Rézöntőből az első Grand Prix győztese – ő volt a Renault magyar legendája

Szisz Ferenc 150 éve, 1873-ban született a Békés megyei Szeghalom településén. Sok más autóversenyzővel ellentétben Szisz családjának semmi köze nem volt a járműiparhoz – hogyan is lehetett volna, hiszen az erdélyi szász családból származó fiú még tinédzser volt, amikor Karl Benz műhelyéből kigördült az első modern automobil. Édesapja, aki fia születése előtt részt vett az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, lovászmesterként dolgozott.

Hősünk már ifjúkorában érdeklődött a gépészet iránt, emellett pedig a vasutak világa is lenyűgözte. A rézöntőként dolgozó Sziszt vonzotta az ez idő tájt rohamosan terjedő autók varázsa is, így a munkája mellett műszaki tanulmányokat folytatott. Az iskola befejeztével a Magyar Államvasutaknál helyezkedett el főmérnökként, mozdonyvezetőként a tiroli Alpokat is megjárta. Azonban nem találta sokáig örömét a szakmában, így, mint sokan mások akkoriban, ő is Nyugat-Európába indult a jobb megélhetés reményében. Megfordult Németországban és Ausztriában is, majd 1901-ben telepedett le Franciaországban, ahol aztán élete hátralévő részét töltötte (egyesek szerint, de erre még visszatérünk).

Eleinte egy kohászüzemben helyezkedett el, hamarosan viszont megismerkedett a karrierjük elején járó Renault-testvérekkel, Marcellel és Louis-val. Az új ismeretség megalapozta a jövőbeli sikeres karrierjét, hiszen a Renault-testvérek látva a hozzáértését és lelkesedését az autóipar iránt, munkát ajánlottak neki a saját gyárukban. A szerelői állása mellett autóversenyzőként is kipróbálta magát: 1902-ben Louis Renault navigátoraként és szerelőjeként vett részt a Párizs-Bécs hosszú távú, többnapos versenyen, amelyet végül a pilóta testvére nyert meg.

A francia vállalat tesztelésért és újításokért felelős szakembere pár évvel később már a volán mögött is megmutathatta a tehetségét, miután őt ültették az 1903-as Párizs-Madrid autóversenyen elhunyt Marcel Renault helyére.

És ezek után jött az a verseny, amely a világhírnevet hozta meg Szisz Ferenc számára.

(Forrás: Formula.hu)

A XX. század első felében az úgynevezett a Grand Prix-futamok számítottak az autóversenyzés csúcsának, ebből nőtte ki magát 1950-re a Formula–1 versenysorozat. Az első GP-t 1906-ban rendezték meg Franciaországban, miután az előző években megrendezett Gordon Bennett-kupa versenyein csupán meghatározott számú autó indulhatott egy országból, így az ipart uraló franciák közül gyakran több konstruktőr is kimaradt a futamokból. Hogy ezt kiküszöböljék, a francia autóklub meghirdette és megszervezte a Francia Nagydíjat, amelyre 34 pilóta nevezett többek között olyan nagynevű márkák képviseletében, mint a Mercedes, a FIAT és a Renault.

Az autókat 90 másodperces különbséggel indították egymás után, Szisz győzelmében pedig a szerencse is közrejátszott, hiszen a harmadik pozícióból rajtolhatott. Az elsőként induló pilóta a startnál lefulladt, a harmadik körre már a Renault magyarja állt az élen a Le Mans-ban megtartott futamon.

Kegyetlen körülmények nehezítették a résztvevők dolgát: a 49 fokos hőség és az olvadó aszfalt rendesen szétszedte a versenygépek abroncsait, a Renault azonban – néhány másik csapattal egyetemben – kihasználhatta azt, hogy a verseny előtt egy gumigyártó partnervállalat segítségével újított, és így jókora előnybe is került a versenytársaival szemben. A Michelin ugyanis felnire szerelt, cserélhető abroncsokkal látta el a francia konstruktőrt, és ennek eredményeként Szisz kerékcseréi akár bő tíz perccel is gyorsabbak voltak, mint a riválisaié. A kétnapos, 1238 kilométeres verseny első napját Szisz zárta az élen 5 óra 45 perces eredményével, így ő indulhatott elsőként a második, záró napon. Ekkorra is maradt a hőség, a felverődő kátrány pedig jelentős kihívás elé állította a pilótákat, többen azért adták fel a versenyt, mert a szemükbe csapódó anyaggal nem tudtak mit kezdeni…

Autójának csúcssebessége elérte a 154 km/órát is, átlagsebessége a megméretés végére 101 km/óra lett. Jutalma a 45 ezer francia frank mellett az volt, hogy francia állampolgárrá válhatott. A következő években Szisz rendszeresen indult Grand Prix-versenyeken, az 1906-os sikerét azonban soha nem tudta megismételni, a legjobbja az egy évre rá elért második helyezése volt. Szisz Ferenc az 1930-as években vonult vissza a versenyzéstől, majd 1944-ben hunyt el franciaországi otthonában. A sírját a mai napig a francia automobilklub és a Renault dolgozói gondozzák.

Nyugodni azonban aligha nyugodhatott, hiszen az ötvenes években elterjedt az a feltételezés, mely szerint Szisz Ferenc a második világháború után visszatért Magyarországra, és 1970-ig Tiszaszentimrén élt. Az ál-Sziszt – aki a témában frissen megjelent, Méhes Károly által írt kötet szerint egy egyszerű csősz volt a faluból, aki kapott a lehetőségen, és eljátszotta, hogy ő az első GP-győztes – még az 1956-os Budapesti Nemzetközi Vásárra is meghívták, ahol lelkesen mesélt autóversenyzői karrierjéről és a futamokon szerzett élményeiről. Az alaptalan legenda azonban szerencsére – ha kellett is hozzá néhány évtized – mára már kikopott a köztudatból.

Kiemelt fotó: magyarjarmu.hu