Retro elemzés: így filézte ki Lopetegui a Guardiola-féle Bayernt

Napra pontosan öt éve, 2015. április 15-én az FC Porto meglepetésre hazai pályán 3-1-re legyőzte a Bayern Münchent egy Bajnokok Ligája-negyeddöntő odavágóján. Bár Pep Guardiola csapatának szenvedése, és Xabi Alonso különösen rossz napja néhány fanatikusnak még ma is beugorhat, a Porto kitűnő meccstervére már talán kevesebben emlékeznek. Merülés rovatunkban ez kerül ma a mágnestáblára!

A hazaiak ekkori helyzetét talán kevesebben tudják felidézni: Julen Lopeteguit 2014 nyarán nevezték ki a Porto vezetőedzőjének. Az előző évben az Európa Liga negyeddöntőjében kieső, és a bajnokságban is mindössze a harmadik helyen végzett kék-fehérek a játékospiacon sem maradtak tétlenek: a szezon későbbi alapemberei közül többen is a csapathoz érkeztek a nyáron, úgy mint a Barcában csak epizódszerephez jutó Cristian Tello, a Van Gaal-féle holland válogatottból megismert Bruno Martins Indi, az algériai Brahimi, vagy a két később berobbanó brazil, Casemiro és Danilo. Domináns focijáért, hatékony és ötletes védekezéséért a szakértők már 2014 őszén is dícsérték Julen Lopetegui alakuló csapatát. A nyolcaddöntőben az idegenbeli 1-1 után hazai pályán 4-0-ra győzték le a Paulo Sousa vezette Baselt, a sorsoláskor pedig eldőlt: a negyeddöntőben a Bayern Münchennel kell megmérkőzniük!

A 2014-15-ös szezonban Pep Guardiola immár „másodévesként” ült a bajorok kispadján. a Barcelonával történelmi léptékű sikereket elért katalán szakember 2013-ban nem kisebb feladatot kapott, mint továbbfejleszteni a Jupp Heynckes által csúcsra járatott, 2013-ban triplázó gárdát. Pep hamarjában hozzákezdett számos új koncepció megvalósításához. A mérkőzések dominálására és a labdabirtoklásra épülő, pozíciós játékra (még) nagyobb hangsúlyt fektetett, s a Van Gaal és Heynckes idejében szinte kőbe vésett 4-2-3-1-es felállás sem maradt érinthetetlen. Kezdetben a Barcelonában már csúcsra járatott, hamis kilencessel operáló 4-3-3-mal próbálkozott, de rövidesen előkerültek a háromvédős rendszer különböző variációi is, például a 3-1-4-2 vagy a 3-4-2-1. Bár az első évben Guardiola csapata nagy magabiztossággal védte meg a Bundesliga bajnoki címét, a Bajnokok Ligájában nem sikerült megismételni az előző évi sikert: az elődöntő első mérkőzésén az óvatos felfogásban, sterilen focizgató Bayern a Bernabéuban 1-0 arányú vereséget szenvedett a későbbi győztes Real Madridtól. A visszavágón Guardiola-engedve a kritikáknak-elővette a heynckesi időkben alkalmazott, direktebb felfogással operáló 4-2-3-1-et, ám túlságosan direkt, nyílt támadójátékát az Ancelotti-féle Real megsemmisítő kontrajátékkal büntette, ami 4-0 arányú győzelmet, s 5-0-s összesítést jelentett.

Bár a 2014-15-ös szezon őszi felét a Bayern hazai porondon és Európában is magabiztosan abszolválta, Guardiola ekkor sem maradt kritikák nélkül. Legtöbbet azért bírálták, mert a két kitűnő szélsőhátvéd Philipp Lahm és David Alaba ebben az idényben egyre többször a középpályán kapott szerepet, míg az ő posztjukon a nem annyira magas minőséget képviselő Rafinha-Juan Bernat páros kapott lehetőséget. Ráadásul ebben az évben a sérülések sem kerülték el a csapatot, erről bővebben is lesz szó lejjebb, most térjünk a mérkőzésre!

A hazaiaknál többé-kevésbé a legerősebb csapat kezdett, csak Cristian Tello számított komoly hiányzónak. A kapuban a brazil fabiano állt, előttük Maicon, Danilo, Martins Indi, és a későbbi Juve-játékos Alex Sandro alkotta a védelmi négyest. A középpályán Casemiro szűrt, előtte Hector Herrera és Oliver Torres játszott középső középpályást. A jobbszélen Tellot a végül duplázó Ricardo Quaresma helyettesítette, a középcsatár a kolumbiai Jackson Martínez volt, a balszélen pedig az algériai válogatottból megismert Yacine Brahimi kezdett.

A Bayern Münchent ekkoriban a sérülések komolyan megtizedelték, érdekesség, hogy a mérkőzés után Guardiola ki is rúgta a klubot évtizedek óta szolgáló, Hans Willhelm Müller-Wohlfahrt vezette orvosi stábot, mondván, Ők a felelősek a sok sérülésért. Portugáliában sem Alaba, sem Schweinsteiger, sem a Robben-Ribéry duó nem volt bevethető. Neuer előtt a Rafinha-Boateng-Dante-Bernat védelem ugyan egyben maradt, ám a középpályán a szűrő Xabi Alonso és a passzgép Thiago mellett Philipp Lahm kényszerült játszani. Ő már Guardiola első évében is játszott védekező középpályást-nem is rosszul- ám „nyolcasként” korábban még Guardiola sem nagyon számított rá. Elöl pedig a Robben-Ribéry duó hiányában a nyári igazolás Robert Lewandowski jobboldalán Thomas Müller, míg baloldalt a VB-döntőben megdicsőült Mario Götze kapott helyet- egyiküknek sem a vonalak mellett van az ideális pozíciója.



A mérkőzés rémálomszerűen kezdődött a német rekordbajnok számára, hiszen a Porto-írdd és mondd- már tíz percnyi játék után kétgólos előnyt ünnepelhetett. Mindkét alkalommal a védővonalban veszített labdát a Bayern, s az elsőnél Jackson Martinezt csak büntetőt érően tudta megállítani Neuer- a másodiknál Quaresmát még úgy sem.

Mindkét gólt tehát mintaszerű letámadás előzte meg a portugálok részéről. Lopetegui együttese 4-1-4-1-es alapfelállásban védekezett, játék közben azonban szinte mindenféle elrendezés megfigyelhető volt. A Porto nem támadta le a labdázgató müncheni hátvédsort a saját tizenhatosánál, hagyták Őket a félpálya környékén labdázgatni, s még a Neuerhez történő hátrapasszra sem mentek mindig följebb. A labdaszerzéseket ehelyett arra a pillanatra időzítették, amikor a vendégek hátsó sora túl lassan labdázgatott, vagy éppen egyikük hezitált a labdával. Ekkor a visszahúzódó, s csak a középpályásokat elzáró portói első hármas meglepetésszerűen megtámadta Boatenget, Dantét, és a kettejük közé visszalépő Alonsót, ebből az első tíz percben két gólt is előkészítve.





A Porto középső blokkból induló, majd meglepetésszerűen feltolt letámadásával kitűnően szorította hátrébb a Bayern labdakihozatalait. Ilyenkor Thiago és Lahm sem tudott időben reagálni, hogy mikor lépjen vissza segíteni a letámadás ellen, ráadásul őket Hector Herrera és Óliver Torres gyakran emberfogással vette ki a játékból. A középpályások rendkívül rugalmasan, mindig az adott szituációnak megfelelően vették fel az embereket, miközben Quaresma és Brahimi általában kívülről, a szélsőhátvédeket lezárva támadta a meglehetősen bizonytalan Boateng-Dante párost.





A Porto időnként magasan is letámadta Guardiola csapatát: mivel ilyenkor is elsősorban emberfogást alkalmaztak 4-3-3-as, vagy az egyik középpályás fellépésével akár extrém, 4-2-4-szerű felállásban. Erre a Bayern általában a lábbal is magabiztos Neuer játékba vonásával reagált, ám a kitűnő kapus összes passzopciója le volt fogva, így ívelésre kényszerült- Robert Lewandowski, Thomas Müller és Mario Götze erre a játékra nem éppen a legideálisabb célpontok.



Bár a Porto kitűnően megbénította a Bayern München labdakihozatalait, azért a bajorok szerkezete labdabirtoklásban ettől függetlenül is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Látszott, hogy nem a legerősebb összeállításban játszik a csapat, s ebben az összetételben az együttműködés nem ment túl gördülékenyen. Fentebb volt szó róla, hogy Xabi Alonso gyakran visszalépett a két középhátvéd közé, Lahm és Thiago a szűrő középpályás helyén maradtak, míg a befelé játszó, egymással sokszor helyet cserélő Müller-Lewandowski-Götze hármasnak Bernat és Rafinha próbált szélességet adni. Ez azonban a gyakorlatban nemigen működött: a Bayern játékosai közül, gyakran négyen-öten is egyvonalban, egy Guardiola-csapatban szitokszónak számító U-alakban helyezkedtek. Alonso mellett gyakran Thiago is visszalépett a bal oldali félterületbe, így azonban a Bayern csak nagyon lassan tudta átforgatni a játékot egyik oldalról a másikra. Az Alonso-Lahm-Thiago alkalmi középpálya tehát nagyon nem vizsgázott jól, gyakran egymás passzsávjait lefogva, vagy az előrefelé vezető passzokat blokkolva tették nagyon kiszámíthatóvá a saját csapatuk labdabirtoklását. Lahm és Thiago gyakran a szélre is kimozogtak passzopciót nyújtani a Porto kitűnő tolódásaival szemben. A velük egy oldalon játszó támadóval viszont ritkán tudták összehangolni a mozgásukat, így nem is igazán tudtak helyet csinálni Rafinha és Bernat szélső felfutásainak.



A Bayern mindössze egy szöglet után tudott szépíteni, a második félidőben pedig tovább folytatódott a német rekordbajnok vesszőfutása: az amúgy is foghíjas csapat sérülés miatt Mario Götzét is elveszítette, alternatíva híján pedig a támadásokhoz nem sokat hozzátévő középpályás, Sebastian Rode érkezett. A 65. percben egy előrevágott labdából Jackson Martínez 3-1-re módosította az állást, jobb híján pedig az igen gyengén játszó Alonsot Badstuber váltotta a müncheneieknél. Boateng így ideiglenesen hatost játszott, de a nagyon felforgatott csapattal erőtlenül próbálkozó Bayernnek esélye sem volt visszajönni a meccsbe, Lopetegui fiai komoly meglepetést okoztak!

A visszavágón azonban a Bayern nem ismert lehetetlent: az Allianz Arénában 6-1-re gázolták el a portugálokat, sikerült tehát a nagy feltámadás! Igaz, ehhez Julen Lopetegui meccsterve is kellett, aki az egy héttel korábban fantasztikusan szuperáló letámadásos taktikát a kukába dobta, s ultradefenzív játékkal kizárólag az eredmény megőrzésére koncentrált. Guardiola Bayernje a német kiscsapatok ellen azonban már hozzászokott az ilyen szituációkhoz, s a csapat minden erejét bedobva könyörtelenül megbüntette túlélésre játszó ellenfelét. A Porto az év végén csak második tudott lenni a portugál bajnokságban, a rákövetkező ősszel a gyengébb eredmények miatt Lopetegui az elbocsátás sorsára jutott. A sérülésekkel tűzdelt Bayern a Bundesligát nagy magabiztossággal megnyerte, ám a következő európai fellépésen az elődöntőben nem tudott megbirkózni a Messi-Suárez-Neymar trió fémjelezte Barcelonával. A hőn áhított BL-győzelem tehát másodjára sem sikerült a Guardiola-korszak alatt…