Ricardo Moniz: egy igazi bolygó hollandi
Bár pályafutása nagy részében másodedző, technikai fejlesztésért felelős edző, utánpótlásedző és vezető volt, Salzburgban megkapta élete első valódi vezetőedzői megbízását, amelyet egy osztrák bajnoki címmel és kupagyőzelemmel honorált feletteseinek. Mindez a 2011-2012-es szezonban történt, amelynek végén az akkor már a Red Bull által alaposan finanszírozott klub és a szakember útjai elváltak. Pont kapóra jött mindez a következő idényt nem túl acélosan kezdő Ferencvárosnak és a negyedik forduló után menesztett Détári Lajos utódjaként a magyar rekordbajnok kispadjára ült le az akkor 48 éves Ricardo Moniz. Cikkünkben azt vettük górcső alá, hogy merre vezetett az egykori közönségkedvenc edző útja.
null
Ha valaki, akkor Ricardo Moniz nagyon értett az imázsépítéshez. Jellegzetes volt, ahogy a legnagyobb melegben is kabátban, de minimum egy hosszú ujjú pulóverben állt, ugrált, mutogatott a kispad előtt.
Játékosai szerették, állítólag az edzések intenzitása és minősége már-már megközelítette a Nyugat-Európában elvártakat, a Ferencváros azonban – akkor még – nem tudott vele előrelépni. Állítólag volt olyan eset is, amikor maga is beállt az edzésen és az ingafutás során jobb teljesítményt nyújtott, mint egy éppen próbajátékon lévő aktív labdarúgó…
Az öltözőt minden esetben megvédte, nem szivárogtak ki esetleges problémák, nehézségek (pedig higgyük el, voltak bőven), sok hazai kollégájával ellentétben pedig gyakran magára vállalta a felelősséget egy-egy rosszabb mérkőzés után. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy szinte a rosszemlékű McCabe-korszakot idéző fluktuáció vette kezdetét Moniz regnálásával, és ott tartózkodása bő egy éve alatt olyan „kiválóságokat” szerződtetett a Ferencváros, mint Stanley Aborah, Arsenio Valpoort, Jack Tuyp vagy éppen a brazil Gerson. Az is igaz persze, hogy néhány igazolása bevált, így David Mateos, a nemrég újra leigazolt Muhamed Besic, vagy éppen Julian Jenner neve még ma is jól cseng az Üllői úton, nem is beszélve a minimum félisteni rangra emelt Leonardo személyéről.
Ricardo Moniz még az Albert Flóriánról elnevezett régi Üllői úti stadionban (forrás: origo.hu)
Moniz egész ferencvárosi pályafutása alatt kereste a csapatát, bár a 4-3-3-as felálláshoz mindvégig ragaszkodott, a játékosok gyakran más és más posztokon tűntek fel. Bár sokat játszatta, nem igazán találta meg a fiatal Holman Dávid helyét például, akit a támadósor szélein, előretolt ékként, valamint a középpálya minden posztján megpróbált hasznosítani, mindhiába, de ugyanez elmondható Gyömbér Gáborról is, aki a védelem és a középpálya majd’ minden részén szerepelt. Moniz végül az ötödik helyre hozta be a Ferencvárost a szezon végén, ami nem predesztinálta európai kupaszereplésre, a Magyar Kupában pedig erre nagyon korán elszállt az esélye, miután már 2012 szeptemberében kikapott 2-0-ra odahaza a Haladástól. Trófea nélkül azonban így sem zárt, sokáig emlékezetes fináléban nyert 5-1-re Székesfehérváron a Ligakupa döntőjében a Videoton ellen.
A következő idényben újra csak jöttek a légiósok, az eredmények azonban kevésbé. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a trinidadi válogatott Akeem Adams tragédiája mellett. A fiatal védő szerződtetését nem támogatta a Ferencváros orvosi csapata, a holland mester kitartott a leigazolása mellett és egy ízben elhallgatták azt is, hogy az egyik tréningen rosszul lett. Majd 2013 szeptemberében, napokkal az Újpest elleni derbi megnyerése után otthonában is olyan rosszul lett, hogy kórházba szállították és onnan már nem is tudott többé hazatérni.
Moniz – az előírásokat megszegve – gyakran látogatta futballistáját, volt, hogy naponta többször is, mintha felelősséget érzett volna a történtek miatt.
Mérkőzések utáni nyilatkozataiban is gyakran utalt rá, érezhető volt, hogy ő is, valamint a ferencvárosi egység is megtört azokban az időkben. Végül 2013. november 30.-án menesztették a IX. kerületi klubtól, amelyet 42 bajnokin irányíthatott, ezekből 19-et nyert meg 11 döntetlen és 12 vereség mellett, 1,62-es meccsenkénti pontátlagot produkálva.
A holland szakember 2014 tavaszán a lengyel Lechia Gdansk kispadjára ült le, és a szezonból hátralévő kilenc meccsen dirigálta az együttest. Négy győzelemmel és három döntetlennel a negyedik helyre vezette a korábban szenvedő alakulatot, ám a nyáron szerződéshosszabbítás helyett személyes okokra hivatkozva távozott.
Valószínűleg az volt a legfőbb ok, hogy kiváló megkeresést kapott az akkor még Bundesliga 2-es 1860 Münchentől. Akkoriban Király Gábor is a csapat kapuját védte, de nem sokáig, a második fordulóban az RB Leipzig elleni 3-0-ra elveszített mérkőzésen Király és védője, az uruguayi Gary Kagelmacher úgy összeakaszkodott, hogy a magyar hálóőr sárga lapot kapott, majd később négy társával együtt – köztük a csapatkapitánynak megtett Julian Weigllel – kikerült az első csapat keretéből.
Az ominózus eset, amikor egymásnak estek a müncheni csapattársak (fotó: tz.de)
Ami Moniz erénye volt a Ferencvárosnál és a Lechiánál, az Münchenben nagyon nem működött.
Irányítása alatt az öltözői egység szétesett, a játékosok egyénieskedtek, csapatnak nyomát sem lehetett látni.
Ekkor már ismét együtt dolgozhatott Leonardóval, aki szintén nem tudott sokat hozzátenni a csapat szerepléséhez. A klub története legrosszabb szezonkezdetét produkálta, Moniztól pedig hét meccs után elköszöntek, mivel ezeken csak 1 győzelmet arattak 3 döntetlen és 3 vereség mellett.
Nagyjából újabb fél évet kellett várni arra, hogy hősünk újra megbízást kapjon, ezúttal a szebb napokat is megélt Notts County FC nevezte ki menedzserévé. A klub a harmadosztály (League One) 22. helyén állt 2015 áprilisában, és a vezetőség csak egyet kért: valahogy tartsa benn a csapatot. Azt a csapatot, amelynél ismét dolgozhatott magyar játékossal Bajner Bálint személyében, de sem ő, sem pedig a holland mester nem volt elegendő a kitűzött célok elérésére. Drámai körülmények között zárult a szezon. Az utolsó forduló 88. percéig úgy tűnt, sikerül megragadniuk a harmadik ligában, ám a Gillingham fordítani tudott, kiejtve ezzel Monizékat.
A kudarc ellenére a klub nem menesztette az edzőt és stábját, sőt, szabad kezet adott neki, ahogy arrafelé szokás, fel kellett építenie egy olyan csapatot, amely képes az azonnali visszajutásra.
Ennek érdekében 14 játékos érkezett 2015 nyarán a Meadow Lane-re, többek közt a Ferencvárosból már jól ismert Julian Jenner, valamint a ghánai Stanley Aborah, aki korábban azért belga U-válogatott is volt. A kedves olvasó persze kitalálhatja, hogy ez sem lett egy sikersztori és 2015. december 29-én angol csapatától is menesztették a szakembert. A County féltávnál, azaz 23 bajnoki után csak a 13. helyen állt, meglehetősen távol a feljutástól, más kérdés, hogy a csapat azóta sem tudott feljebb kapaszkodni, mi több, jelenleg már harmadik éve, hogy az ötödik ligában szerénykedik…
Moniz nagy reményekkel érkezett Angliába, de az átütő siker itt is elkerülte (Forrás: nottscountyfc.co.uk)
A 2016-2017-es idényben a holland másodosztályban (Eerste Divisie) szereplő FC Eindhoven nevezte ki vezetőedzőnek. A gárda célja a feljutás, vagy legalábbis egy olyan csapat alapjainak lerakása volt, amely két-három éven belül képes lehet(ett volna) a legmagasabb osztályba kerülni.
Moniz a sikerek érdekében újra leigazolta régi jó ismerősét, Leonardót, akivel a Feyenoord, a Salzburg, a Ferencváros és az 1860 München után ötödik alkalommal is együtt dolgozhatott.
A brazil cselgép nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, 8 mérkőzésen 1 góllal járult hozzá a kisebbik eindhoveni csapat felemás teljesítményéhez: az együttes 38 bajnokijából csak 15-öt tudott megnyerni, ugyanennyi vereség és 8 döntetlen mellett. A vezetőedzőt nem marasztalták, így egy teljes idény után ismét munkanélküli lett, ám nem sokáig.
2017 októberében némileg váratlanul, egy dán élvonalbeli csapatnál, a Randers FC-nél kapott munkát. A klub nem szerepelt jól, így fel kellett rázni a csapatot, de ez igazából nem sikerült Moniznak sem. A keretben voltak válogatott futballisták, mint a 2016-os Európa-bajnokságon megcsodált izlandi kapus, Hannes Thór Halldórsson, a finn középpályás Joni Kauko, vagy a később a Honvédban is megforduló Costa Rica-i támadó, Mayron George, a Randers mégis meglehetősen vérszegény teljesítményt nyújtott az egykori Fradi-edző érkezése előtt és után is.
A holland edző karrierje leggyengébb pontátlagát (0,88) hozta össze a dán élvonalban, 8 bajnokin mindössze 2 győzelem és 1 döntetlen jutott neki 5 vereség mellett, így hamar lapátra tették, 2018. januárjának végén már nem ő dirigált.
Innen némiképp meglepő módon a szlovák bajnokságban szereplő AS Trencínhez vezetett az útja. A klub 2018 nyarán érintett volt az Európa-liga selejtezőiben, amelyben meglehetősen jól szerepeltek az új szakvezetővel. A montenegrói Buducsnoszt Podgorica kiejtése (összesítésben: 3-1)-es szinte papírforma volt, ám ezután kimondott bravúrnak számított a lengyel Górnik Zabrze kettős győzelemmel történő kiejtése (összesítésben: 5-1). A trencséniek ezután igazi nagy halat fogtak ki a sorsolásnál, a holland Feyenoordot sodorta útjukba Fortuna, és a selejtezők egyik legnagyobb szenzációjaként hazai pályán 4-0-ra elpáholták a sztárcsapatot. A visszavágón a De Kuip stadionban hatalmas nyomás nehezedett a szlovák együttesre, ám nem tört meg és az 1-1-es végeredmény azt jelentette, hogy egy lépésre kerültek az Európa-liga főtáblájától. Végre jó választásnak tűnt Moniz, nagy tisztelet övezte szerte Szlovákiában, hiszen a helyi klubfoci egyik tündérmeséjét írta a csapatával. Az utolsó banánhéjon aztán elcsúszott ő és csapata, hiszen a ciprusi AEK Larnaca a szlovákiai 1-1 után odahaza 3-0-ra ütötte ki a Trencínt, így ők mehettek a főtáblára, Monizéknak pedig maradt a Szlovák Kupa és a bajnokság.
Az eredményjelző nem hazudik: a trencséniek fennállásuk legnagyobb sikerét érték el a Feyenoord kiütésével (forrás: tellerreport.com)
Az előző idényt ötödik helyen záró együttes parádésan teljesített a bajnokságban is, első nyolc bajnokijából csak egyet veszített el, többek közt 3-3-at játszott a DAC-cal és a pozsonyi Slovannal, stabilan dobogós volt, ám szeptember végén, október elején valami megtört a csapatnál és sorozatos pofonokba futott bele a nem sokkal korábban még ünnepelt együttes. Kétszer kikaptak a Nyitrától, valamint egyszer a Podbrezovától, aztán a sereghajtó Michalovcétól és végül a Ruzomberoktól. A rózsahegyiek elleni meccs után a rendőrök vezették el Monizt, miután kiállították reklamálás miatt. Nem segítette a holland vezetőedző helyzetét az sem, hogy eközben a második ligás Skalica még a Szlovák Kupából is kiejtette csapatát, így hiába a varázslatos nyári menetelés, október végén már nem Ricardo Moniznak hívták az AS Trencín vezetőedzőjét. Távozása után egy hazájában adott interjúban korruptnak és romlottnak nevezte a szlovák fociközeget, ahol játékvezetőket vásárolnak meg a csapatok és a futballmorál hiányát is hangsúlyosan kritizálta.
Ugyanennek a szezonnak a tavaszán, 2019 áprilisában a szintén szebb napokat is megélt rotterdami Excelsior dobott mentőövet a trénernek, azzal a feladattal, hogy 5 mérkőzéssel a bajnokság vége előtt valahogy tartsa bent a csapatot a legmagasabb osztályban. Kezdésként kapott egy hatost az Ajax vendégeként, ám ne legyünk igazságtalanok, ez jobb edzőkkel és csapatokkal is megesik. Végeredményben egy ponttal maradt le a biztos bennmaradásról az Excelsior, ám a holland ligarendszer szabályainak köszönhetően osztályozón még javíthatott. Ehhez a másodosztályú RKC Waalwijkot kellett volna legyőznie a Moniz-csapatnak, ám a 2-1-es idegenbeli vereség után otthon csak 1-1-re futotta, így alázuhant új csapatával is.
Moniz mester nehéz pillanatokat élt át az Excelsior kispadján is (forrás: tellerreport.com)
A kiesés ellenére a klubvezetés bizalma élt az edző felé és azt a feladatot kapta, hogy juttassa vissza azonnal a rotterdamiakat az Eredivisiébe. A küldetés nyilván érzelmileg is fontos volt számára, miután szülővárosa (kisebbik) csapatáról volt szó, ám mint annyiszor, ezúttal is kudarcot vallott. Bár kimondottan jól rajtoltak a másodosztályban, hét forduló után dobogón álltak, a csapat szereplése meglehetősen hektikus volt, és ha nem is nagy sebességgel, de elkezdtek lejjebb csúszni, ereszkedni a tabellán. Sokáig az ötödik, hatodik helyen tanyáztak, ám 2019 decembere és 2020 januárja között belefutottak egy négymeccses nyeretlenségi sorozatba, amely megpecsételte Moniz sorsát. 2020. január 28-án a PSV Eindhoven U21-es csapata ellen elszenvedett 2-1-es vereség másnapján távozott a csapattól. Az együttes ekkor épp úgy a hetedik helyen állt, mint a bajnokság végén és azóta sem tudott feljutni a legjobbak közé, noha jelenleg épp a második helyen áll Marinus Dijkhuizen vezetésével, így most van rá a legnagyobb esélye.
A sorozatos kudarcok megviselték Ricardo Monizt és mindez a karrierjére is pecsétet nyomott, felnőtt csapatnál azóta sem vállalt munkát. Idén július óta a másodosztályban sínylődő egykori Bundesliga-óriás Hamburg utánpótlásánál dolgozik, mint egyéni képzésekért felelős edző, de csak az ifjúsági játékosokkal foglalkozik.
Noha a nyilvánosság előtt mindig úriemberként viselkedett és nyilatkozott, a játékosokat pedig kiváló erőnléti állapotba tudta hozni, és igazi karakteres személyiség, vezetőedzőként eddig nem sok siker övezte az útját.
Isten ments, hogy 57 évesen idősnek tituláljuk, ám az eddigi állomáshelyein maximum tapasztalatot szerzett, dicsőséget nem nagyon. Nagy kérdés, hogy megmarad egy kiváló nevelőedzőnek, másodedzőnek, aki a Salzburg előtt volt (előtte olyan neves klubok kötelékében dolgozott, mint a Tottenham, a Feyenoord, a PSV vagy épp a Hamburg), vagy végre valahol a kalandozásai során megtalálja azt a közeget, ahol igazán tud alkotni és ahol őt is hagyják alkotni.
Ki nyeri a 2021-es holland bajnokságot?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Végső fogadások/Hollandia útvonalon keresztül találhatod meg.