás: Saiss, Koulibaly 30-30

A legtöbb érintés: Rodri 709, Pedri 462

A legtöbb győztes fejpárbaj: Cho Gue-sung 21, Otamendi 16, Rodri 16, Lewandowski 16



Kiemelt kép: Kirill Kudryavtsev/AFP via Getty Images

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.