Régi dicsőségtől a kaotikus jelenig – az Oldham mélyrepülése

Az Oldham Atletic együttesét John Garland és fia, Fred 1895-ben még Pine Villa FC néven alapította meg. A mostani nevét három évvel később vette fel a klub, hogy aztán 1899-ben a Manchester Alliance League küzdelmeiben az első hivatalos mérkőzésüket is lejátszották. A történetük során háromszor szerepeltek az FA-kupa elődöntőjében (1913, 1990 és 1994), egyszer jártak a Ligakupa fináléjában (1990), és összesen 12 évet töltöttek el a legmagasabb szinten. Az első korszak még 1910-től tartott 1923-ig – amit az első világháború két részletre szakított –, majd 1991-től három szezonon át, ami magába foglalja a Premier League megalapítását is.

Az első PL-idényben csak jobb gólkülönbséggel maradtak bent, de másodjára már nem volt menekvés számukra. Innentől aztán folyamatosan lefelé tartó irányt vett a klub. Három évvel az élvonalból való kiesést követően a másodosztálytól is búcsúztak. A Div 2, majd a 2004-s átnevezése után a League One lett az a szint, ahol stabilan meg tudtak ragadni. Ugyan csak kétszer értek oda a rájátszás mezőnyébe (2003 és 2007), de egészen addig nem kerültek nagyobb bajba, míg nem érte utol őket is a tulajdonosváltás és az ezzel járó rossz döntések sora.

Simon Corney 2004-ben Danny Gazallal és Simon Blitzzel együtt vásárolta meg a klubot, megmentve azt az esetleges felszámolástól. Gazal és Blitz 2010-ben távozott, Corney pedig többségi részvényes maradt. Az ő kezében volt a klub 97 %-a, amit 2018 januárjában adott el a marokkói játékosügynöknek, Abdallah Lemsagamnak. Corney úgy vélte, hogy Lemsagam személyében megtalálta a megfelelő embert, aki előreviheti a klubot, mert rendelkezik ehhez szükséges az erőforrásokkal, készségekkel és kapcsolatokkal. Akkor azt hihették a szurkolók, hogy jó kezekbe került a csapatuk, mert hangzatos és bizalomgerjesztő ígéretekből nem volt hiány. A csapat ekkor a League One 22. helyén tanyázott, két pontos lemaradásban a vonal felett álló riválistól.

„Az azonnali prioritás az, hogy lépésről lépésre haladjunk a bajnokságban. A hangsúly a fokozatosságon van. Nem akarom megígérni, hogy azonnal meg tudom csinálni a dolgokat, mert erre nincs garancia.”

Abdallah Lemsagam, aki mélyebbre repítette a klubot, mint ahol valaha is járt (Forrás: Oldham Athletic)

A lépésről lépésre haladásból azonban csaknem egy helyben toporgás lett, ezzel pedig a szezon végén a kiesőzónában végeztek a „baglyok”, és búcsúztak a harmadosztálytól. Az tudvalevő volt, hogy a klubnak vannak bizonyos mértékű tartozásai, de sokáig ezekről az a hír terjengett, hogy az új tulajdonos egyből rendezte ezeket. Aztán a valóság szembejött mindenkivel, amikor az adóhatóság (HM Revenue and Customs) felszámolási kérelmet nyújtott be az EFL felé az Oldham be nem fizetett adósságai miatt. Ez utólag magyarázat volt arra, hogy miért jöttek a megszorítások a vezetőség részéről. Ugyanis a League Two-ban sem a feljutásért kellett küzdeniük, mert a pénz nem igazán vetette fel őket. Abdallah Lemsagam és a sportigazgatónak kinevezett testvére, Mo egyáltalán nem foglalkozott a tartozások kifizetésével, és szinte semmilyen tőkét nem fektettek be a klubba.

2019 nyarán egymillió fontért értékesítették a középhátvéd George Edmundson játékjogát, ekkor már a bérkeret csökkentése volt a cél, azt az elvet követve, hogy a negyedik vonalban mégsem lehet akkora fizetésekkel fenntartani a klubot, mint egy osztállyal feljebb. A fokozatosan átalakuló játékosállományban a nagyobb fizetésű focistákat alacsonyabb bérigényű labdarúgókra cserélték, de ezzel együtt a minőség is csökkent, amit a szezon végén a tabellán elfoglalt pozíció is visszaadott. Míg a 2018-19-es idényben még a 14. helyen zártak, jött a koronavírus miatt megszakított szezonban egy 19., majd egy 18. hely, idén pedig a kiesés.

Az elmúlt húsz év helyezései (Forrás: Transfermarkt)

Az alacsonyabb osztályú bajnokságokban minden klubot nagyon keményen érintett a meccsnapi bevételek hiánya, illetve a tévés pénzek nem teljes összegű kifizetése – amiért nem lett befejezve a szezon –, de az Oldhamnél ez csak olaj volt a már amúgy is kiterjedt tűzre. Az adósságok folyamatosan nőttek, aminek okán már nem volt lehetőség tovább húzni az időt. A 2020 márciusában az adóhatóság által benyújtott felszámolási kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította, miután Lemsagam igazolni tudta, hogy befizetett egy kisebb összeget, amit a nehéz körülményekre hivatkozva egyfajta első részletként reprezentált. Az EFL kilátásba helyezett átigazolási embargóját ekkor elvetette a liga, amit korábban a magas tartozások okán akart kiróni a klubra.

Eközben a szurkolók már nem csak az interneten zúgolódtak, hanem az első jelentősebb személyes tiltakozást is megszervezték. A Push the Boundary nevű csoport vezetésével a szurkolók a Leyton Orient elleni összecsapás kezdése a stadion előtti utcákon meneteltek, azt állítva, hogy a klub lejtmenetbe került Lemsagam megérkezése óta. A tiltakozást követően a marokkói tulajdonos beleegyezett, hogy találkozik az elégedetlenkedőkkel, hogy megvitassák az aggályaikat. Azonban erre sosem került sor, mert csak a testvére, Mo jelent meg az ankéton.

A pocsék szereplés és a folyamatosan cserélődő szakmai stáb csak újabb és újabb anyagi gondokat vetett fel – a kirúgott edzők bérét egy összegben kellett kifizetni a szerződés végéig –, ami egyre mélyebbre húzta a klubot. A fokozatosan nagyobb számban visszatérő nézők enyhítették a mínuszokat, de az ekkor már állandó negatív hangulat, ami uralkodott a Boundary Parkban, semmiképp sem vitte jó irányba a dolgokat.

Az első tiltakozó transzparensek a lelátókon (Forrás The Daily Mail)

Ekkortájt tért vissza a klubhoz a szurkolók körében rendkívül közkedvelt John Sheridan a kispadra, akinek ez már az ötödik időszaka a „baglyoknál”. A kezdeti lendület, amit hozott, reményt adott, de aztán vele sem sikerült megvalósítani a bennmaradást. Ikonikus pillanat volt a sorsdöntő, Salford City elleni összecsapás, mikor a 80. percben 2–1-es vendégvezetésnél a tömeg elfoglalta a pályát. Az edző próbált hatni a szurkolókra, többen beszélgettek is vele, videók is kerültek ki arról, ahogy azt ecseteli, hogy ez nem jó módja a klub megmentésének. A pályára betóduló szurkolók, akik közül néhányan a középső körben ültek, egy transzparenst tartottak a kezükben, amelyen a tulajdonosnak, Abdallah Lemsagamnak küldött üzenet volt: „tűnj el a klubunkból!”

A félbeszakadt mérkőzést végül még aznap befejezték az EFL döntése alapján. A bérletes szurkolók nem hagyták el a stadion egyik belső részét, így a vezetőség parancsára a biztonsági szolgálat emberei „bedeszkázták” az ablakot azon a szobán, amelyen láthatták volna a mérkőzés folytatását a szurkolók. Az eredmény a folytatásban nem változott, az Oldham kikapott és kiesett a negyedik vonalból. Ők lettek az első olyan klub, amely egykori PL-szereplőként kicsúszott az EFL-ből.

A Salford City elleni mérkőzésen a szurkolók ellepték a pályát (Forrás: The Oldham Times)

Ezzel egyidejűleg az Oldham Times lehozta, hogy a korábbi tulajdonos, Simon Blitz fontolóra vette a klub adósságainak befizetését. A Brass Bank társtulajdonosa, aki pontosan látja a klub pénzügyeinek egy részét, hiszen a Boundary Park az ő tulajdonukban van és tőlük bérli a csapat. Csak a használati jog kapcsán van négyszázezer font elmaradásuk, s ezen felül az EFL adatai alapján mintegy négymillió font az össztartozása az egyesületnek. E miatt a klubbal szemben csődeljárást indíthatnak, illetve könnyen lehet, hogy az ötödosztályt mínusz pontokkal kezdi meg az Athletic. Ez annak fényében igazán szomorú, hogy az előző idényt 108 ezer fontos pozitív mérleggel zárták, tehát a klub működőképes lenne, csak épp a tulajdonos nem akarja visszafizetni a klub adósságait.

Lemsagamék már közleményt adtak ki arról, hogyan tervezik a klub jövőjét. Ebben Sheridan vezetőedző szerződésének meghosszabbítása, illetve a mostani költségvetés fenntartása a cél, ezt a kiesést követően az EFL által biztosított „Parachute and Solidarity payments” által tudnák biztosítani. Természetesen a reakciók ettől függetlenül nem változnak a szurkolók részéről, akik egyáltalán nem hisznek a marokkói tulajdonosnak már. Szeretnék a maguk 3%-os részesedésén keresztül visszaszerezni a klubot, akár a bíróságon keresztül is, mert ők – Simon Blitz segítségével – készek különböző módokon visszafizetni a tartozásokat, hogy a klub ne szűnjön meg, mert a város és az ottani élet egyik sarokköve a csapat, és az ő érdekük egyértelműen az, hogy továbbra is fennmaradjon.

Borítókép: Getty Images