Ronaldo árnyékában vált kokainfüggővé az ezredforduló egyik legjobb brazil csatára

Ahány újságcikket felütünk az 50 éves Márió Jardelről, egységesen mindegyik azt kutatja, hogyan lehetett így elszúrni egy fantasztikusan ígéretes karriert.

Mário Jardel az Európához földrajzilag legközelebb található brazil nagyváros, Fortaleza szülötte. A Ferroviário Atlético Clube volt az első klubja, de csak nagyon későn, 17 évesen kezdett el egyesületi szinten focizni. Aztán elköltözött a városból, és meg sem állt Rio de Janeiróig, ahonnan a Vasco da Gama hívta. 19 évesen 27 500 dollárt fizettek érte. Egy évig nézegették a tartalékcsapatban, de szédületesen gólérzékeny volt, így bekerült a felnőttek közé, ahol csaknem 50 százalékos gólmutatóval brillírozott.

Lecsapott rá a Gremio, ahol egészen döbbenetes statisztikát mutatott. 1995-ben a Gremio lett Dél-Amerika legjobb csapata, Jardel pedig a legjobb csatára. Jardelék a Libertadores-kupában közepesen erős csoportmeccsek után 5–0-s összesítéssel gázolták el a legjobb 16 között a paraguayi Olimpia Asunciónt, majd jött a Cafúval, Roberto Carlossal, Rivaldóval felálló Palmeiras. Az első meccsen 5–0-ra győzött a Gremio, Jardel mesterhármast szerzett. A visszavágón ő mentette meg a csapatot: ha nincs a nyolcadik percben lőtt gólja, a Gremio valószínűleg kizuhan a sorozatból. Sao Paulóban ugyanis 5–1-re győzött a Palmeiras, de így is kiesett.

A Gremio az Atlético Nacional ellen megnyerte a kétmeccses finálét, Jardel pedig a gólkirályi címet (13 összecsapán 12 gólt szerzett) – a futottak még kategóriában találjuk Rivaldo mellett például Marcelo Salast is.

Az akkor 22 éves brazilnak fantasztikus volt az ütemérzéke, az elővételezési képessége és átlagon felüli az emelkedése, emiatt nagyon veszélyes volt fejjel. Jobbal és ballal is nagyszerűen bánt a labdával, és agresszíven támadta a kaput. Klasszikus poacher volt, aki góljai legnagyobb részét az ötösön belül vagy annak környékén szerezte.

Az FC Porto elvitte a Benfica orra elől, és óriási üzletet csinált. Jardel 1998 és 2002 között négyszer volt portugál gólkirály és kétszer nyerte meg az Aranycipőt. Az Európába igazolásától számított hat szezon mindegyikében 30 gól felett zárt. A portugál bajnokikat figyelembe véve 1,04-es meccsenkénti gólátlaga volt (125/130), a Bajnokok Ligájában 32/19 volt a mérlege – valósággal elkápráztatta a nézőket. Zsinórban három bajnoki címet nyert a kék-fehérekkel.

Ennek ellenére a piacon nem sorolták a világklasszisok közé. 2000-ben 16 millió dollárt fizetett ki érte az UEFA-kupa-győztes Galatasaray, csak összehasonlításként: az év legdrágább átigazolása a Figo-transzfer volt, a Real Madrid 37 millió fontot utalt át a Barcelonának. Ennek, amellett, hogy „csak” a portugál bajnokságban bizonyított, az lehetett az oka, hogy a klubok már az idő tájt is alaposan profilozták a kiszemelteket, Jardelről pedig köztudott volt, hogy nem veti meg a tiltott élvezeteket. Már a portói időszakában elindult lefelé a lejtőn, rengeteget bulizott, és nem figyelt oda az étkezésre sem. Egy 2014-es interjújában elárulta, hogy a klub orvosának tudtával rendszeresen kokaint is fogyasztott.

Akkoriban több nyilatkozatban elmondta, hogy a nagy bajnokságokba vágyik, például szívesen menne a Manchester Unitedbe, de az angol liga szabályai alapján ehhez arra volt szükség, hogy rendszeresen játsszon a brazil válogatottban. Így Manchester helyett Isztambul lett a következő állomáshelye. Egy fehér limuzinnal gurult be a Galatasaray edzőbázisára, ennyit a benne rejlő alázatról.

Törökországban ott folytatta, ahol Portóban abbahagyta. Miközben a Szuperkupa-döntőben mindenki a Barcelonából Madridba szerződött Figóra összpontosított, Jardel focizott. Az ő duplájával verte a Galata a Real Madridot. Második bajnokiján öt gólt rámolt be az Erzurumspor kapujába.

43 mérkőzést játszott a török csapat színeiben, és 34 gólnál állt meg, ami elképesztő mutató, nála ez mégis visszaesésnek számított. A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében legyőzték a Real Madridot az odavágón, a második meccsen azonban lemosták őket a spanyolok. Jardel mentális problémái nem szűntek meg, inkább felerősödtek, ám az Internazionale újra érdeklődött iránta. A Galatasarayt edző Fatih Terimet mindenki a Nerazzurri kispadján látta, ám ő végül az AC Milannál kötött ki, így a brazil támadó reményei is szertefoszlottak, másodszor sem sikerült a milánói kék-feketékhez igazolnia.

Emiatt inkább visszatért Portugáliába, a Sporting CP szerződtette. Pályafutása utolsó két olyan szezonját töltötte Lisszabonban, amely az igazi Jardelt idézte. 2001–2002-ben az év játékosának választották, a 30 bajnokin jegyzett 42 gólja egyszerűen fenomenális volt. Elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Sporting 20 év után újra bajnokságot és kupát nyert.

Pályafutása csúcsán a legnagyobb európai klubok megfigyelői tartották szemmel, mégsem választották ki. Feltehetően ismertek voltak életviteli problémái, de szerencséje sem volt. Az Inter az ezredfordulón a Galatasaray csillagát, Hakan Sükürt vásárolta meg helyette. A brazil szövetségi kapitányok, Mário Zagallo, Vanderlei Luxemburgo és Luiz Felipe Scolari eközben nem vele, hanem Romárióval és Ronaldóval számoltak középcsatárként.

Pedig minden porcikájával a válogatottba vágyott, és időnként be is hívták a kapitányok. Ám a tíz meccséből mindössze négy volt téttel bíró összecsapás, ráadásul az egyik a Honduras elleni égés (0–2) volt a 2001-es Copa América negyeddöntőjében. Az O Globo lap történelmi szégyenről írt, Jardel is a bűnbakok között volt, ő is viselte a bélyeget onnantól.

„Scolari valószínűleg stratégiát építhetne rám, én pedig rengeteg gólt lőnék. Ha nem lehetek ott a vébén, az mély traumát okozna nálam” –

vallotta be a 2002-es kerethirdetés előtt. Ronaldo, Edílson, Denílson, Luizao – így festett a brazil csatárlista a japán–dél-koreai közös rendezésű vb-n, amit Scolari így indokolt: „Nem lehet egy játékos köré építeni a csapat stílusát, neki kell beilleszkednie a rendszerbe. Jardel játéka nem működik, ha nem jönnek a szélről a beadások.”

A mentálisan összezuhant futballista a kanapéján ülve nézte végig, ahogy a brazilok végigverik a világot, és megnyerik a világbajnoki trófeát.

Jardel elhagyta magát, miután nem jött össze az átigazolása sem a Barcelonába, sem a Real Betishez, és közben a sérülését kezeltette Brazíliában. 2002 őszén küldött egy nyilatkozatott a Sportingnak, hogy soha többé nem akar játszani a csapatban, sőt Portugáliában sem. A Sporting még ebben a helyzetben is kitartott mellette, a lisszaboni vezetők csak annyit kértek, hogy küldje el a kezelésének a dokumentumait. Nem tette meg, így visszatartották a fizetését, mire ő fel akarta mondani a szerződését.

Ekkorra már a házassága is válságba került, zajos válással végződött, ő pedig mély depresszióba zuhant. A kokainfüggése egyre aggasztóbb méretet öltött. Az egyik sérülését azzal magyarázta, hogy rossz mozdulattal ugrott bele a medencébe. A drogproblémái barátaihoz kötődtek.

„Minden azzal kezdődött, hogy rossz társaságba keveredtem. Aztán jött a válásom, a depresszió, a drogok. Ez gyakran megesik a futballban, de képtelen vagyok beszélni róla” – idézett tőle a Thesefootballtimes.

Úgy hagyta ott második hazáját 2003-ban, hogy a portugál bajnokság történetének legeredményesebb gólszerzője volt, pedig mindössze hat idényt játszott a SuperLigában. 144 mérkőzésen lőtt 155 gólja megközelíthetetlen (a második Liédson 220/115-tel végzett). A legmegdöbbentőbb Jardel percekre bontott gólátlaga: 77 percenként talált be a Portóban és a Sportingban. Nem mellesleg máig ő a Porto mindenkori gólrekordere (133 mérkőzés/136 találat).

2003-tól kezdve pályafutása végéig 13 klubnál fordult meg, de mindössze 50 mérkőzést játszott ezeknél a csapatoknál. Teljesen szétesett az élete. Amikor a Bolton Wanderersbe, később pedig a kiesőjelölt Anconába igazolt, már túlsúllyal is küzdött, az angol és az olasz drukkerek ekkor aggatták rá a Lardel (lardo olaszul disznózsírt jelent) becenevet.

Később megjárta Skóciát, Bulgáriát, Ciprust és Ausztráliát, olyan futballistákkal játszott együtt, akik kétségkívül alulról sem súrolták az ő tudásszintjét. Amikor az Anorthoszisz Famagusztánál szerepelt 2006-ban, egy interjúban nyíltan vallott kokainproblémáiról.

„Nem érdemlem meg, hogy a gyerekek példaképe legyek. Aki most olvassa, amit mondok, annak azt üzenem: ne tegyétek azt magatokkal, mint én. Azért adok most interjút, hogy kitárjam a lelkem, és elismerjem a hibáimat.”

Jardel 2011-ben vonult vissza, a brazil Rio Negro volt az utolsó klubja, amelyben egyetlen meccset sem játszott. Politikai pályára lépett, 2014-ben a szociáldemokrata párt színeiben bejutott a parlament alsóházába. 2015-ben a brazil főügyészség tíz személy, köztük Jardel ellen eljárást indított zsarolás, sikkasztás és hamis tagjelölés miatt. Egyik szocdem politikustársa még azzal is megtoldotta a vádakat, hogy a volt labdarúgó drogdílereket furikázik a hivatali járművével. 2016 decemberében Jardelnek le kellett mondania a tisztségéről.

Kiemelt fotó: PA Images / Alamy Stock Photo