Remko Pasveer jó bor módjára öregszik

Remko Pasveer 1983. november 8-án született Enschede városában, Eddie Pasveer fia, aki maga is kapus volt, méghozzá egy örök második számú, akinek az áttörés soha nem jött össze. Kapusedzőként évekig tudta a fia pályafutását segíteni, a kis Remko először az SC Enschede, majd az FC Twente együttesében játszott az ő kezei alatt. A fiú a „vörösöknél” kapta meg az első profi szerződését, de 2003 és 2006 között többnyire csak tartalék volt Cees Paauwe és Sander Boschker mögött. Három idény alatt 14 bajnoki mérkőzés jutott neki, amivel cseppet sem volt elégedett, így a távozás mellett döntött, még úgy is, hogy ezzel apja segítő szolgálatait is el kellett hagynia.

2006 nyarán a Heracles Almelo ajánlatát fogadta el, ahol a bennmaradás után kérdéses volt Martin Pieckenhagen maradása, ám a német végül nem tért haza, így Pasveer ismét a második számú szerepet kapta meg. Itt még annyi babér sem termett neki, mint szülővárosában, mert két év alatt egyszer sem lépett pályára. A posztrivális kora miatt a klub nem akarta elengedni, de ő a játékpercek hiányában mindenképp távozni akart, így a kölcsönadás lett a megoldás. Két év padkoptatás után Pasveert kölcsönadták két idényre a másodosztályban szereplő Go Ahead Eagles együttesének. A nehéz kezdés után a közönség egyik kedvence lett Deventerben, mert az addig a középszerűségből kitörni képtelen együttes reményt keltő kapust talált magának. 84 mérkőzésből 32 találkozón nem kapott gólt, ráadásul a második szezonjában a gárda a play-offba is bejutott, és bár ott elbukott, ez volt az első alkalom az 1996-os kiesés óta, hogy megvolt az esélyük az élvonalba jutásra.

A 2010-2011-es szezonra visszatért a Heracleshez és ezúttal már első számú kapusként tekintettek rá. Peter Bosz az akkor már 27 éves kapussal tervezte a csapat középmezőnybeli helyezését stabilizálni, ami az első idényben még össze is jött neki, de aztán szépen hátrébb csúsztak és a következő két kiírásban már a kiesés ellen menekültek. Pasveer egy megbízható élvonalbeli kapuvédővé nőtte ki magát, akit csapatkapitánynak is megválasztottak Bosz utolsó évében. A 2013-14-es idény végén aztán ő is távozott, méghozzá úgy, hogy négy év alatt mindössze két bajnokiról hiányzott. Nem hosszabbított, méghozzá azért nem, mert a PSV nagyon aktívan érdeklődött iránta, ahol Jeroen Zoet nem volt igazán meggyőző a visszatérése utáni első idényben.

„Úgy gondolom, hogy a PSV egy olyan klub, amely minden területen megfelel nekem. A pozitív érzéseim csak tovább erősödtek a Marcel Brandsszal és a kapusedzővel, Ruud Hesppel folytatott beszélgetések után. Biztos voltam abban, hogy jó esélyem lesz a kezdő helyért vívott csatában. Mindent megteszek, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. A PSV egy top klub, amely mindig trófeákért versenyez. Mindig nyerni kell, és kapusként is hozzá kell tudnod tenni a győzelemhez.”

Pasveer három évre írt alá Eindhovenbe, de végül nem tudta kivívni az első számú kapus pozíciót, mindössze 18 mérkőzésen kapott lehetőséget, illetve 14 meccsen a második csapatban is védhetett. Ez a kaland tehát minden szempontból katasztrofálisan sikeredett számára, hiába volt meg a nemzetközi bemutatkozása az Európa-ligában, majd a Bajnokok Ligájában is. Utóbbira van miért emlékeznie.

2017 nyarán elfogadta a Vitesse kínálta lehetőséget, ahol az ifjú Jeroen Houwennel versenyzett a kezdőcsapatbeli pozícióért. Rögtön az augusztus eleji Szuperkupa-döntőn ő kezdett, amit a Feyenoord ellen elbuktak és itt egy kicsit meg is ingott a bizalom az irányába, mert nagy hibát követette el. Aztán viszont a posztriválisa is gyengélkedett, így visszakerült a kapuba, majd a következő szezonban fordított módon alakultak a dolgok, csak akkor már a veterán Eduardo szorította ki.

2019-től aztán egyértelműen kivívta magának a kezdőcsapatbeli szereplés jogát, sőt a szezon végére csapatkapitány is lett, valamint megválasztották az idény legjobbjának. A 2020-2021-es szezonban a Vitesse bejutott a KNVB Kupa döntőjébe, de ott 2–1-re kikapott az Ajaxtól, majd a mérkőzés után bejelentette a társaknak, hogy négy szezon után távozik a Vitesse-től.

37 évesen még egy utolsó kalandot bevállalt, mondván az amszterdami kispadon esélye lesz még egy-egy sikert elérni, ha nem is túl sok pályán töltött idővel. Azonban az élet másképp alakult, mert André Onana eltiltása, valamint Maarten Stekelenburg sérülése miatt gyorsan be kellett ugrania a megmentő szerepbe. Már az is jelzésértékű volt felé, hogy megkapta korábban a Szuperkupa-döntőt, ám ezt most is elveszítette a csapata. Aztán szeptember közepén hirtelen első számú kapussá lépett elő. A százszázalékosan megvívott BL-csoportkör során öt alkalommal is ő védett, közte a Dortmund elleni 4–0-s meccsen, amikor Pasveer rekordot döntött, mert a Bajnokok Ligájában még soha egyetlen kapusnak nem sikerült Erling Haaland három lövését is védenie egy mérkőzés alatt.

„Remek hangulatot teremtettek a szurkolók. Négy gólt lőttünk és egyet sem engedtünk az ellenfélnek. Nem hiszem, hogy kívánhatna többet bárki is a helyzetemben. Ez volt pályafutásom egyik legjobb meccse.”

Pasveernek egy kisebb sérülés miatt a 2021-22-es szezonban 28 találkozó jutott, ebből 20 alkalommal nem kapott gólt, ami igencsak imponáló mutató volt. A most zajló idényben meg sem kérdőjelezték, hogy ki legyen a kezdő az amszterdami kapuban és bár az ifjú Jay Gorter védett az ismét elveszített Szuperkupa-fináléban, de a bajnokikon és a BL-ben Pasveer kezd, és eddig hét meccsen ötször maradt érintetlen a kapuja. A holland sajtó pedzegette is az utóbbi hetekben, hogy ott lenne a helye a válogatottban, sőt azt is, hogy neki kellene kezdenie a világbajnokság előtti Nemzetek Ligája meccseken, illetve akár a tornán is, de egyelőre csak az biztos, hogy megkapta a meghívót a nemzeti együttesbe Louis van Gaaltól.

„Titokban egy kicsit azért bíztam abban, hogy kapok meghívót a nemzeti csapatba. Ugyanakkor tökéletesen tisztában vagyok azzal is, hogy nem én vagyok a jövő. Keményen dolgoztam az elmúlt időszakban, és úgy vélem, nem érdemtelenül kerültem be a keretbe. Olyan vagyok, mint a jó bor...”

Kiemelt kép: Michael Bulder/NESImages/DeFodi Images via Getty Images