Retro elemzés: Így alakult Klopp és Guardiola első találkozása

Merülés rovatunkban ezúttal vendégposztot köszönthetünk: Szabó Péter 'Peet' elemzi a történelem első Klopp-Guardiola csatáját. Mágnestáblán a 2013-as német Szuperkupa!

Jürgen Klopp és Pep Guardiola párharca ugyan az elmúlt években a Premier League-ben élesedett ki igazán, de a Borussia Dortmund és a Bayern München kispadjain ülve napjaink két talán legkiválóbb edzője már Németországban is több emlékezetes összecsapás során mérte össze tudását. Ebben az elemzésben kettejük első találkozását, a 2013-as Német Szuperkupa-döntőt vizsgáljuk meg közelebbről.

Pep Guardiola egy év tanulás és feltöltődés után ült le a Bayern München kispadjára, ahol nem kisebb feladatot kapott, mind szinten tartani, sőt, akár még magasabbra emelni a Jupp Heynckessel éppen triplázó csapatot. A bajorok éppen a Klopp által vezetett Dortmundot gyűrték le a Bajnokok Ligája fináléjában, így alig két hónappal a májusi mérkőzést követően Guardiolának éppen a revansra éhes sárga-feketék ellen kellett bemutatkoznia új csapatánál.

A meccset a Dortmund várhatta jobb állapotban, hiszen a BL-döntőn pályán lévő kezdőből csak Lukasz Piszczek nem lehetett ott a csapatban, a másik oldalon viszont csak Lahm, Boateng, Alaba, Müller, Mandzukic és a Wembley-ben győztes gólt szerző Arjen Robben kezdhetett.



Guardiola természetesen nagy tervekkel és számos elképzeléssel érkezett Münchenbe, az egyik ezek közül a Barcelonában Messi által kiválóan megvalósított hamis kilences koncepciójának továbbvitele volt. A katalan szakember a felkészülés során legtöbbször Franck Ribéryt próbálgatta ebben a pozícióban, de mint utólag kiderült, ez a terv csak elméletben működött. Mindenesetre Guardiola a szezon első meccsén még kitartott amellett, hogy egy a center pozíciójából visszalépő játékossal képzeli el a csapatát, de Ribéry hiányában Xherdan Shaqiri töltött be ezt a szerepkört, míg Mario Mandzukic a 4-3-3-as játékrendszer bal oldaláról indulva kezdte meg a mérkőzést.



A Dortmund 4-2-3-1-es felállásban kezdte, de mivel Klopp csapata Starke egymás után elkövetett két hatalmas hibájának köszönhetően Reus góljával már rögtön a meccs elején vezetést szerzett, ezért a sárga-feketék szinte az egész mérkőzést 4-4-2-es közepesen magas blokkban töltötte, hogy labdaszerzést követően ebből indulva tudják támadni a Bayern kapuját.

A Bayern München papíron ugyan 3 a 2 elleni létszámfölényben futballozott a középpályán, ami Shaqiri visszalépéseivel együtt akár tovább is növekedhetett volna, de a Dortmund nagyon szűkre meghúzott középpályás sorral szinte teljesen semlegesíteni tudta az ellenfél fölényét.

A védekezésben egymás mellett helyezkedő Gündogan és Lewandowski ugyan igyekezett figyelni arra, hogy Thiago ne jusson könnyen labdához, de az ezen a mérkőzésen debütáló középpályás remek helyezkedéssel, és a két középhátvéd, vagy a jobb oldali középhátvéd és a jobbhátvéd közé való visszalépésekkel folyamatosan játékbe tudott avatkozni. Kloppot azonban ez látványosan nem zavarta, a Dortmund célja ugyanis az volt, hogy a saját térfelén horizontálisan és vertikálisan is kellően kompakt maradjon a csapata, így a bal oldali félterületbe gyakran visszalépő Toni Kroost sem próbáltak zavarni, amíg nem lépett a pálya középső zónájába.



A Borussia Dortmund tehát sikeresen lezárta a pálya középső részét, így hiába birtokolták jóval többet a labdát a müncheniek, nem tudtak elég hatékonyan támadásokat vezetni. Klopp csapatának védekezésének egyetlen hátránya az volt, hogy amikor Kroos mélyről cipelte fel a labdát, abban az esetben Blaszczykowskinek kellett beljebb lépnie rá, hogy a visszamozgó Shaqiri ne maradjon üresen a pálya közepén. Így azonban megnyílt a terület Alaba előtt, aki több veszélyes beadással is zavart okozott a dortmundi védelemben.



Pep Guardiola is felismerte, hogy a Dortmund leginkább a széleken és a tizenhatoson belülre ívelt labdákkal sebezhető meg, így a félidőben ennek megfelelően át is szervezte a csapatát. Arjen Robbent átküldte a bal oldalra, Mandzukic tartósan elfoglalta a középcsapatár helyét, míg Shaqiri kiment a jobb oldalra. A legfontosabb változás a Robben és Shaqiri szerepköre közötti különbségben keresendő. Amíg az első félidőben a holland szinte végig a vonal mellett várta a labdát, hogy onnan befelé cselezhessen, Shaqiri a szünet után már labda nélkül is bemozgott középre, ezzel nyitva hatalmas területet a felfutó Lahm előtt. Ez a kombináció vezetett végül Robben egyenlítő találatához is az első félidő elején.





Hiába egyenlített azonban Guardiola változtatásának köszönhetően a Bayern München, szinte rögtön a kezdőrúgást követően Gündogan beadásából Van Buyten fejelt egy öngólt, majd egy labdaszerzés után maga a német válogatott középpályás lőtte meg csapata harmadik gólját. Ez a találat pedig kiválóan illusztrálja azt is, mennyire hatékonyan tudott néhány másodperc alatt védekezésből támadásba átrendeződni a Dortmund.





A Bayern München ezután egy újabb Lahm beadást és egy újabb Robben gólt követően ugyan még vissza tudott jönni a meccsbe, és az utolsó tíz percben járva Guardiola kockáztatva Kroos helyére még Dantét is beküldte, akinek középcsatárt kellett volna játszania.

Ekkor viszont már a pályán volt az első dortmundi meccsén Pierre-Emerick Aubameyang, aki a jobb szélen játszva először a magasan helyezkedő Alaba mögött kilépve még ziccert rontott, de másodjára már önzetlenül kiszolgálta a középen érkező Reust, aki beállította a 4-2-es végeredményt.

Guardiola bemutatkozása tehát rosszabbul nem is sikerülhetett volna a Bayern München kispadján, míg a Dortmundnak némileg sikerült revansot vennie az elveszített BL-döntőért, de a szezon végére fordult a kocka. A Bayern München végül rekordgyorsasággal nyerte meg a bajnoki címet, a Dortmundnak pedig ezúttal is be kellett érnie az ezüstéremmel.