Robbie Neilson újfent csodát tesz Edinburgh-ban

A Heart of Midlothian FC, avagy közismert nevén a Hearts, Skócia fővárosának legrégebbi és legsikeresebb futballklubja. Az edinburgh-i egyesület 1874-ben alakult, nevét a helyi születésű báró és történelmi regényíró, Sir Walter Scott műve után kapta. A csapat első sikerkorszaka még a 1890-es évektől kezdődően íródott – két bajnoki cím és négy kupagyőzelem –, majd az 1950-es évek közepétől is összejött nekik hét trófea – újabb két Premiership elsőség, egy skót kupa és négy ligakupasiker –, azonban ezt követően a glasgow-i uralmat ők már nem tudták megtörni. Egészen az 1998-as kupasikerig kell előre tekerni az idő kerekét, hogy újabb trófeát írhassunk fel, majd jön az a 2006-os skót kupa győzelem, amikor már Robbie Neilson is jelen volt, sőt a maga tizenegyesét értékesítette is a 120 percet követően. Az utolsó kupasiker 2012-ből jegyezhető fel, s azóta csak három vesztes finálé, bár ebből már kettő a klublegenda státuszra apelláló edzővel.

Robert „Robbie” Neilson a Glasgow külvárosaként megnevezhető Paisley-ben született, hogy aztán a Rangers FC akadémiáján pallérozódva kezdje meg útját a profi futball felé. 16 évesen csatlakozott a Hearts utánpótlásába, ahol 1998-ban megnyerte a Skót Ifjúsági Kupát a fővárosiakkal. Két kölcsönbe adás után 2002-től hét éven át szolgálta a csapatot, majd angliai kalandba kezdett, hogy hazatérése után 2013-ban visszavonuljon, s edzői karrierjét indíthassa be. A harmadosztályban szereplő East Fife FC-nél asszisztensedző volt, majd a Hearts az akadémiánál kínált neki állást, hogy az utánpótlás együtteseket trenírozza. 2014 májusában nevezték ki az első csapathoz, hogy 2016 decemberéig több mint száz meccsen át irányítsa a gárdát. Ekkor edzőként is belevágott az angliai kalandba, amit valamivel több mint egy év után elbukott, s a Dundee United trénere lett 2018 októberében. A gyenge rajt ellenére a másodosztályban ezüstéremig vitte a gárda, de a feljutás elmaradt, viszont Neilson első teljes szezonja végén összejött a bajnoki cím is. Ám az osztályváltás helyett visszatért Edinburgh-ba.

A 2020-as COVID-járvány közepette esett ki a Hearts az élvonalból, amikor 42 profi klub 81% -a az aktuális szezon törlésére szavazott. Ann Budge elnök megtámadta a döntést, ami 650 ezer fontba került bírósági számlákon, s mégsem tudott sikert aratni, így a csapat egy kételyekkel teli időszakában kellett átvegye az irányítást Neilsonnak. Teljes bizonytalanság övezett mindent jó ideig, mert a tárgyalások ideje alatt nem lehetett tudni melyik ligában fognak játszani, de közben rákényszerültek a játékosok fizetésének csökkentésére, bezárások és edzési tilalmak hátráltattak a felkészülést. Ám mindezek ellenére a 2020/21-es szezonban azonnal bajnoki címet ért el, majd a feljutás után az előző Premiership kiírásban is remekeltek és a bronzérem mellé egy kupadöntőt is sikerült összehozni, ami nemzetközi szereplést ért. A most zajló idényben aztán a 2004/05-ös UEFA-kupa csoportkör után ismét ott vannak egy európai főtáblán, s a Konferencia Ligában vitézkedhetnek.

18 év után ismét érdekeltek voltak egy európai csoportkör sorsolásakor az edinburgh-iak (Fotó: UEFA)

Sokoldalúság és egyszerűség

Ha meg akarjuk vizsgálni Neilson-csapat alapkoncepcióját, akkor azt láthatjuk, hogy függetlenül attól, hogy az adott mérkőzés mely szakaszában és milyen állásnál is járunk, lehet a felállás többféle is – akár 3-4-3, akár 4-2-3-1, de az 5-3-2 is előfordul –, de a középpálya uralma mindig kiemelt figyelmet kap. A csapat játéka első ránézésre inkább tűnik pofon egyszerűnek és sablonosnak, mintsem valami különlegességnek, de pont ettől tud működőképes lenni, hogy annyira letisztult és könnyen leoktatható, hogy a szűkös költségvetés okozta nehézségek mellett a nem kiemelkedő egyéni képességekkel rendelkező játékosokkal is eredményesen kivitelezhető.

A támadásépítés nagyon direkt, a sémák középpontjában egy intelligens középpályás áll, aki tud nyomás alatt is biztosan passzolni. Mikor magára húzza az ellenfél presszingjét, akkor egy pontos átadás után elkezdik a szabadon maradt társat keresni előrefelé. Ez többnyire a szélen valósul meg, amit követően egy-egy kombinatív megoldás belefér, hogy biztosabb legyen az előrejutás, majd jöhet a csatár megjátszása, hogy aztán megpróbáljanak gólt szerezni.

A középpályásra érkezik a nyomás, de közben már teljesen tiszta az út a labdának, hogy merre is fog eljutni a csatárig.

A megannyi előrefelé irányuló passzból is következik, hogy nem a labdabirtoklás a céljuk (48,9%), sőt a passzhatékonyság sem mutatós (73,4%), viszont ezzel a kissé egysíkú támadásépítési elképzeléssel is 1,6 gólt átlagolnak, ami csaknem teljesen egybe vág a ziccereik (12) és a várható góljaik számával (11,7 xG). Miközben már túl vannak a két glasgow-i együttesen – amelyektől ki is kaptak –, egész biztató az összkép velük kapcsolatban idén is a játék ezen aspektusában.

Ami viszont egyelőre nem néz ki jól az a védekezés, még akkor sem, ha a tucatnyi kapott góljuk felét a két gigász hozta össze. Közben a várható számok terén láthatjuk, hogy ez a 12 találat megfelel a nyolc meccses mintának (12,3 xGA), viszont nem szabad elfeledkezni néhány kulcsfontosságú tényezőről; a kapuban Craig Gordon már 39 éves és bár nehéz elhinni róla, de már ő is rozsdásodik, Kye Rowes, a legnagyobb tehetségük a hátsó alakzatban törött lábközépcsonttal a kényszerpihenőjét tölti, valamint, hogy már háromszor kerültek emberhátrányba, ami erősen tud torzítani ezeken az adatokon.

A védekezés során a szellemi vezér hiányában túl sokszor mélyen, low blockban várják az ellenfelek, akik nyugodtan passzolgathatnak körbe, keresve a rést az összetömörült edinburgh-i hátsó alakzaton. Ha ezt csak a Celtic és a Rangers ellen tennék meg, akkor azt mondaná az ember, hogy ott belefér, mert ez a két együttes ellen úgy is alárendelt szerepben lesznek, azonban más meccseken is jellemző ez rájuk és erre vezethető vissza az, hogy túl sok lehetőséget engednek az ellenfeleknek, akik tudnak is élni ezekkel időnként.

Gordonra meg ilyen idősen is kulcsfeladat hárul, mert az ellenfelek átlagosan magas minőségű lehetőségekkel kísérletezhetnek (0,13 NPxG/Sh), ami a védelem személyi állományának alacsony szintjét jelzi és azt, hogy ez az irány, amit jelenleg követnek abszolút nem fenntartható, ha eredményesek akarnak lenni.

A Hibernian elleni mérkőzésen döntetlen állásnál már kilencen védekeznek a saját harmadukban.

Egyelőre az eredménysorukra tekintve megállapíthatjuk, hogy a Premiership küzdelmei során, ha nem tudnak betalálni akkor kikapnak. Bár nem teljesen van összefüggésbe azzal, hogy kell a támadószekció sikeressége ahhoz, hogy kompenzálják a védelmet, de miután csak egyszer nyertek kapott gól nélkül, valahol mégiscsak fedi a valóságot ez a gondolat.

Neilson kiváló munkája kapcsán egyértelműen kijelenthető, hogy az alkalmazkodó képessége kivalóan érvényesül, hiszen a szerény lehetőségek ellenére maximalizálni tudja a csapata eredményességét. Meg vannak a keret adta gyengeségek, amiket ő maga sem tud elrejteni, mert az egyéni kvalitások szintje nem tud bizonyos határokat átlépni, de mindezek ellenére az látható, hogy az ő hozzáadott értéke magas padlót biztosít az együttesnek, ami felsőházi tagságot és egy-egy kiugró eredményt is megalapozhat a folytatásban.

Kiemelt kép: Heart of Midlothian FC