Reggeli kávé Rudival – Mbappé bejelentkezett az összes egyéni díjért

Nagy örömmel fogadta mindenki a legjobb 16 mezőnyének kialakulását, hiszen a nyolc európai és két dél-amerikai futballnemzet képviselőin túl számos új képviselő is felkerülhetett a tablóra. Azonban a tablófotózáshoz nem szokott újakból sokat kivehetett az odáig vezető út, hiszen máris elvesztettünk egy afrikai, egy ausztrál és az egyetlen észak-amerikai csapatot. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nagycsapatok megérkeztek a tornára. Szombaton Hollandia és Argentína mutatta meg, hogy már nem a csoportmérkőzések között bóklászunk, vasárnap pedig Franciaország és Anglia intette nyugalomra a kétkedőket, több mint magabiztosan jutottak a negyeddöntőbe.

Didier Deschamps a gálakezdőjét, legerősebb csapatát küldte a pályára Lengyelország ellen, pedig akik látták eddig Robert Lewandowskiék teljesítményét, azok közül senki sem gondolta, hogy létezik olyan felállás a francia oldalon, amely ne képviselne osztálykülönbséget ellenfelükkel szemben. A kezdő sípszó elhangzásakor az már biztos volt, hogy Hugo Lloris utoléri a francia örökranglistán Liliam Thuramot, hiszen 142. alkalommal viselhette hazája válogatottjának a mezét. A visszaálló lengyel védelmet először csak távoli kísérletekkel átlőni próbáló gall támadósor a tesztelgetések után a tettek mezejére lépett. A lengyel 4-1-4-1-es felállás jól mutatta, hogy Czeslav Michniewicz igyekezett megerősíteni a széleket, erősebb falat próbált leginkább a baloldali duó, Theo Hernandez és Kylian Mbappé elé emelni. Az elgondolás jó volt, a megvalósítás, minőség hiányában már kevésbé. A sokszor átpasszolt Jakub Kaminski mögött Kylian Mbappé számos alkalommal kerülhetett egy az egy elleni szituációba Matty Cash ellen, az Angliában nevelkedett jobbhátvédnek pedig esélye sem volt a világ egyik leggyorsabb játékosa ellen. A Paris Saint-Germain sztárjának próbálkozását még védeni tudta Wojciech Szczesny, azonban az előkészítése után Olivier Giroud által leadott löket már a kapujában kötött ki. Az AC Milan kiválósága ezzel a góllal egyedüliként ülhetett fel a francia gólgyárosok trónjára, 117. meccsén az 52. találatát szerezte, ezzel udvarias távozásra szólította fel a trónon helyet foglaló Thierry Henryt.

Giroud a pályán töltött 76 perce alatt rendkívül hatékonynak bizonyult, hiszen mindössze 19-szer ért a labdába, két próbálkozásából egy találta el a kaput, abból gól is született. Lehetőségeinek minőségét a 0,48-as xG-mutató szemlélteti, mégis a második francia gól előtti labdaátvétele, helyzetfelismerése, passza, majd az egész védelem keresztbe mozgással való elvitele emelte ismét az átlag fölé tegnapi teljesítményét, és mutatta meg összhangját az Ousmane Dembélével és Mbappéval alkotott csatártriónak. A csodálatos kontra forgatókönyve ezúttal Dembélére osztotta a gólpasszt adó szerepét, Mbappé pedig asszisztja után főszerepet kapott, óriási gólt lőtt a rövid felső sarokba.

Mindkét oldalon elkezdtek érkezni a cserék, de a padon is Franciaország konyhája válogathatott a minőségi alapanyagokból. A játékkép így nem változott, a posztok igen, hiszen Giroud lecserélése után Mbappé került a kilences pozícióba és az örömfutballt bemutató párizsi csatár megszerezte második találatát is, ami ismételten szépségdíjasra sikeredett. Góljaival nemcsak a góllövőlista élére táncolt, hanem ő lett az első francia labdarúgó, aki két világbajnokságon is négy gól fölé jutott, ráadásul Pelé óta a legfiatalabb is, aki a kiesés szakaszban ötször is eredményes tudott lenni. Világbajnoki gólok tekintetében utolérte Cristiano Ronaldót (nyolc) is, Lionel Messi egy egységnyire van még tőle.

Mbappé ezen a találkozón is tündökölt: a legtöbb csel, a legtöbb lövés és kaput eltaláló kísérlet, a legtöbb ellenfél tizenhatosán belüli passz is a nevéhez fűződik, ráadásul két góljával és gólpasszával immár a világbajnokság kanadai táblázatán is átvette a vezetést. Nem véletlen, hogy sokan már most arról beszélnek, hogy Paolo Rossi (1982) és Salvatore Schillaci (1990) után ő lehet a harmadik labdarúgó, aki a vb-gólkirályi címét (Golden Boot) és a legjobb játékosának járó díját (Golden Ball) is hazaviheti.

Hogy a négy meccse alatt 1,7-es átlagú kaput eltaláló kísérlettel búcsúzó Lengyelország számára mégis legyen egy kis szuvenír Katarból, arról a VAR és a venezuelai játékvezető gondokoskodott: a 97. percben egy jogosan visszanézett és megítélt büntetőt követően Lewandowski toporgása, kecskeugrása, majd rontása után ismét visszafújták a tizenegyest, mert több francia védő is már méterekkel a tizenhatoson belül tartózkodott a rúgás pillanatában, ráadásul a hosszú nekifutás és szökkenések által megnyúlt végrehajtás alatt Hugo Lloris is ellépett a gólvonalról. Az először a sorstól kosarat kapó Lewandowski ragadta magához a második lehetőséget is: a műsorszám és az ugrabugra ugyanaz maradt, a befejezés viszont sokkal pontosabbra sikeredett, így Lewandowski 78 góljával felkerült arra a tízes listára, ahol Puskás Ferenc (84) az ötödik helyen, Lionel Messi (94) a harmadik pozícióban, míg Cristiano Ronaldo (118) a képzeletbeli dobogó felső fokán áll.

Az Anglia–Szenegál találkozó több izgalmat ígért, kevesebbet hozott. A csoportmérkőzések alatt még minimálisan kísérletezni tudó angol szövetségi kapitány, Gareth Southgate ezúttal a legerősebb csapatát állította hadrendbe. Az első vb-mérkőzésükhöz képest annyi változást eredményeztek a csoportküzdelmek alatt látottak, hogy a jobbhátvéd Kyle Walker, miután sérülése után utolérte magát, visszakerülhetett a csapatba, Mason Mount komplexitását Jordan Henderson rutinja és egy egységgel nagyobb biztonsága váltotta, valamint Phil Foden kezdhetett a szélén Raheem Sterling helyett, aki családi problémák okán volt kénytelen kihagyni a találkozót. A sérültek és a keret mélysége nem adott ennyi mozgásteret Aliou Cissének, ő főzött abból, ami a spájzban maradt.

Kevés kísérletet láthattunk az első félidőben, de ez nem áll messze a Southgate jegyzetfüzetében felrajzoltaktól, hiszen a tavalyi Európa-bajnokságon is csak kilenc helyzetet dolgoztak ki átlagban, pedig kétszer túlórázniuk is kellett. Az angol stratéga azonban abban biztos lehetett, hogy olyan minőséget képviselnek játékosai, hogy a fáradó ellenfelek hibáit mértani pontossággal és hatékonysággal váltják rendszeresen gólokra. Ezúttal sem volt ez másképp.

A 32. percben még a szenegáli csapat egyetlen kaput eltaláló lövését, Boulaye Dia ballábas kísérletét kellett hárítania Jordan Pickfordnak, hét perccel később viszont a nagy ijedtségre góllal reagáltak a háromoroszlánosok. Ahogy azt már annyiszor megszokhattuk, Harry Kane mozgatta ki a helyéről Kalidou Koulibalyt a félpályánál, a lipcsei Abdou Diallo csak egy másodpercre mélázott el és a Foden csodálatos pörgetéséből továbbkerülő labda, Kane által máris az üres területet befutó Jude Bellingham előtt termett. A dortmundi egy szép keresztpasszal hozta helyzetbe Jordan Hendersont, aki ballal passzolt a kapuba. Mindenki tudja, sejti, hogy mi fog következni, mégis a pillanatnyi figyelmetlenséget és az első hibát azonnal bünteti a jól működő gépezet.

Már többen a hideg frissítőkről, gyors masszázsról álmodoztak, amikor az első félidő hosszabbításának harmadik percében egy újabb másodpercnyi kihagyást szankcionált az angol kontra. Ezúttal is Bellingham szerzett labdát a saját térfelének közepén, iramot váltott, egy csellel emberfölényt alakított ki, majd Fodenhez érkező passzának már megvolt a körzővel berajzolt útja Kane-hez, aki átengedte a jobblábára a labdát, majd nagy erővel bombázott a hosszú sarokba. Ezzel a találattal a Tottenham Hotspur gólvágója 11 gólnál jár a világ- és Európa-bajnokságokon, így ő a legeredményesebb angol ebben a tekintetben, letaszítva Gary Linekert a góllövőlista első helyéről. Az első félidőről azért sokat elmond, hogy Fodennek annyi helyzetkialakítása volt, mint az egész szenegáli válogatottnak és az összes többi angol játékosnak együttvéve (kettő-kettő).

Henderson kezdőcsapatba állításán páran meglepődhettek, de csak a találkozót megelőzően. A liverpooli csapatkapitány 82 percet töltött a pályán, az összes párharcát megnyerte, hosszú indításai közül mind pontosnak bizonyult és lövési hatékonysága mellett is 100% szerepelt. Találatával ő lett a második legidősebb játékos Tom Finney (1958) után, aki világbajnokságon gólt szerzett az angol válogatottban. Foden is remekült teljesített, cselei 100%-ban sikerültek, három beadása mellett három helyzetkialakítása és három megnyert párharca is volt, valamint két gólpasszt is kiosztott. A másodikat, a mérkőzés teljes lezárásaként az 57. percben annak a Bukayo Sakának, aki az első angol válogatott Arsenal-játékos lett, aki gólt tudott szerezni világbajnokságon a kieséses szakaszban. A torna előtt mindössze három gólt szereztek világbajnokságokon a londoni klub angol játékosai, most Saka egymaga három gólnál jár már. Tegnapi helyzetfelismerése, finom, lágy mozdulata, emelése sokak okoseszközein fog még pörögni a tornát követően is.

Szenegál két európai csapattal találkozott a tornán, mindkettő ellen vereséget szenvedett, gólt sem szerezve. Holnap Marokkó mentheti még meg Afrika becsületét, de Spanyolország ellen nem neki áll a zászló. Amennyiben hétfőn is a papírforma érvényesül és az ázsiai páros, Japán és a Koreai Köztársaság nem húz elő valami váratlant a cilinderből, akkor a negyeddöntőben helyreáll a rend és hat európai válogatott mellett a két dél-amerikai sztárcsapat indulhat majd versenybe a végső győzelemért. Franciaország Angliával találkozik a negyeddöntőben, mindkét válogatott első igazi erőfelmérője lesz ez a találkozó. Addig is kérjünk egy kávét és pihenjünk rá a Japán–Horvátország, valamint az esti Brazília–Koreai Köztársaság találkozókra.

Kiemelt kép: Baptiste Fernandez/Icon Sport via Getty Images