Roberto Clemente, az MLB legjószívűbb játékosa

Roberto Clemente sporttehetsége hamar megmutatkozott. Az 1934 augusztusában született egykori játékos már a gimnáziumban atletizált, a történelemkönyvek szerint már fiatalon kiemelkedett magasugrásban és gerelyhajításban, sőt mi több, már arról is szó volt, hogy Puerto Rico színeiben akár az olimpián is induljon, ő azonban mindig is a baseball szerelmese volt. Mindent meg is tett annak érdekében, hogy profivá váljon és gyakran lehetett gumilabdával a kezében látni, amint éppen a különböző fogásokat és dobásokat gyakorolja.

A sport iránti alázatának hamar meglett a gyümölcse, már 17 évesen bemutatkozott a helyi baseball-ligában, a Cangrejeros de Santurce csapatában (angolosan: Santurce Crabbers). Egyik példaképének édesanyját, Luisát tekintette, aki kétkezi munkásként dolgozott Puerto Ricóban, akitől erős és robusztus karokat örökölt, ami jól jött neki az általa űzött sportágakban. Clemente másik példaképe egy bizonyos Monte Irvin volt. A kétszeres World Series-győztes és Hall of Fame-tag Irvin a helyi ligában játszott telente, Clementének és barátainak pedig megadatott az a szerencse, hogy ott lehettek a San Juan Senators segítői között, így testközelből is láthatták játszani a korábbi kiválóságot.

Az atlétikában szerzett tapasztalatainak is köszönhetően tökéletesítette ütőmozdulatát, amire hamar felfigyelt Al Campanis, a Brooklyn Dodgers játékos-megfigyelője, akit azzal a céllal küldtek a szigetre, hogy tehetségek után kutasson. Clemente végül annyira lenyűgözte a Dodgers küldöttjét, hogy a brooklyniak 5000 dolláros fizetést és 10 000 dolláros bónuszt ajánlottak a játékosnak, ha 1954-ben aláír hozzájuk. Ezzel nem feltétlenül volt elégedett a fiatal Roberto és a helyi újságok arról kezdtek el cikkezni édesapja, Melchor Clemente jóvoltából, hogy ha a Dodgers nem fizet eleget, ő inkább Mayagüezben fog mérnöknek tanulni az amerikai álom helyett. Clemente hezitálását látva a honfitárs, az ekkor a Boston Bravesben játszó Luis Olmo beszállt a versenybe, és egy szinte visszautasíthatatlan, 30 000 dolláros ajánlattal próbálta elcsábítani a játékost. Clemente végül hű maradt a szavához, és aláírt a Dodgershez.

Roberto Clemente (jobbra) még a Puerto Ricó-i Santurce Cangrejeros csapatában (forrás: baseballhall.org)

Brooklynban azonban sosem lépett pályára. A Dodgers padoztatta a fiatal játékost, majd végül a kanadai Montreal Royalshoz küldte játszani. Nem arról volt szó, hogy Clemente nem fért volna be a csapatba, bár az tény, hogy ebben az időben tele volt tehetségesebbnél tehetségesebb játékosokkal a Dodgers, sokkal inkább azon aggódtak a franchise főhadiszállásán, hogy a túl sok színesbőrű baseballos felzaklathatja a fehér játékosokat és a szurkolókat, akik így könnyen elpártolhatnak a csapattól. Clementének nem volt könnyű dolga, valószínűleg a Dodgersben is elveszett volna a sok játékos között és nem fejlődött volna eleget, Montrealban azonban szintén csak kevés játéklehetőséget kapott, nem tudott jól játszani és a korabeli beszámolók is ritkán tesznek róla említést.

Amikor a Montreal Royalsszal délre utazott a csapat egy-egy mérkőzésre, Clemente ekkor tapasztalta meg az amerikai szegregációt. A virginiai Richmondban például külön szállodában kellett aludniuk a fekete játékosoknak, ami új volt a számára, hiszen a kanadai baseballban hivatalosan nem volt szegregáció, és Roberto is úgy nőtt fel, hogy bálványozta a Negro Ligában játszókat. Délen hamar ráébredt, hogy a helyi amerikaiak szándékosan figyelmen kívül hagyják még a legjobb fekete játékosokat is, mindezt nyolc évvel azután, hogy Jackie Robinson bemutatkozott az MLB-ben és azóta többen is követték a példáját.

A Dodgers szerette volna megtartani az ekkor már 20 éves Clementét, a Pittsburgh Pirates azonban lecsapott a szabadügynök játékosra. A Pirates akkori General Managere éppen az a Branch Rickey volt, aki Jackie Robinsont néhány évvel korábban a Dodgershez vitte, tehát elég jó érzéke volt az olyan játékosok kiválasztásában, akikből később hatalmas sztárok lettek. Clemente 1955-ben mutatkozott be végül az MLB-ben, ahol egész karrierjét a Pirates csapatában töltötte. A pályán viselt 21-es mezszáma ikonikus szimbólum lett Pittsburghben, melyet végül vissza is vonultatott a franchise – kivéve egy meccs erejéig, csak úgy, mint Jackie Robinson esetében, a Roberto Clemente-napon a Pirates játékosai mind 21-es mezszámmal lépnek pályára.

Hősünk 18 éven át szolgálta a Pirates csapatát, ahol az első öt évében hullámzott a teljesítménye, átlagos számokat produkált. 1960-ban azonban valami megindult Clementében és mind a futásokban, mind a homerunokban sokat fejlődött. Míg az előző években összesen 26 hazafutást ütött, addig 1960-ban 16-ot, majd egy évvel később 23-mal fejezte be a szezont. Nagyban hozzájárult a Pirates World Series-győzelméhez 1960-ban, ettől a szezontól kezdve pedig folyamatosan gyűjtötte az egyéni elismeréseket:

Clemente a tehetségének és az akaraterejének köszönhetően kiváltságos helyzetbe került azzal, hogy 18 évig játszott az MLB-ben. Egyes hírek szerint nagyjából 125 000 dollárt keresett évente, amiből megtehette volna, hogy hatalmas fényűzésben éljen. Ő azonban szerény maradt és a pénze nagyrészét jótékony célokra költötte. Amerikában, de főleg Puerto Ricóban és a többi latin-amerikai országban segítette a fiatalokat, hogy ne csak a baseball-pályákon, de azon kívül is boldogulni tudjanak. Az MLB szüneteiben gyakran járt a térségben, hogy hátrányos helyzetű gyermekeknek szervezzen ingyenes baseball-edzéseket, és e mellett anyagilag is támogatta az ott élő embereket.

A halálát is az embereken való segíteni akarása okozta. 1972. december 23-án, néhány héttel azt követően, hogy Roberto és a Senators részt vettek a Nicaraguában rendezett amatőr világbajnokságon, hatalmas földrengés rázta meg az országot. A 6.3-as erősségű földmozgásban közel 11 ezren vesztették életüket, húszezren sérültek meg és 300 000 ember vált földönfutóvá pillanatok alatt. Roberto természetesen azonnal a helyiek segítségére sietett, és rengeteg élelmiszert, illetve egyéb használati tárgyakat küldött az országba, ám a hírek arról terjengtek, hogy ezek a segélyszállítmányok elvesztek a káoszban, és a Somoza-rezsim emberei eltették maguknak azokat.

Clemente ezek után ragaszkodott hozzá, hogy ő maga is ott lehessen, amikor a segélyeket szétosztják, így december 31-én ő maga is azon a gépen ült, ami Puerto Ricóból repült volna Nicaraguába. Felesége, Vera pár évvel később az ESPN egyik műsorában elmesélte, Clemente mindig azt hangoztatta, hogy fiatalon fog meghalni és azt is, hogy fiuk, az akkor 7 éves Robertino minden alkalommal, amikor az apja repülőre ült, ideges volt és megpróbálta eldugni a jegyeket. A tragikus kimenetelű út előtt a kisgyerek elmondta a nagyanyjának, hogy szerinte le fog zuhanni az apja gépe. De nemcsak neki, hanem Roberto édesapjának és feleségének is rossz előérzetei voltak az úttal kapcsolatban.

Ezúttal nem tévedtek. A gép túlsúlyos volt és a felszállást követően a tengerbe zuhant. Néhány nappal a balesetet követően megtalálták a gép pilótájának holttestét és egy üres táskát, ami Clementéhez tartozott. Pittsburghi gyászszertartásán egyedül közeli jó barátja és csapattársa, Manny Sanguillén nem vett részt – ő még aznap is a tengerben kereste a Puerto Ricó-i hős holttestét, azonban sem ő, sem más nem találta meg azóta sem. Az eredeti tervek szerint egyébként a panamai társ is elkísérte volna Clementét, de mivel Sanguillén nem találta a slusszkulcsát, lemaradt a repülőgép indulásáról…

A Pirates minden évben tiszteleg volt játékosa előtt (fotó: Gene R. Puskar)

Néhány hónappal később a baseball-szakírók szavazást indítottak, hogy Clementét, jótékonysági cselekedeteinek elismeréseképpen a várakozási idő letelte előtt beválasszák-e a Baseball Hírességek Csarnokába. 420 voksoló közül 393 szavazott erre, így 1973. március 20-án posztumusz a Hall of Fame tagja lett. Még ebben az évben megkapta a Kongresszusi Aranyérmet, illetve neki ítélték első alkalommal a második legrangosabb polgári kitüntetést, az Elnöki Civil Érdemérmet. 2002-ban George W. Bushtól megkapta a legmagasabb szintű elismerést is, a posztumusz Elnöki Szabadság-érdemrendet. Beiktatták az Egyesült Államok Tengerész-gyalogságának Sporthírességek Csarnokába, illetve 2005-től tagja a Major League Baseball Latino Legendák válogatott csapatának is.

Szerte az Egyesült Államokban szobrok állítanak emléket Clementének, többek között a Pirates ballparkjában is áll egy, de a stadionhoz közeli hidat is róla nevezték el. Több baseball-pálya is a nevét viseli, nem csak Amerikában, hanem például a németországi Mannheimben is. 1971 óta minden évben átadják a Roberto Clemente-díjat, amit olyan baseball-játékos kaphat meg, aki az adott évben hozzá hasonló karitatív munkát végzett. Az elmúlt években olyan nagyszerű baseballosok kapták meg a díjat, mint Pete Rose, Garry Maddox, Sammy Sosa, Albert Pujols, Anthony Rizzo, Yadier Molina vagy 2021-ben Nelson Cruz.

A Puerto Ricó-i baseball-ligában visszavonultatták Clemente 21-es mezszámát, az MLB-ben viszont többen is büszkén viselik ezt a számot, mint például Sammy Sosa, aki egész pályafutása alatt így tisztelgett gyerekkori hőse előtt. Ahogy a mai napig rendszeresen tiszteleg előtte az egész baseballos közösség is – megérdemelten.

Kiemelt kép: MLB